Faluk és kisebb városokból való barátaink részére nem szükséges a felől magyarázatot tartani, hogy mit érthetünk kalász szedegetés alatt. Gondolom, hogy ezen szokás nincs eltörölve sehol és így a szegényeknek is meghagyják az ő kis részecskéjöket az aratásból mindenkor. De félek rajta, hogy sokan azok közül, kik az egyház terén az ő saját szokások szerint évről-évre mint szedegetők mutatkoznak, még nem elég bölcsek arra, hogy a lelki kalász szedegetés mennyei művészetét érthetnék. Ez lesz azon szöveg, melyet ez alkalomra kiválasztottam, és én ezt Ruthnak azon kedves történetéből veszem, a melynek elbeszélése mindnyájunk előtt ismeretes lehet. Ezen elbeszélést úgy fogom használni, mint egy olyan képet, mely minket mutat fel, igen egyszerű, de tanulságos módon. Legelőször megfigyeljük, hogy itten egy nagy földmíves található: ez Ruthnak Boáz volt, nékünk pedig a mi mennyei Atyánk. Másodszor megfigyelünk egy alázatos kalász szedegetőt: az Ruth volt ezen történetben, de ő úgy tekinthető, mint minden hivők előképe. És harmadszor, itten Ruthnak egy barátságos engedély adatik: „A kévék között is hadd szedjen és meg ne pirongassátok őt”, és ugyanezen engedély adatik nékünk a lelki dolgokban.
Legelőször, az egész föld Istene egy nagy földmíves. Ez igaz a természeti dolgokban. Tényleg minden földmívelés az ő hatalma és bölcsessége által történik, az emberek szánthatják a talajt és vethetik a magot, de miképpen az Úr Jézus mondotta: „Az én atyám a (szőlőben való) munkás”. (Jn.15,1) Ő hozza fel a felhőket és bocsátja a napsugarakat, ő küldi a szeleket és osztogatja a harmatot és esőt, ád fagyot is és meleget, és ily sokféle események által, melyek ő általa a természetben véghez mennek, adja a táplálékot embereknek és barmoknak. Minden munka a mit Isten cselekszik, másoknak javára történik. Néki nincs szüksége a mi mezei munkánkra. Hogyha megéhezne sem mondaná meg nékünk. „Mert enyém az erdőnek minden vada, a hegyeken való sok ezer barmok”, mondja. (Zsolt.50,10) A legtisztább barátság és jóakarat lakozik Istenünk szívében. Habár minden dolgok Istenéi, mindazáltal az ő összes munkái a teremtésben és világkormányzásban nem saját részére, hanem az ő teremtései számára történnek. Ez nagyon felbátoríthatna bennünket arra, hogy ő benne bízzunk.
A lelki dolgokban is egy nagy földmíves Isten, és itten is az ő gyermekei javára történitek minden ő munkái, hogy azok megelégedjenek gazdagon. Engedjétek meg, hogy az evangyéliomnak messze kiterjedő mezejéről beszéljek, melyet mennyei Atyánk gyermekei javára munkál. Ezen mezőkben igen nagy változatosságokkal találkozunk, és azok mind igen termékenyek, „a Jákób forrása a gabonának és bornak földében, az ő egei harmatot csepegtetnek néki”. (5Móz.33,28.) Minden föld, melyet mennyei Atyánk munkál, gazdag aratást szolgáltat, mert ő nála nincsen szűk aratás vagy éhinség.
Az ő szántóföldének egy része a tanföldnek neveztetik. Mily teljes kévéi találtatnak itten a legjobb búzának! Az a kinek megengedtetik itten búzafejeket szedegetni, találhat elegendő kenyeret, mivel ez a föld teljes markonkint szolgáltatja azt.
Tekintsétek meg csak az elválasztásnak szép kévéit. Valóban telve van nehéz termett búza fejekkel, mint a milyeneket Fáraó az első álmában látott ‒ teljes és kövér gabona fejek. Ott van a végig megmaradásnak nagy kévéje, hol minden gabonafő egy-egy ígéret, hogy Isten azon munkát, melyet elkezdett, be is végezi. Hogyha nincsen elég hitünk, hogy ezen kévékből egy egészet bírjunk, úgy szedegethetünk a Krisztus vére által való megváltatás kévéiből. Sok szegény lélek, mely az elválasztó szeretetből táplálékot nem szerezhet, és az ő Krisztusban való megőriztetését valóban nem érezi, mégis felüdülhet és örvendhet a helyettesítés magasztos tanai felett. Sok és gazdag kévék találhatók a tanföldön szorosan összehalmozva, hogyha azok a megvizsgálás által kicsépeltetnek és az elmelkedések malmában megőröltetnek, királyi táplálékot szolgáltatnak az Úr gyermekei részökre.
Szeretném tudni, hogy miért van az, hogy Urunk sáfárai közül némelyek annyira hajlandók ezen földnek bejáratát elzárni, mintha azt ők valami veszélyes talajnak tartanák. Én a magam részéről óhajtanám, hogy gyülekezetemnek tagjai, itten nemcsak búzafejeket szedegethetnének, hanem egész rakott szekér gabonákat vihetnének innen, mert tudom, hogy túl sok táplálékot nem nyerhetnek, hogyha az igazság a táplálék. Talán azok az előbb említett munkások attól félnek, hogy Izrael „kövér és meghízott lesz”. (5Móz.32,15) hogyha nagyon sok táplálékot kap?
Félek rajta, hogy inkább megtörténhetik, hogy éhhalállal fog meghalni, ha tőle az egészséges tanok kenyere visszatartatik. Ha mi az ige előírásaihoz és figyelmeztetéseihez szeretettel vonzódunk, úgy nem kell félnünk annak tanaitól sem, sőt ellenkezőleg azokat kutatnunk kellene, és azokkal nagy örömmel táplálkoznunk. Az elválasztás tanának helyes viszonyba kelt állíttatni az ige más részeivel, mert nagyon szegény prédikáló szék az, a honnan ez kivan zárva. Nem kell az Úr népét ezen földtől távol tartani. Én azt mondom, nyissátok fel a kapukat és jöjjetek ide mindnyájan, ti Istennek gyermekei! Bizonyos vagyok abban, hogy az én földemben nem növekszik semmi olyan, a mi károtokra lehetne. Az evangyéliomi igazságok mindenkor biztos igazságok. Élvezhetitek azt mindaddig, míg azzal teljesen megelégedtek és az nem fog néktek megártani. Ne féljetek soha egy kinyilvánított igazságtól sem. Féljetek a lelki tudatlanságtól, nem pedig a szent tudománytól. Nevekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunk Jézus Krisztusnak esméretiben. Mindaz, a mi Isten igéjében taníttatik, azért adatott, hogy a keresztyén arról gondolkozzon, elmélkedjen, azért nem kell semmit elhanyagolni abból. Keressétek fel naponkint a tanföldet és a legnagyobb szorgalommal szedjétek ottan a kalászokat.
A nagy földmívesnek egy másik földje az ígéretek földének neveztetik. Erről szólanom sem szükséges, mivel reménylem, hogy ezen földre mindnyájan gyakran kimentek, hogy ottan kalászokat szedegessetek. Hadd vegyek fel itten is néhány kalászokat és hadd mutassam meg azt néktek, hogy felindítsalak benneteket arra, hogy egész nap ezen a földön maradhassatok, és este jól megrakodva térhessetek haza. Itt van egy kalász például: „Mert a hegyek megindulnak és a halmok megrendülnek, az én kegyelmem pedig tőled el nem távozik, és az én békességemnek szövetsége meg nem tántorodik”. Itt van egy másik: „Mikor a vizeken által mész én veled lészek, és a vizek el nem boríthatnak tégedet, mikor a tűzön járandasz, meg nem égsz, és a láng meg nem perzsel tégedet”. Ismét egy, ennek nagyon rövid szára van, de igen nehéz termett feje: „Elég néked az én kegyelmem”. Egy másik ismét hosszú száron, de igen gazdag gyümölccsel: „Ne háborodjék meg a ti szíveitek, hisztek az Istenben, higgyetek én bennem is. Az én Atyámnak házában sok hajlékok vannak, mert ha különben volna, megmondottam volna néktek, elmegyek, hogy megkészítsem néktek a helyet, és mikor elmegyek és megkészítem néktek a helyet, ismét eljövök és felviszlek titeket én magamhoz, hogy a hol én vagyok ti is ott legyetek”. Minő szó ez! „Ismét eljövök”. Igen szerelmeseim, mondhatjuk az ígéretek földjéről azt, a mit egyetlen darab földről sem lehet mondani Magyarországon, tudniillik, hogy az oly gazdag föld, hogy már gazdagabb nem lehetne, és hogy annyi gabonafejeket terem, hogy többet már előhozni nem lehetne. Miként a költő is énekli: „Mit tehetne többet, mint a mennyit tett, Értetek, kik hozzá vágytok, siettek?”
Gyűjtögessetek ezen a földön, ó ti szegények és szűkölködök, és ne gondoljátok azt soha, hogy tolakodók vagytok. Az egész föld a ti sajátotok, azon minden gabona fej a tiétek, még hogyha a kévéből húzzátok is azt ki, tehetitek és minél többet vesztek abból, annál többet szabad vennetek.
Azután ott van az isteni alapítványoknak földe, ezen földből is nagyon sok jó gabona növekedik. A keresztség földje rendkívüli termékeny volt sokónk részére, mivel az nékünk példázta a Krisztusban való meghalásunkat, eltemettetésünket és feltámadásunkat, és mi az által felbátorítva és tanítva lettünk. Nagyon jó és épületes volt részünkre azt elmagyarázni, hogy mi Urunk oldala mellett vagyunk és úgy tapasztaltuk, hogy az Úr parancsolatai megtartóiknak sok jutalmok vagyon. De nem akarlak benneteket ezen a földön soká fenntartani, mert többen a mi kedves barátaink azt gondolják, hogy ez igen nedves talaj, ezeknek kívánok több világosságot és kegyelmet. Azonban tovább megyünk az úrvacsorának földjére, hol Urunknak legjobb gabonája terem. Mily dicső dolgokat élvezünk mi ezen kiválasztott helyen! Nem ízleltük-e ottan a legédesebb és legtáplálóbb eledeleit? Nincsen az egész birtokban olyas föld, mely ezen egész földnek közepét és koronáját felülmúlná: ez a király földje. Kalászszedegető, maradj meg ezen a földön! Szedegess ottan, minden hétnek az első napján, és várjad, hogy Uradat ottan megláthatod, mert megvagyon írva: „Megismerteték vala ő tőlük a kenyérnek megszegéséről”. (Lk.24,35)
A mennyei földmívesnek van egy darab földje egy hegyen, mely a legjobb földekhez hasonló, habár nem is méltatják ezt sokan az előjogra érdemesnek. Nem mehettek egyik földről a másikra, hogy ha ezen keresztül nem mentek, mert a többi földekhez vezető út ezen a hegyen vezet keresztül, ez a Krisztussal való érintkezés és társalgásnak neveztetik. Azon föld ez, melyen az Úrnak választottai kalászokat szedegetnek. Némelyek közületek átszaladnak ezen a földön, nem időztök ottan elég hosszan, de az, a ki ott tud maradni, sőt folyton ott élni, az idejét nagyon hasznosan és kellemesen fel tudja használni. Csak annyiban, a mennyiben az Úrral érintkezésünk és társalgásunk van, tudjuk az Úrnak alapítványait, tanait és ígéreteit használni. Minden száraz és terméketlen, hogyha az Úrnak szeretetét nem élvezzük, hogyha az Ő képét magunkon nem hordozzuk, hogyha folyton nála nem maradunk és az Ő társalgása bennünket meg nem örvendeztet. Nagyon fáj, hogy azt kell kinyilvánítanom, hogy sokan a keresztyének közül ezen földet igen kevésre becsülik, elégnek tartják, hogy egészséges tanokban megmaradjanak és az Úr iránti cselekedeteikre vigyázzanak, azután sokkal kevesebbet törődnek azzal, mint kellene, hogy a Jézus Krisztussal az Ő Urokkal bizalmas társalgásban lehessenek a Szentlélek által. Bizonyos vagyok benne, hogy ha ezen a földön többet gyűjtögetnénk, félannyiszor sem lennénk olyan kedvetlen ábrázattal, nem volna tizedrésznyi kevélység sem bennünk, sem századrésznyi restség. Ez egy igen bekerített és oltalmazott föld és ezen a földön sokkal jobb táplálékot találtok, mint a milyennel az Angyalok táplálkoznak. Igen, Jézust magát találjátok, mint azon kenyeret, mely a mennyből jött alá. Üdvös, dicső föld, vajha minden nap felkereshetnénk! A Mester tárva, nyitva tartja ennek kapuját minden hivő részére, lépjünk be tehát és gyűjtögessünk arany kalászokat és pedig annyit, a mennyit csak elbírhatunk. Így szemlélhettük a nagy földmívest az ő mezejében, örvendezzünk azon, hogy őt mindig közelünkben bírhatjuk és olyan mezőkre mehetünk, amelyen kalászokat gyűjtögethetünk.
És másodszor, látunk itten egy alázatos kalászszedegetőt. Ruth, egy kalászszedegető volt és előképül szolgálhat arra nézve, hogy minden hivő mi lehetne az Isten mezejében.
A hivő egy nagy kedvezményben részesült gyűjtögető, mert néki szabad egy egész kévét is haza vinni, ha akarja. Elvihet magával annyit, a mennyit csak elbír, mert mindenek szabadon és ingyen kegyelemből adatnak néki az Úrtól. Egy kalászszedegető nő képét használom, mivel úgy hiszem, hogy nem sok keresztyén haladja őt felül, pedig szabadság van néki ahhoz adva, hogy ha arra alkalmas. Lehetnek olyanok, a kik mondhatják: Miért nem aratja le a hivő az egész földet és miért nem szállítja haza az összes gabonát? Erre azt felelem, hogy ez szabadságában áll, hogy azt megteheti, ha tudja, mert az Urat félőknek semmi fogyatkozásuk nincsen. Hogy ha a te hited egy nagy hordó szekérhez hasonló és a mezőnek minden termését elviheted, teljes szabadság van oda arra nézve, hogy azt megcselekedd. Ah, de a mi hitünk oly kicsiny, hogy inkább kalászokat szedegetünk, mint kaszálnánk, oly szűkek és korlátoltak vagyunk. Vajha mindnyájan túl növekednétek ezen a képen és ha haza mentek magatokkal teljes kévéket vihetnétek.
Továbbá megjegyezzük itten, hogy a szedegető sok kemény munkának és nehézségnek van kitéve az ő foglalkozásában. Kora reggel felkél, ki megyen egy mezőre, hogy ha az el van zárva, úgy másikat kell keresnie és hogy ha az is el van zárva, vagy pedig a kalászok már fel vannak róla szedve, úgy gyorsan tovább megyen, és az egész nap folyamán, míg csak a nap süt, nagyon keveset ül le, hogy magát kipihenje, hanem mindig tovább megyen, le-le hajol és gyűjtögeti a búzafejeket egyiket a másik után. Nem megyen haza késő estig, mert óhajt sokat munkálkodni a nap elteltével, hogy ha a föld jó és nem akar addig haza menni, míg magát kalászokkal jól meg nem terhelte. Szerelmeseim, tegyünk mi is hasonlóképen mindnyájan, a lelki eledelek keresésében. Ne ijedjünk meg minden kis nehézségektől az Úrnak mezejében, ha a kalászszedegetéshez jó alkalom kínálkozik, úgy nem kell hamar elfáradnunk, midőn e drága kincseket gyűjtögetjük, mert a nyereség gazdagon megjutalmazza fáradságunkat. Ismerek egy barátot, a ki minden vasárnap öt mértföldet (* Angol mértföld. Körülbelül egy német mértföld) megyen, hogy az evangyéliumot halgathassa és ugyanezen az úton, azon a napon mindig vissza megyen. Egy másik pedig tíz mértföldet is megyen, ezeket igen bölcseknek mondhatjuk azért, mivel az Istennek drága igéjét, hogy meghallgathassák, ők semmit nagy akadálynak és túl nagy munkának nem tekintenek. Annyit utazni, hogy már az ember csaknem összeroskad, azután pedig az egész isteni tisztelet ideje alatt feszült figyelemmel hallgatni, egy olyan megerőltetés, a mely teljes jutalmat nyer, hogy ha az evangyéliomot hallgatják és Isten azt a hivő szívében megáldja. A kalászszedegető nem várja azt, hogy a búzafejek magoktól ő hozzá menjenek, ő tudja, hogy a szedegetés nagy munka. Nem kell azt gondolnunk, hogy a legjobb földek a lakásunkhoz a legközelebb fognak találtatni, megtörténhetik, hogy nagyon messze kell azok után menni, de hát mit teszen az? A kalászszedegetőnek nem kell válogatásnak lenni és a hova az Úr az evangyéliomot küldi, oda hív Ő minket.
Ezután meg kell említenünk azt is, hogy a kalászszedegetőnek minden talált búza fejért le kell nyúlni. Honnan jön az, hogy a kevélyek nem igen nyernek hasznot az Isten igéje hallgatása alkalmával? Honnan van, hogy bizonyos „nagy képzettségű” népek a mi leghívőiesebb prédikációnkból semmi előnyt, semmi épületet nem nyernek? Ez azért van, mivel az ő részökre a gabonát fel kell emelni, és hogy ha a búzafejet olyan magasra emelik az ő fejük felett, hogy csak alig láthatják azt, az nagyon tetszik nékik és elragadtatva kiáltják: „no, ez már gyönyörűséges!” Ők csudálják azon embernek rendkívüli ügyességét, ki az igazságot olyan magasan feltarthatja, hogy azt senki el nem érheti, de ez valóban egy szomorú műdarab. A prédikátornak feladata az igazságot úgy felmutatni, hogy azt mindenek elérhessék, a gyermekek épen csak úgy, mint a felnőttek, itt és ott egy-egy marokkal el is kell ejtenie a szegény gyüjtögetők számára s ezeknek pedig nem kell a lehajlást soha megunni, hogy azokat a gabona fejeket felszedhessék. Hogyha nagyon képzettek vagyunk a beszédben, úgy a bölcsek nem érthetnek, de a tanulatlanok sem, de hogy ha a legegyszerűbben a szegényeknek prédikálunk, úgy más osztálybeliek is megérthetnek, hogy ha az nékik tetszik, hogy ha pedig az nékik nem tetszik, úgy elmehetnek más helyre, ahol nékik jobban tetszik. De meg azok, a kiknek a lehajlás nem tetszik, legjobban cselekszenek, ha a kalászszedegetéssel felhagynak, mivel az nékik úgysem sikerül. Én magam részéről szívesen hagyám magamat tanítani még egy gyerektől is, hogy ha az által az evangyéliomot közelebbről megismerhetném és jobban megérthetném. A kalász szedegetés Urunk földjén oly gazdag, hogy az a legkeményebb munkára is méltó, hogy ha annak egy részét haza vihetjük. Az éhező lelkek tudják ezt és nem is hagyják magokat akadályozni a mennyei táplálék keresésében. Boruljunk le a mi térdeinkre imában és hajtsuk meg magunkat önalázatban és tudatlanságunk beismerésében, a hitnek kezeivel pedig gyűjtsük éhező lelkeinknek a mindennapi kenyeret.
Figyeljük meg azt is, hogy a kalászszedegető a mit nyer fejenkint gyűjtögeti össze. Van ugyan alkalom a mikor egy marokkal is vehet fel egyszerre, de rendesen csak fejenkint. Ruthnak akarattal is hagytak el az aratók, de ő ezzel igen nagy kedvezményben részesült. A szedegető lehajol és felveszen egy fejet, azután ismét lehajol a másikért. Nos, szerelmeseim, a hol egész marokkal is lehet találni, az valóban nagyon alkalmas föld a szedegetésre, de hogy ha olyan bőséget nem is találnátok, örüljetek ha egyik kalászt a másik után megtalálhatjátok és összegyűjthetitek. Hallottam bizonyos személyektől, kiknek szokásuk volt egy kedvelt prédikátort hallgatni és hogy ha más helyre mentek azt szokták mondani: „Saját prédikátoromon kívül mást nem hallgathatok, inkább tehát odahaza maradok és egy prédikációt elolvasok” Kérlek, emlékezettek az apostolnak ama szavaira: „El nem hagyván a mi gyülekezetünket, miképpen szokások némelyeknek.” Kérlek titeket, ne legyetek oly balgatagok és pártos szelleműek, hogy így lelketektől az eledelt elraboljátok. Hogy ha egy lehajlásra nem is találtok egész marokkal, ne vonakodjatok az egyes fejeket sem felvenni. Hogy ha nem vagytok elégedettek azzal, hogy itt is ott is egy keveset tanuljatok, úgy nemsokára kiéheztek és örültök, ha a megvetett prédikátorokhoz visszajöhettek és felszedhetitek, a mit azoknak földje részetekre szolgáltat. Az egy igen szomorú prédikátori hivatal, a mi semmit sem szolgáltat. Menjetek és gyűjtsetek ott, a hol az Úr a kaput számotokra felnyitotta. Hogyan? Arra nézve már csak a szöveg is jó utasítással szolgálhat, használjátok fel tehát azt mindnyájan.
Figyeljük meg azt is, hogy a kalászszedegető a mit kezébe felveszen, azt ott meg is tartja, nem engedi a gabonafejeket épen olyan gyorsan elhullani, a milyen gyorsan azokat felszedte. Ez úgy történik gyakran, hogy van valami jó és épületes gondolat a predikáció kezdetén, a hallgató pedig igen kíváncsi, egy másikat hallani és úgy az elsőt egészen elfelejti. A prédikáció véget ért és ah, csaknem mind kiesett az emlékezetből, mivel sok hallgató épen olyan bölcs mint azon szedegető volna, a ki egyik búzafejet felvenné, a másikat meg kezéből kiejtené és az egész napon így cselekedne. Egy olyan napi munkának eredménye lenne aztán a tarlón egy veszedelmes hátfájás és én félek rajta, hogy az ehhez hasonló hallgatók, ha hallgatások eredményéről kérdezkednénk, azt mondanák, hogy az nem más, mint főfájás. Az igét nemcsak meghallgatni, hanem elsajátítani is kell. Szedjétek össze a búzaszálakat és fejeket és kössétek azt csomóba, hogy azt magatokkal vihessétek és azután vigyázzatok, hogy az úton el ne veszítsétek. Sokan a kik egy prédikációt jól betartottak a hallgatás alkalmával, elveszitek azt hazafelé menüben az után az ő könnyelmű társaikkal való hiába való beszédek által. Halottam egy keresztyénről a ki egy vasárnap a legnagyobb igyekezettel sietett hazafelé. Egy barátja kérdezte tőle az úton, hogy miért siet annyira. ,,Óh!- mondá ő, két vagy három vasárnappal ezelőtt prédikátorunk igen szép és épületes prédikációt tartott, a melyből én sok lelki épületet nyertem, de hazafelé mentünkben két diakónus tárgyalta azon prédikációt és az egyik ezen az oldalon, a másik meg amaz oldalon szaggatta meg, mígnem az egészet széttépték és én mindazt a mi jót abból nyertem, elveszítettem.” Ezek nagyon rossz diakónusok lehettek, ne kövessük azoknak példájokat és hogy ha némelyeket ismerünk a kik az ő iskolájokból valók, inkább menjünk egyedül hazafelé, a legkomolyabb csendben, mintsem hogy az ő bírálgatásaik által az összes egybegyűjtött gabonafejeket elveszítsük. Egy jó prédikáció után menjetek el és zárjátok be szátokat és fületeket. Tegyetek úgy, mint a fukarok, a kik nemcsak mindent megszereznek a mit tudnak, hanem mindent meg is tartanak magoknak. Hiába való beszélgetés által el ne veszítsétek azt, a mi benneteket örökre gazdagokká tehet.
Azután a kalászszedegető haza viszi az összegyűjtött gabonafejeket és azokat kicsépeli. Nagyon bölcs eljárás a prédikációt kicsépelni, bárki is volt a prédikátor, mert az bizonyos, hogy annak egy része szalma és polyva. Sokan a prédikátort csépelik, a mennyiben szükségtelen módon hibákat találnak, de az korántsem olyan jó, mint a prédikációt kicsépelni, hogy abból a tiszta igazságot megnyerhessük. Vegyetek elő egy prédikációt szerelmeseim, hogy ha találtok egy olyat, mely az elolvasásra érdemes, tegyétek azt a gondolkozás szérűjére, azután csépeljétek az ima csépjével, és abból jó kenyérnek való gabonát nyertek. Ezt az ima és elmélkedés által való cséplést nem szabad soha elmulasztani. Hogyha egy kalászszedegető az összeszedett gabonafejeket szobájában elpakolná és ott hagyná, úgy az egerek keresnék azt fel, ő pedig abból semmi táplálékot nem nyerne, ha csak azt ki nem csépelné. Némelyek kapnak egy jó prédikációt, el is viszik azt magokkal haza, de azután megengedik a sátánnak, a bűnnek és a világnak, hogy azt egészen felemésszék, tehát az ő reájuk nézve gyümölcstelen és értéktelenné vált. De az, a ki egy prédikációt jól kicsépelni is ért, minden búzaszemet el tud választani a polyvától az egy jó hallgatónak lenni bebizonyul és táplálja lelkét azzal a mit hallott.
És végül még meg is rostálta a szorgalmas asszony kétség nélkül, a gabonát, minekutána azt kicsépelte. Ruth mindezt a földön kint végezte, de ti ezt aligha tehetitek. Néktek odahaza kell végezni a munkának egy részét. És figyeljétek meg, ő a polyvát nem vitte haza magával, azt ott hagyta kint a földön. Nagyon okos és helyes dolog, hogy mindazon prédikációkat, a melyeket hallatok megrostáljátok, hogy a jót a rossztól külön választhassátok, de kérlek, azon aljas szokást ne utánozzátok, hogy minden polyvát hazavigyetek, a gabonát pedig hátra hagyjátok. Úgy hallom mintha valaki mondaná „Ezen különös kiejtést megfogom őrizni és ezen ritka kifejezésből egy adomát fogok csinálni”. Halld csak, van egy szavam te hozzád! Hogyha valakitől semmi mást nem hallatok egy prédikátor felöl mint az ő különös sajátságait, szakítsátok félbe annak a beszédjét és mondjátok: „Mindnyájunknak vannak fogyatkozásaink és hibáink, talán azoknak van a legtöbb és a legnyilvánosabbak, a kik arról leginkább szeretnek beszélni, tehát nem tudsz-é azon prédikátor beszédjeiből valami olyat elbeszélni, a mi a meghallgatásra méltó volt?” Legtöbb esetben erre azon felelet jön: „Ó, hiszen én azt már elfelejtettem”. Ők a gabonát megrostálták, a jó magot elvetették és a polyvát megtartották. Nem méltók volnának-e az ilyenek arra, hogy az elmezavartak házába vinnék? Kövessétek az ezzel ellentétben levő szabályt, hagyjátok a polyvát elhullani a jó magot pedig tartsátok meg.
Válasszátok el a jót a rossztól, és az értéktelent dobjátok el, hadd menjen a hova akar, hiszen azt úgysem használhatjátok, és minél hamarabb megszabadulhattok attól, annál jobb. Komoly ítéletet tegyetek, és a hamis tant vessétek el egész határozottsággal, a jót pedig tartsátok meg komolyan, úgy meg fogjátok tanulni a mennyei kalászszedegetés gazdagító művészetének gyakorlását. Isten tanítson bennünket bölcsességre, hogy minden tekintetben gazdagon megáldatva lehessünk, úgy a mi szívünk is megtelik vigassággal és megifjodunk mint a saskeselyű. (Zsolt.103,5)
És végül, itten egy barátságos engedelem adatik: „A kévék között is hadd szedjen, és meg ne pirongassátok őt”. Ruthnak nem volt joga a kévék között szedegetni, míg Boáz arra néki szabadságot nem adott, míg azt nem mondotta: Szedjen ottan is. Hogy az néki megengedtetett, hogy a kévék között is szedegethessen, az, nagy kegy és barátság volt ő reá nézve, de Boáz még azt is megsúgta az aratóknak, hogy egy- egy marokkal szándékosan is hagyjanak el az őszámára, és az még nagyobb kegy volt. Boáznak egy titkos szeretet volt szívében Ruth iránt és szerelmeseim épen így van mi irántunk Urunknak örök szeretete, hogy ő nékünk is megengedi a legjobb földekre menni és még a kévék között is szedegetni. Nagy kegyelme megengedi nékünk, a tanoknak, ígéreteknek és tapasztalásoknak áldásait megragadni. Az Úr nagy kegyét nyilvánítja irántunk, azért van ez a különös nagy barátság. Magunktól nem volna semmi jogunk a mennyei áldásokhoz, hanem ezen részünket a szabados és korlátlan isteni kegyelemnek köszönhetjük.
Megnevezem néktek azon okokat, melyek a Boáz szívét arra indították, hogy
Ruthnak megengedje a kévék között is szedegethetni. A legfőbb oka annak az volt, hogy őt szerette. Megengedte, hogy oda menjen, mert hajlama volt hozzá, melyet ő későbbet nagyszerű módon nyilvánosságra hozott. Ezenképpen megengedi az Úr az övéinek, hogy jöjjenek és a kévék között is szedegessenek, mivelhogy azokat szereti. Nyertél-é a múlt vasárnap egy olyan időt és alkalmat, mely a te lelkedet gazdaggá tette? Telve vitted-é haza zsákodat, mint a József testvérei mikor Egyiptomból visszatértek? Volt-é bőséged? Megelégíttettél-é? Gondold meg, hogy ha ezekben részed volt, ez mind Uradnak jóságára mutat. Ez azért történt, mert ő téged szeret. Kérlek, mindezen lelki élvezeteidet az ő örök szeretete nyilvánulásának tekintsed. Búzád annál jobban megőrültethetik és annál édesebben ízlik, hogy ha azt meggondolod és szemed előtt tartod, hogy azt néked az örök szeretet adta. Kedves óráid, nagy örömeid, kibeszélhetetlen lelkesedéseid, lelki érzelmeid, mindezen isteni nagy kegynek nyilvánulásai, azért örvendj azoknak kétszeresen.
Egy másik oka annak, hogy Boáz Ruthnak azt megengedte, hogy a kévéik között is szedegethessen, az volt, mert vele rokonságban volt. Épen ez az, a miért Urunk nékünk olykor-olykor kiváló kegyelmi adományokat nyújt és bennünket oly nyájasan asztalához ültet. Ő nékünk rokonunk. Csontainkból való csont, testünkből való test. Megváltónk, vérrokonunk nékünk az Úr Jézus és saját teste iránt soha idegen nem lesz. Az egy nagy és gyönyörteljes titok, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus az ő anyaszentegyházának vőlegénye, és határozottan megengedi menyasszonyának, hogy a kévék között is szedegethessen, mert mindaz a mivel ő bír, már az ő menyasszonyáé. Annak ügye az övé már és az övé azé, és határozottan mondhatja: ,,Szerelmesem, végy mindent, a mit csak akarsz, én azzal szegényebb nem leszek, hogy ha te mindenemben részes leszel, mert te az enyém vagy, és mindaz a mi az enyém, a tiéd is”. Mit mondjak néktek, kik Uramnak szeretetében vagytok? Hogyan beszéljek veletek oly gyengédséggel és szabadon, hogy az az ő óhajainak megfelelő lehetne, mert ő azt akarja, hogy nagyon szeretetteljesen beszéljek az ő nevében. Gazdagítsátok meg magatokat azzal, a mi a ti Uratoké. Menjetek lelki kalászokat szedegetni, oly gyakran, a milyen gyakran azt tehetitek. Soha el ne mulasszátok csak egy alkalmat is, hogy egy arany áldást elszalasszatok. Gyűjtögessetek a kegyelem széke előtt, gyűjtögessetek magán elmélkedésben, gyűjtögessetek jó könyvek olvasása által, gyűjtögessetek az istenfélőkkel való összeköttetés és társalgás által, gyűjtögesselek mindenütt, és hogy ha csak egy kis marokkal találtok is, az is jobb lesz a semminél. Ti, kik leginkább az üzletben vagytok és sok gondokkal terheltettek, hogyha csak öt percig gyűjtögethettek is az Úrnak mezejében, tegyétek azt. Hogyha egy egész kévét el nem vihettek, úgy legalább is vegyetek fel egy búza szemet. Gondoskodjatok arról, hogy egy keveset kapjatok minden nap, habár sokat nem nyerhetnétek is, de gyűjtsetek annyit, a mennyit csak gyűjthettek.
Még egy másik megjegyzés. Óh, Istennek gyermeke, ne félj soha gyűjtögetni. Higgy
Istenben és sajátítsd el az ő igézetét. Jézus örül, hogy ha látja, hogy te minden ő adományait szabadon használod. Az ő szava: ,,Egyetek gazdagon; igyatok, óh igyatok gazdagon szerelmeseim!” Azért, hogy ha egy gazdag ígéretet találtok, éljetek abból. Szívjátok ki az édes mézet az írás sejtjéből és táplálkozzatok annak édességével. Hogy ha valamely alkalommal egy egész kévét is találtok, vigyétek el azt örömmel. Nem hihettek Urunkról olyan sokat, hogy túlságos lenne, ne hagyjátok, hogy a sátán megcsaljon, hogy a kegyelemnek egy sovány részecskéjével megelégedjetek, holott a menny összes gabonás tárházai nyitva vannak számotokra. Gyűjtögessetek folyton alázatos szorgalommal és reményteljes bizodalommal, és tudjátok, hogy az a kié, mind a föld, mind a gabona a szeretetnek szemeivel tekint le reátok, és egykor magához veszen benneteket, mint jegyeseit az örök dicsőségbe. Boldog kalászszedegető az, ki azon a földön, melyen szedeget, örök szeretetet és örök életet. talál. Ámen.