Jézus élete bukással végződött. Akit királynak vártak, méltatlan volt arra is, hogy mint alattvaló éljen. Ahelyett, hogy palotában lakott volna, nem volt hová fejét lehajtania. Ahelyett, hogy a nép trónjára ült volna, a keresztre ment. Istennek célja volt ezzel a bukással. Ha az ember felől nézzük, akkor Jézus halála a legsötétebb pontja a világtörténelemnek. Az ember példa nélküli gonoszsága. De ha Isten felől nézzük, halála a világtörténelem legnagyobb, legfényesebb eseménye, mert Isten kibeszélhetetlen szeretetét jelentette ki és a megváltást nyitotta meg az ember számára. Jézus soha nem volt olyan tökéletesen király, mint akkor, amikor az ember királynak csúfolta és a keresztre gúnyképpen a király nevet írta. Milyen szentnek tűnik fel, ha visszatekintünk rá! Nem világít-e a kereszt évszázadokon át mindennél jobban? Jézus a legnagyobb megaláztatásban a királyok királya, az uraknak Ura maradt. Különös királyság az övé! Úgy lett király, hogy mindenki szolgája lett. A világ szemében az a király, akinek milliók állnak szolgálatára és minél több alattvalója van, annál hatalmasabb király. Urunk megmondta? A föld királyai uralkodnak, de ne úgy legyen közöttetek, hanem aki első akar lenni közöttetek, legyen a ti szolgátok"! Ez volt Krisztus véleménye a nagyságról. És Ő nem volt soha olyan nagy, mint amikor érettünk feláldozta magát.