Jézus nem keresztelte meg a gyermekeket. Az evangélisták nem közlik sehol, hogy Jézus azt mondotta volna: „Hol van a keresztapa és keresztanya?” Azt sem olvassuk, hogy elhozatta volna magának a szertartás könyvét és a keresztelő medencét. Nem, hanem: „ölébe vette őket, kezeit reájok vetvén, megáldá őket,” így bocsátotta el azokat, anélkül, hogy egy cseppet is azon tisztító elemből reájok csepegtetett volna. Ha pedig ezen cselekedete valamiképpen összefüggött volna a keresztséggel, akkor most lett volna neki alkalma a gyermekkeresztelés gyakorlására. Ezzel egyszerre és mindenkorra véget vetett volna a vitának, ellenfeleink javára. Lehetnek emberek a világon, kik amellett harcolnak, hogy a gyermekeket a keresztség által beoltsák Krisztus testébe, de aki Krisztust tiszteletben lelki vezérül elfogadja, nem fog ilyent tenni. Én, kedves testvéreim, inkább volnék néma, mintsem egy szót is szóljak Krisztusnak egy intézkedése ellen, melyet ő maga beiktatott és gyakorolt.
Ha Jézus csak egyet is ezen gyermekek közül meglocsolt volna vagy nevet adott volna a gyermek újjászületéséért, akkor ez a kérdés örökre eldöntve volna. Sokan közülünk sok sértést elkerültek és számtalan tévedést kikerültek volna, melyeket így sok jámbor ember ítélete szerint, elkövettünk. Ezeket az embereket én nagyra becsülöm és tisztelem, habár a keresztséget illető ítéletüket nem fogadom el.
Egy példából megmutatom néktek ellenfeleink gyenge álláspontját. Tegyük fel, támadna egy vallásfelekezet, mely azt tanítja, hogy a csecsemőknek adassék az
Úrvacsora. Ilyen tan már meglehetős régi korral dicsekedhetnék, mert talán már tudjátok is, hogy volt idő, amikor a gyermek-Úrvacsorát gyakorolták és ezt szintén a bibliával lehetne bizonyítani. Ha egy csecsemőnek joga van a keresztséghez, akkor nem szabad tőle elvonni az Úrvacsorát sem. Éveken át hozták a gyermekeket az Úr asztalához, de mindenféle körülmények fordultak elő, minek következtében elejtették a gyermek-Úrvacsorát. Ha valaki a mai korban ezt a tévedést megújítaná és be akarná bizonyítani, hogy a csecsemőket engedni kell, akkor ugyanannyi joggal és annyi következetes okokkal tehetné, mint a csecsemőkeresztség pártolói ezt teszik az idézett igéből. Hogy vajon a gyermekkeresztség más bibliai versekből bebizonyítható-e vagy sem, most nincs időnk megvizsgálni. De ha ez más szövegekből be is volna bizonyítható, annyi igaz, hogy a mi szövegünkből nem bizonyítható be, hogy a keresztszülők megrendelése, azoknak vallomása és állításuk, hogy a gyermekekből a keresztség által „Krisztus testének tagjai, Istennek gyermekei és Isten országának örökösei” lesznek, biblia szerinti volna. Éppen olyan könnyen bebizonyíthatnám fenti szöveggel a gyermekoltást, mint azt a szertartást, melyet az imádságos könyv „gyermekkeresztelésnek” mond. Azt merem állítani, hogy bármit be tudok bizonyítani, ha olyan bizonyító okokat szabad felhozni, mint azok, melyek bebizonyítani igyekeznek, hogy a mi szövegünkben benne van a gyermekkeresztség. A gyermekkeresztség és szövegünk között semmiféle összefüggés nincs. Szövegünknek értelme igen egyszerű és világos és a keresztelésnek gondolata bele van téve, nem pedig benne találtatott. Egy írásmagyarázó ezt mondja: „Ezeket a tanokat kicsikarták ebből a szövegből akként, ahogyan az adóhivatalnokok tönkrement emberekkel szoktak elbánni, t. i. ott, ahol tulajdonkép nincsen semmi, kényszerúton hajtják be az adót.” Soha senkit nem gyötörtek annyira, hogy fizesse meg azt, amivel nem tartozik; soha egy embert nem kínoztak úgy, hogy vallja be azt, ami soha eszébe nem jutott neki, mint ahogyan ezen szöveget kínozták és gyötörték, hogy bizonyítsa be a gyermekkeresztséget. És mégis ezeren azt kiabálják: „Nem mondta Jézus:” „Engedjétek, hogy jöjjenek én hozzám a kis gyermekek!” Ezeknek azt válaszoljuk: „Olvassátok a szót, ahogy írva van és nem találtok benne vizet, hanem csak Jézust egyedül”.