Jegyezzük meg azon szót „ajándékoztattak.” Péter apostol, mondja: „Mivelhogy nagy és drágalátos ígéretek ajándékoztattak nékünk.” Mindent az Isten ajándékának köszönhetünk. Isteni irgalmasság által élünk. Mindent, a mivel csak bírunk, úgy nyertük Istentől, mint ajándékot és mindazt, a mit még megnyerni akarunk” csakis hasonló módon nyerhetünk meg. „A halál a bűnnek zsoldja; de az örök élet az Istennek ajándéka.” (Róm.6,23) Mi nem vagyunk képesek valamit kiérdemelni, de Isten képes mindeneket adni. Az üdvnek teljesen és határozottan egy ajándékunk kell lenni, egy szabados, egy meg nem érdemelt, egy az isteni szeretet kegyadományának. Az üdvnek ígéretei is hasonló természetűek. „Adni jobb, üdvösebb, mint venni” és Ő a legszentebb, a legjobb, az öröktől fogva és örökké szent Isten örül azon, hogy ha adhat. Éppen olyan természete néki az adás, mint a napnak a világítás, vagy mint egy folyamnak a folyás. Mily boldogok vagyunk, hogy mi az elfogadók lehetünk! Ezt annál erősebben érezzük, ha meggondoljuk, hogy mily nagy szükségünk van az elfogadásra, mivel azon dolgok, melyekre nékünk nagy szükségünk van, olyan természetűek, hogy ha azok ajándékul nem adatnak, azokat mi ki nem érdemelhetjük, nálok nélkül pedig elveszve vagyunk most és örökké. Hogy ha Isten nélkül vagyunk, úgy nincs életünk, nincs világosságunk, nincs reményünk, nincs békességünk. Hogy ha Isten nékünk az ő kegyelmességének nagy gazdagsága szerint nem ád, úgy szegényebbek vagyunk a szegénynél, mezítelenek, nyomorultak vagyunk egészen és teljesen tönkrementek. Az lehetetlen, hogy oly gazdag adományokat mi kiérdemelhessünk. Még hogy ha valamit kiérdemelhetnénk, is, ezeknek akkor is minden pénz és minden jutalom nélkül kellene részeseivé lennünk. Isten ígéretének szabados, kegyelmi ajándéknak kell lenni, mi nem követelhetjük, hogy Isten nékünk az ő kegyét és az azzal egybekötött kibeszélhetetlen jókat megígérje.
Ez megtanít bennünket arra, hogy milyen állást foglalhatunk el, másoktól függő embereknek nem lehet kevélykedni. A ki adományokból él, annak alázatos és háládatosnak kellene lenni. Koldusok vagyunk az irgalom ajtajánál. A templomnak „ékes” kapujánál ülünk naponkint és kérjük az alamizsnát, nem az imádkozóktól, hanem attól, kit az Angyalok is imádnak. Valahányszor Urunk előnkbe jön, kérünk tőle és Ő ád; de nem is csudálkozunk azon, hogy ád az ő nagy szeretetéből, mivel megígérte, hogy sok javaival környülvészen. Ő tanított meg bennünket azt mondani: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”. Azért nem szégyeneljük magunkat, sem nem félünk Ő tőle mindent kérni, a mire szükségünk van. Életünk a függés élete és örvendünk azon, hogy az úgy van. Óh, mily édes mindent a mi megfeszíttetett Urunk kezéből nyerni! Boldogság azon szegénység, mely bennünket arra kényszerit, hogy Krisztushoz menjünk és Ő benne gazdagokká legyünk. Semmit nem szerezhetünk, mégis mindent nyerünk, nagy boldogság az részünkre, hogy Isten kegyadományaiban óránkint részesülhetünk. „Mivelhogy nagy és drágalátos ígéretek ajándékoztattak nékünk.”
Szerelmeseim, ezen tan, hogy az ígéretek úgy adatnak, mint tisztán ajándékok, minket nagyon, igen nagyon felbátoríthat, a kik érezzük és beismerjük elveszett állapotunkat, érezzük, hogy teljesen tönkre jutottunk. A kik ezeket érezik, azoknak részökre a felbátorításnak szava az, hogy nékünk minden szabados ajándékul adatik Istentől, miért ne ajándékozhatna az ő nékik is épen úgy mindeneket, mint más szűkölködőknek? Azok, akik közöttünk már Istenbe örvendhetnek, mindent, a mivel csak bírnak, úgy nyertek, mint Istennek szabados ajándékát. Miért ne nyerhetnék hát meg mások is az azokhoz hasonlókat? Mondani szoktuk: „Nincs olcsóbb, mint az ajándék”, miért ne nyerhetné azt el e sorok olvasója épen úgy, mint én. Arra nézve, a ki hajlandó az adásra, az elfogadó szegénysége egy ajánlat, nem pedig akadály. Jöjjetek tehát, kiknek nincs igazságotok, ő lesz a ti igazságotok. Jöjjetek, a kik annyira meg vagytok telve bűnnel, a mennyire csak megtelni lehet és a megbocsátó Úr, bűneiteket elveszi. Jöjjetek ti egészen elveszettek, engedjétek, hogy Jézus titeket ő magában gazdagokká tegyen. Ha talán koldulással kell foglalkoznotok, akkor is jöhettek és foglalkozástokban eredményt tapasztaltok. Látom, hogy kegyetlen éhséggel gyötörtettek, mivel koldus tarisznyátok üres. Ki dolgozni nem tud, az ne szégyeneljen koldulni. Egy koldusnak nincs szüksége a kereskedő tőke pénzére. Ócska, foltozott cipő, elviselt és piszkos rongyok ‒ ezek alkalmas egyenruhák egy koldus részére. Nem úgy vagytok-é öltözködve lelkileg? Minél szegényebb a nyomor és ínségben élő, annál szívesebben fogadtatik az isteni irgalom ajtaján. Minél kevesebbel bírsz, annál kedvesebb vagy Néki, aki szabadon osztogat és senkit el nem taszít. „Mennél inkább érzed bűnödet s várod kegyelemből üdvödet, Annál kedvesebben fogad.”
Igen, minden ajándék. Az evangyéliom, melynek prédikálására el vagyunk küldve ti hozzátok. ‒ „Mert úgy szereté Isten e világot, hogy az Ő egyetlenegy szülött Fiát adá, hogy minden, valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.” (Jn.3,16) . Ez pedig a bizonyságtétel, tudniillik, hogy örök életet adott nékünk az Isten, és ez élet az Ő Fiában vagyon. (1Jn.5,11) Isten részéről minden egy adomány, részünkről pedig egy elfogadás. Az ígéretek már megadattak, és pedig ingyen adattak, azok befognak teljesülni és szinte csak ingyen. Isten nem olyan, hogy ajándékozzon, azután pedig azokért amit adott fizetést kívánjon. Kegyelmének megnyeréséért nem kell semmi illetéket fizetni. Egy fillért sem követel, vagy fogad el, szeretete egészen és teljesen ajándék. Mint olyannak részese lehetsz te is, az ő ígéreteinek, ő nem akarja magát úgy lealacsonyítani, hogy valami föltételeket kívánjon.
Szövegünk igéje egy határozott meghívás a szegények legszegényebbikéhez. Óh vajha elég bátrak volnának mindenek azt elfogadni! A nagy harang szól és hangzik mindenfelé, hogy mindazok, a kik jönni akarnak a véghetetlen adakozás nagy asztalához, meghallhassák és közeledhessenek. Az ő kegyelmességének nagy gazdagsága szerint ígér Isten megmentetést és örök életet mindazoknak, kik az ő Fiában a Jézus Krisztusban hisznek. Ígéretei erősek és biztosak, hogyan van hát, hogy az emberek nem hiszik?
Olvasó, mit szólsz te az ígéretekhez, melyek minden hivőnek olyan szabadon adattak? Akarod azokat hinni és azok által élni?