Nem mint szöveget akarom én e szavakat a szó rendes értelmében fölfogni, hanem mint annak mottóját feltenni. Az összefüggést sem akarom ma megmagyarázni. A fenti szavak Lóté voltak abból az alkalomból, mikor az Urat Zóár megmentéséért kérte. Ezeket azonban most teljesen kiveszem az összefüggésből és más módon fogok belőlük alkalmazást csinálni. A hazugság atyjának ezerféle terve van készletben, melyek által az emberi lelket elveszíteni törekszik. Szüksége van hamis mérlegre és mértékre, hogy őket megcsalja. Néha hamis időmértéket használ, Ámennyiben egyik órában azt mondja, még korán van az Urat keresni, a másik órában, hogy már késő. Aztán használ hamis nagyságmérőt, mellyel a nagy bűnt kicsinyre magyarázza, a kicsinyt pedig nagyon kicsinynek, mely már kicsiségére nézve is bocsánatot érdemel. Meg vagyok győződve, hogy ebbe a hínárba már sok lélek belekerült és ettől összekötözve alá is merült. Nekimentek bűnöknek, melyek felől azt hitték, nem mély, de a szerencsétlenek megcsalattattak annak mélységétől, elragadta őket az ár hatalma azon rettenetes vízeséshez, ahol ezer meg ezer emberi lélek ment tönkre.
Ma reggeli feladatom eme kísértés ellen föllépni és kardot adni kezeitekbe, mellyel ellene állhattok az ellenségnek, ha hadijel szavával reátok tör, hogy: „Hát nem kicsinység ez?” - és titeket bűnre csábít, Ámennyiben elámít, hogy arra mit sem kell adni. „Lám kicsiny az!”
A sátán eme kísértésére nézve, mely kicsiny bűneinkre vonatkozik, megjegyzem először, hogy a legjobb emberek minden időben éppen a kis bűnöktől féltek.
Az Isten szent vértanúi készek voltak a legnagyobb kínzás alá adni magukat, mintsem az igazság ösvényétől csak egy ujjnyi szélességre is eltérni. Bizonyságunk ebben Dániel; mert mikor a királyi rendelet kiment, hogy egy bizonyos ideig senkit sem szabad imádni, mégis mint az előtt, háromszor imádkozott napjában Jeruzsálem felé nyitott ablakánál és nem félt a király parancsolatától. De hát nem vonulhatott volna ő vissza belső ájtatosságra? Nem hagyhatta volna-e el a fennszóval való imát és nem zárhatta volna-e el az ő szívében és gondolatában? Nem talált volna-e épp úgy meghallgatást, minden oly ima nélkül is, hogy mind az egész világ hallja? Így beszél a kísértő. De, ha még oly kicsinynek tűnik is föl ezen hiba, Dániel mégis inkább bement, az oroszlánok vermébe, mintsem Istenét ily csekélységgel fölharagítsa és az emberek előtt azt mutassa, hogy az Úr szent szolgája emberektől fél. Gondoljatok továbbá ama három szent gyermekre. Nabukodonozor király nem parancsolt nékik egyebet minthogy az arany álló kép előtt térdeljenek le és imádják. Mily csekély hódolat! Egy térdhajtás: és megvan. Egy lábesés és békében mehetnek tovább. De nem. Ők a király arany állóképét nem imádják. Istenért megégni képesek de őt megtagadni nem. Tűrni tudnak, de vétkezni nem; és habár az egész világ helyeselte volna is ily körülmények között ily pogány vallás ceremóniáit végezni, mégsem teszik, inkább kiteszik magukat egy hétszem befűtött kemence bosszújának mintsem a Magasságos ellen vétsenek, Így volt ez az első keresztyének között is. Talán olvastátok ama nemes Arethusa Márton püspökről, aki városában a bálvány templomot lerontatta, mely a gyülekezet ellenében állt? Mikor aztán Juliánus császár a trónra lépett, megparancsolta néki bírság ellenében hogy a templomot újból fölépítse. De a püspök ez időtől fogva hatalmasan ellene állt eme bűnnek, miből az következett, hogy a császár megharagudott reá. Élete azonban oly föltétellel hagyatik meg, ha az építkezéshez körülbelül annyival is hozzá járul, mint egy fél fillér, vagy ha csak egy füstölő magot vet is a füstölőbe, mellyel a bálványnak áldoztak. De ő még csak azt sem akarta megtenni. Félte az Istent és a legkisebb bűn elkövetése mellett sem akarta életét megmenteni. Kifeszítették tehát az ő meztelen testét, pénzt adtak a gyermekeknek, hogy késekkel metéljék össze, aztán bekenték mézzel, s így átadták a darazsaknak melyek őt halálra szurkálták. De az egész idő alatt nem bírta magát oda határozni, hogy a füstölőbe vessen. Testét oda tudta adni a darazsaknak és meg tudott halni rettenetes kínok közön, de nem tudott, nem akart, nem mert Isten ellen vétkezni. Nemes példa!
Tehát, kedves testvéreim, ha voltak emberek, kik képesek voltak kicsiny kihágásokban annyi sok bűnt észrevenni, hogy inkább hihetetlen szenvedéseket eltűrtek, mintsem elkövették volna, nem kell-e valami rettenetesnek lenni a dologban, melyről a sátán azt mondja:” Hiszen az csak csekélység?” Akiknek a mennyei kegyelem megnyitotta szemeit a legcsekélyebb bűnben is egy egész poklot láttak pislogni. Egy gonosz testben a gonosz cselekedetek egész világát látták és azért kerülték el utálattal.
De ha a mennybe vezető egyenes út tűzőn, vízen vagy a halálon vezetett volna keresztül, még ezeket is inkább elszenvedték volna, mintsem a kényelmes, de tévelyre vezető útra léptek volna csak egy arasznyira is. Azt vélem, ha bennünket a sátán kisén kis bűnök ellövetésére, ez segíthet bennünket eme feleletre: „Ó nem, sátán, ha Isten gyermekei ezt nagynak tartják, hát ők jobban tudják, mint te. Te csaló vagy, ők pedig igazak. Nekem minden bűnt kerülnöm kell, még ha te kicsinynek mondod is”. Továbbá így is felelhetünk a sátán eme kísértésére a kicsiny bűnt illetőleg: „Kicsiny bűnök vezetnek a nagyokhoz. Sátán! Te kicsiny bűnt követtetsz el velem; de tudom ki légy, te tisztátalan. Az az óhajod, hogy engem tönkre tégy. De lépj vissza! Ha még oly kicsiny legyen is amivel kísértesz, mégis rettegek tőled, mert kicsiny kísértésed nagyhoz vezet, kicsiny bűn utat tör a nagyobbhoz”.
Mi könnyen bebizonyul, hogy kicsiny dolog nagyhoz vezet, látni fogjuk a természetben. Ha például egy árkot akarunk áthidalni, először átdobunk a túlsó partra egy nyilat, melyre vékony fonál van erősítve, Ez a nyíl átrepül, fonálhoz egy vastagabb zsinór, a zsinórhoz egy erősebb kötél van kötve, a zsinórral áthúzzák a kötelet, e kötelet követi a horgony-kötél s ezután a függőhíd, mely ezreknek készít utat. A sátán is így teszen. Gyakran csak egy gondolatot Jövel a lelken keresztül; ez a gondolat kívánságot szül, ez a kívánság egy tekintetet, ez a tekintet érintést, ez az érintés tettet, ez a tett szokást és ez a szokás még rosszabbat, úgy hogy az az ember, aki kicsinyen kezdi meg, a gonosz cselekedetek mélyébe süllyed alá. Kicsiny dolgok, mondom - vezetnek rossz dolgokhoz és az mindig így volt. Egy vigyázatlan vándor elejt egy szikrát a száraz pázsitra és az egész pázsit fölég, pedig lám mi kicsinységből. Egy kicsi gyermek eltaposhatná, egy csepp víz a felhőből elolthatná és mégis lángba hozza az egész mezőséget. Mi az azután, amely parancsol a mezei vadaknak tova távozni? Mi az, amely tüzes karjaival átöleli a cserjést? Mi az, ami az ember lakását leégeti vagy az arató aratását elrabolja? Ez azon egyetlen szikra, mely lángot szült. Maradj vele távol tőlem, ó sátán! Habár szikrácskák is ezek, de szikrácskákból képződik a pokol tüze is. A tűzvész szülője a szikrácska, azért nem avatkozom bele. A sátán mindig úgy tesz, mint Akhánnal először megmutatta neki a babilóniai köntöst és egy aranyvesszőt. Akhán rátekintett. Nem csekélység volt az, hogy csupán rátekintett?
Olyan könnyű bűn tiltott tárgyat megérinteni! Akhán fölvette, elvitte sátorába és - most jön a rosszabb elrejtette azt. Neki végül meg kellett halnia eme rettenetes kihágásért.
Ó őrizkedjél a bűnnek eme kicsiny kezdetétől. A bűnnel kicsinyben kezdeni annyit tesz, mint a vízgátat megnyitni: először kevés víz jön keresztül, abból cseppek képződnek, aztán kezd vékonyan folyni, majd ömleni, s végül egész vízáram lesz belőle és egy egész vidéket elönthet. Még nem került ember a bitófára, ki be nem vallotta volna, hogy a bűnt kis lopással kezdte meg, - egy könyv ellopásával az iskolában, később hozzászegődött még egy másik kis lopás, urának ládájából, míg végre a rablóbandához csatlakozott, ez a rablóbandához való csatlakozó, még gonoszabbhoz, a gyilkossághoz, mely őt átszolgáltatta a gyalázatos halálnak.
Úgy tesznek a kicsi bűnök, mint a lopók, mikor valamely házba betörni akarnak; gyakran visznek magukkal egy kis gyermeket és bebujtatják az ablakon, melyen ők maguk be nem juthatnának az ablak kicsinysége miatt és kinyittatják vele az ajtót, hogy bejuthassanak. Így tesznek a kicsi bűnök is. Ők csak kicsinyek, de bekúsznak, hogy megnyissák az ajtót a nagyobbaknak. Az árulónak nem szükséges nagyobbnak lenni egy törpénél és mégis megnyithatja a város kapuját és beeresztheti az ellenség seregét. Rettegj a bűntől, ha még olyan kicsiny is az. Nem láthatod mind, ami abban rejlik. A bűn ezerféle vésznek szülője. Azt mondják, hogy a vész anyja oly kicsiny, mint egy szúnyog-tojás; és valóban, a legkisebb ezerféle vészt rejteget gyomrában.
Szent Ágoston ad egy képet arról, hogy mennyire mehet az ember, ha vétkezni kezd. Volt egyszer egy ember, ki azt állította, hogy a legyet az ördög teremtette.
,,Jó” - mondó az, akivel disputált - „ha a legyeket az ördög teremtette, akkor talán állítani is lehet, hogy a férgeket is ő teremtette”. „Jó” mondó amaz - „én elhiszem”. „Jó” - mondó az ember, - „ha a férgeket az ördög teremtette, miért nem hiszitek el, hogy a kis madarakat is ő teremtette?” „Jó” - mondá amaz - „hihető, hogy azokat is ő teremtette!” „Jól van” - mondá a másik - „ha már a kis madárkákat ő teremtette, miért nem teremtette a nagyokat is? És ha a nagyokat ő teremtette, miért nem teremtette volna ő az embert is? És ha az embert ő teremtette, miért nem teremtette volna az egész világot?” „Lássátok,” mondó Ágoston, azáltal, hogy az ember a légy teremtését az ördögnek tulajdonította, még annyira is ment, hogy az ördögöt a mindenek teremtőjének tartó.” Csak egyetlen egy tévelygésnek adj helyet lelkedben és kedvezz neki, nem is: képzeled, mennyire fog menni. Gyermekkorukban kicsinyek azok, de óriások lesznek, ha kifejlődnek. Nem is gondolod, mily közel van lelked megsemmisítése, ha a legkisebb bűnös cselekedeteknek is hódolsz.
Egy másik okot is találunk, hogy a sátán eme kísértésére feleletet; adjunk. Ő azt mondja: „Lám kicsiny az „Igen, de kicsiny bűnök hamar megszaporodnak”. Mint kicsiny dolgoknál, úgy a kicsiny bűnöknél is bámulatos hatalma van a szaporodásnak. Ami az ölést illeti, ez a bűnnek igazi műdarabja: de mi mégsem hallunk ölésről oly gyakran mint egyéb bűnökről. Minél csekélyebb az adósság, annál gyakoribb lesz Az elefántnak kevés utódja van és nagyon lassan szaporodik. De a levélésznek ezerre menő utódja van, melyek egy óra alatt kikelnek. Így van a kicsiny bűnnel is: kigondolhatatlan gyorsasággal megszaporodik. Egy szül ezret és - figyeld meg jól - kicsiny bűnök tömegesen éppen oly sok vészt hoznak, mintha nagyok volnának. Olvastatok már a sáskák történetéről, mikor égy országot meglepnek? Éppen tegnap olvastam, hogy egy hittérítő, mikor hallotta volna, hogy közelednek a sáskák, felhívta a népét égy óriási nagy tűz rakására, mért azáltal remélte az élő áram elűzhetését. A sáskák kicsinyek voltak, mégis úgy látszott, hogy izzó tüzét is eloltják, - elszálltak égő társaik felett és tovább mént élő áram. Előttük mindén zöld volt, mint az Éden kertje, s utánuk puszta és sivár.
A szőlőtőkék lemetszettek, a fák levelei oda lettek, a meztelen gallyak csak úgy nyúlnak ég félé, mintha a tél fosztotta volna meg őket zöld ékességüktől. Nem maradt égy szál fű sem, sem sarj, mely a kecskének eledelt nyújtott volna. Ezt mind a sáskák tették és a nagy pusztításnak látható volt a nyoma. De miért ez? Hiszen a sáska kicsiny állat. De seregestül, tömegesen mily hatalmasak lehetnek! Rettegj tehát kis bűntől, mért biztosan megszaporodhatik. Nemcsak egyetlen egy bűn van, hanem égész tömege eme kicsiny bűnöknek. Talán a tetvek vagy darazsak csapása volt az Egyiptomiakra a legrettenetesebb, amit aha tűrhettek. Óvakodjál eme kicsiny férgektől, ezek téged elveszthetnek. Ah, ha meglátogattatol általuk, sóhajtasz terhük alatt és imádkozol, hogy a jó Isten szabadítson még tőlük, elfogadható, hogy Isten lelke működik szívedben.
Néhány év előtt nem volt Ausztráliában egyetlen tövis sem. Ezt látván egy Skótországi ember, igen csodálkozott felette és azt gondolta, kár volna ily nagy szigetnek, mint Ausztrália, nagy nemzetének e jelképe nélkül lennie. Összegyűjtött hát egy csomag tövismagot átküldte ezt egyik barátjának Ausztráliába. Mikor megérkezett a tövis talán mondhatták a tisztviselők: „Ah, hagyjátok, valami virág magvak ezek és mindössze is csak égy maroknyi. Talán a skótok be akarják vele vetni kertjeiket; - ők a tövismagvakat virágmagvarnak vélték - hadd gyönyörködjenek bennük.” Persze, hogy kevés volt az egész; de most egész kerületeket ellepett és a földmívelőnek valóságos járványa lett. Pedig csak csekélység volt kezdetben. De annál rosszabb, mert megszaporodott gyorsan. Ha valami nagy veszély lett volna, akkor minden ember munkához látott volna, hogy eltávolítsa. Ezt a csekélységet azonban nem, s ím erről a vidékről is el lehet mondani az utolsó napig: „Tövist és bogáncskórót teremjen néked.” Szerencse lett volna, ha az a hajó, mely ezen tövis magvakat vitte, a kikötőben széjjel szakadt volna. Vigyázz tehát, hogy be ne ereszd a szívedbe a kicsiny bűnöket.
Még egy: a kicsi bűnök más tekintetben mégis csak nagyoknak mondhatók, mivel ezek igen fontos alapelv ellen törekednek. Vegyük, hogy az osztrákok küldenének Szardíniába egy hadtestet; de ha csak szakasz katonát küldenének is, hadüzenet lenne az. Azt mondhatnák ugyan: „Hiszen kevés katona az, akiket küldöttünk!” Mire azt felélnék; Igen ám, de nagy jelentőségük van. Nektek nem engedtetett még, hogy a határon át katonaságot küldjetek, azért büntetés nélkül nem marad: Ennek hadüzenetnek kell lennie, mert átléptétek a határt és országunkba törtetek”. Nem szükséges százezer katonát küldeni valamely országba, hogy a békés viszonyt feltörjék. Igaz, hogy ezen békés viszony feltörése jelentéktelennek látszhatik; de ha a leggyengébb törés is meg volna engedve, a béke lelke sértetnék meg azáltal. Sokkal több függ az ember szellemétől és indulatától; mellyel cselekszik, mint Ámennyit az ember gondol. A bűnnél nemcsak egyes tettek azok, melyekre Isten tekint, hanem sokkal inkább az emberi indulat, melyből az jő, t.i. az Ő szava iránti engedetlenség; és az Isten iránti engedetlenség a kis bűnben épp úgy kitűnik, mint a nagyban. Óh ember! A Teremtő téged teremtett, hogy neki engedelmeskedjél. Feltöröd törvényét és azt mondod, hogy az csak kicsiny kihágás. De az mégis csak kihágás. A törvény föl van törve; te engedetlen vagy; haragja rajtad van. A legkisebb kihágással is felmondod az iránta való engedelmességet és éppen azért nagy az. Ezenkívül nagyon kérdéses, hogy dolgok, melyeket keresztyének kicsinyeknek tartanak bizonyos értelemben, nem nagyobbak-e azoknál, amelyeket ők nagyoknak tartanak? Nézzétek, ti nagyon ellene beszéltek egy csalónak, ha fölfedezitek. Mely sok embert megfosztott! Én tudom és távol is legyen tőlem, hogy valami módon őt mentegessem; de ennek az embernek tekintélye volt és ő ezt fenn akarta tartani!
Ezerféle kísértés állt előtte, melyek neki tömérdek kincset kínáltak. Sohasem gondolt arra, hogy valamikor cselekedetei fölfedeztetnek. Családját kellett neki fenntartania. Pazar életmódhoz volt szokva és még talán többet is lehetne mondani, hogy gonosz tettét szépítsük. De ha ti valamely bűnt elkövettek, mely nektek nagyon kevés hasznot vagy gyönyört hoz, akkor art mondom, hogy pajkosságból vétkeztek. Oly dolgot követtek el, mely magában hordja a szándékos engedetlenséget és amit szépíteni nem lehet, mivel nincs benne semmi hasznotok. Kicsiny bűnök hát mégis, az Isten törvényénél megtekintve, csak nagy bűnök.
Így hát több érvet adtam előtökbe, melyet a kísértő eme kérdésére: „Nem csekélység-e ez?” felelhettek.
Most pedig csupán az Isten gyermekeihez szólok és azt mondom nékik: Testvéreim, ha titeket a sátán kísért és ezt mondja: „Nem csekélység-e ez?” feleld neki: „Ó sátán, ha még oly kicsiny legyen is az a bűn, Krisztussal való társaságomat mégis megronthatja. A bűn nem ronthat, de nyugtalaníthat; lelkem nem semmisítheti meg, de békémet mielőbb eláshatja. Te azt mondod sátán, hogy az csak csekélység, és Megváltómnak a miatt kellett meghalnia, s ha Ő ezt nem teszi, ki vagyok rekesztve a mennyből. Ez a „kicsinység” tövis lehet az én testemben, átszúrhatja szívemet és megsebezheti lelkemet. Nem lehetek és nem merek ellenemre lágymeleg lenni ez iránt, a kicsiny bűn iránt, mert nekem sok bocsáttatott meg, azért nagyon kell szeretnem. Ami másnál is bűn; az nálam nagy lenne. „Mi módon tennék ilyen nagy gonoszságot, vétkezvén az én Istenem ellen.” Hát kicsinység ez, ó Sátán? Egy kis kövecske a cipőben sántává teheti a vándort. Egy kis tüske is okozhat daganatot. Egy kis felhő eltakarhatja a napot. Egy embertenyérnyi nagyságú felhő özönvizet bocsáthat. Csak dicsekedtél, ó sátán, nekem nem lesz veled semmi közöm.
Mert mióta tudom, hogy Jézus a kicsiny bűnökért vérzett, nem tudok nekik hódolni, hogy szívét szomorítsam. Egy kis bűn? Sátán! Avagy nem mondotta-e Mesterünk: „Fogjátok meg a rókákat, a kis rókákat, melyek az én szőlőmet rongálják, mert a mi tőkéinknek gyenge fürtjei vannak.” Bizony, ilyen kicsiny dolgok nagy kárt tesznek gyönge szívemben. Nagy bűn tönkre tehet egy keresztyént, de kicsiny boldogtalanná teheti. Jézus nem megy népével, ha minden tudvalevő bűnt ki nem irt közüle. Azt mondja Ő: „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, az én szeretetemben maradtok meg, miképpen én is az én Atyámnak parancsolatait megtartottam és maradok az ő szerelmében.” Sok keresztyén van e világon, ki az ő Megváltója arcát egész hónapon át nem szemléli és egész nyugodtan érzi magát társasága nélkül is. Nem értlek titeket, nem is óhajtom tudni honnan van az, hogy lelketeket Uratok távollétével is ki tudjátok békíteni. Egy szeretett nő, kinek évekig férje nélkül kell lennie, szerintem nagy próbára van kitéve. Bizony nagy nyomorúság, ha egy gyenge gyermeknek el kell válnia atyjától. De te Istennek gyermeke vagy, és máris boldog lehetsz Atyád orcájának látása nélkül? Mi! Te
Krisztus menyasszonya vagy és mégis nyugodt vagy társasága nélkül? Bizony, bizony, bizony, nyomorult állapotba jutottál. El kellett tévedned, ha ama tapasztalatot észre vetted önmagadon; mert a vőlegény szomorkodik, mint a galamb, mikor a hím elhagyja őtet. Kérdezd meg hát mégis magadtól, mi űzhette el Krisztust? Elrejté orcáját bűneid fala mögött. Ez a fal épp úgy felépülhet kicsiny, mint nagy kövekből. A tenger vize cseppekből áll és a sziklák szemecsetiből; így a te bűneid tengere is bűnök cseppjeiből telhetett meg; az a kőszikla is, mely a hajósokat szétvágással fenyegeti, a te mindennap szaporodó hibáid korallférgeiből képződhetett. Azért vigyázz ezektől; mert ha Krisztussal akarsz élni, járni és akarod őt látni, vele társaságba lenni, akkor kérlek, vigyázz e kis rókákra, melyek a szőlőtőt megrongálják, mert a mi szőlőtőkénknek gyenge fürtjei vannak.
Most eltérek Isten gyermekeitől azokhoz közöttetek, kik néha gondolnak lelkeikre, de még nem lehet őket azok közé számítani, kik az Istent teljes szívből félik. Tudom, hogy a sátán gyakran előlép nálatok eme kérdéssel: Hát nem kicsinység ez?” Fiatal ember, a sátán ezzel a kérdéssel vezetett az első lopásra. Ezzel a kérdéssel töltette el veled a sátán esztelen gyönyörökben a szent vasárnapot. Az nem oly nagy bűn, mondotta a sátán, s te őt szavánál fogtad és elkövetted a bűnt. Hiszen csekélység volt az és azért hazudtál. Hiszen az csak csekélység volt, azért mentél a könnyelműek társaságába és vegyültél a csúfolók közé. Hiszen az csak csekélység volt, az csak nem árthat a léleknek. Ó várj csak egy kicsit! Tudod, hogy egy kicsiny bűn üdvödet megakadályozhatja? „De az Istennek erős fundamentuma megáll, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és „Távozzék el a gonosztól mindaz, ki nevezi a Krisztusnak nevét.”
Krisztus meggyógyítja azt, aki a bűnt gyűlöli; de ki kedveli azt, nem könyörül rajta. Ha minden utaidnak ellent mondasz és teljes szívből megtérsz Istenhez, akkor az elkövetett legnagyobb bűneid sem árthatnak lelkednek; de ha csak egy bűnt is rejtegetsz még magadnál, imáid nem hallgattatnak meg, sóhajid áldás nélkül térnek meg kebledbe. Csak nem régen imádkoztál, hogy Isten tegyen tulajdonává. Már hónapok múltak el és még nem vagy megmentve, bűneid bocsátásának vígaszteljes ígéretét még mind idáig nem kaptad meg. Nem valószínű-e, hogy még valami tudatos bűn van elrejtőzve szívedben? Ha igen, gondold meg, hogy Isten sohsem lehet veled egy, míg te és bűnöd ketté nem váltok. Igyekezzél hát bűneidtől megszabadulni. Jöjj hozzá azonnal amint vagy, de megvetve bűneidet. Esedezzél ő hozzá, hogy téged minden szenvedélytől és rossz úttól megszabadítson, különben sohsem fogsz kegyelmet nyerni atyai kezéből. Megbocsátattatik a világon létező legnagyobb bűn is, ha megbánatik; míg a legkisebb, megbánatlan bűn is meghozhatja lelked alásüllyedését, rettentőbben, mint a pokol izzó bosszúja. Figyeld meg ezt, ó te kis bűnökben élő bűnös! Ezek a kicsiny bűnök mutatják, hogy még mindig a keserűséges méregben és a gonoszságnak kötelékében vagy.
Hill Rowland elbeszélt egykor egy ritka történetet egy barátjáról, ki el szokott látogatni a színházba. Hill tagja volt a gyülekezetnek és meglátogatta barátját, kihez így szólt: „Uram, tudom, hogy ön szereti a színházat. „Ó nem, uram felelt amaz - az nem úgy van, hanem nagy ritkán, ünnepi alkalmakkor megyek el; de akkor sem azért, mert szeretem. Ez nem állandó szokás nálam.” „Jó”, mondá Hill - „de gondolja csak, ezt mondaná nekem valaki: „Hill úr, én tudom, hogy ön megeszi a dögöt, az elesett állat húsát és én ezt mondanám neki.
Ó nem, én nem eszem dögöt. Igaz ugyan, hogy néha eszem szagos dögöt, de csak különös ünnepi alkalmatosságnál”. Ejnye, hiszen ön ellenkezik önnönmagával - mondhatná az illető - mert azzal, hogy ön azt különös ünnepi ebéddé takargatta, azt bizonyítja, hogy jobban szereti, mint a legtöbb ember. Mások eszik azt, mint mindennapi táplálékot, ön pedig mint különös nyalánkságot, vendégség alkalommal használja. Ez azt mutatja, hogy az ön szíve meg van csalva és jelenti, hogy ön a bűnnek útját és zsoldját még mindig szereti.”
Ó, barátaim, azon emberek, kik azt mondják, hogy kicsiny bűnökben nincs gonoszság, bizonyságot tesznek saját jellemükről. Megmutatják, mely irányba folyik a víz. Egy szalmarakás, vagy egy szálló toll is megmondhatja neked, mely irányból fú a szél; épp így megmutathatja a kicsiny bűn, mely a te szíved uralkodó iránya? Hallgatóm, ha szereted a bűnt, még ha a legkisebbet is, nem tarthatja szíved szeme előtt az Istent. Te még mindég idegenje vagy az isteni hegyelemnek. Az Istennek haragja rajtad van. Elveszett lélek vagy, ha meg nem változtatja Isten a szívedet.
Még egy megfigyelni való van itt. Bűnös, te azt mondod, hogy az csak kicsinység. De tudod, hogy Isten a te kicsiny bűnöd miatt is elkárhoztat? Ha ma egy ártatlan ember tespednék a börtönben és nem látogatnád meg őtet, nagy bűnnek tartanád ezt? Természetes, hogy nem, - mondod, - rá se gondolok olyasmire. Ha egy éhezőt látnál és meg nem elégítenéd, nagy bűnnek tartanád azt? Nem tartanám nagy bűnnek - mondod. És mégis oly dolgok ezek, melyek miatt az ember elkárhozik. Mit mondott a Bíró? „Éheztem és ennem nem adtatok, Szomjaztam és innom nem adtatok. Beteg voltam és meg nem látogattatok. Bizony mondom néktek, valamelyest nem cselekedtetek az én kicsinyeimmel, én velem nem cselekedtétek.” Így hát dolgok, melyeket mi csekélységnek tartunk, milliókat pokolba küldenek; nem kellene-e megállapodnunk és rettegnünk, mintsem könnyelműen megtegyük, holott a legkisebb bűn is gyilkosa lehet lelkünk üdvének? Ó ember, a pokol megvan ásva a kis bűnök számára. Nemcsak a gyilkosok, részegesek és paráznák mennek a pokolba, hanem a kis bűnben élők is részt vesznek abban. Azért rettegjetek a ti kicsiny bűneitektől.
Mikor még kis fiú voltam, egy napon családi ima alkalmával; János mennyei jelenésének azon fejezetét olvastam, amelyben a pokolnak örvényéről van szó. Egy helynél megálltam és kérdeztem nagyatyámat, hogy mit jelentsen ez „örvény”? Nagyatyám azt felelte: olvasd tovább fiam, olvasd. Másnap ugyanazt a fejezetet olvastam újból és a helynél ismét megálltam és kérdeztem, hogy mit jelent az; de nagyatyám csak mondá, hogy folytassam az olvasást tovább. Így ment ez mind 14 napig, hogy mindég ugyanazt a fejezetet kellett olvasnom, végre is egy hónap múlva nyertem magyarázatot. És még jól emlékszem lelkem borzalmára, amelyet e hely magyarázatánál nyertem. Van egy mélység - mondá - melybe a lélek esik, esik - és mily gyorsan! Most az utolsó fénysugár is elenyészett, ő pedig esik mindég mélyebben, mélyebben és ez az esés megy tovább mindég mélyebbre és mélyebbre, ezer esztendeig! „És még mindég nem érte a fenekét? Nem lesz vége valamikor esésének?” Nem, nem; a mélységből fölhangzik egy kiáltás: „Mélyebbre, mélyebbre!” „De ha már egy millió évig estem, csak elérem a fenekét?”
Nem, a fenekét még meg sem közelítetted; mert az egy feneketlen örvény; mindég mélyebben és mélyebben, így folytatja a lélek esését szakadatlanul tovább a mélységek mélyébe, örökkön-örökké esik ebbe a feneketlen örvénybe, mindig mélyebben és mélyebben, le a mélységbe, melynek feneke nincs! Ez a rettenetes gondolat van eme szóban is „következendő harag”. Figyeld meg, a pokol mindenkor „következendő harag”. Ha valaki ezer évig lett volna is a pokolban, még mindég „következendő harag” az. Ha e világ megavul nagy évei miatt és a nap meghomályosodik, azért még mindég „következendő harag” lesz az. Ó mily rettenetes gondolat, ki sem tudom fejezni magamat és mégis, jól gondold meg, hogy csupa kicsi bűn miatt beleesel. Uh, ha már el kell kárhoznom, kárhozzam el valami jelentőségteljes ok miatt, de ne valami jelentéktelen kicsiség miatt. Meneküljetek a jövendő harag elől; mondjatok le a kicsiny bűnökről és fussatok Krisztus nagy keresztfájához, melyen kicsiny bűnökért vérét ontotta, hogy azáltal a legkisebb bűntől is megmosson titeket. Mert ah mégegyszer óvlak titeket ha meghaltok a ti kicsiny bűneitek megbocsátása nélkül, anélkül, hogy kicsiny bűneiteket megbántátok, nem lesz számotokra kicsiny a pokol a nagy király nagy haragja még mindég „bekövetkező”, a feneketlen mélység pokol, melynek tüze meg nem oltatik, férge meg nem hal soha. Ó jövendő harag! Jövendő harag! Már csak rágondolni is majd meg olvad a szív. A jó Isten segítsen meg titeket, hogy megmeneküljetek tőle. Fussatok most előle a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.