Mint minden a világon, úgy a szent házasság is akkor nyeri meg igazi értelmét és kerül a maga méltó helyére, ha az eleveelrendelés szempontjából nézzük. Alapígénk éppen erre tanít.
Sokan azt hiszik, hogy a házasság véletlen. Ezzel esetlegessé teszik, megrontják fontosságát, elveszik isteni kényszerűségét, s vagy múló viszonnyá, vagy kiszámíthatatlan balesetté változtatják. Mások úgy gondolkoznak, hogy a házasság egészen tőlünk függ. Az lesz a párunk, akit mi akarunk, s olyan lesz a házaséletünk, amilyenné mi alakítjuk. Pogány beszéd ez is, mint az a közmondás, hogy ki-ki a maga szerencséjének kovácsa. A házasság sokkal nagyobb dolog, hogysem tőlünk függne, s bár benne sok fordul meg rajtunk, mégis felettünk álló forrásból ered és tőlünk független mederben halad tova a házasélet patakja.
Alapígénk vonja helyes világításba a házasságot, amidőn arra utal, hogy a házasság Istentől ered és az Ő eleveelrendelésének egyik pászmája. Mikor még föld és ég sem volt, már eldöntötte egy örök határozat, hogy ti az idő egyik pontján egymásra találtok és kézenfogva az Úr orcája előtt megálltok. Életetek minden pillanata közeledés volt e nap felé, melyet ezentúl vagy úgy visztek magatokkal, mint a patak a belefutott csermelyt, vagy az űzött vad a testébe tört nyílvesszőt. Megtörténhetik, hogy ez a dekrétom már első találkozáskor felvillan a megfényesedő szemek előtt, de megtörténhetik az is, hogy két ifjú évekig él egymás társaságában, barátok vagy idegenek, talán éppen ellenségek és nem tudják, hogy egyszer kiderül a nagy végzés és ők megtalálják egymást. Nem tűnő véletlen, nem emberi erőfeszítés: Isten örök rendelése eredteti a házasságot. Ebből következik az, hogy igazi hitvestárs a másikban Isten legnagyobb ajándékát ismeri fel. Addig nem tudjátok, ki a másik, míg nem Isten kezéből fogadjátok el, mint az élet legnagyobb ajándékát. Tehát jó hitvesnek lenni nem érdem, hanem kegyelem, s érte nem embernek, hanem Istennek tartozunk hálaadással. Milton Elveszett Paradicsom című művében éppen az a legszebb részlet, amidőn Ádám és Éva egymás felé közelednek, mint két egymásnak ajándékozott csillag, mint két egymás számára teremtett világ.
De a házasság nemcsak ajándék, amit elfogadok, hanem küldetés, amit végrehajtok. Isten az örökkévalóságból azzal bocsátott el, hogy szolgálj egy másik lényt, áldozd neki oda a szívedet és saját életed árán is életét gazdagítsd meg és ékesítsd fel. Ezért a házastársi szolgálat végső ihletője, nagy parancsolója maga Isten, ö rendelte az emberi szívet erre a szolgálatra és ő ad erőt e szolgálat betöltésére. Fogjátok meg egymás kezét és esküszóval tegyetek vallást arról, hogy házasságotok forrása és torkolata Isten örök kegyelme.