A gondolkozó ember nagy óhajjal vágyódik szilárd hit-alap után. Egy régi bölcsész csak szilárd pontot követelt egy emeltyű részére és hitte, hogy ha ezt megnyerhetné, úgy az egész világot megmozdíthatná. Kellemetlen mindig a bizonytalan tengeren lenni. Óhajtanánk inkább szilárd alapot találni és lábainkat szilárd kősziklára helyezni. Addig nem nyugodhatunk, míg valami olyat nem találtunk, a mi szilárd, biztos, határozott és tovább nem kérdéses. Sokan betekintettek a racionalizmus (észhit) homályos tájaiba és magok előtt semmi egyebet nem láttak, mint folytonos homályt és ködöt és ezen skepticizmus (kételgési tan) sötét, hideg vidékein megiszonyodva, nagy óhajjal törekedtek egy tisztább fény s egy melegebb vezér után, egy szilárdabb hit-alapot óhajtva. Ezen óhaj és vágy aztán az embereket a hitnek különös nemeire vezette. A sátán, ki az ő nagy éhségeket látta, kenyér helyett követ adott a kezükbe. Sokan azt állították és még ma is azt állítják, hogy egy olyan csalhatatlan szilárd alapot a római pápában megtalálhatni. Azon nem csodálkozom, hogy ők inkább akarnak egy csalhatatlan emberhez ragaszkodni, mintsem egészen és teljesen az igazság zsinórmértéke nélkül maradni, mindazáltal az előttem oly bámulatos, hogy az emberek a pápai csalhatatlanságban hisznek, miszerint egész sértésnek tekinteném őket azzal vádolni, hogy ha ők azt magok nem bizonyítanák. Mily kificamodások létrejöhetnek az emberi értelemben, hogy olyan helyzetbe bírnak kerülni, melyben aztán az ilyen hitnek helyet adni képesek, ez az emberi természet rejtelmei közé tartozik. Hiszen a pápák sok tévedést nyilvánítottak a kicsinységekben is, mennyivel inkább a nagy dolgokban. Egy bizonyos író nagyon érdekes esetet közöl eme cím alatt: „Nyomdahiba.” Egyike a legcsodálalraméltóbb irodalmi hibáknak az V. Sixtus állal kibocsátott bibliai fordításban található, Ő szentsége (a pápa) pontosan átnézett minden ív nyomatást, mielőtt a nép kezébe adták volna és az egész világ csodálkozására egy hasonlíthatatlan mű került napfényre, a mely telve volt sajtóhibákkal. Papírszeletecskéket nyomtattak aztán, melyeket a hibás helyekre raggattak, hogy a valódi szöveget az olvasók megtudhassák. A könyv csodálatosan nézett ki ezen foltokkal, és az eretnekek örültek a felett, hogy a pápa csalhatatlansága ez által fényesen bebizonyult. A kiadott példányok aztán összeszedettek és teljes igyekezettel arra törekedtek, hogy ezt eltöröljék, mindazáltal néhány példány itt és ott megmaradt, melyek közül egy bibliatársulat csak nem régen adott több mint 60 angol aranyat egy ilyen példányért. Megéri egy olyan könyv, mely hibákkal telve van, vagy jobban mondva csupa hibákból áll. A világ gúnyosan mulatozott a pápai kiadó aranypecsétjén, mely a könyv első lapjára volt erősítve és hogy minden könyvnyomdász elátkozva volt, a ki az utánnyomás alkalmánál a legkisebb változtatást is megkísérli. Azon gondolat, hogy egy halandó emberben csalhatatlanság lakik, az őrültek házába való és alig érdemes egy komoly megvizsgálásra. Ha olvassátok azon történelmi munkákat, melyek katolikus, sőt mint hitelesnek ismert íróktól származtak, alig találtok azokban csak egy oldalt is, hogy azokból fel ne fedezhetnétek, miszerint a pápák is emberek voltak, nem istenek és hogy az ő pápai levelök csak úgy telve van tévedésekkel és hibákkal, mint a világi fejedelmektől kibocsátott rendeletek. Akinek tiszta értelme van, az egy papnak képzelt csalhatatlanságába bizalmát nem helyezi. Azonban mások meg teljes reménnyel időznek egy csalhatatlan egyház eszméje mellett. Hisznek az általános egyházi gyűlések nyilatkozataiban és reménylik, hogy a sziklához hasonló bizonyosság ott található. Látszólag ez könnyebb is, mint az előbbeni, mert a tanácsadók közös gyűlésében bölcsesség található, de a valóságban ez épen oly képtelen, mert hogy ha egy csoport embert összehoztok, kiknek mindegyike csalatkozható, vagy hibázható, az egész világos, hogy azzal a csalhatatlanságot még el nem értétek. Épen olyan könnyű azt elhinni, hogy egy ember ihletett, mint öt vagy hatszáz. Az be van bizonyulva, hogy gyülekezetek épen úgy tévedésekbe estek, mint egyes emberek, még pedig nehéz tévedésekbe kerültek, úgy a gyakorlatban, mint szinte a tanokban. Tekintsétek meg a Galalziabeli, Korinthusi, Laodiceai, Sárdisi stb. gyülekezeteket. Igen, sőt úgy találjuk, hogy Urunknak első tanítványai, kik a valódi, eredeti gyülekezetet képezték, nem voltak csalhatatlanok, ők egy igen egyszerű nyilatkozatát is mennyire félreértették az Úrnak. Például, mikor Jánosról mondotta: „Ha akarnám is őt megmaradni mindaddig is, míg eljövök, mit gondolnál vele?” Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem halna meg; holott nem mondotta vala néki azt Jézus, hogy meg nem hal, hanem ezt: „Ha akarnám is őt megmaradni mindaddig is, míg eljövök, mit gondolnál vele?” (Jn.21,22-23) Magok az apostolok is tévedhettek és tévedtek. Ők csalhatatlanok voltak abban, a mit írtak, midőn a Szentlélek ihletése alatt voltak, de más időben nem. Mindazáltal, testvérek, azon nem csodálkozom, hogy ha a nagy nyomorban, melybe a lélek gyakorta belekerül, azt jobbnak találja, hogy egy csalhatatlan egyházban higgyen, mint a puszta értelemnek magát átadja, hogy az által ide s tova hányattassák, mint egy elmerült gazdátlan hajó darabjai, a mindig változó szelek által, a rettenetes messzeségű kétes kérdések által zaklattatva, melyek a hitetlenség nyugtalankodó óceánjában találtatnak. De ha egy biztos, szilárd alap után óhajtozok, a pápák és egyházi gyűlések pedig azt nem szolgáltathatják részemre, hát hova forduljak akkor?
Van nékünk a bizonyságoknak egy szilárdabb igéje, az igazságnak kősziklája, melyen bizton nyugodhatunk, mivel azon igében: „Meg vagyon írva, a mi csalhatatlan zsinórmértékünk rejlik.” A biblia, az egész biblia és semmi más, mint a biblia a mi vallásunk. Ezen Istentől ihletett könyvről mondjuk: Ez „Azon bíró, ki igazságot szolgáltat
Ott, a hol az ész segély nélkül hagy.”
Mondják, hogy a bibliát nehéz megérteni, de azok részéről nem nehéz, kik a Szentlélek vezérletét óhajtják. Nagy igazságok rejlenek abban, melyek a mi fogalmunkon kívül vannak és még s megírattattak abban, hogy felmutassák nékünk, mily csekély a mi véges elménk, de a bibliának fő- és alapigazságai sem nem nehezen érthetők, sem pedig mentségül nem használhatók a tévelygések sok ágával szemben, melyeket az emberek úgy mutatnak fel, mint a bibliából merítetteket. Egy a lelki életet most kezdő, a ki Isten, lelkétől taníttatott, az Úrnak a mi üdvünkre vonatkozó akaratát megtudhatja és a mennybe vezető utat megtalálhatja, egyedül az ige vezérlete folytán. De legyen az mély, vagy egyszerű, az nem kérdés, az az Isten igéje, a tiszta, tévelygés nélküli igazság. Itt található a csalhatatlanság, másutt sehol.
Ez alkalommal ezen nagyszerű és csalhatatlan könyvről akarok szólani, a mely egyedüli fellebbezési törvényszékünk és különösen az új megtértekhez akarok szólani, kik a Megváltót még csak a legközelebbi napokban találták meg, mert nékik szükségök van arra, hogy ezen könyvet, mint a léleknek fegyverét használják, azon lelki harcokban, mely reájok vár. A legbensőbb óhajom azokat inteni, hogy az Isten minden fegyverzetének ezen részét megragadják, hogy alkalmasok lehessenek lelkök nagy ellenségének ellene állani. „Meg vagyon írva.” Ezen fegyvert, mely bennünket soha szégyenbe nem hagy, ifjú harcosainknak ajánlom a folytonos használatra, a mennyiben őket figyelmeztetem, hogy ez a mi előttünk elment, vagyis a mi előharcosunk fegyvere: másodszor kérem őket, hogy figyeljék meg, mire használta ő ezen fegyvert; és harmadszor, megfigyeljük, hogyan használta ő ezt.
Minden keresztyénnek ajánlom itten a csalhatatlan igének folytonos használatát, mivel nagy Előharcosunk ezen fegyvert választotta, mikor a pusztában az ördögtől kísértetett. Néki nagy választéka volt a fegyverekben, melyekkel a sátán ellen harcolhatott volna, de nem választott mást, mint a léleknek ezen fegyverét: „Meg vagyon írva.” Urunk a sátánt angyali hatalommal is meggyőzhette volna. Csak kérnie kellett volna az Atyát és küldött volna néki tizenkét sereg angyalt, a kiknek hatalmas támadásokkal szemben a régi ellenség egy pillanatig sem állhatott volna meg. Hogy ha az Úr csak Istenségének hatalmát gyakorolta volna is, úgy egyetlen szavával a kísértőt pokoli tömlöcébe küldhette volna vissza. De az isteni vagy az angyali hatalom helyett használta, ezen igéket: ,.Meg vagyon írva” és ezzel gyülekezetét arra tanította, hogy soha se hívják a hatalmat segítségül, vagy pedig testi fegyvereket ne használjanak, hanem azon mindenhatóságban bízzanak, mely az Isten igéjének szavaiban rejlik. Ez a mi vívóbárdunk és hadifegyverünk. A véduraság vagy az államhatalom kényszere nem alkalmas részünkre, ép oly kevéssé szabad megvesztegetéseket vagy fenyegetéseket használnunk arra nézve, hogy embertársainkat keresztyénekké tegyük. Egy lelki országnak csakis lelki fegyverek által kell megalapíttatni és fenntartatni.
Urunk a kísértőt azzal is legyőzhette volna, hogy ha saját dicsőségét az előtt felmutatta volna. Az isteni felséges dicsőség el volt rejtve az ő emberi alacsonyságában és hogy ha a leplet csak egy pillanatig elvetette volna, a gonosz ellenség oly teljes zavarba jutott volna, mint a baglyok vagy szárnyas egerek, hogy ha a nap a szemökbe süt. De az Úr Jézus megalázta magát és isteni dicsőségét még mintegy jobban elrejtette, midőn magát eme fegyverekkel oltalmazta: „Meg vagyon írva.”
Mesterünk a sátánt retorikával (szónoklat) és logikával (észtannal) is megtámadhatta volna. Miért nem vetekedett okoskodásokkal ő vele azon dolgok felett, melyeket a sátán előhozott? Három ajánlat volt itten megvizsgálandó, de Urunk szorítkozott csak amaz egyetlen oksúlyra: „Meg vagyon írva.” Nos, szerelmeseim, hogy ha Urunk és Mesterünk dacára azon soknemű fegyvereknek, melyekből tetszés szerint szabadon választhatott, ezen az Isten igéjének valódi jeruzsálemi pengéjű fegyverét választotta, úgy mi se késlekedjünk csak egy pillanatig sem, hanem ezen egy fegyvert, melyet az Istent szerető szent harcosok minden időben használtak, ragadjuk meg és tartsuk erősen. Vessétek el magatoktól az emberi bölcsesség fából való fegyverét, ne bízzatok emberi szónokiasságban, hanem fegyverkezzetek fel az Istennek ünnepélyesen kijelentett igéjével, a ki hazudni nem tud, akkor nem félhettek a sátántól és annak egész seregétől. A felöl biztosak lehetünk, hogy Jézus ebben a legjobb fegyvert választotta. A mi néki a legjobb volt, az lesz nékünk is. Figyeljük meg, hogy ezen fegyvert használta Urunk már az ő tanítói pályája kezdetén. Még meg sem kezdette nyilvános tanítói hivatalát, de hogyha ezen kiejtést használhatom, még mikor az ő ifjú kezei gyakorlatlanok voltak a nyilvános harc vívásához, már ezen fegyvert ragadta meg, a mely részére már készen volt és bátran mondotta: „Meg vagyon írva.” Ti, csak nemrég megtért ifjú keresztyének, talán már lettetek is kísértve, de hogyha nem, úgy azt a legközelebbi napokban várhatjátok, mert emlékszem reá, hogy én mikor a Megváltót megtaláltam, már az első héten egy igen iszonyú lelki kísértésnek lettem kitéve, tehát nem csodálkozhatok rajta, hogy ha ti is hasonlót tapasztaltok. Kérlek benneteket, tegyétek azt, mit az Úr Jézus tett, ragadjátok meg erősen eme fegyvert: „Meg vagyon írva.” Ez épen úgy a gyermekek fegyvere, mint szinte az erős férfiaké. Hogy ha egy hivő oly nagy volna is, mint Gáth városából való Góliát, még sincs szüksége más jobb fegyverre, mint épen erre és hogyha a legkisebb és legtudatlanabb is az isteni dolgokban, ez a fegyver akkor is jól pászol az ő kezébe és épen olyan alkalmas a védelemre, mint a támadásra. Óh, ifjú keresztyén, mily nagy kegyelem ez a te részedre, hogy nem bebizonyítanod, hanem hinned, nem feltalálnod, hanem elfogadnod kell ezeket. Csak bibliádat kell felnyitnod, abban egy igét találni és ezt a sátánhoz hajítani, miképpen Dávid a parittyájában való követ és a győzelem felöl biztos lehetsz. „Meg vagyon írva” és a mi írva van, az csalhatatlan, ezen bizonyítékban rejlik minden erőnk. „Meg vagyon írva.” Isten mondotta, ez elég. Óh, áldott fegyver és pajzs, a melyeket már egy kis gyermek is használhat, mely a tudatlanok és együgyűek részére is alkalmas, a csüggetegnek erőt és a gyengének győzedelmet ad.
Továbbá figyeljétek meg, hogy miképpen Krisztus minden fegyverek közül ezt választotta és már az első harcában is használta, azonképpen használta ő ezt, mikor körülte senki az emberek közül nem is volt. A szentírásnak értéke nemcsak az igazságért való nyilvános tanításokban vagy harcokban látható, annak gyengéd szelíd hangja épen oly hatalmas akkor is, a midőn az Urnak szolgája a pusztai magányban személyes küzdelmeknek kitéve van. Egy valódi keresztyénnek legnehezebb harcai rendesen minden ő rajta kívül valók előtt teljesen ismeretlen. A legnehezebb harcok nem a családi körben törnek mi reánk, hanem a csendes magányban; nem annyira a dolgozó műhelyben, mint lelkünknek magányában kell nekünk küzdenünk a „birodalmak ellen, hatalmasságok ellen.” (Ef.5,12) Ezen iszonyú párbajban a legjobb fegyver és pajzs: „Meg vagyon írva.” Az írás jó és alkalmas arra, hogy az által embertársainkat meggyőződéshez hozzuk, de a legnagyobb szükségünk az írásra abban a tekintetben van, hogy azzal saját lelkünket vigasztaljuk, védelmezzük és megszenteljük. Használnotok kell az írást titokban, a mikor egyedül vagytok és a bibliával a legravaszabb ellenségeteket is legyőzhetitek, mert létezik egy valódi személyes ördög, a mit a legtöbb keresztyén tapasztalásból tud, mivel az már gyakran állott ő vele szemben, mint ember emberrel szokott és az ő szőrszálhasogató találmányaival, irtózatos sugallataival, gonosz állításaival és ördögi vádjaival azt felismerte. Olyan gondolatok által vagyunk sokszor gyötörtetve, melyek egy erősebb, tapasztaltabb és ravaszaim szellemtől származnak ‒ mint a milyennel bírunk és csak egy menekülési mód van ezekkel szemben ‒ a csalhatatlan: „Meg vagyon írva.” Az Isten szolgái és a sátán között sokféle harcok és küzdelmek jöttek már létre, melyek a szent történelem nyilvánosságra nem hozott évkönyveiben, melyeket Isten jegyezett fel, emlékezetesebbek, mint a régi világi hősöknek, kiket a népek népdalaikban dicsőítenek, legjelesebb tettei. Az, a kit trombita harsogással üdvözölnek, kinek emlékszobra a szép nyílt helyeken felállítva van, nem az egyedüli győző. Vannak olyan győzedelmesek, kik Angyalukkal küzdöttek és győztek, kiknek hősiességeket Lucifernek is a legnagyobb haraggal kell elismernie. Ezek győzelmöket egyedül az isteni kegyelemnek tulajdonítják, a mely őket megtanította arra, hogy Istennek csalhatatlan igéjét használhassák. Kedves barátom, néked a „Meg vagyon írva” szót mindenkor kéznél kell tartanod. Vannak olyanok, hogyha valami lelki harcok van, azonnal barátjaikhoz futnak segítségért. Én nem akarom őket kárhoztatni, de sokkal jobb volna, hogyha inkább az Úrhoz és az ő szilárd ígéretéhez folyamodnának. Sokan már az első megtámadásnál minden reményöket feladják. Ne legyetek oly gyávák, kérjetek az Úrtól kegyelmet, hogy férfiasan ellent állhassatok. Harcolnotok kell, ha a mennybe akartok jutni, tekintsetek fegyveretekre, a mely nem hajlékony, sem életlenné nem lesz, forgassátok azt bátran és döfjétek ellenségetek szívébe. „Meg vagyon írva” áthatja a lelket és elmét és még a régi kígyót is megsebesíti.
Figyeljük meg, hogy Urunk ezen fegyvert a legnehezebb körülmények között használta, mégis elegendőnek találta. Egyedül volt, tanítványai közül nem volt egy sem vele, ki részvéttel viseltethetett volna iránta, de az ige volt az ő jobb kezének segítsége, az írás összeköttetésben volt ő vele. Megéhezett, mert hiszen negyven nap és negyven éjjel böjtölt. Az éhség egy gyötrő fájdalom és gyakran elalél a lélek, hogyha a testnek tápláléka nincs, mindazáltal a „meg vagyon írva” korlát közé szorította az éhség farkasát. Az ige egy olyan eledellel táplálta a harcost, mely nemcsak minden gyengesédet elűzött, hanem őt lélekben diadalmassá tette. Ellensége által nagyon veszélyes helyzetbe került, az Úr házának magas tetejére vitetett, mindazáltal ott általában sem volt biztosabb támaszpontra szüksége, a melyre lábait helyezze, mint a milyet Isten ígéretei részére szolgáltatnak. „Meg vagyon írva”, ez őt alkalmassá tette a szédületes magasságból alátekinteni és a kísértő tervét meghiusítani. Majd oda állíttatott, ahol a világ minden országai lábai alatt körül voltak kiterjedve, egy hasonlíthatatlan panoráma (környékkép) lett néki felmutatva, a mely a magas és jeles férfiak szemeit nagyon gyakran elvakította és azokat a veszedelembe vitte, de itten a „Meg vagyon írva” az öndicsőség minden tőreit félredobta és a földi hatatom vakító művét kinevette. Nem volt szükség a fegyver változtatására, sem a pusztában, sem a templom tetején, sem a nagy magas hegyen, a csalhatatlan: „meg vagyon írva” segített mindenütt, bármily helyzetben is volt és segít az nékünk is. Az is megfigyelésre méltó, hogy Megváltónk mindig csak ezen egy védőeszközt használta, habár ellenségei a megtámadást gyakorta változtatták is. A tévelygésnek sok neme van, az igazság pedig csak egy. Az ördög kísértette őt bizalmatlansággal, de a nyíl fel lett fogva ezen pajzzsal: „Meg vagyon írva; Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével, mely az ő szájából származik.” Az ellenség majd egy másik harcot kezdett Ő vele az elbizakodás oldala felöl, a mennyiben megkísértette őt azon ajánlatával, hogy a templomnak tetéjéről bocsátkozzon alá, de mily rettenetes csapást adott ezen kétélű fegyver a gonosz szellem fejére: „Meg vagyon írva: Ne kísértsd a te Uradat Istenedet.” Az utolsó szemtelen támadás olyan szándékkal lett Urunk iránt megtéve, hogy ez által gonosz ellenség őt térdeire ejti: „Ha leborulva tisztelsz engemet”, de az is elháríttatott és tönkretevő erővel visszaadatott a: „Meg vagyon írva” által. „Meg vagyon írva, a te Uradat Istenedet imádjad és csak Ő néki szolgálj.” Ez a Léviátánt szíven találta. Ezen fegyver alkalmas mindenütt, jó a védelemre és a megtámadásra, egész személyünket megvédeni vagy pedig az ellenségnek szívét és veséjét átjárni. Az édenkert ajtajában álló Sérafim fegyveréhez hasonlóan, minden irányban fordítható ez. Nem juthattok olyan helyzetbe, a melyről az Istennek igéje már előre ne gondoskodott volna, oly sok alakjai és szemei vannak ennek, mint épen magának a gondviselésnek. Életetek bármely idejében csalhatatlannak fogjátok találni, minden körülmények között, minden társasában, minden próbák és nehézségek között. Hogyha csalhatatlan nem volna, haszontalanná lenne a nyomorúságok idején, de az Ő soha nem tévedő igazsága kimondhatatlan becsessé teszi ezt a kereszt harcosai részére.
Ajánlom azért Istennek igéjét mindnyájatoknak, hogy azt szívetekben elrejtsétek és elmétekben forgassátok szüntelen. „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek bőséggel, minden bölcsességgel” (Kol.3,16) Legyetek annak tanaiban meggyökerezve, megfundáltatva és megerősíttetve, és annak szellemétől egészen áthatva. Részemről nagy öröm, ha Atyámnak ezen kegyelem-könyvében kutathatok. Ez mindig erősebbé válik bennem. Ez a régi időben az Isten Lelke diktálása folytán íratott, én pedig úgy találtam a midőn abból olvasgattam, hogy az nem csak akkor volt ihletett, a mikor íratott, hanem meg ma is az. Ez nem csak egy történelmi okmány, hanem egy hozzám intézett levél, mintha éppen most származna Istennek írótollából. Ez nem egy olyan prédikáció, mely megtartatott és befejeztetett, hanem olyan, a mely még mindig szól. Nem egy olyan virág, mely elnyílott és megszáradt, és csupán emléknek tartatott meg, a melynek már szépsége elenyészett és illatja elszállt, hanem egy frissen virágzó az Isten kertjében, oly kedves és illatos, mint a midőn plántáltatott. Én az írást nem úgy tekintem, mint egy olyan hárfát, melyen ügyes kezek játszottak, és annak elismerési emlékéül a falra akasztatott, nem, az egy olyan tízhúrú hangszer, mely még mindig az éneklő kezében van, és az Úrnak templomát isteni hangokkal eltölti, melyet azok, kiknek a hallásra fülök van elragadtatva hallgatnak. A szentírás egy szélhárfa, mely által a léleknek áldást hozó szele folyton működik és titokteljes hangokat hoz létre, a milyeneket emberi fülek soha és sehol nem hallhatnak, sőt még itten sem hallhatják ezt, hogy ha füleiket a nagy orvosnak gyógyító illetése meg nem nyitotta. A Szentlélek az igében van, azért az élő igazság. Óh, keresztyének legyetek bizonyosak e felöl, és tegyétek az igét a ti kiválasztott fegyveretekké.
A mi Urunk Jézus Krisztus tanít bennünket arra is, hogy mire használjuk eme szavakat: „Meg vagyon írva”. Figyeljük meg legelőször is, hogy ő ezt használta Isten fiúságának oltalmazására. A gonosz ellenség mondotta: „Ha Istennek Fia vagy”, és Jézus válaszolta: „Meg vagyon írva”. Ez volt az egyedüli felelet, a melyre ő az ellenséget méltatta. Nem hozott semmi bizonyítékot fiúságának bebizonyítására, még csak azon szózatot sem hozta fel megemlítésül, mely a dicsősségből aláhangozva mondá: „Ez amaz én szerelmes fiam”. Nem, hanem csak ennyit mondott: „Meg vagyon írva”. Nos, kedves testvérem, ki még csak nem régen tértél meg, én nem kételkedem a felett, hogy te már ezen pokolbeli „ha” által kísértettél. Milyen simán hangzik ez az ördög ajakáról. Ez az ő kedvenc szava, az ő ívében a legjobb nyíl. Ez a kételkedők (skeptikusok) fejedelme, azok imádják ezt, míg ő alattomosan örül és nevet ezek felett. Ennek a leggonoszabb műve az, hogy az embereket kételkedésbe hozza. „Ha” ‒ mily gonosz mosollyal súgja ő ezt már az új megtértek füleibe. „Ha”, mondja ő, „ha”. „Te azt mondod, hogy bűneid megbocsáttattak, megigazultál és Istentől elfogadva lettél, de ha! Nem lehetsz-é talán megcsalattatva?” Kedves testvéreim, kérlek titeket, ne engedjétek, hogy valaha a sátán benneteket az Isten igéjének szilárd alapjáról letérítsen. Hogy ha titeket oda hozhatna, hogy azt gondolnátok, miszerint az által lehet azt bebizonyítani, hogy Krisztus a bűnösöknek Megváltója, a mit magatokban éreztek, úgy csakhamar a kétségbeeséshez hozhatna benneteket. Az alap, a miért én az Úr Jézusban hihetek, és a miért nékem ő benne hinnem kell, nem én bennem található. Nem kell azt mondanom: „Hiszek az Úr Jézusban, mivel olyan boldognak érezem magamat, mert egy fél óra múlva érezhetem magamat egész nyomorultnak, hanem, hiszem az Úr Jézus Krisztus által való üdvösségemet azért, mert meg vagyon írva: „Higgy az Úr Jézus Krisztusba és idvezülsz”. Én nem azért hiszem a Krisztusban való üdvöt, mivel az értelmemmel megegyezik, és kedélyhangulatomnak megfelel, hanem, mert meg vagyon írva: „A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik”. Bizony, bizony mondom néktek, a ki én bennem hiszen örök élete vagyon annak. Semmi el nem ferdítheti ezen igazságot, szilárdan áll ez, és állani is fog minden időben. Hivő lélek, maradj meg emellett, jöjjön bármi is. A sátán mondani fogja: ,,Tudjátok, hogy sok bizonyítékok vannak az írásban, de megmagyarazáhatjátok-é mindazokat?” Mondjátok néki, hogy a maga ügyeivel bajlódjék. Talán majd mondja néked „Tudod magad, hogy mily fogyatkozásokkal teljes voltál még megtérésed után is”. Mondjad néki, hogy ő éppen nem olyan tökéletes, hogy tégedet dorgálhatna. Ha mondja: „Ah, hogyha valóban egy megváltozott vagy, egészen más ember volnál, nem volnának olyan gondolataid és érzelmeid”, ne beszélgess vele, hanem maradj meg szilárdan a mellett, hogy meg vagyon írva: „A Jézus Krisztus jött e világra, hogy a bűnösöket megtartaná, és hogy a ki ő benne hiszen, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen”. Ha benne hiszel, nem veszhetsz el, hanem örök életet nyersz, mert úgy van megírva. „Meg vagyon írva”, ragaszkodj ehhez, és ha ötven ördög eggyé lenne, még sem tudna tégedet legyőzni. Ellenben, hogy ha ezt, hogy „Meg vagyon írva”, elhagyod ‒ a sátán jobban érti a vitatkozást, mint te, ő sokkal öregebb náladnál, az emberi természetet nagyon alaposan tanulmányozta, és minden sebhelyeinket jól ismeri, azért a vele való harcot fel nem vehetjük. Ne harcolj hát vele, hanem lobogtasd szemébe ezen zászlót „Meg vagyon írva”. A sátán ezen csalhatatlan igazságot el nem hordozhatja, mivel ez a hamisság halála, melynek atyja ő. A meddig Isten igéje igaz, addig a hivő biztos, hogy ha pedig az tönkre ment, azzal együtt reményünk is elveszett, de Istennek legyen hála, előbb nem. Fussatok hát erős váratokba ti, a kik kísértetet szenvedtek.
Urunk használta az írást arra is, hogy a kísértőt legyőzze. Ő megkísértetett oly célból, hogy bizalmatlanná legyen. Ott voltak a köveik lábainál, kenyér pedig nem volt, éhes volt és a bizalmatlanság mondotta: „Isten elhagyott tégedet, meghalsz éhen, azért ne légy tovább Szolga, légy inkább Úr, és parancsolj, hogy ezen kövek változzanak kenyerekké”. Azonban Jézus ezen bizalmatlansággal teljes kísértőnek, ki őt arra kényszerítette volna, hogy magáról gondoskodjon, határozottan ellene állt, midőn mondotta: ,,Meg vagyon írva”. Nos, ifjú, vagy öreg keresztyének, az isteni gondviselés állíthatott benneteket olyan helyre, a hol félhettek attól, hogy fogyatkozást láttok, és hogyha e miatt félelmesek vagytok, hogy talán Isten nem fog rólatok gondoskodni, úgy azon homályos gondolat fog bennetek létre jönni: „Úgy cselekszem mint a gonoszok, és azon az úton egy kényelmes jó állapotot szerzek magamnak”. Határozottan hamis és igazságtalan eljárás volna ez, de azért ebbe sokan bele eshetnének, azért sugallja az ember füleibe: „A szükség nem ismer parancsot: ragadjátok meg az alkalmat, a mely ajánlkozik”. Az ilyen órákban győzzétek le az ellenséget eme szavakkal: „Meg vagyon írva: ne lopj”. Parancsolva van, hogy soha a máséhoz ne nyúljunk, vagy felebarátunkat meg ne csaljuk. Meg vagyon írva: ,,Bízzál az Úrban és cselekedjél jót, lakozzál e földön és élj hit által”. Meg vagyon írva: ,,Mert semmi fogyatkozások nincsen az őt félőknek”. Csak ezen az úton és módon tudsz a kísértő által sugallott bizalmatlanságtól biztosan megszabadulni.
Azután kísértette a sátán Urunkat elbizakodottsággal: „Ha Istennek fia vagy, bocsátkozzál alá innét!”‒ mondá néki, de Krisztusnál készen van ismét egy ige, hogy a támadást azzal visszaverje. Sokan esnek azon kísértésbe, hogy elbizakodottakká legyenek. „Ha te egy vagy az Isten választottai közül, úgy nem veszhetsz el. Azért cselekedhetsz bűnt is, nem kell olyan gondosnak vagy félelmesnek lenni, mivel határozottan nem eshetsz vagy kárhozhatsz el” ‒ így sugallja ezt a sátán és nem mindenkor tudja a elég tapasztalatlan hivő ezen aljas alakoskodásra a feleletet megtalálni. Hogyha valamikor kísértetünk egy ilyen fajta feltevésnek helyet adni, gondoljunk arra, hogy meg vagyon írva: „Vigyázzatok hogy kísértésbe ne esetek.” „Minden őrizésnek felette megőrized a te szívedet, mert abból származnak az életnek cselekedetei.” (Pél.4,23.) Meg vagyon írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” „Legyetek azért tökéletesek, miképpen a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Távozz tőlem sátán, nékünk nem szabad vétkeznünk az isteni nagy irgalmasságra való tekintettel. Ez valóban ördögi viszonzása volna az ő jóságának. Utálnunk kell azon eszmét, vétkezni, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen.
Azután megtámadhat a sátán bennünket azon kísértéssel is, hogy árulók legyünk és Istenünk helyett más idegen istent imádjunk. „Tisztelj engemet” ‒ mondja ő „és hogyha ezt teszed, nagy jutalmat adok.” Valamely földi tárgyat szemeink elé állit, a melyből magunknak bálványt csinálunk, valamely önző cél elérése végett, a mely után törekszünk. Olyan időben az Istennek szilárd igéje a mi egyedüli védő eszközünk: „Meg vagyon írva: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” „Nem ti magatokéi vagytok, mert áron vétettetek.” „Állassátok a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul ama ti okos tiszteleteteket.” „Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól.” Hogyha az ilyen igéket szívünkben és emlékezetünkben forgatjuk, úgy nem eshetünk. Szerelmeseim, óvakodnunk kell a bűntől teljesen. Ha Krisztus valóban megváltott bennünket a bűntől, azon gondolatot még el sem tűrhetjük, hogy mi arra ismét visszatérnénk. Hogyha vannak közületek olyanok, kik még a bűnben örömöt találnak, azok nem Isten gyermekei. Ha Isten gyermekei vagytok, úgy gyűlölitek azt teljes lelketekből undorodtok attól. Hogy a bűnből megmenekedhessetek, fegyverkezzetek fel Istennek ezen egész szent és tiszta igéjével, mely életeteket megtisztítja és szívéteket a három egy Isten szavai iránt engedelmessé teszi.
Továbbá használta Urunk az igét, mint zsinórmértékét. Ez egy igen komoly pont. Sokan, nagyon sokan a szerint intézik az ő útjokat, a mit ők végzésnek neveznek. Rosszat cselekszenek és azt mondják: „Úgy volt elvégezve.” Szeretném tudni, hogy vajon mikor Jónás aláment Joppéba, hogy Társisba fusson, egy végzésnek tekintette-é azt, hogy egy hajó épen indulni akart Társisba? Ha igen, úgy épen hasonló volt azon nagy sokasághoz, mely e mi időnkben is az Istenre akarja bűneit hárítani, a mennyiben kinyilvánítja, hogy kötelességének tartotta úgy cselekedni, a hogy cselekedett, mivel a végzés adta néki ahhoz a gondolatot. Urunk nem hagyta magát azon körülmények által vezettetni, a melyekben ő találtatott, hanem egész másképen viselkedett. Urunkon kívül talán mindenki engedett volna a kísértőnek és azután mondotta volna: „Nagyon éhes voltam és a pusztában ültem, majd olyan végzést fedeztem fel, hogy egy bizonyos szellem nékem útbaigazításul egész udvariasan azt ajánlotta, a mire épen szükségem volt, t. i., hogy a köveket kenyerekké változtassam.” Ez egy végzés volt igaz, de egy megpróbáló végzés. Ha kísértettek gonoszt cselekedni, hogy az által nyomorotokból, bajaitokból kimenekedhesselek, mondjátok: „Ezen végzés most engemet próbára állit, de azt épen nem mondja nékem, hogy azt cselekedjem, mert az én szabályom ez: „Meg vagyon írva.” Hogyha ti látszólagos végzéseket vezetőül elfogadtok, úgy ezegyszer tévedtek, de hogyha azt: „Meg vagyon írva” követitek, úgy járástok bizonyos és az Isten igéje szerint vezérelt fog lenni.
Ép oly kevéssé kell különös adományainkat és előjogainkat vezéreinkké tennünk. Krisztus a templom tetején van és lehetséges, sőt egészen bizonyos, hogy ha néki akaratja lett volna onnan alábocsájtkozni, azt ő teljes biztonságban megtehette volna, de az ő különös előjogait nem akarta használni és nem is használta az elbizakodás alapjául. Az bizonyos, hogy a szentek megőriztetnek, hogy a kegyelemben végig megtartatnak, azt én szilárdan hiszem, mint az írásnak hitelre méltó tanát, de ezért nem szabad elbizakodólag cselekednem ennek a bibliai tannak a következtében, hanem az előírásnak, a szentírás oktatásainak engedelmeskednem kell. Ha valaki mondja: „Isten gyermeke vagyok én, egész biztonságban vagyok, azért élek úgy, a mint nékem tetszik”, ezzel azt bizonyítja, hogy ő tulajdonképpen nem Isten gyermeke, mert Istennek gyermekei nem fordítják Istennek nagy kegyelmét zabolátlanságra. Az ördög észtana szerinti lenne azt mondani: „Én sokkal több kegyelemben részesültem másoknál, azért nékem több jogom van az Urat haragra ingerelni, mint másoknak.” Meg vagyon írva: „Szeressük Őt, mert a szeretett először minket” és „az az isteni szeretet, hogy az ő parancsolatait megtartsuk és az ő parancsolatai nem nehezek.” (1Jn.5,3)
Majd a sátán azzal kísértette Urunkat, hogy saját szermélyes jogát az Úrnak javára fordítsa. „Mindezeket néked adom”, mondá Urunknak, de Krisztus nem hajlott az ő tanácsának teljesítésére, saját személyes hasznát nem kereste. hanem eme szavakkal utasította el ismét a kísértőt: „Meg vagyon írva”. Hányszor hallottam már népeket így nyilatkozni: „Én nem szeretek egy olyan egyházban maradni, mellyel a véleményem meg nem egyez, de az én hasznos foglalkozásom azonnal véget érne, hogy ha abból az egyházból kilépnék.” .Ezen rendszer szerint mondhatta volna Urunk, hogy ő csak ember lett volna: Hogy ha leborulok és ezen csekély hódolatot formaszerűen megteszem, egy igen kellemes helyzetbe jutok az én tevékenységemre nézve. A föld összes országai enyéim lesznek! Ott vannak azok a temérdek sok elnyomott szegény rabszolgák, azokat mind szabaddá tehetem. Az éhezőket és szomjúhozókat a szükségesekkel elláthatnám, a földet boldoggá tehetném, hogy ha királya volnék. Hiszen ez épen az, a mit tenni akarok és pedig az által, hogy a kínos keresztfán meghalok, és hogy ha ez oly könnyen elérhető és egy pillanat alatt, csak épen az által, hogy ezen szellem előtt térdet hajtsak, miért ne tenném azt meg? Nagyon messze állt az Úr a gonosz lélek felett abban a tekintetben, hogy őt kétes helyzetbe hozhatta volna. Ah, mily sokan mondják manapság: „Kicsiny pontokban muszáj eltérnünk az alapról és engedni, nem ér az semmit, hogy az ember egyedül álljon és oly képtelenül a saját meggyőződése szerint menjen, nem tesz az semmit, hogy ha a kicsiny dolgokban engedünk is, a nagyokban pedig szilárdan megállunk”. Így beszélgetnek e mi időnkben sokan, de nem így tett Urunk. Habár az egész világ rendelkezésére állott, ha csak egyszer is meghajtja fejét az ellenség előtt, azt még sem tette. „Meg vagyon írva”, volt az ő vezére, nem az ő hasznos tevékenysége, vagy személyes előnye. Kedves testvérem, lehet olyan alkalom, a mikor nagyon nehezedre fog esni az igazságot cselekedni, vagyonod lesz általa kockára téve, szükségbe jutsz, vagy hasznos tevékenységed is hajótörést szenved, de kérlek tégedet, akkor is csak azt tedd, a mi igaz, helyes és jó, kerüljön bármibe. A helyett, hogy tisztelet és becsületben részesíttess, és hogy a keresztyén anyaszentegyház vezetőjeként tekintess, úgy fognak tekinteni, mint elszakadtat, álbuzgót, hogy ha teljes meggyőződésedet kimondod, de azért csak mondd ki, nem törődve azzal, hogy mi fog azért reád következni. Néktek és nékem semmi közünk ahhoz, hogy mi lesz belőlünk, vagy hivatásunkból, vagy mi lesz a világból, vagy még a mennyből is, a mi egyetlen feladatunk az, hogy Istennek, a mi Atyánknak akaratát cselekedjük. „Meg vagyon írva”, ez legyen zsinórmértékünk és szilárd komolysággal, de egyszersmind elhatározott odaadással, a mint Istenünk akarja és Ő előtte kedves, iszapon és sáron, vízen és tűzön keresztül kövessük Jézust és a csalhatatlan igéket. Kövessétek a megíratott igéket egészben és tökéletes engedelmességteket meg ne rontsátok azzal, hogy a ti hasznos működéstökért, vagy pedig más csekély kibeszélésekért, melyeket a sátán utatokba állít, ő tőle félre álljatok.
Figyeljük meg továbbá, hogy Urunk ezen szavakat: „Meg vagyon írva”, arra nézve is használta, hogy lelki hangulatát fenntartsa. Nékem nagy örömöm telik abban, ha a Krisztus nyugalmára gondolok. Ő a legkevésbé sem volt türelmetlen. Éhes volt, és midőn ajánlva lett néki, hogy teremtsen kenyeret, felelé: „Meg vagyon írva”. A templom tetejére vitetik és ugyanazt mondja: ,Meg vagyon írva”, és pedig ép oly nyugodtan, mint a hogy azt ti, vagy én talán egy karos székben ülve mondanánk. Íme, ott áll az egész világ lábai alatt, annak összes dicsősége, de őt nem vakíthatta meg. Ekkor is csak az az ő nyugodt felelete: „Meg vagyon írva”. Semmi sem adhat az embernek annyi erőt az önmaga feletti uralomra, semmi sem teheti oly szilárddá és nyugodttá bármily események között is, minthogy ha ismét és ismét visszatér a csalhatatlan könyvre és a Jehova kinyilatkoztatott igéjére, a ki hazudni nem tud. Kérlek titeket testvérek, cselekedjétek ezt ti is.
E pont feletti utolsó gondolat ez: Urunk megtanít bennünket itten az írást úgy használni, hogy az ellenséget meggyőzhessük és elűzhessük. „Távozzál”, mondá a gonosz szellemnek, „mert meg vagyon írva”. Ti is elűzhetitek a kísértőt, ha szilárdan megmaradtok a mellett „Isten mondotta, Isten ígérte, Isten nem hazudhat, az ő kegyelemteljes szava oly erős, mint az, mely az egeket formálta”.
Miképpen Urunk a fegyvert kiválasztotta és velünk annak hasznosságát megismertette, azonképpen azt is megmutatta, hogyan kell ezen fegyvert: „Meg vagyon írva” használni? Legelőször is, mély tisztelettel. Ne játszatok azzal, ne próbáljátok meg soha, hogy annak ereje elöl kitérjetek, vagy annak értelmén változtassatok. Isten szól hozzátok ezen könyvben éppen csak úgy, mint ha ismét alájönne a Sinai hegy csúcsára és szavát mennydörgésben hallattatná. Örömmel nyithatom ki a bibliát és mondhatom imában: „Uram engedd, hogy a papíron lévő szavak lelkembe behassanak, és te magad tedd azokat élőkké, elevenekké, hatalmassá és frissé az én szívemben. Maga Urunk is érezte az igének hatalmát. Az ördög nem érezte annyira azon szónak hatalmát: „Meg vagyon írva”, mint maga az Úr Jézus. „Nem”, mondá ő, én nem akarok a köveknek parancsolni, hogy változzanak kenyerekké, mivel bízok Istenben, ki engemet kenyér nélkül is eltarthat. „Nem akarok a templom tetejéről alábocsátkozni, nem akarom az én Istenemet kísérteni. Nem akarom a sátánt imádni, mert egyedül Isten az igaz Isten, kit imádani kell”. A Krisztus emberisége egy szent félelmet érezett az Isten igéjével szemben, és úgy lett az egy nagy hatalommá ő reá nézve. Az írást kevésre becsülni annyi, mint az embernek önnön magától a segítséget elrabolni. Becsüljétek az írást és tekintsetek buzgó hálával Istenre azért, hogy azt néktek adta.
Azután pedig: legyetek készek mindenkor vele. Megváltó Urunk, a Jézus Krisztus, mindenkor készen volt a felelettel, a mikor a sátán megtámadta: „Meg vagyon írva”. Egy üzleti helyiségben nagyon becses a gyors számoló, azonképpen az Úrnak házában nagyon hasznos egy biblia alapján szilárdan álló keresztyén. Kell, hogy az igéket újaitokon számlálni tudjátok; de még sokkal jobb, hogy ha azokat szíveitek mélyében bírjátok. Nagyon jó, hogy ha emlékezetünkbe sok szentírásbeli helyeket beraktározunk, még pedig pontosan szó szerint. Egy keresztyénnek nem szabad volna legkevésbé sem hibázni, amikor egy szentírásbeli helyet idéz, mintegy olyannak ismerni kell a tudóst, kinek művére vagy szavaira hivatkozik. A tudós nagyon szereti az igéket pontosan szó szerint használni, nékünk is úgy kellene, hogy ha előttünk minden ige drága. Urunk olyan sokat tudott az írásból, hogy azon igéket, melyekkel a pusztában a harcot kivívta az összest egyetlenegy könyvből, tudniillik a Mózes ötödik könyvéből vette. Előtte volt egy nagyobb tőr, mivel az egész ó-testamentom rendelkezésére állott, de ő csak egy könyv mellett maradt meg, mintha a sátánnak akarta volna tudtára adni, hogy lőszerekben bővölködik. Ha az ördög a kísértést folytatni akarja, úgy az Úrnak még gazdag mentő fegyverei vannak. „Meg vagyon írva” egy fegyvertár, hogy ezrével találhatók a pajzsok, még pedig mind hatalmas férfiak részére valók. Ott nem csak egy, hanem ezer, sőt tízezer fegyver is található. Vannak ottan mindenféle igék, melyek bármely események között is alkalmas segítséget nyújthatnak, és elég erősek arra nézve, hogy minden támadásokat visszaverhessünk azokkal. Testvérek, tanuljátok szorgalmatosan az Istennek igéjét, és legyen készen az mindenkor kezeitekben. Az nem ér semmit, ha a bibliával úgy teszünk, mint egy ostoba hajós a horgonyával, a melyet oda haza hagyott, mikor egy zivatarnak kitéve volt. Legyen veletek a csalhatatlan bizonyság, ha a hazugságnak atyja hozzátok közelít.
Igyekezzetek arra is, hogy annak magyarázatát érthessétek és pedig úgy, hogy annak értelme és elferdítése közt különbséget tehessetek. A világban lévő romlásoknak egy fele része vagy talán elég több is, nem egy látszólagos hazugság, hanem egy elferdített igazság által jött létre. Az ördög, ki ezt jól tudja, előveszen egy igét a bibliából, körülmetéli azt, vagy valamit hozzá ad és azzal Krisztust megkísérti, megostromolja, de Urunk nem utálta meg azért az írást, hogy azt az ördög is idézhette, hanem egy lángoló igével felelt meg annak rögtön. Nem azt mondta: „Az nincsen megírva, a mit mondottál, te azt elferdítetted”, hanem éreztette vele az igazságot „Meg vagyon írva” és a helyes, alapos igazsággal őt legyőzte. Cselekedj te is hasonlóan. Tudakozd az írásokat, igyekezz annak helyes értelmét kikutatni és szerez magadnak megkülönböztető tehetséget, hogy hibát ne tégy, mikor mondod: „Meg vagyon írva”, mert vannak olyanok, kik hitvallomásokat írás szerintinek tartják, pedig nem az. Hogyha biblia verseket az összefüggésből kiragadunk, elferdítünk és meghamisítunk, úgy az nem a valódi: ,,Meg vagyon írva.” Az írásnak világos értelmét kell ismerni és érteni. Olvassátok a szentírást és imádkozzatok a Szentlélek kenetéért, hogy annak értelmét is megtudhassátok, mert úgy harcolhattok az ellenség ellen.
Hogyha az igéket elsajátítottátok, úgy álljatok is meg a mellett, bármibe is kerül az néktek. Ha egy igének elvetése titeket alkalmassá tenne a követ kenyérré változtatni, vagy a levegőbe repülni, miként egy Sérafim, ne vessétek azt el. Hogyha az igeellenes cselekedet benneteket az egész világ urává tenne, ne fogadjátok el ezen ajándékot. Álljatok szilárdan a törvény és evangyéliom mellett! Legyetek a biblia emberei, menjetek annyira, a mennyire a biblia megyen, de tovább csak egy collal sem. Hogyha Kálvin vagy Luther integetne is, hogy menjetek tovább, ti pedig e jeles férfiakat nagy becsületben tartjátok, mindazáltal csak maradjatok az írás mellett egyedül.
Gondoljátok meg végül azt is, hogy Urunk ez időben Szentlélekkel teljes volt. „Jézus pedig Szentlélekkel teljes lévén” méne a pusztába, hogy megkísértetnék az ördögtől. Az Isten igéje a Szentlélek nélkül haszontalan lesz reátok nézve. Ha egy könyvet nem értetek, tudjátok-é, hogy mi a legjobb út arra nézve, hogy annak értelmére juthassatok? Hát irtok a szerzőnek és megkérdezitek, hogy mit gondolt azon könyvben tett nyilatkozataival? Ha egy könyvet olvastok és annak szerzőjével összeköttetésben lehettek, nem panaszkodhattok a felett, hogy azt nem értitek. A Szentlélek eljött, hogy mindenkor velünk maradjon. Tudakozzátok az írásokat, de egyszersmind kérjétek a Szentlélek világosságát és éljetek annak befolyása alatt. Így harcolt Jézus Szentlélekkel megtelve a régi sárkánnyal. Leverte a Léviátánt e fegyverrel, mert az Istennek lelke rajta volt. Menjetek ki harcra az ige kétélű fegyverével, de előbb kérjétek a Szentlelket, hogy titeket hatalmas erejével betöltsön, úgy minden ellenségeiteket legyőzhetitek és végül mint győzelmesek állhattok meg az Úr előtt. Isten áldjon meg benneteket az Úr Jézusért. Ámen.