És mikor kiáltott volna nagy szóval Jézus mondá: Atyám a te kezeidbe teszem le az én lelkemet? És mikor ezeket mondotta, volna meghala.” (Luk. ev. 23, 46.)
Ezek Urunknak halála percén való szavai. „Atyám a te kezeidbe teszem le az én lelkemet.” Testvéreim már jobbat nem tehetek, mint az írásra hivatkozni, különösen pedig az imában annak szavait idézni. A legjobb ima az, mely Isten igéjével fűszerezett. Vajha minden beszédeink Isten igéjével volnának telve. Igyekezzünk erre jobban, jobban.
De most a szöveghez jövök, hogy arról egy rövid prédikációt tartsak. Legelőször is, ezen keresztről elhangzott utolsó szavakból a tanúságot vegyük ki magunknak, azután pedig a kötelességet gyakoroljuk és harmadszor az előjogokat élvezzük.
Vegyük ki a tanúságokat. Milyen tanúságok rejlenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak ezen végső szavaiban? Isten az Ő Atyja és Isten a mi Atyánk. Ő ki maga mondotta: „Atyám,” nem mondja Ő magáért, hogy: „Mi Atyánk,” mert az Atya magasabb értelemben Krisztus Atyja, mint a mi Atyánk, de mindazáltal az épen olyan bizonyosan a mi Atyánk, mint az Ő Atyja, hogy ha mi Jézusban hiszünk. „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok, a Jézus Krisztusban való hit általi.” (Gal.3,26) Jézus így szólt Mária Magdalénához: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és s ti Istenetekhez.” (Jn.20,17.) Higgyétek azon tant, hogy Isten az Ő népének Atyja. A miképpen már figyelmeztettelek, azonképpen figyelmeztetlek most újból titeket azon téves tanra nézve, hogy Isten mindeneknek közös Atyjok, mert az hazugság és komolyan elvetendő csalás. Mi az újjászületés által leszünk Isten gyermekeivé és a hit által, de hogy lehetne az, ha már mindnyájan azok volnánk? Valakik pedig őt bevevék, ada azoknak ily méltóságot, hogy Istennek fiaivá lennének, tudniillik azoknak, kik az Ő nevében hisznek. „Kik Istentől szüllettettek.” (Jn.1,12-13) De hogyan adhat Isten az embereknek olyan méltóságot, hogy az Ő gyermekeivé legyenek, ha, már azok? Ne higgyétek az ördögnek ezen hazugságát, hanem higgyétek Istennek ezen igazságát, hogy Krisztus és mindazok a kik Ő benne élnek igaz hit által, csak ezek örvendhetnek Istenben mint Atyjukban. Egy másik tanúság, hogy ezen tényben rejlik a mi legnagyobb vigaszunk. A nyomor és küzdelem óráiban mondjuk: „Atyám.” Figyeljük meg a kereszten elhangzott első és utolsó szavakat: Jézusunk ezzel kezdi: „Atyám” és ugyan ezzel végzi „Atyám.” Legfőbb erőtök abban áll nektek is, hogy valóban Isten gyermekei vagytok.
A legközelebbi tanúság pedig az, hogy a halál nem más, mint az Atyához való hazamenetel. Hogy ha megöregszünk és munkánkat itt e földön bevégezzük, hova mennénk, mint haza? Krisztus is midőn elhangozatta eme szavait: „Elvégeztetett.” azután mondja: „Atyám kezedbe teszem le az én lelkemet.” Földi pályafutását bevégezte és most haza megyen Atyjához.
Másodszor gyakoroljuk kötelességeinket. Ez a kötelesség úgy látszik először is odaadás. Hogy ha valami aggaszt, vagy ijeszt, add át magadat Istennek és mondjad: „Atyám a te kezedbe ajánlom az én lelkemet.”
Továbbá tanuld meg az ima kötelességet. Ha félelem és nyomorban vagy, ha fájdalmak vesznek körül testi és lelki értelemben, csak imádkozz. Ne vesd el magadtól ezt: „Atyám.” Kiáltásodat ne a levegőre irányítsd, ne orvosodnak vagy ápolódnak panaszkodj, hanem mondjad: „Atyám.” Van-e valaki itten, a ki még soha nem kiáltotta: „Atyám”? Úgy, óh, Atyám, öntsd ki ezeknek szívükbe a te szeretetedet és indítsad őket az által arra, hogy még ma mondhassák: „Fölkelek és elmegyek az én Atyámhoz.”
A legközelebbi kötelesség, hogy magunkat hívőileg Istenre bízzuk. Adjátok át magatokat Istennek, bízzatok Ő benne. Reggel mikor felkelsz ajánld magadat Isten oltalmába. Hogy ha Istenben bízol, Isten a benne való bizodalmadat oly módon jutalmazza meg, a miről néked legkevesebb fogalmad sincs.
Azután gyakorold magadat egy másik kötelesség teljesítésében: „Tedd világossá magadnak az Isten folytonos jelenlétét. „Atyám a te kezedbe ajánlom az én lelkemet.” Tudom, hogy te itt vagy, mintha látnánk itt mellettem a próbáltatások és veszély idején és magamat kezedbe ajánlom. Oltalmad alatt biztos menhelyem van. miképpen a tyúk fiacskáit szárnyai alatt elrejti.
Segítsen az Úrnak Lelke, hogy ezen megbecsülhetetlen kötelességet gyakorolhassátok.
Végül, elvessük az előjogokat. Legelőször is élvezzük azon nagy előjogot, a veszély és fájdalmak minden idejében Istenben nyugodjunk. Az orvos épen most mondotta talán, hogy alá kell magadat adnod egy operálásnak. Mond nyugodtan: „Atyám a te kezedbe ajánlom lelkemet.” Körülbelül bizonyos lehetsz benne, hogy gyengeséged és betegséged gyarapszik és több ideig feküdnöd kell: Óh, csak mond: „Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet.”
A legközelebbi előjog egy bátor és örömteljes bizalom a halál vagy halálos veszedelem idején. A múlt csütörtökön este alkalmam volt ezen szöveg felett elmélkedni, melyet már gyakran említettem. Ezt az estét sohasem felejtem el. E háztól egész a lakásomig mintha egész tűzben lett volna az utam, minél tovább mentem, annál hatalmasabban villámlott. Majd egy hatalmas csattanás keletkezett és azután megeredt a jégeső, melyet meg sem kísérlek itten leírni, mert azt gondolhatnátok, hogy nagyítva adom elő. Gondoltam: „Most körülbelül haza megyünk” és lelkemet Istennek ajánlottam, oly nyugodtnak éreztem magamat azon pillanattól, a milyennek most érzem, vagy talán még valamivel nyugodtabb voltam, mint mostan ennyi nép előtt. Boldog voltam azon gondolatban, hogy a legközelebbi pillanatban többet tanulhatok, mint a mennyit egész földi életemben tanulhattam és egy pillanatban többet láthatok, mint a mennyit látni remélhettem, hogy ha még egy egész évszázadig itt maradtam volna is. Nem volt semmi más óhajom, mint: történjen Atyám úgy amint néked tetszik. „Kezedbe ajánlom lelkemet.”
Ezen előjog tökéletes és örömmel teljes. Hogy ha tudjuk szerelmeseim, hogy Isten kezébe ajánlottuk magunkat, milyen helyünk van akkor nekünk? Isten kezében! Melyben a csillagoknak millioma és az egész világegyetem van, Isten keze tartja annak örök oszlopait és soha össze nem dőlhetnek. Oh, siessetek oda k. barátaim és ezután éljetek Isten kezeiben!
Beteljesedett! Minden megtörtént. Teendőtök csupán az, hogy azt elsajátítsátok, a mi részetekre elvégeztetett. Szerelmeseim, végezzétek ezt és kezdjétek a másik napot ezzel: „Atyám, a te kezedbe ajánlom az én lelkemet” Isten legyen mindnyájatokkal! Ámen.