Ez az Íge olyan tanítást rejt magában, melyet eddigelé minden keresztyén egyház másképpen magyarázott. Ez az Íge volt a meghasonlás és eltérés gyökere és mutatója. De most ne lefele haladjunk, amely egyre távolabb visz egymástól: felfele haladjunk, amely egyre távolabb visz egymástól: felfele haladjunk, hogy egyre közelebb érjünk egymáshoz. Vegyük észre, hogy ez az Íge, amely minden megkülönbözésnek forrása: csodálatos egységnek is a záloga. Olyan dolgok vannak benne, amelyeket minden keresztyén egyház fundámentomos igazságnak vall s minden keresztyén ember hitében, mint lényeges alkotó elem, feltalálható. Először az a csodálatos igazság, hogy Krisztus a mienk. Vallhatunk róla, az Atyához, az egyházhoz való viszonyáról sok minden eltérő dogmát: tény az, hogy Ő nem magáért, nem az Atyáért, hanem érettünk van. Miénk lett, mint a kenyér, hogy éljünk vele. A kalász nem dísznövény, nem is herbariumért, növénykertekért terem, hanem azért, hogy kenyér legyen belőle s éhes emberek éljenek vele. Krisztus a mienk! Testté létele és megtöretése a legnagyobb áldozat, a legnagyobb ajándék, arra való, hogy a sok éhes, beteg, síró ember, egy halódó világ éljen vele. Krisztus az enyém! Akárminek nevezem: érdeme, ereje, lényege Őmaga: Az enyém. De nem úgy, hogy én feléljem, elpusztítsam, fogyasszam és felemésszem, mint ahogy teszem azt a kenyérrel, borral, az egész látható világgal, hanem úgy, hogy én hozzáalakuljak, az ő természetére átváltozzam. Mert én az Övé vagyok. Tulajdona, eszköze, öröksége, nyeresége. Ez a második nagy misztérium: hogyan leszek olyan mint Ő? Miként alakulok át az Ő képére? Hogyan megy végbe az én atlényegülésem: leszek-e Krisztus teste?
Krisztus mindenkié. Mindenki a Krisztusé, ez a vasárnapi iskola evangéliomhirdető és nevelő munkájának foglalata. Hittel fogadjuk Őt be, hit által váljunk tulajdonává. Jertek, próbáljuk, növeljük és pecsételjük meg ezt a hitünket.