A szó az emberben levő lélek megnyilvánulása. Az ember gondolatai önmagában megszülethetnek és meg is halhatnak, ha azonban az ember azt akarja, hogy gondolatai megnyilvánuljanak, hogy életre keljenek, akkor felöltözteti szavakba, mintegy testet ad azoknak és ilyen módon gondolatai mások előtt is ismeretesek lesznek. Egy gondolat, amely nem nyilvánul meg szavakban, olyan mint egy aláhanyatlott kar, mely semmit sem cselekszik, bár egyik főtényezője az ember tevékenységének, de ha a gondolat megnyilvánul szavakban, úgy pompás tükrét adja az ember belső világának és képes erős, parancsoló szavakban is napvilágra jutni. Ezekből kifolyólag tehát a szó, mint a gondolat felruházója és a belső óhaj kifejezője, igen fontos tényező az ember megismerésére.
Minden szó, amely az ember ajkáról kirepül, egy-egy összefoglaló képét, személyesítését adja az embernek. „Nyisd meg ajkaidat ‒ szólt egy ókori bölcs ‒, hogy meglássalak”. Sokkal jobban megismerjük az embert a szavaiban, mint bármi másban, amit belőle láthatunk. Megfigyelhetitek az arcát és mégis tévedhettek, elmehettek a házába és nem láthatjátok meg őt valóban, megfigyelhetitek foglalkozásában, üzletkörében és félreismerhetitek, de ha meghallgatjátok szavait megtudjátok magaviseletét, akkor meg fogjátok igazán ismerni. A szív kiadja titkait, ha a nyelv működésben van. Miként a tele vödör elárulja a kút vizét, akként ismerhető meg egy ember a beszédjéről. És ilyenképpen a szó az ember összes megismerhetési módjai között a legelőkelőbb helyet foglalja e1 és ez az eset fennáll az Úrnál, a Mindenható Istennél is. Az Isten Szava megszemélyesítve, felismerve adják elő az Úr titkos gondolatait. A Szó által adja tudtul határozatait, a Szó által jelenti meg valódi Lényét és a Szó által viszi véghez kitűzött céljait. „Amiként szólt, úgy cselekszik az Úr”. Ha meg akarjátok ismerni Istent, akkor meg kell ismernetek az Ő szavait és kijelentéseit. Ha fel akarjátok ismerni az Úr hatalmát, akkor meg kell látnotok, hogy miként működik Ő szavaiban. Ha meg szeretnétek tudni végzéseit, mielőtt azok még kivitelre kerülnének, akkor megtaláljátok azt teljesen nyíltan a megnyilatkozott Igében. A Mindenható teljesen úgy viselkedik, amiként szolgájához, Ezékiel prófétájához szólt: „Én vagyok az Úr, amint én szólok, úgy történik minden”. A mai szövegünk szerint pedig ez úgy hangzik: „Kibocsájtja Igéjét e földre, nagy gyorsan foly az ő beszéde”.
A Szó, amint ez az Úrtól jön, különböző formákat vesz fel. Kimegy elsősorban mint egy Ige: „Legyen!” és lőn. Mikor még angyalok nem voltak, hogy Őt hallgatnák, mikor még az anyag nem létezett, hogy neki engedelmeskedjék, mikor senki és semmi sem volt, akkor megnyilatkozott önnönmaga, Jehova és a teremtmények, melyek most megvannak, akkor keletkeztek, Azóta a parancsolás szavát hangoztatja teremtményeihez, amely állandóan hangzik, amint Dávid mondja is: „Örvendek a te választottaidban és nem felejtem el soha a te szavaidat”. Az Úr Szava kimegy, mint templomának szabálya vagy mint trónjának egy törvénye és nekünk hódolatteljes tisztelettel kell fogadnunk, ha ebben a formában szól hozzánk, mert mi Neki szolgái vagyunk. Megnyilvánul az Úr Szava tanításban is. Tanít bennünket, nevel, miközben kijelenti magát Igéjében. Minden igazi tan az Úr Szava és nekünk alázatosan hinni kell azokban. Úgy kellene imádkoznunk, hogy: „Nevelj engem, miszerint megismerjem törvényeidet”. Megnyilvánul az Úr Szava ígéretekben is, gazdagon, szabadon és kegyelemteljesen, mint olyan Szó, amelyből gyermekei életet nyernek. És ebben a formában édesebb az Úr szava a méznél, még pedig a csepegtetett színméznél. Fellángol az Úr Szava villámfény gyanánt a fenyegetésben, mikor Isten az istenteleneket elítéli, vagy pedig őket arra figyelmezteti, hogy mi következik reájuk, ha meg nem térnek és bűnbánatot nem tesznek. Rettenetes tényeket szül a Szó, mikor az igazság a gonoszságon diadalt ül. De mindenekelőtt és mindenekfölött való az Ige, melyről János szól: „Kezdetben vala amaz Ige, és az az Ige vala az Istennél és az az Ige Isten vala. És az ige kezdetben Istennél vala”. Ez az, akiről a Jelenések könyvében olvassuk: „Fel volt öltözve olyan öltönnyel, amely vérrel volt behintve és neveztetik az ő neve Isten Igéjének”. Ez az Ige a testté lett Isten, amelyben tetszett Istennek, hogy teljesen megjelentse magát, mert a fiúban az Atya dicsőségét sokkal jobban meglátjuk, mint minden másban, az ő saját kijelentése szerint: „Aki engem lát, látja az Atyát”. Az Isten neve látható betűkkel van ráírva a Jézus Krisztus személyére úgy, hogy még tudatlanok is el tudják olvasni, ha szemüket a Szent Lélek nyitja meg. Az Úr Jézus személye, élete halála feltámadása és dicsősége képezik ama szavakat, amelyek a Mindenható Isten szeretetéről szólnak, és földi hivatásnak betöltésében a Megváltó tökéletesen elénk állította a Mindenható lényét, amint ezt tanítványainak ki is jelentette: „És a Te szavaidat nekik adtam”. Az Úr szava mindeme formákban nagyon jól alkalmazkodik szövegünkhöz mert mind e felsorolt esetekben „gyorsan foly az Úr beszéde”.
Megkérlek benneteket, hogy a Szentlélek segítségével tanuljuk meg először a szöveg tanait, másodszor pillantsunk ama különös példákra, amelyek a szöveg igazságait megvilágítják, és harmadszor nézzük meg, hogy melyek azok a tanok, melyeket Isten segítségével ki-ki a maga esetéré vonatkoztatva, tanulságul vehet belőle.
Tanuljuk meg tehát először azokat a tanokat, melyeket a szöveg tár elénk. „Nagy gyorsan foly az ő beszéde”.
Tanulságul vehetjük a felolvasott szövegből, hogy az Isten Szava, mely azelőtt működésben volt és látható eredményeket hozott létre, még ma is működik. Az összes teremtettséget, amely ma létezik, Isten Szava hozta létre. Csakhogy Isten nem hagyta el a megteremtett világot az alkotás után, mert akkor az ismét a semmiségbe merült volna el, hanem a teremtő Szó által fenntartja. A teremtettség nem hasonlítható egy órához, amelyet Isten elkészített és minekutána megindította, az most már magától jár; hanem a szerkezet minden egyes rugójának legkisebb mozgása a természetben az Isten Szavának állandó erejétől függ, mert Tőle és általa jött létre minden dolog és „Tőle nyer életet minden lélek”.
A mai kor bölcs és felvilágosodott férfiai állandóan a természet törvényeiről beszélnek és mi elfogadjuk, hogy ilyen törvény tényleg létezik is, más szavakkal kifejezve, tény az, hogy az Úr egy bizonyos mód szerint viselkedik, de feltételezni azt, hogy valamely erő volna természeti törvényben, egészen és teljesen képtelenség. Megállapíthattok valami törvényt avagy szokást a háztartástokban, hogy például a dolgok ilyen és ilyen rendben menjenek, ha azonban nem tartják be a házbéliek e szabályokat, akkor a törvény semmis. Tény, hogy a gőzmozdonyok a mozgás törvényeinek engedelmeskednek, ha azonban nincsen bennük gőz, amely hajtsa őket, akkor a mozdonyok is képtelenek eleget tenni a mozgás törvényeinek és nemsokára a rozsda fog rajtuk erőt venni. Létezik a természetben a nehézségi erő törvénye, csakhogy a nehézkedésnek az ereje nem a törvénytől függ, hanem Istentől. Tudjuk, hogy van fejlődési erő is, amely a növényeket és állatokat növekedésre bírja és ez szintén az Istentől ered. Elismert tény például az, hogy az erő bizonyos irányban működik, miként a folyó víz is a maga medrében folyik, de amiként a folyó medre nem jelenti magát a folyót, úgy a természet szabályai nem jelentik a természet erejét. Az ember élete és az egész természet működése csakis az Isten Szava által létezik, mert „senki sem képes a maga lelkét üdvözíteni”. A Mindenható Isten az, akiről olvassuk a zsidókhoz útlevélben, hogy: „Ő hordozza minden mi dolgainkat az Ő hatalmas szavával”. Az a hatalmas Szó, amely által Isten e világot teremtette, még mindig mint a legfőbb ütőér kering a világegyetemben.
Mikor most nemrég láttunk éjjel egy üstököst végigfutni az égen, éppen úgy láttuk abban az Isten kezét, mint az angyalok, mikor először megpillantották a hajnalcsillagot. A csillagok fénye, amelyet már oly sok százszor láttunk, épp úgy jelentik még ma is az isteni erő működését, mint akkor, mikor ama mennyei lámpák először lángoltak fel a homályos éjben. A bolygók még ma is ugyanazon erő által végzik megszabott útjukat, melyeket az Alkotótól nyertek, de amely mindig megújul. Az állócsillagok megmaradnak helyeiken, mert az a kéz, mely őket odahelyezte, még ma is ott tartja őket. Az Isten hatalmának működése gyönyörű rendben nyilvánul meg, mert ha ez nem volna, akkor a dolgok óriási zűrzavarban folynának össze és minden megsemmisülne. Miképpen a szappanbuborék szétpattan és mindörökre odavan, úgy semmisülne meg a világegyetem is rögtön, ha Te nem volnál itt, Mindenható Isten! A Te szavad működik ma is és oly gyorsan foly, mint régen. Az ég és a föld elpusztulna, ha a Te szavad nem tartaná azok pilléreit. Magasztalva legyen ezért a Te Igéd!
Menjünk tovább egy lépéssel. Az Úr Igéje, mely kezdetben oly tevékeny volt, megtartotta tevékenységének erejét még ma is. A szöveg így szól: „Gyorsan foly az Ő beszéde”, ‒ ez annyit jelent, hogy ugyanabban a mértékben halad ma is előre. Sem nem fokozta, sem nem apasztotta a legkevésbé sem gyorsaságát, mert hiszen tudjuk, mily gyors volt azelőtt és milyen most; „a kérubimokon repült tova és a szelek szárnyán haladt előre”. A természet erőiben általános hanyatlás és bénulás állt volna be, ha Isten azután, minekutána megteremtette, magukra hagyta volna őket. Mivel azonban Isten mindenütt jelenvaló és úgy a mennyen, mint a földön, valamint a föld alatt, a tengerben is az Ő ereje működik, ezért sehol a természetben eddig nem látható semmi hanyatlás. A teremtettség, tehát mindaz, amit Isten alkotott, megöregedhetik mint valami ruha, ha ez Istennek úgy tetszik, de az a kéz, mely mindezt létrehozta, ma is úgy telve van hatalommal és erővel, mint valaha. A nap fénye és melege, valamint mindaz, amelyre az embernek szüksége van, tovább fog folytatódni az Úr rendelete szerint és nem szűnik meg, míg az Úr Szava meg nem szünteti. Ha valahol valamilyen természeti erő megszűnik, akkor ez egyszerűen azt jelenti, hogy az isteni erő eme formában visszavonta működési erejét, de az Ige hatalma ugyanaz. Ha a természettudomány be tudja bizonyítani hogy valamely erő megszűnt, akkor csak azt fogjuk elhinni, miszerint Isten ama bizonyos erőnek megengedte az elalvást vagyis, hogy működésükkel hagyjanak fel, mivel a részükre kitűzött célt betöltötték. Az emberek mindig hajlandók megcáfolni vagy ellentmondani annak, hogy az Isten Szavának ereje állandóan működésben van: „Minden dolog megmarad úgy, amint van” ‒ mondják az egyik nap, másnap azonban már így szólnak: „Úgy látszik, lassan-lassan minden elpusztul”. Egyik nyilatkozat sem felel meg az igazságnak. Vannak nagy változások az Isten tevékenységében, de a legkisebb változás sem látható meg a kézen, amely működik. Ma éppen úgy szól az Úr, mint régen és szava ma is beteljesül. A világegyetem addig fog fennmaradni, amíg a Mindenható akarja, ha azonban eljön az idő, akkor Ő, kinek szavára felfakadtak a mélységek vizei és elborították a földet, előhívja a lángoszlopokat és a föld a rajta levő emberekkel, teremtményekkel és az emberek minden alkotásaival egyetemben a tűz martaléka lesz. A Mindenható erős jobb kezét nem fogta még el a legcsekélyebb bénulás sem. A világegyetem összeroppanása éppen oly nagyarányú lesz, min amily csodálatos volt a kezdete.
Érdekes a megfigyelésre, hogy az Isten Igéje, amelyről szó van a szövegben, szótlanul, hallgatag módon is működik. Hallottuk és olvastuk, hogy az Úr kiküldi Igéjét és az jeget, havat és ködöt megolvaszt. Hallottátok ezt az Igét? Láttátok, hogy mint űzte el a tavasz enyhe fuvalma a szigorú telet és hiszitek, hogy ezt az örvendetes változást az Isten Igéje idézte elő, de hallottatok-e valami sugdosást? Úgy-e nem? Nincs is senki, aki hallott volna valamit, mert az Úr Szava a természetben, az ő szótlan akaratának a betöltése. Ennek dacára az Úr Szava mégis felismerhető és óhajtom, hogy figyeljétek meg ezt, mert hajlandók vagytok azt gondolni, hogy Isten kegyelmének gazdagsága az emberek ajkaitól, nyelvétől és szavaitól függ. Figyelmeztetlek benneteket arra, hogy az Úr Szava, mely üresen nem tér vissza hozzá, nem az én ajkam szavai, hanem az Úr saját szava. Isten, ha akarja, mélyen és erősen rendítheti meg az ember szívét, anélkül, hogy a prédikátor csak sugdosna valamit. Szava behatolhat az ember lelkébe, anélkül, hogy egyetlenegy hang is hallható lett volna. Van elég példánk olyan egyénekről, akik igen messze voltak minden kegyelmi forrástól és ennek dacára az Isten Szavának csendes, szelíd hangja betért lelkükbe, amely Szó „gyorsan folyt”. Ha az Úr jeleket és szavakat használ ‒ mint ez gyakran megtörténik ‒, akkor magasztaljuk őt azért, miszerint tetszik Neki, hogy hatalmas szavát még mindig egybeköti ily gyenge eszközökkel, de az Igének elrejtett hatalma teljesen független a hangtól, ajaktól és a fülektől. Ez olyan tény, mely mindnyájunkat vigasztal és egyeseket, kik mindeddig hallgattak, arra ösztönözi, hogy szóljanak, miszerint Isten áldása nem az ékesszólás ajándékán vagy más hasonlókon nyugszik. Nem tapasztaltátok-e már ebben a házban ‒ minden önzés vagy becsvágy nélkül szólok ‒, hogy már több mint húsz esztendő óta az emberek minden istentiszteletre összesereglenek és hogy miként mentett meg Isten számos lelket közülük? Akik bírálgatni, kritizálni jönnek ide, azok azt mondják: „Ez az ember nem szónok” ‒ amiben teljesen igazat adok nekik, mikor rólam van szó. Nem gyakoroltam soha az ékesszólás művészetét, sem pedig a nyelv szépségeit nem akartam szemléltetni. Megmondom azt, amit az Isten Igéjéről tudok és egyszerű szavakban elétek tárom az evangyéliom bizonyságait, amint látom őket. A Mindenható Isten Szava megrázza és újjászüli a szívet és győzelmet arat a bűn felett. A Szó továbbhalad önmagától „igen gyorsan” és semmi sem vethet gátat, eléje. Ah, ha minden akadályt félre tudnánk vetni! Őszintén tudnám kívánni, hogy bárcsak felakasztanák az ékesszólást üstökénél fogva, mint valami gonosztevőt, mert az lett az átka az Úr gyülekezetének, hogy az emberek igyekeztek szépen és finoman beszélni, kifejezéseiket virágos szójátékokkal díszíteni és sok szavakban semmi lényegest nem mondani. Kedves, tiszteletes és tisztelendő lelkész uraim, prédikálják önök csak az evangyéliomot, mert ez az önök feladata. Nem szabad, hogy fő legyen előttünk az állás, amelyet betoltunk, hanem legyen fő a lélek, amelyet meg kell mentenünk. Szóljátok az Úr Igéjét olyan szavakkal, melyek a szívetekből jönnek. Ha az Úr Igéjét szóljátok, ha azt tárjátok az emberek elé, akkor az Úr meg fogja áldani ezeket a szavakat, mert ez az Úr Igéje, „amely igen gyorsan foly”.
És mégis jegyezzétek meg, hogy a szöveg szerint az Úr Igéje igen eredményes működést visz véghez. Ez a jelentése annak a kifejezésnek, hogy: „nagy gyorsan foly az ő beszéde.” Senki sem tud ennek ellenállni, mert Isten Van vele. Isten akarata van ebben és ha Isten akar valamit, mit tesz az, ha mindjárt az egész természet is mást akar? Az Isten akarata mindenkit, aki annak ellenáll, magával ragad, mint egy sebes ár, és mint a vihar a száraz leveleket, úgy sodorja magával. Nincs azon csodálkozni való, hogy az Isten Szava igen gyorsan foly, mert ha Ő úgy akarja, ugyan mi lehet az, ami gátat von annak? Semmiféle módon, semmiféle eszközökkel nem lehet feltartani az Ige terjedését, feltéve, hogy az tényleg az Isten Igéje. Előfordul, hogy az Isten Igéje akadályozva van terjedésében, de csakis az, amelyet mi hirdetünk, ez akad ellenállásra, sőt félre is vetik ezt. Hanem az Istennek igazi Igéje, az eredeti Szó, a Fenségesnek rejtett akarata nem lelhet ellenállásra, ez meggyőzi az emberi indulatot, akaratot és megkötözve hozza elő azokat az embereket, akik nem akarnak meghajolni; fogva tartja őket olyan erő, amelynek örvendenek és megigézi lelkűket Isten Szeretetének hangja.
Felemelő és dicső dolog arra gondolni, hogy az Isten kegyelme még mindig működik a természetben egy olyan erő által, amely mindenható, ez az erő pedig igen gyorsan terjed. A Mindenható előtt nincsen idő, előtte egy nap „annyi, mint ezer esztendő és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Ha Ő úgy akarja, akkor évszázadokat enged elmúlni, míg egy-egy célját betölté, viszont ha akaratának megfelel, akkor egy szempillantás alatt mindent véghezvihet. Ha Neki úgy tetszik, akkor meghosszabbítja a világegyetem rettenetes befejezését még évezredekig. Ne higgyük azonban, hogy talán a hatalom hiánya folytán, óh nem. Az Úr Szava sohasem volt és nem is lesz gyenge vagy béna. Róla nem mondhatják azt, amit Fáraó urairól mondtak, hogy erejük nincs meg mindig. Az Úr tanácsa megmarad mindenkoron. A sereg Ura felemelte szavát és szólt: „Amint Én gondolom, minden úgy menjen és amint elhatároztam, minden úgy maradjon.” Ne felejtsétek el soha,
óh, halandó emberek, hogy fejetek fölött mint a mennydörgés zengnek e szavak: „Az Úr, a Mindenható Isten uralkodik egyedül.” Ne gondoljátok, hogy mivel ti szabad akarattal dicsekedhettek, Őt a Mindenhatóságtól megfoszthatjátok. Nem. Az Úr úgy cselekszik mind egyes alkalommal, ahogy Neki tetszik. Ki az, aki feltarthatja az Ő kezét vagy így szólhatna Hozzá: „Mit cselekszel?” Ahol egy király szava megnyilatkozik, ott hatalom jár annak a nyomában, de micsoda hatalom nyilvánulhat meg a királyok királyának szava után?
Az eddigiekben megpróbáltam, hogy az általános igazságot hozza előtérbe, most azonban figyeljük meg az idevonatkozó különös példákat.
Először is Isten Igéje „nagy gyorsan terjedt” a teremtésnél. Mit mond Mózes első könyvének első füzete a világ teremtéséről, azaz a világ helyes és jó teremtéséről? Azt mondja, hogy a világegyetem úgy, amiként most létezik, hat nap alatt teremtette és hogy Isten a hetedik napon megnyugodott. Volt-e valaha még olyan szó, mint ez? Véghezvittek-e egy ily hatalmas művet, ennyi idő alatt, mint ez? Lehet, hogy a világ teremtése már a teremtés előtt elhatározottá vált, mert „kezdetben teremte Isten az eget és a földet, de eme első teremtés elvégzésére nem volt neki szüksége az időre, mert Szava, miként a villám, úgy tudta volna létrehozni a mindenséget. Az Úr talán egymás után hagyta lepörögni az idők évezredeit, míg végre az embert beléptette a világegyetem körébe, de mikor kinyitotta ajkait, minden megtörtént. Isten úgy szólt: „Legyen világosság!” és lőn világosság. Azt mondta: „Legyen kiterjesztett erősség!” és meglett. Szavával létrehozott halakat, madarakat és állatokat és mindezek eljöttek. „Hat nap alatt megteremtette Isten a mennyet, földet, tengert és mindent, ami létezik,” mert „az ő szava igen gyorsan foly.”
A természet műveiben még manapság is minduntalan látjuk előtűnni azokat a változásokat, melyeket Isten véghezvisz. A szél, ha még oly hevesen vagy élesen fúj is észak felől, ha az Úr úgy akarja, azonnal irányt változtat és délnek fordul. A csend bármily nagy és mély lehet most, de a következő pillanatban már tombolhat az orkán és süvölthetnek a hullámok a tengeren. Ama hatalmas változások, melyeket Isten a természetben eszközöl, számunkra eltompulva nyilatkoznak meg eredményeikben, mert máskülönben nem volnánk előkészülve erre és csapás csapást követne egymás után, de mégis, ami Istent illeti, rendesen azonnal cselekszik, amikor akar és amint akar és akarata a természetben mindenképen beteljesedik.
Tekintsük meg továbbá a Mindenható előrelátását és nézzük meg, hogy mint működött ezen a téren az Úr Igéje és mily gyorsan folyt tova. Vessük szemeinket az előrelátó gondviselés ítéleteire. Isten óvta és figyelmeztette az embereket, nehogy kénytelen legyen bűneik miatt őket büntetésével lesújtani. Adott nekik időt a megtérésre, elküldte hozzájuk Noét, mint az igazság prédikátorát. Megcsinálta a bárkát, hogy az látható jele legyen prédikációi igazságának, mikor azonban vége lett türelmének, nem sok időre volt szüksége arra, hogy a mélység vizeinek zsilipjeit felnyissa és az egek vízcsatornáit a földre zúdítsa. Mily gyorsan borította be a hegyek tetejét a mohó hullámokkal. Péter azt mondja, hogy az Úr Szava által az akkori világ teljesen víz alá lett borítva és átadva a romlásnak. Avagy idézzük fel emlékezetünkbe a legtermékenyebb síkság városát: Sodomát és Gomorát. Mikor már teljesen érettek voltak a romlásra, Lóth úgy látta, hogy ez a nap épp olyan volt, mint a többi és épp oly nyugalom és csend honolt a tájakon, mint talán a mai nyugalomnapon, de egyszerre bevonult az ég és a következő pillanatban kénköves tüzes eső zúdult a városra és az egész síkságot mindenestől együtt tönkretette.
Vagy mikor Egyiptom fennhéjázó uralkodója, Fáraó mert szembeszállni az Úrral, oly sűrűn és gyorsan hullottak a csapások reá, népére és országára, hogy a büszke zsarnok végre is kénytelen volt meghajolni és a népet szabadon bocsátani. Igen, „az Úr szava nagy gyorsan foly tova,” akár arról van szó, hogy a vizeket vérré változtassa vagy az országot sötétség alá borítsa, hogy jégesőt zúdítson a tartományokra, avagy hogy minden elsőszülöttet kivezessen Egyiptom földjéről. Egyetlenegy szavával megölte Szanhérib egész seregét és borított lovasra és lóra egyaránt mély, halálos álmot.
A Mindenható ítéletei csodálatosak. Jusson eszetekbe Jeruzsálem! Érdeklődjetek a templom omladékai, romjai után és meg fogjátok látni, hogy mily teljesen és pontosan tölti be az Úr Ígéreteit a város és a templom elpusztítására vonatkozólag. Utazzatok Tyrus, Moáb vagy Edom földjei felé, menjetek Babilon és Ninive romjaihoz, menjetek oda és kutassatok az után, hogy mi lett azzal a hallatlan, szinte utolérhetetlen fényűzéssel, ami e helyeken tobzódott. Megmondta prófétáinak, hogy így és így fognak a dolgok beteljesedni és íme úgy is lőn, „mert az Úr Igéje gyorsan foly”. Jöjjetek el és nézzétek meg az Úr munkáit, nézzétek meg, hogy micsoda pusztítást vitt végbe itt e földön. A nyilakat pozdorjává töri és a pajzsokat kettéhasítja, a kocsikat megégeti tűzzel, „mert gyorsan foly az ő igéje”.
De ugyancsak „gyorsan foly az ő igéje,” mikor irgalmasságról van szó. Mikor Isten meg akarja áldani az embereket, mily gyorsan kapnak szárnyra az angyalok, hogy a mennyei adományt e földre juttassák. Gondoljatok Izraelre, mikor az út két oldalán hatalmas sziklák emelkedtek, szemük előtt pedig ott volt a Vörös-tenger. Mily gyorsan jött le az Úr a magasságból, hogy népén segítsen. Kettészelte a tenger vizét és átvezette Izraelt, mint nyájat a pusztában. Gyorsan jött, hogy eleget tegyen ígéretének, hogy Szavának megfeleljen. És így végig a Szentíráson megfigyelhetitek, hogy mikor a nyomorúságokban az Isten népe Hozzá kiáltott, akkor az Úr leküldte Szavát és üdvöt s gyógyulást adott. Áldott legyen és magasztaltassék a mi Istenünknek a neve, aki minden cselekedeteiben, legyen az ítélet vagy irgalmasság, nem tartatja vissza magát az emberek akarata miatt, hanem véghezviszi szándékát, amint azokat már eleve kitűzte.
Egy szempillantásnyira idézzük emlékezetünkbe a testté vált Igét és foglalkozzunk vele hódolatteljesen, akit csak épp most említettem és akit mindenkor mély tisztelettel említsünk. Jézusnak e földön eltöltött ideje kevéssel volt csak több, mint harminc esztendő és mégis befejezte művét, mielőtt e földről a dicsőség hónába távozott volna. Az emberi nemzetség megszabadítása, az örök ítélet elhozatala, a törvény betöltése, mind-mind betöltetett rövid idő alatt. Sőt, ezt az időt még meg kell rövidítenünk, mert hiszen életének nagy része homályba van borítva, amely idő alatt kétségkívül sokat tett, bár nem azt, amelyre élete ki volt szemelve. Három esztendő alatt teljesen befejezte azt a feladatot, melyet atyja reábízott. De micsoda szorgalommal dolgozott! Ami az életének művére vonatkozik, felteszem, hogy az az egész földi idejét betöltötte, de a középpont mégis szenvedése és halála között volt. Annál az üstökös-csillagnál, amely most nemrég lepett meg bennünket, a fényének nagy részét a tündöklő fark szolgáltatta, bár a csillagszerű fej volt a szilárdabb rész. Ugyanígy tündöklik Jézus életének az a része, mely a Gethsemané kert és a sír között van és ezek a rövid órák életének legfényesebb pályáját mutatják. Ebben az időszakban lett a Sátán megverve, a halál megsemmisítve, a pokol meggyőzve, a bűn elrontva, a szentek megszabadítva, Isten megdicsőítve és a föld megszabadítva a szolgaság alól. A szenvedésnek, szégyennek és a halálfélelmek rövid néhány órája alatt cselekedte meg mindezt az Úr. „Nagy gyorsan foly az ő igéje.” Milyen futás lehetett az, mikor Jézus előlépett kamrájából mint egy vőlegény és mint egy erős férfi indult neki útjának. Oly gyorsan futott „ama öröm végett, amely előtte helyeztetett” (Zsid.12,2), hogy izzadott, bár nem úgy, mint mi. Ez az izzadtság vér volt, olyan halálfélelemmel igyekezett elvégezni azt a munkát, amelyet atyja reábízott. Nem volt varázsló. Nem restellitek-e magatokat, hogy ily rövid idő alatt ily nagy, ily végtelen, ily bámulatos művet fejezett be értetek az Úr? „Bizony, gyorsan foly az ő igéje.”
Bebizonyosodott az Isten Igéjének ereje ‒ hogy az előbbi részt elhagyjam ‒, a kegyelem műveiben is. Remélem, hogy egész figyelmeteket idefordítjátok arra, amit elmondani szándékozom ‒ különösen ha ismeritek a rendkívüli fontosságát ez igazságnak ‒, nevezetesen, hogy az Úr Igéje, ha hatalmasan működik az emberek szívében, képes arra, hogy célját hirtelen véghezvigye. Azt hiszem, hogy azok az esetek, mikor a bűn győzelmet arat, igen sok esetben ‒ ha ugyan nem mindig ‒, egy pillanatnak a szüleménye. A meg nem tért ember, a bűnbánatot nem tartott lélek olyan, mint egy kovakő, amelyet nem lehet darabokra széttörni, mert egyetlenegy ütésre szétmorzsolódik. Itt van előttünk az ember lelke, amely olyan, mint egy sötét, homályos börtön, de Isten széttárja az ajtókat és egyszerre csak beomlik rajta a fényes napsugár. A meggyőzetések mind csodálatosak, a hatalmas Lélek megfeszíti az íjat, a nyíl kirepül és a következő pillanatban a szív át van verve. Ez a horoggal ellátott nyíl átfúrja az előítéletek páncélfalát és megöli az ember szívében levő bűnt egy másodperc alatt. Meg vagyok győződve róla, hogy Isten ugyanígy működik az újjászületéseknél is. Az újjászületés nem esztendők munkája. Megköveteli a szükség, hogy eme fontos tény egy szempillantás alatt jöjjön létre. Szükség, hogy legyen egy olyan pillanat, amelyben az ember még halott és egy másik pillanat, amelyben életre kelt. A megszületés egy pillanatnyi műtétnek az eredménye kell, hogy legyen. Ki van zárva, hogy legyen e kettő között egy olyan hely, amelyben az ember az élet és halál között legyen. Kell, hogy az élet lángja egy emberben lobogjon, bármilyen pislákolva is, mert máskülönben az az ember halott, mivel a határvonal az élet és halál között oly keskeny, mint a kés pengéje. Még ha mi, úgy ti, mint én, nem is látunk ily éles határvonalat a kettő között, ennek dacára az megvan. Az ember vagy élő vagy holt, más eshetőség nincsen. A lélek felébredése szellemi életre bizonyíték arra, hogy Isten Szava még ma is „gyorsan foly tova”.
Ugyanez az eset áll fenn tekintettel a megigazulásra. Ha egy ember hisz a Jézus Krisztusban, akkor azonnal megigazul. Be tudom bizonyítani néktek, hogy ez így van. Az ember lehet bűnös vagy nem bűnös, de nem lehet valahol e kettő között. Jogászati kifejezés szerint létezik egy olyan állapot, amelyben a vád- „nincs bebizonyítva”, de Isten előtt, akinek nincs szüksége bizonyítékokra, az ember vagy elítélve vagy felmentve áll és egy pillanatig sem maradhat meg e két hely között. Isten Szava csak egy pillanatig szól a bűnöshöz: „Megbocsátok neked.” A kegyelem ez ajándéka azonnal teljesedik. Összes bűneid megbocsáttathatnak azalatt, míg az óra lengője egyet leng és átmehetsz a halálból az életre gyorsabban, mint ahogy én e szavakat kiejtem.
Mily bámulatos dolog látni azokat a változásokat, melyeket az Isten kegyelme a megtérés által visz végbe. Az embert nem lehet maga körül megfordítani és azzal már meg is téríteni, de eme változásnak a kezdete rendesen egy különös pillanatban keletkezik és eme pillanatokban gyakran megesik, hogy éppen a legkedveltebb bálványok kerülnek a tűzbe vagy semmisülnek meg másképen. Nem tudja megindokolni, nem is tudja megérteni és mégis azokat a dolgokat, melyeket egykor szeretett, most gyűlölni kénytelen, míg azokat, melyeket egykor gyűlölt, most önkénytelenül is szeretettel vesz körül. A változások meglepőek, sőt sokszor csodálatosak. Egy ellenségünk mondta nemrég, hogy mi azt állítjuk, miszerint egy embernek a jellemét egyetlenegy óra alatt átalakítjuk, hogy egy élethossziglan tartó épületet egy istentisztelet alatt lerombolunk. Nem akarok most szembeszállni ezzel a váddal. A megállapítás nem egészen pontos, de kielégítő. Hallottunk már mindnyájan arról a prédikátorról, aki egy haldoklót felkeresett és aki az eszköz volt arra, hogy a haldokló boldog hitet lelt a Krisztusban, de még mielőtt a házat elhagyta volna, az illető meghalt. A prédikátor elmondotta azután, hogy látta a haldoklót természetes állapotában, látta kegyelmi állapotában és elhagyta őt a megdicsőülés állapotában, és mindezt körülbelül egy órán belül. Ez is intőjel arra, hogy milyen nagyra kell becsülnünk az Isten hatalmát, aki csodákat művel a szemünk láttára. Az újjászületés oly csoda, amelyet a Szentlélek az Ige által hoz létre. Mert bárhogy vizsgálnók is, máskülönben lehetetlen dolog volna ennek létrehozása. Ha ez a csoda elvétetnék a keresztyénségtől, mi más maradna meg számára? A megtérés, bűnbánat és az újjászületés, mint folytatólagos jelenségek megmaradnak, de melyek által a keresztyénség isteni ereje bizonyíttatik. Isten Szava egy pillanat alatt megváltoztatja az ember egész természetét és az ember oly állapotba lép, amelyből oly jellem jön elő, amely dicséri az Istent. A lényege ennek a jellemnek egy pillanat alatt születik, a mag, amelyből ez ered, egyszerre lesz beültetve. „Gyorsan foly az Úr Igéje.”
A fiúság szintén egyike eme gyors adományoknak. Az ember egy pillanat alatt Isten gyermeke lehet, mert vagy nem lehet az Isten gyermeke, vagy pedig lehet az Isten gyermeke, de a kettő között nem maradhat. Szükség, hogy legyen egy pillanat, amelyben a bocsánat megnyilvánul és ezt a pillanatot szeretném előttetek megvilágosítani, vagy érthetővé tenni.
Jegyezzétek meg, kedves testvéreim, hogy a megmentésnek nemcsak a kezdete igaz, mert hiszen a kegyelem művei a szívben megmaradnak. Szomorúak és csüggedtek vagytok talán ma? Isten egyetlenegy pillanat alatt felüdíthet. Visszaestetek a régviselt dolgaitokba, mint a laodiceabeliek? Közönyösek lettetek? „Talán hónapokig is eltart ‒ szóltok ‒, míg ismét helyrejövök.” Erre nincs szükség, mert itt van Krisztus szava a laodiceabeli gyülekezethez: „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorátok és ő én velem.” Nyissátok fel az ajtókat és engedjétek be Krisztust és minden javatokra lesz. Vonakodtok vagy kételkedtek? Krisztus letörölheti a hamut és port arcotokról és fejetekhez helyezheti a szépség koronáját egy pillanat alatt. Nincs sok időre szükség, hogy felüdítve és rendbe hozva legyetek. Jézus hozzátok közeledhet kegyelmének gazdagságával és képes azonnal véghezvinni, hogy Benne örvendjetek. Nem gyógyította-e meg csak egy pillanat alatt is a bénákat és bélpoklosokat? Vagy azt gondoljátok, hogy most nincs meg az a hatalma, hogy áldásokat osztogasson? A mi gyülekezeteink gyakran követelik, hogy az elesett tagok várakozzanak egy bizonyos ideig, mielőtt ismét felvennék őket. Ha egy gyülekezeti tag megtéved, akkor a gyülekezetek néha évekig átadják az illetőt a sátánnak, majd pedig arra törekszenek, hogy visszahozzák az elesettet. Ennek nem szabadna így lennie. János apostol rögtön aggódott Péterért, mikor emez megátkozta magát és esküvel állította, hogy az Urat nem ismeri és Jézus maga is azt mondta: „Menjetek el, mondjátok meg a tanítványoknak és Péternek” három nappal azután, hogy Péter megtagadta az Urat. Az én Uramnak megbocsátó szeretete igen gyorsan halad, az én Uramnak megelevenítő kegyelme gyorsabb, mint a sas szárnyai.
És amiként van ez az egyesekkel, ugyanúgy történik a gyülekezetekkel. Egy egész gyülekezet megújulhat, új életre kelhet egy pillanat alatt. Nem, nem is egy gyülekezet, hanem egy egész csoport gyülekezet, sőt nemcsak ennyi, mert ha az Úr úgy akarja, az összes gyülekezetek megfürödhetnek a kegyelem újjáalakító áldásában egy héten belül. Nézzük, hogy miként történt ez kezdetben? Pünkösd után nem sok idővel az összes népek hallották az Isten Igéjét, úgy hogy Pál apostol ezt mondhatta: „Vajon nem hallották-e? Bizonyára végighaladt a hang az egész földön és Szavát meghallották a föld végén is.” Hajnalhasadás után mindjárt fennragyogott az Úr szava az égen és elterjedt gyorsan az egész mennybolton. Ez meg fog történni újból, de nekünk el kell készülnünk erre. Az edényeknek, az eszközöknek meg kell tisztulniuk, mielőtt a Mester újból használatba venné őket nagy célja véghezvitelére. Ha a Mindenható Istennek úgy kellene használatba venni a keresztyéneket és prédikátorokat, mint amilyenek ők ma, hogy célját velük befejezze, akkor évszázadok és évszázadokig kellene várnunk, míg a cél be volna fejezve. Csakhogy az Úr mindezt meg tudja változtatni és szolgáit az angyalokhoz, prédikátorait pedig tüzes lángnyelvekhez hasonlítja. Sokan az Úr műveiben csigaléptekkel haladnak előre, ha azonban az Úr eme meggondolt lépésekkel előrehaladó férfiakat meglátogatná és képesekké tenné őket arra, hogy mint a szarvas, szökelljenek előre az Isten Igéjét hirdetni, ugyan mi lehetne az, ami ebben őket feltartóztatná? Tegyük fel, hogy az egész gyülekezet holnap arra ébred fel, hogy hatalmas vágy kél benne az imaórák után? Mi lehet az, ami Istent akadályozná abban, hogy népének egyesült kiáltását meghallgassa? Ugyan micsoda az, ami akadályozná abban, hogy száz meg száz prédikátort felébresszen, akik tüzes nyelvekkel beszéljenek? Mi akadályozná a misszionáriusokat abban, hogy kimenjenek a föld túlsó végire hirdetni az evangyéliomot? Kicsoda tudná visszatartani az Úr karját, ha egyszer kinyújtja és felkészül arra, hogy hadakozzék? Neveljük és fejlesszük hitünket Istenben. Alig mondhatjuk azt, hogy hiszünk, oly kevés bennünk a hit, mert mindig szemmel tartjuk a missziótársulatok mérlegét és tartjuk nyilván azok segélyforrásait. Hiszek a mi társulataink jó törekvéseiben, de még inkább hiszek Istenben, aki elősegítheti azok működését. Hiszek a segítő eszközökben, kiviteli módozatokban, különféle alakulatokban, de sokkal jobban hiszek Istenben, aki hasonlíthatatlanul sokkal többet tud tenni, mint amennyit kérünk vagy nyerhetünk. Vajha az Úr késztetne arra, hogy evezzünk ki a mély vizekre, akkor lebocsátanók hálónkat és halakkal tömve húznók azt vissza. Most itt keringünk a partok közelében, fogunk egy pár sovány halacskát és aztán dicsekedünk a mi bámulatos eredményeinkkel.
Zárni fogunk a harmadik fejezetben, miközben kérdjük, hogy mi az a tan, amelyet e tárgyból nyerhetünk? Mert a tan az, hogy a kereső bűnös még most megmenthető. Ha keresi a bűnbánatot, akkor megtalálja azt Isten kebelén. Van valami vágyódás lelkedben az élő Isten után? Megszólal benned is a hang: „Felkelek és elmegyek az én Atyámhoz.” Elérkeztél már annyira, hogy ezt mondhasd? Meddig akarsz még várni, míg Atyádhoz mész? Nem mondhatom néked azt, hogy hosszú még az út addig, de engedd, hogy füledbe kiáltsam, miszerint van még egy másik eset is: Mily nagy az az út, amelyet az Atyának meg kell tenni, hogy hozzád közeledjék? A tékozló fiú példája megfelel reá: „Minekutána pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja és megesék rajta az ő szíve és odafutott hozzája.” Nem tudom megmondani, hogy mily gyorsan futott az öreg apa a fia elé, mert a szív vágya sokszor nagyobb, mint a lábak ereje, de tudom, hogy ami a példára vonatkozik, ott az apát nem igen lehetett volna utólérni. De képzeljük el, kedves fivéreim és nővéreim, hogy milyen lépések lehetnek azok, mikor Isten futni kezd. Oh, ti bűnös emberek, ha felkészültök arra, hogy Istenhez menjetek, akkor Ő elétek fut néktek. „Gyorsan foly az ő Igéje.”
A 107. zsoltárban olvashatunk azokról, akik a halál árnyékának kapuihoz érkeztek és szorultságukban az Úrhoz kiáltottak. Így olvassuk ezt: „De az Úrhoz kiáltanak szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.” A gyógyítás éppen olyan gyors volt, mint amilyen tökéletes. Egyedül az Úr az, aki túlszárnyalni tudja az időket.
Nincs-e megírva: „Mielőtt kiáltottak volna, már feleltem és míg ajkaikat megnyitották, már meghallgattam őket.” Ez felülmúlja a távírót és a telefont. Megkapjátok a feleletet, mielőtt még az üzenetet elküldtétek volna, vagy pedig míg írjátok a kérvényt, már megjön reá a válasz. Vigasztalódjál meg tehát, szegény lélek. Egy szempillantás alatt megnyerheted a bűnbocsánatot, élvezheted a fiúságot és megkapod a megigazulást. A kegyelmet egy pillanat alatt megnyerheted és boldogan mehetsz tovább utadon, mondva: Megkaptam, a kegyelem most már az enyém. Miért keresgéltem olyan nagyon, ha az Ige itt van közelemben? Vajha Isten adná néktek kegyelmét ebben a pillanatban, azt a kegyelmet, mely megmenti a lelket.
Elétek tárok még egy tant, amely vonatkozással bír a mi munkánkra, melyet a lelkek megmentéséért folytatunk. Ha az Úr Szava gyorsan halad, akkor utol tudja érni azokat, akik szaladnak előle. Nemcsak azokhoz ér gyorsan az Úr, akik keresik Őt, hanem azokat is utol tudja érni gyorsan, akik elsietnek előle. Látom, amint szalad a nyáj. Mily gyorsan rohannak. A nyáj sohasem fut oly gyorsan a pásztor után, mint a pásztor előtt, sebesek és gyorsak, mihelyst egy kis hézagot találnak, ahol megszökhetnek. Átszaladnak a halmon és eltűnnek az ember szeme elől egy pillanat alatt. Utol tudja érni őket a pásztor? Az a magasztos Ige, mely a nyájnak a pásztora, vajon utol tudja-e érni a tévedőket? Igen, mert „gyorsan foly az ő igéje.” Meg tudja fogni az elszaladtakat. Ha egy juh odaért egészen a szakadék szélére, akkor maga a nagy pásztor oly gyorsan fut, hogy a romlásba indultat még meg tudja menteni. Néktek mondom ezt, lelki munkások, hogy bátorságot nyerjetek a halottas ágyhoz menni, bátorságot, hogy ősz férfiakkal és nőkkel szóba álljatok, nehogy azt gondoljátok, miszerint vannak olyanok, akikkel fölösleges a Krisztusról beszélni. Ha biztos tény volna az, hogy bűnbánat nélkül valaki öt perc alatt a pokolban lehet, akkor mégis az volna kötelességtek, hogy az illetőnek azonnal az evangyéliomot prédikáljátok és ezt azzal a hittel tegyétek, hogy azt a lelket öt percnyi idő alatt Isten kegyelme megmentheti. „Ez veszedelmes tanítás ‒ mondhatná valaki ‒, mert így az emberek abba a kísértésbe eshetnek, hogy a bűnbánatot mindig elhalasszák. Csakhogy, ha az emberek nem kovácsolhatnak mentegetődzést ebből az igazságból, akkor másvalamit keresnek maguknak, mivel ha valaki helytelen bűnös dolgot akar elkövetni, akkor minden félremagyarázás a maga célját fogja szolgálni. Az igazságot nem tudom megtagadni, mert istentelen férfiak kicsavarják azt és ez nevetséges lenne. A kötél jó és hasznos igen sok célra, de vajon meg akartok semmisíteni minden kötelet, ami e földön található, mivel egy pár megtévedett ember kötélre akasztotta fel magát? Hirdetni fogjuk mindaddig, míg a föld meg nem semmisül, hogy Isten még a tizenegyedik órában is menteni akar és menteni tud. Még mindig nem késő senkinek, bármilyen öreg legyen is. Mi lesz akkor, ha holnap reggel meg fogsz halni? Úgy érzem, hogy vannak itt egy páran, akik nincsenek messze életük végpontjától, de tudjátok meg, hogy „gyorsan halad az ő igéje” és még most is meg tud benneteket szabadítani. A haldokló lator esete ellene van annak a gondolatnak, hogy egy imádkozó bűnbánó, aki Krisztushoz fordul, későn jönne már. Ne halasszátok el a megtérést, de hogyha évek során át vonakodtatok ezt megtenni, akkor keljetek fel rögtön és az Úr véghetetlen irgalmasságában rögtön hozzátok közeleg.
Be fogom fejezni beszédemet eme megjegyzéssel: Ha ti és én, kedves barátaim, nem soroztatunk a megtértek közé, hanem a valóban megtértekhez és ennek dacára mégis nehéz a szívünk, akkor itt van számunkra a vigasz is, az Úr képes arra, hogy azonnal örömet és békét adjon nekünk. Nagy szükségben vagyok ‒ mondod ‒ és ha hétfő estig nem kapok segítséget, akkor nem tudom, mi lesz velem.” Nos, az Úr téged hétfő estig meg tud menteni. „Gyorsan foly az ő igéje.” „Félek és rettegek szívemben, és ha nem tudok ettől megmenekülni, akkor a kétségbeesésbe zavar engem.” Rögtön meg tud téged vigasztalni, mert a Vigasztaló már leküldetett erre a földre. „Nagyon szeretnék Úrvacsorához járulni ‒ mondja egy férfi ‒, mert már hosszabb ideje nem, vettem részt benne, mivel nem tartottam magam alkalmasnak arra és nem hiszem, hogy ez ünnepélyes cselekedetre egy rövidke délutánon alkalmas lehetek.” Oh, igen, képes lehetsz reá. Ha Jézus megmosta lábaidat, akkor azonnal és teljesen tiszta vagy. Felemelhet benneteket az ő társaságának magasságába és megláthatjátok Őt a következő pillanatban. Ne korlátozzátok a Mindenható Istent gyorsaságában, ne korlátozzátok Őt semmiképpen, mert Istennél minden lehetséges. Az Úr megelevenítheti a ti száraz vesszőtöket, virágzóvá és gyümölcsöt hozóvá teheti még ebben az órában. Alázkodjatok meg előtte és kérjétek Őt, hogy tegyen minden jócselekedetben tökéletesekké és hogy akaratát mindig megtehessétek. Kérjétek Őt arra, hogy vigye rajtatok véghez kitűzött célját, amit meg képes tenni, és amiért legyen Neki hála és magasztalás mindörökkön örökké! Ámen.