A pihenés éppen olyan szükséges része az életnek, mint a munka. Erőt ad a további munkára. Amilyen jól tudta Jézus, hogy hogyan dolgozzék, tudta, hogy hogyan pihenjen. Bár tele volt munkával, soha nem sietett. Soha nem tett semmit előkészület nélkül. Nem tett semmit idő előtt, sem idő után. Mert az életben a zavar ott keletkezik, amikor a munkát rossz időben tesszük. Amit tegnap kellett volna elvégezni, nem lehet megtenni ma. Isten soha nem kívánja, hogy egy nap többet tegyünk, mint amire időnk van. De azt kívánja, hogy azt tegyük meg. Jézus kész volt a munkára, mert volt hozzá ereje az előbb elvégzett munka után. Munkája az ácsműhelyben előkészület volt az igehirdetés munkájára. Megismertette vele az emberi természetet, az emberi életet, betekintést engedett a szegényember örömébe és bánatába, akinek később prédikálnia kellett. Sok prédikátor ismeri a könyveket, de nem ismeri az embereket. De Jézus tudta, hogy mi van az emberekben és nem volt szüksége arra, hogy valaki tanítsa. Elvégezte már a tapasztalat iskoláját, amikor mintegy harminc éves korában fellépett. Igy nem kezdte munkáját előkészület nélkül, hanem türelmesen várt egy faluban, amíg testben és lélekben felnőtt feladatához. És ekkor dolgozott: gyorsan, biztosan, tökéletesen.