Akármennyire régi közhely, mégis őrök igazság, hogy az élet nehéz. A létnek magának terhe van, éppenúgy, mint ahogy a fizikai testeknek súlyok, csakhogy a lét terhét a lélek hordozza. Minél nagyobb és szélesebb az élet, annál nagyobb a terhe. Akkor, amikor az életeteket egybekapcsoljátok, az első pillanatban már kettős terhet vállaltok, amint az első Íge mondja, nemcsak a magatok, hanem egymás terhét is hordoznotok kell. Ez a teher a szálló idővel nem kevesbbedik, hanem szakadatlanul nő. Minden új élet, amely reátok bizatik, új teher és minden nap, amely beköszönt hozzátok, tetézi a terheket.
Nézzük csak ezt a terhet. Mindegyikőtök hordozza a saját életével: kötelességeivel és feladataival járó terheket. Éppen úgy hordozza a másikét is; minél inkább szeretitek egymást, annál inkább. A kenyér gondja mellé társul a hivatás gondja; ezt meg tetézi az a teher, amelyet erőink elégtelensége miatt érzünk feladatainkkal szemben. Még súlyosodik ez, ha arra gondolunk, hogy magunknak és a másiknak testi és lelki gyarlóságból származó terheket is el kell viselnünk s mindez a teher annál nagyobb, minél finomabb és érzékenyebb az a lélek, amely alatta sokszor roskadozik.
Az életnek a terhét gondnak nevezzük. A gond alatt értjük az aggódást egymásért, magunkért, jövendőnkért. A gond nő nyomorúságaink, gyengeségeink, eredendő gyarlóságaink miatt. A gond elviselhetetlenné válik mindazokra, akik komolyan veszik az életet és nem találják meg az utat és a módot, amelyen ettől a gondtól megkönnyebbülhetnének. A legújabb filozófusok az élet indexének mondják a gondot és azt tartják róla, hogy magának az életnek érzelmi képe.
Ettől a tehertől sokan úgy akarnak megszabadulni, hogy könnyelműekké és léhákká válnak. Ez is segít egy darabig, de üressé tesz és végső veszedelembe hajt. Nincs más menekvés, mint a gond terhével szemben visszatérni Isten teremtő gondolatához. Ez a teremtő gondolat azt mondja nekünk: Isten ura az életnek s ő vállalta a felelősséget érte azzal, hogy kész átvenni és helyettünk hordozni életünknek a terhét. A teremtő Isten: gondviselő Isten.
Isten nem is vár tőlünk egyebet, mint azt, hogy legyen bátorságunk életünk nagy terhét, a gondot ő reá hárítani át, aki egyedül képes elhordozni azt. Ez az áthárítás egyedül hit által lehetséges. S hitben lett élő valóság reánk Isten gondviselő ereje s a hit szolgáltat ezer bizonyságot arra, hogy Isten nemcsak kész átvállalni életünk nagy gondját, hanem azt valóban hordozza is. Hordozza azért, mert mérhetetlen bölcs, kibeszélhetetlenül jó és egyedül mindenható.
Nézzétek meg, minden életet ő táplál. Öltöztet és védelmez. Nézzétek meg, mit tett arra nézve, hogy a gyenge emberek derülten nézzenek a holnap elébe. Figyeljétek meg, mekkora szeretet volt az, amely drága áron megváltott titeket, Szentjeikét rendelkezésetekre bocsátotta, amely hitet ébreszt a szívekben és ezt a hitet csodálatos módon igazolja. Nem is vár egyebet tőletek, csak bizalmat és nem lehet őt jobban megsérteni, mint félelemmel, bizalmatlansággal, kishitűséggel. Hogyne tudna titeket is gondozni, segíteni, megáldani, mikor olyan kedvesek és drágák vagytok előtte. Ennek jeléül állította világunk középpontjába a golgotái keresztet és üzeni szakadatlanul, hogy az ott végbement áldozatért törődik veletek, magáéinak tart és megáld titeket.
Azért bátran, mosolyogva, hősiesen és mégis alázatosan fogjátok meg egymás kezét és álljatok e pillanatban a golgotai kereszt alá. Ez az a biztos hely, ahonnan ki lehet indulni és ahová mindig vissza lehet térni. Itt fakadnak fel azok a titokzatos erőforrások, amelyek az életbátorságot táplálják s itt teremnek azok az édes vigasztalások, amelyek mindenért kárpótolnak és a legnagyobb szegénységben is mérhetetlenül gazdaggá tesznek. Ez a Krisztus törvénye. Csak az a házasság boldog, amely a Krisztus törvényét tölti be. Betölti azzal, hogy elfogadja ezt a nagy segedelmet és gyakorolja az általa mutatott példát: boldog áldozat és nyereséges lemondásban hátratesszük gyönge, ingadozó földi életünket s elvesszük és felöltözzük azt az új, gazdag és dicsőséges életet, amelyet a Krisztusban való beoltatás jelent.
Útrakészen fogjátok meg egymás kezét és fogadástétel és ígéret gyanánt tegyétek le az esküt.
Lekció
Gal 6,2