Annyira elromlott a nép kegyessége, hogy Jézus szavai szerint a templomot kalmárság házává, latrok barlangjává tették. Ezt szent haraggal szemlélte, amikor Jeruzsálembe felment az ünnepekre. Támadta a farizeusokat a hosszú imádkozásukért és az emberek előtt önmagukat mutogató alamizsnálkodásukért. Jézus harca addig fokozódott, amíg a papok és a farizeusok támadásba lendültek ellene és végül keresztre juttatták. Jézussal elkezdődött a mártírok sora, akik követték Őt évszázadokig. Ők Jézus nyomán támadták az egyházat a sok visszaélés miatt és ők is elestek a küzdelemben. Méltó volt ez az egyház, hogy Isten ítéletében összetörjön és eltűnjék a történelem színpadáról, helyet adván az újszövetségi gyülekezetnek. Maga Jézus megjövendölte, hogy a templomból nem marad kő kövön. Elmondta a samáriai asszonynak, hogy eljön az idő, amikor Istent sem Jeruzsálemben, sem a Garizim hegyén fogják imádni, hanem lélekben és igazságban. Amikor meghalt, a templom kárpitja kettéhasadt. Az újszövetség egyházát vérrel alapította. Az utolsó vacsoránál ezt mondotta? E pohár amaz új testamentum (szövetség) az én vérem által. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre."