Alapige
Alapige
Hós 6,1

Isten gyermekei gyakran ki vannak téve különféle dorgálásoknak, és az Úrnak keze gyakorta reájok nehezedik, mindazáltal minden ő meglátogatásaik az Úr jóságáról tanúskodnak, és az ő próbáltatásaik a végetlen szeretet és hűség jelei. Talán hallottad már a következő kis történetet és példázatot? Volt egykor egy pásztor, a kinek egy juha volt, melyet ő egy jobb legelőre akart terelni, hívta azt, de nem ment, vezette, de nem engedelmeskedett. Végül a pásztor gondolta: tudom mit kell tennem. Volt a juhnak egy báránykája, mely anyja mellett legelészett, a pásztor karjára vette a bárányt és vitte, ekkor az anya juh is követte őt. Hasonlóképen cselekszik Isten gyakran az övéivel. Isten gyakran mondotta már néked, hogy kövesd őt, de nem teljesítetted. Krisztus mondottá: jöjj, de nem hallottad meg. Küldött reád nyomorúságokat, de azok sem vezettek hozzá. Végül elvette gyermekedet és azonnal kész voltál hozzá jönni és Megváltódat követni. Látod az a jó pásztor szeretetének és kegyelmének jele volt. Miképpen a pásztor a báránykát magához vette, hogy a juhot megmentse, azonképpen a Megváltó gyermekedet elvette és a mennybe vitte, hogy tégedet is oda vigyen. Ó üdvös meglátogatások, üdvös veszteségek, üdvös halálos ágyak, melyek a lelki életre vezetnek! Tudod, hogy ha valaki az ő földjéről gabonát akar aratni, először a földjét meg kell szántani. A szántóföld panaszkodhatna és mondhatná: „Miért ásol olyan mély barázdákat az én arcomban? Miért fordítod meg az én bensőmet?” Mert nem várhatunk az elhintett magból aratást, hogy ha a szántóföld meg nem puhíttatott, el nem készíttetett. Az éles szántóvasak barázdákat készítenek a jó vetéshez. Vagy nézz egy másik példát: Valaki akarna valamely vas darabból egy éles fegyvert készíttetni, a mely egy nagy és hős harcos részére lenne. Mit teszen hát? Tűzbe teszi azt a vasat és megolvasztja, kiveszi a tisztátalan salakot a fénylő tiszta anyag közül, azután a kalapáccsal addig kovácsolja, míg a kívánt alakot megnyeri, az üllőn jól körül veregeti azt, egyik tűz megedzi és megcsiszolja, mígnem abból egy igen alkalmas fegyver lesz, mely a harcban sem el nem törik, sem ki nem csorbul. Épen úgy cselekszik Isten veled is, azért kérlek, óvakodj minden félreértéstől, hogy ha az isteni gondviselés könyvét olvaso, mert hogy ha azt helyesen olvasod, úgy az következőleg hangzik: „Kegyelmességet akarok ő hozzá nyilvánítani, azért sebeztem meg őt. A kiket én szeretek megfeddem és megdorgálom”. Azért jertek el, térjünk vissza az Úrhoz, mert: „ő szaggatott meg, és ő gyógyít meg minket, megvert, és béköti a mi sebeinket”. (Hós.6,1)