A magyar népmese szerint arról lehet megismerni a bujdosó királyfit, hogy egyik szeme sír, a másik mosolyog. Ez a naiv jellemzés azt jelenti, hogy csak az tud az élet mélyeibe belelátni, akinek lelkében egymás mellett terem a könny és a mosoly, sőt jelenti azt is, hogy aki az élet csúcsára érkezett és belenézett a világ értelmébe, annak egyik szeme sír és a másik nevet. Aki csak sírni tud, még nem érkezett meg a nagy magasságokba, aki csak mosolyogni tud, még mindig a völgyek rózsaligeteiben jár. A karácsonyi evangéliom isteni mosoly, a Golgota keresztje isteni könnyhullatás, de a karácsonyi örömbe belejajdul a Kálvária próféciája és a Golgota keresztjén fehér, tiszta örök rózsák nyílnak. Bethlehem és Golgota együtt a valóság. Könny és mosoly együtt beszél arról, hogy az élet szép, de nehéz. A szerelem és a halál testvérek. Igazi öröm a szenvedésből támad. Az ember nyomorúsága fellett a megváltás csillaga világol.
Ti magatok is itt előttem a könny és mosoly népe vagytok. A fiatal pár jelenti mindazt, ami az életben ifjúság, bizalom, szerelem, reménység és öröm. Testet öltött belső sugárzáskép indultok útra. De boldogságotok fölé fényes árnyékok borulnak: a szülők könnyeznek titkon befelé, hogy már ti is mentek, hogy ők már mennyire elmentek, hogy már nem vagytok gyermekek, hanem a könnynek, tehernek, munkának, tövisnek népévé lettetek. És nézzétek, hogy a könnyeken hogy győz a mosoly és a mosolyt hogy átvilágítja, milyen szelíddé és milyen diadalmassá teszi a könny. Nehéz az élet, de éppen azért szép. Van győzelem a világban, de csak az, amelyik önmegtagadásból támad. Lehet uralkodni e földön, de csak a szolgálat által és mindent megnyer az, aki mindenről le tud mondani. E világot Isten az áldozatra építette fel, s aki áldozni tud, világteremtő hatalomhoz jutott.
Síró felhő és sugárzó nap, könny és mosoly együtt szivárványt jelent és alapígénkből felolvastam: ült Valaki a királyi székben és a királyi szék körül szivárvány vala, A széken ülő, a láthatatlan, a mindenható Isten dicsősége ez a szivárvány, a könny és a mosoly násza, az áldozat szépsége, Bethlehem és Golgota ölelkezése, a Kereszt dicsősége.
E királyi szék előtt álljunk meg, — lélekben. Mert mi csak testileg vagyunk a Kálvin-téri templomban; lélekben a Székenülő trónusa elé ért ez a nászmenet. Tegyétek le e trónus lábaihoz szíveteket; fiatal szív, tele piros vérrel — aranykehely, amelynek bora az áldozati tűzbe öntetik: szenteljétek szíveteket Istennek. Tegyétek le itt a karikagyűrűt, amely egymásnak eljegyez: szenteljétek szerelmeteket Istennek, az élettervet, amellyel szolgálni akartok: szenteljétek ideáljaitokat, becsvágyatokat Isten szolgálatára. Hozzátok ide gyermekemlékeiteket és látásaitokat. Ide hozzák a szülők — s az áldott matróna otthon, majdnem egy század diadémjával fehér haján — egész életük szüretét, láthatatlan korsókban a könnynek és mosolynak gazdag termését. Kiöntik itt mindazt, amiért fájt és örült egy életen át a szívok. Isten szentelje meg emlékeiteket, s áldja meg reményeiteket! És a királyi szék körül szivárvány van és a szivárvány ereje egyre nő. Váljatok ki a fényből, fogjátok meg egymás kezét, mondjátok az esküt, s csendesen induljatok át az élet virágos kapuján, mint akik ide akartok egykor kézenfogva megérkezni, mikor elsírtatok minden könnyet és elszórtatok minden mosolyt, amelyből éltetek áll. Legyen áldott útrakeléstek, legyen áldott megérkezéstek!