Az igehirdetés hatása szorosan összefügg az igehirdető személyiségével. Sokszor nem értjük meg egy igehirdető hatását, ha beszédeit haláluk után olvassuk. De Jézus nyomtatott szavai nem okoznak csalódást számunkra. Éppen ellenkezőleg: Úgy olvassuk azokat, mintha tegnap mondta volna el. De mennyivel jobban megteltek ezek a beszédek mennyei erővel, amikor Jézus személyesen mondta el azokat. Néhány közlésből tudjuk, hogy milyen hatással volt hallgatóira. Sokan azt hitték, hogy a régi próféták egyike támadt fel a halálból és folytatja munkáját Jézus személyében. Jézus tanításait a zsinagógákban kezdte el. Itt talált ugyanis a legtöbb Isten dolgai iránt érdeklődő embert. Folytatta ezt a munkát addig, amíg a vallási vezetők ellenállása be nem zárta az ajtót előtte. Tanításának nagy részét a szabad ég alatt mondta el. Ezért ennek az igehirdetésnek meg kellett fognia közvetlenül a hallgatóságot. Aki a szószékről tanít, annak a hallgatósága nem kelhet fel és nem hagyhatja ott az igehirdetőt. De annak, aki a szabad ég alatt tanít, le kell kötnie a hallgatóság figyelmét azonnal, különben elfogy a hallgatósága. De azonnal érthetőnek is kell lennie beszédjének. Ha nem, a hallgató nem figyel és így elveszti a beszéd fonalát. Jézus igehirdetése nemcsak lekötötte a hallgatót, hanem az nyomban meg is értette és magával vitte. Ki ne értette volna meg ezt a mondást: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak a mennyek országába bejutni. Vagy: kicsoda növelhetné meg termetét egy arasszal? Ezeket a beszédeket annyiszor később írták le, s így emlékeznie kellett a hallgatóknak sokáig rá.