Mikor a keresztvíz gyermekfejetekre hullott, sejtelmetek sem volt arról, mi történik veletek. Nem tudtátok, kinek a nevében keresztelnek meg, miféle örömhír zendül meg felettetek, milyen az a világ és milyen az az élet, amelyet Isten a keresztség által ígér.
Azóta eltelt szinte másfél évtized. Ez alatt serdültetek, értelmetek megvilágosodott, szívetek kimélyült és jellemetek kialakulóban van. Ismeritek és szeretitek édesanyátokat és édesapátokat; büszkék vagytok arra, hogy becsületes nevet viseltek; nem adnátok sokért, hogy magyaroknak születtetek s feléje repes ifjú lelketek a nagyszerű és hivogató élet ezer ígéretének.
Illik, hogy megálljatok és bizonyságot tegyetek arról a legboldogabb ismeretről és a legnagyobb ajándékról, amelynek a részesévé lettetek: illik megvallanotok, hogy ismeritek a Jézus Krisztus nevét. Tudjátok miért jött és mit akar veletek; ifjan, de öntudatosan döntöttetek: oda állótok az ő zászlaja alá és elmondjátok: én választottam, örökségemet a Krisztus oldalán akarom kivenni, tudom, hogy ö mindennél nagyobb érték ezen a világon, arra törekszem, hogy meg- nyerjem és soha el ne veszítsem őt. Tudom, hogy az ö igéjét tisztán és elegyítetlenül az én református anyaszentegyházam hirdeti, s azért megfogadom, hogy ennek az egyháznak holtig hűséges, engedelmes és áldozatkész tagja leszek. S mi elfogadjuk ezt a ti bizonyságtételeteket. De jaj volna nektek, ha ez csak a ti elhatározásotok, a ti fogadalmatok, a ti kötésetek volna. Jönnek a hosszú hétköznapok, kihűl a Krisztussal való egyesülés édes forrósága. Jön ennek a világnak ezer tőre és csábítása, elfelejtkezel azokról a szépségekről és igazságokról, amelyekre most itt felteszed a lelked. Jön az élet, ez a gonosz és kegyetlen üzlet, szorít és gyötör és te megalkuszol. Először közömbös leszel, azután elárulod, végül beszennyezed anyaszentegyházadat. Miért? Azért, mert csak te választottál, mert te tettél fogadalmat, mert homokra építettél, mikor magadban akartál megállani. Azért olyan mély, olyan megrázó ez az Íge: nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Már az a tény, hogy itt vagytok, mutatja ezt az elválasztó és örök szeretetet. Hogy juthattatok volna idáig, ha ö el nem választ és ide nem vezérel. Hiszen ha Ő nem hív, arcotok nem mosolyog fel édesanyátok ölén; ha Ő meg nem áld, értelmetek sötétségben, lelketek bénaságban volna berekesztve; ha Ő kézen nem fog, nem ér el hozzátok a hívogató szó, s ha ma reggel rátok nem tekint, nem ültök itt tágranyíló szemmel várván a Szentléleknek a csókját. Mi a bizonyság, mi a kezesség arra, hogy csakugyan kiválasztott minket? Az, hogy gyümölcsöt terem a lelkünk. Ezt a gyümölcsöt, most egy összefoglaló szóval nevezem meg: ez a hit. Krisztus választ azzal, hogy mi meglátjuk és megszeretjük őt, azzal, hogy feléje dobog a szívünk. Ő választ és a Szentlélek kigyúl a szívünkben, fellelkesedünk és megmámorosodunk az Íge borától. Krisztus választott, s így választott, ezért van bizodalmam hozzátok, ezért nyugtatom meg aggódó szülőiteket, ezzel vigasztalom a jövendőért remegő anyaszentegyházat. Krisztus választott, Ő gyűjt egybe, az Ő öröksége, az Ő aratása vagytok, bizonyos vagyok a jövő felől. Ő választott magának, ezért remélem azt, hogy egymásban felismeritek a testvért, szeretni tudjátok egymást és Örülni tudtok egymásnak. Egyszerre mindnyájatok haszna minden egyesnek világossága, ajándéka és szolgálata. Ezért van reményem arra, hogy önmagatoknak is ajándékul adattok, egyszóval elmentek, gyümölcsöt teremtek és a ti gyümölcsötök megmarad.
Nos tehát, mikor választunk, tudjuk meg, hogy választatunk, s azért állunk a Krisztus mellé, mert Ő a tulajdonává tett. Apánkat és anyánkat sem úgy választottuk, hogy kikerestük az erre leginkább alkalmasat és legtetszetősebb embert, hanem úgy, hogy egy isteni végzés szüléink gyermekeivé tett, s mi nem vagyunk képesek elég hálásak lenni ennek az ajándéknak minden öröméért, sőt talán keserűségéért is. Én a Krisztushoz akarok tartozni, mert Ő a maga számára megváltott engem.