Az írástudók szolgáltak a zsinagógákban hétről hétre. Természetes, hogy volt különbség szolgálataik között. De általánosságban elmondható róluk, hogy szárazon És lélek nélkül szolgáltak. Az emberek Jézus előtt bevallották az írástudók tanításának szegénységét. Jézusról így szóltak? Hatalommal tanít, nem úgy, mint az írástudók." Ez azt jelenti, hogy az írástudók erő nélkül tanítottak. Nem úgy, mint akik élő kapcsolatban voltak az élő Istennel. Egyik a másik tanítására támaszkodott és azt élettelenül idézte. A hallgatóknak az volt a benyomásuk, hogy egy olyan Istenről tanítottak, aki évszázadokkal azelőtt élt a hajdani időkben, de nem munkálkodik ma. Nem tapasztalták náluk az Istenben való örömet, a bűnbocsánatnyerés és adás boldogságát, a Lélek teljességét. Ez a tanítás a Bibliát börtönné változtatta, vagy múzeummá, melyben a lelki életet mint elavult régiséget mutogatták. Ellenben akik Jézushoz jöttek, érezték, hogy Ő élő kapcsolatban volt a szellemi világgal és azt mondta számukra, amit maga is látott és érzett. Ő nemcsak ismételte azok beszédeit, akik már régen meghaltak. Úgy beszélt, mint aki éppen most jött Istentől, vagy aki éppen most van ott és hallja, amit az Atya mond. Jézus nem írástudó volt, hanem próféta, aki ezt tudta mondani? Ezt mondja az Ur." És az emberek mondogatták egymásnak: Nagy próféta támadt közöttünk! És a pásztor otthagyta a nyájat a pusztában, a halász a hálóját, hogy hallgassa a nagy igehirdetőt? Én pedig azt mondom néktek..."