„Az eke mögötti beszéd” című műből.
Egy régi bölcs mondás így szól: „Ne adj ki annyit, amennyi a jövedelmed; ne higgyed mindazt, amit mondanak; ne mondd el mindazt, amit tudsz és ne tedd meg mindazt, mit megtehetsz.” Olyan sok dolog vár mireánk, melyet meg kell tenni, hogy kár, ha csak egy grammnyi erőnk is elvész. Ha játékod mellett csak a világítást pazarolod és nem nyersz el vele semmit, akkor hagyjad abba. Hiába fáradna valaki azon, hogy tejet kényszerítsen ki egy darab fából, vagy vért egy répából vagy értelmet egy bolondtól. Egy fösvénytől ne kérj addig pénzt, míg egy követ puhára nem főztél. Olyan adóst ne perelj, akinek egy fillér vagyona sincs; ez csak annyi volna, mintha jó pénzedet a rossz után dobnád; a borz odavan és a mókust sem kapod meg. A vak embernek ne kínálj tükröt; ha egy ember olyan büszke, hogy nem akarja meglátni hibáit, akkor csak összeszid, ha figyelmezteted őt azokra. Vakond elé hiába tartod a lámpást, vagy pedig olyan embernek hiába beszélsz a mennyről, aki nem törődik mással, csak piszkos nyereséggel. Mindennek megvan a maga ideje és balgaság lenne részeg embernek prédikálni, ez annyi, mintha a gyöngyöket a disznók elé dobnók; hadd józanodjanak ki elébb, azután beszélj velük okosan; ha felolvasást tartasz nekik míg részegek, úgy teszesz, mintha magad is részeg volnál.
Macskát ne ültess a kocsis bakjára, vagy embereket olyan helyekre, ahová nem illenek. Szilvából nem lehet almát csinálni; kislelkű emberek mindig kicsinyek fognak maradni, még ha kántor vagy egyház-előljáró is lenne belőlük. Szomorú dolog majomból prédikátort, vagy cselédből úrnőt csinálni. Sok prédikátorból jó szabó lenne, vagy pedig jó cipész, aki hivatását eltévesztette. Ha isten repülésre szánta valamelyik teremtményét, akkor szárnyat is ad neki és ha embereket prédikátoroknak rendel ki, akkor tehetségeket is ad hozzá. Borzasztó egy embert háborúba kidobni, a ki nem tud harcolni. Jobb egy embert, aki felmászni akar, lebeszélni arról, mint arra segíteni őt, hogy a nyakát törje ki. Selyemerszényeket nem csinálnak disznófülekből és a disznó sohasem tanul meg jól flótázni, bármeddig is tanuljon.
Lehetetlen dolgokat megkísérelni nem bölcsesség, tisztán lőporpazarlás a holdra való lövöldözés. Padlót fűrészporból készíteni nagyon okos gondolat ahhoz képest, amit egynéhány londoni barátom a fejébe vett, aki azon igyekszik, hogy szédelgő társaságoknál vásárolt részvények által gazdagodjanak meg; épen annyi, mintha a szelet egy hálóban felfogni, vagy vizet egy szitában vinni akarnának. Szappanbuborékozni fiúknak való szép játék, de a társadalom buborékai veszedelmesek, melyekkel nem kellene játszani. Ha van is barátomnak elveszíteni való pénze, mégsem bírom azt belátni, miért kell azt egy zsiványtársaság kezébe juttatni; ha az egyik lábamtól megszabadulni akarok, akkor mégsem hagyom, hogy azt egy cápa harapja el. Ajándékozd el inkább pénzedet bolondoknak, mintsem, hogy azt csalók kicsikarják tőled.
Sohasem érdemes felesleges dolgokat csinálni. Egy disznót sohasem kenj meg zsírral és ne dicsérj egy büszke embert. Halaknak ne csinálj ruhákat és oltárokra takarókat. A fehér liliomot ne pingáld be és az evangéliumot ne cifrázd ki. Ne kösd be a férfi fejét, ha az nem tört be és ne vigasztald azt a lelkiismeretet, mely nem tesz bűnvallomást. Ne világíts gyertyával a napra és ne akarj olyant bebizonyítani, amiben senki sem kételkedik. Nem tanácsolom senkinek, hogy azt megvegye, ami értékénél drágább.
A szemétdombot szagos vízzel le lehet önteni, egy gonosz ember a vallásosság külső fényével jámbornak adhatja ki magát, de hosszú időre mindkettőnek nem lesz jó eredménye?
Ha a mi népünk okos volna, egy jó csomó költséges, de haszontalan embert törülne az állami költségvetésből, kik más emberek zsebeiből élnek; az állam fizeti őket, de kevés hasznot hajtanak neki. Arannyal fizetni egy embert, amiért filléreket keres, még sokkal okosabb dolog volna, mint püspököket kitartani, kik csapatosan összejönnek afelett tanácskozni, hogy a henyélésnek melyik módját kövessék. Különben a leszámoló nap már közeledik, oly biztosan, mint ahogy karácsony eljön minden évben.
A tapasztalat már régen megtanított engemet, hogy senkivel ízlésbéli dolgok felett, vagy csupa képzelgésből, vitába ne bocsátkozzam: épen olyan jól lehetne veszekedni azon alakok felett, melyeket a tűzben látunk. A levegőt hiába szántjuk és hiába igyekszünk valakit meggyőzni lényegtelen dolgok felől. A veszekedést nem fogjuk azáltal befejezni, hogy haragra lobbanunk; ez annyi lenne, mintha a tüzet olajjal akarnók eloltani, vagy a parazsat úgy eltüntetni, hogy fúvóval fújják. Vannak emberek, kik szeretnek civakodni, nem irigylem ízlésük: inkább két mértföldet mennék gyalog, hogy egy veszekedést elkerüljek, mint egy negyed mértföldet, hogy belekerüljek. Azt mondták nekem, hogy bátornak kell lenni és a bikát szarvainál meg kell fogni; mivel azonban azt gondolom, hogy ez inkább kellemes, mint hasznos mulatság, átengedem azoknak, akiket már annyira felhasított, hogy egy csúnya döfés a szarvával, az ő koponyájuknak valami nagyobb kárt nem okozhat.
Salamon azt mondja: „Kerüld a veszekedést, mielőtt belezavarnának,” ami körülbelül annyit tesz: „Hagyd abba, mielőtt hozzá fognál!” Egy veszett kutyát kerülj ki és ha valaki gyávának mond, akkor te ne mondjad őtet azért bolondnak. A veszekedésekbe való beleavatkozásból sohasem jön ki jó; ne bolygasd meg a darázsfészket és ne rombolj le ócska házakat saját fejed fölött. Aki mindenbe beleavatkozik, az bizonyára maga is hibát követ el; aki másnak a disznóját mossa, azt nemsokára szintén meg kell mosni. A balgatagságnak a tetőpontja azonban férj és feleség közé avatkozni, mert bizonyára abbahagyják a veszekedést és egyesített erővel ellened fordulnak, úgy kell pedig neked: mert ha azt a levest megeszed, amit mások főztek maguknak és megégeti szádat, ki mást kell akkor megdorgálnunk, mint téged?
Még egyet: Ne próbáld a makacs asszonyt arra bírni, hogy engedjen, hanem gondolj erre a versre:
Ha akar valamit, ő áztat akarja
S evvel vége van!
Nem akar valamit? Akkor nem akarja,
Meggyőzni hasztalan.
Múltkor kivágtam egy darabot az újságból és ezzel befejezem: „Merítsd ki a Mississippi folyamot egy teáskanállal, szorítsd a sarkadat a cipőd orrába, végy vasmacskákat léghajókra és horgássz csillagokat; lovagolj ökörnyálon és nyargalj az üstökös után; ha egy zivatar a. Niagara vízesést dühével korbácsolja, akkor gondolj rá, hogy hol hagytad el az esernyődet; szóval bizonyítsad be mindazt lehetségesnek, amit eddig lehetetlennek tartottak, de ne próbáld hízelgő szavakkal azt az asszonyt rábírni arra, hogy igent mondjon, ha egyszer feltette magában, hogy nemet mond.”
Lekció
Tit 3,8-11