Az Isten Fiának kibeszélhetetlen ajándéka után következett csakhamar az éppen oly megbecsülhetetlen ajándéka a Szentléleknek. Be kell ismernünk, hogy mi a Szentlélekre sokkal kevesebb gondot fordítunk, mint a mennyit tulajdonképpen fordítanunk kellene. Bizonyos vagyok abban, hogy a Megváltót túlságosan nem magasztaljuk, és hogy nem vesszük túlságosan elmélkedésünk tárgyául, de hasonlatban a Megváltóval nagyon kevés helyet adunk a mi beszédeinkben a Szentléleknek, és félek, hogy ezen elhanyagolásunkkal őt megszomorítjuk.
Engedjétek, hogy becses figyelmeteket mostan a Szentlélek különös működésére fordítsam. Ezen tárgy nem nagyon ismeretes, mivel ezzel keveset foglalkoznak gondolataink. A Szentháromság harmadik személyének személyes neve a „Lélek”, vagy a „Szentlélek”, mely szavak az ő tiszta, szellemi, anyagtalan lételét és az ő jellemét, mint szinte működését különösen „szent”-nek mutatják. Ezen kiejtés „Szentlélek” az ő személyes címe, ezen versben pedig az ő hivatalos címét találjuk, a mi fordításunkban a „Vigasztalónak” van nevezve, de az eredetiben használt szó, melyel ma foglalkozni akarunk, egy sokkal messzebb terjedő értelemmel bír. Az igaz, hogy azon név „Vigasztaló” sok tekintetben szép átfordításnak mondható, mindazáltal ezen megjelölés csak egy részét mutatja fel az eredeti szó értelmének. Ez egy fény, mely a szövegből kisugárzik, de ez csak egy azon hét oldalú fény közül, melyet azon nagyon tanulságos és csodateljes szó „Paraklét” magában foglal. Értsétek meg tehát, hogy mi mostan a Szentléleknek hivatalos címét óhajtjuk megvizsgálni. Óh, vajha a kellő tiszteletadással lehelnék eltelve, mialatt az ő kegyelemteljes működésével foglalkozunk és az ő hivatalos nevét tanulmányozzuk.
Először is megkísérlem felmutatni, hogy a Szentlélek a Paraklét. Ezen szó, Paraklét oly teljes, hogy igen nehéz ennek egész értelmét kimagyarázni. Betűszerinti értelme ennek annyi, mint hivatottnak lenni, egy másik kisegítésére, vagy valaki mellé állíttatni. Ez betű-szerint jóllehet nem a teljes értelem szerint, egy jelentőségű a latin advocatus szóval, egy olyan személyre mutat, ki hívva lett, hogy helyettünk beszéljen, ügyünket képviselje. De mivel mi eme szót „advokát” (magyarul „ügyvéd”) más értelemben használjuk, azért ez nem tartalmazza azon szónak teljes értelmét „Paraklét”, messzebb megyen ennek az értelme azon szóénál „ügyvéd”, úgyszinte annál is „Vigasztaló”. Nézetem szerint, ezen szónak értelmét két szempontban tekinthetjük meg: „hívni őt” és „hivatni ő tőle”. Olyan, a ki hivattatik, hogy segítségünkre legyen, gyengeségünkben megsegítsen, bennünket képviseljen, vezessen stb., és olyan, ki ennek következtében a mi hasznunkra, bennünket hív, és némelyek ezen szóban még egy intőnek eszményét is látják benne rejleni és határozottan a szent Paraklét a mi tanítónk, figyelmeztetőnk, felindítónk és vigasztalónk. Az ő műve, mint egy olyané, a ki hivatott, minket segíteni, legnagyobb részben abban áll, hogy ő bennünket intelmei, tanításai, bátorításai, úgyszinte azon működései által, melyek egy tanító vagy vigasztaló szempontja alá jönnek, erősít.
Tekintsük meg a János evangyéliomában mindazon helyeket (Jn.14; Jn.15; és Jn.16-ik részben) melyek ezen címre vonatkoznak és tanulmányozzuk azokat szorgalmatosan. Az első helyből, azaz szövegünk verséből azt tanulhatjuk, hogy a Szentlélek, mint a Paraklét, részünkre mindaz lesz, a mi az Úr Jézus tanítványainak volt. „Én pedig kérem az Atyát és más vigasztalót ád néktek”. Ez világosan tanítja, hogy az Úr Jézus az első, a Szentlélek pedig a második Paraklét, ki ugyanazon állást foglalja el, melyet az Úr Jézus földi életében elfoglalt. Nem könnyű mindazt leírni, hogy mi volt az Úr Jézus az ő tanítványainak, míg közöttök élt. Hogy ha őt azok vezére, tanácsadója, barátjának nevezzük, ezzel csak éppen megkezdettük a jegyzéket. A mi egy hadseregben egy hős vezér, ki hatást gyakorol az egészre, ami egy pásztor a juhoknak, melyek ő nála nélkül oltalomnélküliek, egyedül ő tőle nyerik a mire szükségök van, mindaz, sőt még sokkal több volt Krisztus az ő népének. Ha Jézusra tekintetek, azonnal észre vehetitek, hogy minden tanítványai csak olyanok hozzá hasonlítva, mint a kis gyermekek, és az iskolának azonnal vége, mihelyt a nagy tanító hiányzik. Ő a mi rendszerünknek nem csak alapítója, hanem annak bevégezője is. Jézus tanítványainak nem csak tanítójok, hanem az ő tanok is. Ő „az út, az igazság és az élet.” Krisztus tanítványai érezik, hogy nékik mindenben minden egyedül Krisztus. Mi lehetett volna a tanítványok kis serege, hogy ha Jeruzsálem utcáin Urok nélkül kellett volna járkálniok? Továbbá gondoljuk és képzeljük csak, hogy más Paraklét nem volna, ki az ő helyét betöltené, akkor nem láthatnánk a tanítók azon hatalmas seregét, kik felöltöztetve vannak oly hatalmas erővel, melyel az egész világot átalakíthatják, hanem csak a halászokból valóit seregét, értelem és hatás nélkül, egy olyan társaságot, mely a hitetlenség és gyávaság befolyása alatt rövid idő alatt összeomlik. Krisztus volt itten az ő népének mindenben mindene. Ami pedig csak Jézus volt, épen az most a Szentlélek az ő gyülekezetének. Ő egy másik Paraklét (vigasztaló) ki velünk marad mindörökké. Hogy ha ma az Isten gyülekezetében valamely erő mutatkozik, azért, mivel a Szentlélek ott lakozik abban. Ha lelki csudákat cselekszik, az a Szentlélek működése folytán történik. A gyülekezetnek összes tevékenysége, mint szinte az egyes keresztyéneké, a szent Paraklét maradandó jelenléte következtében történik. És testvérek, szükséges nekünk a Szentlélek iránt úgy viselkednünk, a miképpen viselkednénk Jézus iránt, hogy ha ő közöttünk volna. Az Úrnak tanítványai elpanaszolták néki bajaikat, nékünk pedig a Vigasztalónak kell minket elpanaszolni. Ha vezetésre volt szükségök, azt Jézusnál keresték, azonképpen kell nekünk a Lélek vezérletét keresni és abban megmaradni. Viselkedjetek a Szentlélek iránt, azon szeretettel és gyengéd óvakodással, mely a Megváltót megilleti, és a Szentlélek bebizonyítja irántatok azon hű gondoskodást, melyet az Úr Jézus tanítványai iránt nyilvánított.
De most azon helyek megtekintésével, melyek a Paraklétra vonatkoznak tovább kell mennünk, abból még öt van hátra. Tudjuk, hogy a Szentlélek Isten, népét az ő jelenlétének és bennök lakozásának tényével vigasztalja. ,,Mert”, mondja a Jn.14,17. vers, „bennetek lakik és bennetek marad”. Jézus nem hagyott titeket árvául, titeket, kik az ő választottai, s barátai vagytok, ő jóllehet elment, de nektek egy magához hasonló isteni helyettest hagyott, a Szentlelket, és hogy ha most az ő erejét nem érezitek, nem egy nagy vigasztalás-é az részetekre, hogy a Szentlélek olt van és mostan ti bennetek lakozik. Ő a mennyből alájött és soha többé vissza nem ment, ő maradandóan gyülekezetében lakik. Segítségül hívhatjuk arra nézve, hogy bennünk működjön, de ő mindenkor itt van. Ó, akkor remélhetem, hogy bűneimet ő szívemből kiűzi, mert ha ő ottan van, akkor azt megcselekszi! „Mert hatalmasabb, a ki ti bennetek vagyon, hogy nem a ki e világban vagyon”. (1Jn.4,4) A sátán ordíthat, a testnek kívánsága fellázadhat és a világ kísérletei megtámadhatnak, de hogy ha a Szentlélek a hivő szívében lakik, úgy egy napon elérheti az a tökéletességet, és az utolsó ellenség lefog győzettetni. Ez részünkre nagy vigasztalás. De tovább megyünk és megfigyeljük azt, hogy a Szentlélek a 26. vers szerint az ő hivatalát, mint Paraklét teljesíti, és bennünket oktatásaival vigasztal. Ez az ő munkájának egy része, hogy érthetővé tegye nékünk azt, mit az Úr Jézus tanított. Hogy ha ő minket csak az Úr Jézus szavaira emlékeztetne, úgy abból kevés hasznot nyerhetnénk, a miképpen egy gyermeknek nem sok haszna van abból, hogy ha a katekizmust (kátét) értelem nélkül, könyv nélkül megtanulja is. Jézus tanait megérteni, a Szent-léleknek ajándéka. Ő segít bennünket, hogy az Úr szavainak értelmébe behatolhassunk és azon szavakat élőkké és édesekké teszi nékünk. Látjátok szerelmeseim, hogy ha bár azon szó „Vigasztaló”, azon szónak teljes értelmét Paraklét nem is foglalja magában, mindazáltal minden szavai által vigasztalásunkat szaporítja. Mily nagy vigasztalás e világban az, ki az Úr Jézus szavaihoz hasonlít, hogy ha kellően megértik! Nem Jézus-é maga az Izraelnek vigasztalója? Azért mindaz, a mi ő tőle jön, Izraelnek vigasztalás.
Továbbá figyelembe vehetjük, hogy mi ily módon békét nyerünk a Szentlélek által. A legközelebbi vers így hangzik: „Békességet hagyok néktek, amaz én békességemet adom nektek: nem úgy adom én néktek mint e világ adja”. (Jn.14,27) Kit Isten tanít, az határozottan élvezi a békességet, mert ha a felöl taníttatom, hogy bűneim az Úr Jézusra vettettek, hogy én békét nyerhessek, hogy tehetnék más egyebet, mint azon békét élvezni? Hogy ha arra taníttatom, hogy Jézus engemet az örökkévaló trón előtt képvisel és az ő vérét, mint bűneimért való engesztelő áldozatot a legszentebb helybe bevitte, mit tehetnék mást, mint a békességet élvezni? Ha Jézus Krisztust bírjátok, úgy nyugodalmatoknak kell lenni, még pedig egy olyan nyugodalomnak, melyet Jézus az ,,én békességem”-nek nevez. Mily gazdag vigasztalás az, melyet a Paraklét részünkre hoz!
De még nem mutattuk fel az egész értelmet, mert hiszen már említettük, hogy azon szó Paraklét azt is jelenti, hogy ügyvéd, vagy Szószóló. Emlékeztek reá, hogy János az ő első levelében ezen kifejezést használja: „Hogy ha valaki vétkezik, vagyon Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus”. (1Jn.2,1) Görögben így hangzik ez: „vagyon Paraklétunk az Atyánál”. És ez ugyanazon szó, a mely itten „Vigasztalónak” van átfordítva, de egész érthető, hogy ottan „Vigasztalónak” nem fordítható. Tehát a Szentlélek Szószólói hivatalt is visel, de ő nem egy mennyei Szószól, ott azon hivatalt az Úr Jézus tölti be. A Szentlélek képviseli a szenteket ő bennök a miképpen azt Isten akarja. Hadd mutassam meg ezt tinéktek, hogyan történik az, a midőn azon részhez vezetlek benneteket, melyet tanulmányozunk. A l5-ik részben találjuk, hogyan írja le a Megváltó az övéit, mint olyanokat, kik ő érette itt ezen világban gyűlölve és üldözve lesznek, és tudtokra adja, hogy azt várhatják magokra, de ugyancsak ott vigasztalja őket a 26. és 27-ik versben: „Mikor pedig eljövend ama Vigasztaló, kit én bocsátok néktek az Atyától, az Igazságnak Lelke, ki az Atyától származik, az bizonyságot teszen én rólam. De ti is bizonyságot tesztek, mert eleitől fogva én velem vagytok”. Mivel Urunk és Mesterünk tőlünk elment, hogy léphetünk fel a világ támadásaival szemben? A másik Paraklét jön és szól helyettünk, és hogy ha több bizodalmunk lehetne ő benne, úgy sokkal hangosabban szólna helyettünk, mint az olykor-olykor megtörténik. Hogyha azt megtanuljuk, hogy az ügyet ő reá bízzuk, úgy kétféle munkát végez helyettünk. Először szól helyettünk, másodszor pedig minket is képesít arra, hogy tanúskodhassunk. Jelenleg sok ellenvetéseket tesznek az igazság ellen, és sokan a keresztyénség gyökerére vetik a fejszéjöket, hogy azt kiirthassák. Mit mondhatunk mi mindazokra? Megmondom néktek. Majdnem minden könyv, mely ezen újabb bölcsészet ellen írattatik, csak idő és papír vesztegetés. Az egyetlen mód, melyben a gyülekezet az ő rágalmazóival szembeszállhat az Istentől nyert valódi erő. A
Szentlélek hamar megfelelne a mi ellenségeinknek és azokat hallgatásra bírná, a miképpen a Tárzusbeli Saulusnak megfelelt, a mennyiben őt az üldözőből egy apostollá tette, hogy ha benne bíznánk és a dolgot néki általadnánk. A mi létezésünknek egyetlen igazolása ez időben e jelen alkalom és a nagy Szószólónak műve. A mi teendőnk az, hogy az Isten lelkének erejében Krisztust prédikáljuk és a Megváltót dicsőítsük. Az ellenség hadd csúfolódjon, dühösködjön, átkozódjon és hazudozzon, Istenünk majd megfelel nékik.
És aztán testvérek, az is ígérve van, hogy ugyanazon Lélek minket tanúskodókká tesz. Abban az órában, a melyben szükséges fog nekünk megadattatni, a mit szóljunk. Azok a keresztyének, kik a rómaiak ítélő széke elé hurcoltattak, gyakran nagy meglepetésbe hozták ellenségeiket, nem az emberi bölcsesség ügyes és kitűnő szónoklata által, hanem az ő szent együgyűségök és buzgalmok állal. Krisztus az ő Lelke által kinyilvánította magát szenteinek gyülekezetében és ezen másik Paraklét, a ki velük volt, győzelmessé tette azokat.
Továbbá testvérek, a Szentlélek helyettesítése nemcsak a hitetlenekre vonatkozik, hanem ennek magunkkal is van teendője. Az Istennek Lelke egy szószóló mi bennünk, Ő a vigaszhoz segít bennünket és ügyünket képviseli lelkiismeretünk ítélőszéke előtt. Hogyha a Szentlélek egy szószóló benned, ki néked Jézus Krisztus által békét ígér, úgy Ő azt következőleg teszi. Legelőször is meggyőz tégedet a bűntől. Megmutatja, hogy egészen elveszett vagy, mert nincs addig biztos vigasztalás, míg önigazságod egész el nem enyészett. Ő meggyőz tégedet a legfőbb bűnről, hogy te hitetlen voltál az Úr Jézus iránt és tégedet arra ösztönöz, hogy a Sinai és a kereszt lábához leborulj, érezve azt, hogy egy elveszett bűnös vagy, ép úgy a törvény mint az isteni nagy szeretettel szemben és ha ezt megtette, akkor meggyőz tégedet az igazságról, azaz felmutatja néked azt, hogy a Krisztus igazsága tégedet Isten előtt tökéletes kedvessé teszen. Felmutatja néked, hogy Krisztus lett, adatott néked igazságul. Azzal is vigasztalni fog tégedet, hogy egy ítéletet éreztet veled, amennyiben tudtodra adja, hogy te és bűneid a Golgotán megítélve és kárhoztatva lettek. Felmutatja néked, hogy a gonosz, mely feletted uralkodni akar, ott és akkor halálra ítéltetett és kárhoztatott és így te egy elitélt ellenféllel állasz harcban. Hogyha Istennek Lelke ezen három dolgot tudtodra adja, milyen szószóló lesz Ő akkor benned mondani fogja: „Szív, csüggedezhetsz-e még?” Miért tennéd azt? Bűneid Jézusra vettettek. Miért félsz hát? Ó, szív panaszkodsz-e még az igazság hiánya miatt? Hiszen azt Jézusban bírod. Miért reszketsz? Félsz a jövendő ítélettől? Hiszen Krisztusban megítéltettél és kárhoztattál, azért a benned való bűn meghal és benső életed örökké fog élni. „Kicsoda vádolja az Istennek választottit? Az Isten az, a ki megigazít.” (Róm.8,33) Vagy talán Isten igazságtalan lehetne, hogy az Ő szent Fiának munkáját és elégtételét elfelejthetné? Ó, mily dicső az, ha a Szent Lélek ily módon bennünk működik.
Továbbá a Szent Lélek egy Paraklét a 16. r. 13. v. szerint, amennyiben minden igazságra vezérel, ami többet jelent, mint minden igazságra tanítani. Hogyha bevezet, úgy hogy az igazságot tapasztalásból ismerjük és érezzük, az valami felelte igen boldogító. Bunyan János szokta mondani, hogy ő soha egy igazságot sem ismerhetett meg addig, míg nem az magát ő belé miként egy tüzes vas belé nem égette. Én együtt érzek ezen kifejezéssel.
De elmélkedjünk egy kissé a Szent Lélek vigasztalásának természetéről, a melyről csak egész röviden akarok beszélni.
Azon szentírásbeli helyekből, melyeket olvastunk, látható, hogy a Szent Lélek az ő vigasztalását jellemétől soha el nem különíti. János ev. 14, l5, 16. „Ha engemet szereltek, az én parancsolatimat megtartsátok. Én pedig kérem az Atyát és más vigasztalót ád nektek, hogy veletek maradjon mindörökké.” A Szent Lélek soha senkit nem vigasztal az ő bűneiben. Engedetlen keresztyének soha vigasztalást nem várhatnak, a Szent Lélek először megszentel, azután vigasztal.
A Szent Lélek a tisztaság által áld előbb, azután a béke által. Megvigasztal, amennyiben először tudatlanságunkat elveszi, azután pedig tiszta értelemmel megajándékoz, úgyszinte érzéketlenségünket elveszi és bennünket meggyőz a bűnről, az igazságról és az ítéletről. Azért ne várd, hogy vigaszt nyerj azáltal, ha egyik vagy másik szentírásbeli helyhez támaszkodol, vagy pedig szép és kellemes predikációkat hallgatsz, a melyek részedre semmi mást, mint megcukrozott tanokat adhatnak, hanem az igazi vigaszt a Szent Lélek szent büntető, megalázó és megszentelő működése által várhatod.
Figyeljük meg azt is, hogy a Szent Léleknek vigasztalása nem elfedezéseken alapszik. Sokan azáltal találtak vigasztalást, hogy a nyugtalanító igazságokat elfelejteni igyekeztek. A Szent Lélek az egész igazságot szemeink elé tárja. Ő nem rejt el semmit, azért az Ő tőle nyert vigasz nagyon értékes, az a bölcsek nem a balgatagok vigasza.
Azt is vegyük figyelembe és örüljünk azon, hogy ezen vigasz az Úr Jézussal mindenkor összeköttetésben van. Hogyha elmélkedéstekben Jézushoz közeledtek, érezni fogjátok, hogy azon vigaszhoz közeledtek, melyet a Szent Lélek nektek élvezetül adni akar. Ó, szerelmeseim, ne csak a jövőről való jövendöléshez, vagy pedig a múltról való gyengéd elmélkedéshez siessetek a vigasz megnyerése végett. Épen a keresztfa mellett van a zavarhatatlan béke mély kútja, abból merít az örökkévaló Lélek szomjazó népének teljes edénnyel. Féljelek az olyan vigasztól, mely nem az igazságon alapul. Gyűlöljétek azon vigaszt, mely nem Krisztustól jön. A betlehemi kútból való vízre van nektek szükségtek. Ez aztán maradandó vigasz.
A Szent Lélek vigasztalásai nem függenek az egészségtől, erőtől, jó állapottól, állástól vagy barátságtól, a Szent Lélek az igazság által vigasztal bennünket és az igazság soha nem változik. Ezen vigasz volt a hívőknek mindenkor egyedüli támaszok. Ez a Lélek vigasza volt az, ki a vértanukat a vádlók előtt és a halállal szemben rettentetlenül tartotta. Hogy ha tudjátok, hogy a Szent Lélek a ti Paraklétotok, úgy nincs szükségetek más vigasztalóra.
És most végül tegyünk néhány megjegyzést ezen egész tárgy felett.
Legelőször is a hívőknek. Kedves testvérek! Tiszteljétek a Szent Lélek Istent, miképpen Jézus Krisztust tisztelnétek, ha itt volna közöttetek. Ha Krisztus házatokban lakna, nem örülnétek-e boldogan az Ő jelenlétének? Ó, ne tegyétek a Szent Lélek nálatok lakozását sem valami csekély és figyelmet sem érdemlő dologgá. Kérlek, ne éljetek úgy mintha azt sem hallottátok volna, hogy vagyon-e Szent Lélek. Imádjátok Őt, szeressétek és engedelmeskedjetek néki.
Mivel a Szent Lélek veletek van, szerelmeseim kérjétek Őt, hogy titeket tanítson, gyámolítson, bölcsé tegyen és minden dolgaitokban Ő tőle függjetek. Bízzátok reá magatokat hitteljesen. Az Úr gyújtsa fel szíveinket ezen szent lánggal, miként Pünkösdkor a tanítványokét!
A meg nem térteknek pedig e néhány szókat mondom: Kedves barátom, ha akarsz megmentetni, úgy a Szent Lélek részedre igen lényeges. Hogyha újonnan nem születsz, nem láthatod Istennek országát, sokkal inkább nem mehetsz oda be. A Szent Lélek nélkül halva vagy és soha életre nem juthatsz, ha ő tégedet élővé nem tesz úgy még a kereszten meghalt Megváltó sem lehet Megváltód, míg a Szent Lélek néked szemeket nem ád, melyekkel reá feltekinthess és egy olyan szívet, mellyel őt elfogadhatod. Fogadd el hát mindazt, a mire tégedet tanít. Hidd el az igazságot, melyet néked megjelent. Mindenek felett hald meg és engedj eme parancsnak: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban és idvezülsz.” Ámen.