Panaszt hallok. Az egyik ezt mondja: „Nincs erőm; vajon megkeres-é engem Jézus és fog-e reám vigyázni?” ‒ Igen, bűnös, Ő azt meg fogja tenni. Azt mondod, hogy nem tudsz hinni? És ez nyom téged. Isten segít neked erőtlenségedben. Először felsegít téged az ő ígéreteivel. Lélek, te nem tudsz hinni; de ha Isten, aki hazudni nem tud, ígéretét adja, nem fogsz-e akkor hinni? Nem vagy képes akkor hinni? Én azt gondolom, hogy Istennek ígérete, ‒ és ez biztos ‒ kénytelen meggyőzni erőtlenségedet.” Aki én hozzám jön, azt én semmiképpen ki nem vetem.” ‒ Nem tudsz-e hinni? Nézzed, az ígéretnek igaznak kell lennie. De azután ‒ mintha tudná, hogy ez nem lesz elegendő, ‒ még esküt is csatolt hozzá. Ünnepélyesebb eskü pedig soha nem tétetett, mint: „Élek én, azt mondja az Úr Isten: nem akarom a hitetlennek halálát, hanem, hogy a hitetlen kitérjen az ő útjáról és éljen! Térjetek meg, térjetek meg a ti gonosz utaitokról, és miért halnátok meg, óh Izrael háza?” (Ez.33,11) Még most sem tudsz hinni? Hogyan kételkedhetel Istenben, ha ő megesküszik? Te nemcsak hazuggá akarod tenni Istent, hanem ‒ borzalom fog el, ha kimondanom kell, ‒ még azt is hiszed, hogy Isten hamisan is tudna esküdni! Isten őrizzen attól, hogy ilyen káromkodásokat engedj keletkezni gondolataidban. Gondold meg azt, hogy aki nem hisz, az hazuggá teszi Istent, mert nem hisz Istennek Fiában. Ne tedd azt! Bizonyos, hogy tudsz hinni, ha az ígéretek és eskü hitre kényszerítenek. De még több. Mintha tudná, hogy még ez sem elegendő, tehát az Ő lelkét adja néked. „Ha azért ti gonoszok lévén, tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább a ti mennyei Atyátok ád Szentlelket azoknak, akik ő tőle kérendik.” (Lk.11,13)
Bizonyos, hogy te tudsz hinni. „Ah”, ‒ mondja egynémely ‒ „meg fogom kísérelni.” Nem, nem, ne csak kíséreld meg, ‒ ez nem az, amit Isten tőled kíván. A kísérlet teljesen szükségtelen; most higgy te bűnös a Krisztusban. „Igen,” ‒ mondja ismét az egyik, ‒ „én gondolni akarok erre.” Nem, né gondolj erre, ‒ higgy, tegyed egyszerre, mert ez az isteni evangélium. Sokan közületek, akik Isten igéjének hangzása alatt itt vannak, többé ‒ amint én ezt sejtem ‒ nem kapnak más meghívást és ha a mai meghívást eldobjátok, úgy érzem lelkemben, mintha a Szentlélek mondaná nekem,
‒ hogy ti soha többé nem fogtok hallani hívő prédikációt, hanem megtéretlenek maradtok, megváltás nélkül vonultok a pokolba, ha nem hisztek most az Úr Jézusban. Nem úgy beszélek, mint ember, hanem mint Istennek egy küldötte a ti lelkeitekhez s én parancsolok néktek Istennek nevében hogy higgyetek az Úr Jézusban; most higgyetek. A ti veszedelmetekre elvetitek azt a szózatot, amely a mennyekből hozzátok kiált, mert „aki nem hisz, elkárhozik.” Hogyan akartok megmenekülni, ha ilyen nagy megmentést elmulasztotok? Ha ez élőtökbe jő, a ti utaitokba dobja magát és ha ti azt mégis elvetitek; ah, hogyan akartok hát megmenekülni? Könnyekkel akarnálak meghívni és ha tehetném, kényszerítenélek arra, hogy jöjjetek. Miért nem akartok? Óh kedves lelkek, ha ti el fogtok kárhozni, ha véleményeiteket megvalósítjátok, hogy sohasem lesz részetek a kegyelemben és hogy soha meg nem fog indítani titeket valami intelem, ‒ akkor vajon a bosszúállásnak miféle láncai fognak várni azért, hogy ennek a szeretetnek kötelékeit úgy eltépitek? A legmélyebb poklot érdemeltétek meg, mert megutáljátok a mennyei örömöket. Isten szabadítson meg titeket! Isten akar és fog megmenteni titeket, ha bíztok az Úr Jézusban. Adja néktek Isten, hogy most, ebben a pillanatban hinni tudjatok a Jézusért. Ámen.