Egy családi fényképfelvételre emlékszem. Egy erős, komoly férfi, a legerősebb, a legkomolyabb, legférfiasabb magyar, magasra tart egy kis gyermeket, ki nagyapja karján belenevet a napsugárba. A férfi arca árnyékos, sőt komor, mert sokkal többet lát a bekövetkezendő világtragédiákból, mint bárki más, mégis bízó lendülettel, győzelmes daccal tartja sötét holnapok elébe a reménység jelképét, az élet győzelmi ígéretét, a gyermeket. Ha van komoly, mégis bizakodó hitvallás, kiábrázolva egyetlenegy mozdulatban: ez az.
Így tart ma titeket, boldog ifjú pár, magasra az a szeretet, amely mögöttetek áll. A szülők, a rokonok, ősi nemzetségetekből az egész magyar múlt, ezer szerető kar gúlába fonódva, paizsra emel, s reménykedve és imádkozva mutat be az Élet Urának és Istenének. Maradjatok hívek, legyetek jók és igazak!
Legyetek hívek! Legyetek hívek önmagatokhoz: a névhez, melyet viseltek és gyermekeitek is viselni fognak. Ez a név programm és mérték, egy nemzet erkölcsi birtokállományának lett alkotó része, s aki hűtelen lenne hozzá, nemzete ellen követne el bűnt. Történelmi családból származni annyit jelent, mint vállalni a történelem előtti felelősséget önmagunkért, s engedni, hogy megítéljen minket családunk szelleme.
Legyetek hívek egymáshoz. Ti egy roppant ajándékot kaptok Istentől: ilyen fiatalon, ilyen nagy szerelemmel egymáséi lehettetek. Csak az szeret igazán, aki egy életen át egyet szeret. Gondoljatok arra, milyen boldogok lehettek, ha ez a szerelem sohase másul meg, csak egyre tisztul és mélyül. Próbákkal és szenvedésekkel átnemesedik, s lassanként a Krisztus sebeinek mélységeiben két halhatatlan léleknek az örökkévalóságba nyúló barátságává szentségesedik. Legyetek hívek egymáshoz.
Legyetek hívek Istenhez. Az Istenhez való hűség nem egyéb, mint a neki való engedelmesség öröme. Az Istenhez való hűség a jóság. Oh szép az ifjúság, a vagyon, az egészség, a rang, de a legdrágább kincs mégis csak a jóság. Ez a királyi fényűzés a legszebb szertartás és a legfelségesebb műalkotás. Jóvá lenni csak úgy tudok, ha a másik javát akarom, s tűrő, boldog szeretettel szolgálom. Jóság nincs önmegtagadás nélkül; de a fanyar és önmagunkra erőszakolt önmegtagadás még nem jóság. Szeretnem kell tehát azt, akiért megtagadom magam, s nyereségnek kell tartanom, hogy megtagadhatom.
Legyetek igazak. Ez azt jelenti, lenni kell és nem látszani. E világot meg lehet csalni, mert a világ lénye is csaló, de Istent nem lehet megcsalni. Valamit vet az ember, azt is aratja. Tehát az igazság is tulajdonképpen hűség: hűnek maradni a valósághoz a látszattal szemben. A legfőbb valóság Isten és az ő akarata az, hogy mi is igazak legyünk. Igazak akkor vagyunk, ha úgy cselekedünk, amint Isten akarja. Cselekedjünk úgy, hogy Isten áment mondhasson reá. Ez annyit jelent: mondj áment az Isten akaratára.
Jóság, hűség, igazság, mi más ez, mint a krisztusi lelkület?
Mit köthetnék hát én a szivetekre e percben, mint amit alapígénk mond: Azon indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is.
Most eltűnik előlem az a kép, amelyet beszédem elején láttam. Láthatatlanul és dicsőségesen felmagasztosul előttem Jézus Krisztus alakja. Átszegezett karját kitárja az egyház ura és megáldja a ti boldog frigyeteket. Nászotok fehér virágaira így hull rá a piros, megtisztító vére.