Jeremiás volt az érzékeny, szenvedő próféta, a szívnek az embere, aki azt kívánta, hogy könnyei szemeiből mint forrásból ömöljenek népe bűneiért. Nem meglepő, hogy Jézus hallgatói benne felismerték a jeremiási vonásokat. Mert első látásra Jézus is a szív embere volt. Beszédei tele voltak a szegények, a sírók, az elnyomottak iránti részvéttel. A legjelentéktelenebb hallgatója is észrevette, hogy Jézus együtt érez vele és a javát szeretné szolgálni. A szegényember is érezte, hogy Jézus az ő lelkét éppen olyan drágának tartja, mint a leggazdagabb hallgatójáét. A sokaság látása megtöltötte mély részvéttel. És hasonlóan Jeremiáshoz, annyira szerette honfitársait, hogy még a vámszedő és a parázna is drága volt neki, mert Ábrahám gyermeke volt. Illés sok tekintetben ellentéte volt Jeremiásnak. Olyan volt, mint a kőszikla. Meg tudta feddni a királyokat és a királynőket Illés erős ember volt, meg tudott állni egyedül egy egész világgal szemben. És az emberek Jézusban felismerték Illést. Nem ismerték fel rosszul. Nem ismerjük jól Jézust, ha puhány, szenvelgő embernek gondoljuk. Meg volt benne az igazság iránti rendíthetetlen hit és a gonosz megfeddése tulajdonsága volt az életének. Hogy megfeddte Heródes Antipast? Mondjátok meg annak a rókának..."