Szeretni könnyű, hűnek lenni nehéz. Könnyen megy az igéret, nehezen a megtartás. Nem az ünnepnapon válik el, kicsodák vagyunk, hanem a hétköznapokon. Ezekből az egyszerű tételekből is látszik, milyen nagy dolog a hűség.
A hűség szövetséget feltételez. Azt kívánja, hogy két személy ígérje meg egymásnak, hogy mindig szeretni és becsülni fogják egymást és a szövetségben megmaradnak. A református egyház az Istenhez való viszonyt is a szövetség formájában gondolja el. Isten kiválasztott egy nemzetséget, amely először testi, történelmi nép volt, azután lelki nemzetséggé vált. Ezt a lelki nemzetséget a maga tulajdonául ismeri el, nagy kiváltságokban és boldog igéretekben részesíti, csak azt kívánja tőle, hogy hű maradjon hozzá. Az Isten iránti hűségben minden benne van. Légy hű mind halálig, neked adom az élet koronáját.
Az Isten iránt csak úgy lehetek hű, ha hű maradok Krisztushoz. Krisztushoz nem tudok hű lenni, ha hűtlenné válok az Ő anyaszentegyházához. Ne felejtsétek el, hogy amikor a templom kezd unalmassá válni, amikor minden hibát felpanaszoltok az egyházi életben, amikor fájni fog az adó és kecsegtet más egyháznak pompája, vagy rendje, megkezdődött anyaszentegyházatok csendes elárulása. Édesanyátokat nem azért szeretitek, mert a leggazdagabb és legszebb asszony a világon. És hitvestársunknál is találunk különbet, akár külsőleg, akár belsőleg és mégis őt szeretjük legjobban a világon.
Légy hű mindhalálig. A hűség becsületügy. A szövetségben Isten mindent ad nekünk, ingyen ad mindent, ezenfelül is mérhetetlenül megáld, igéreteit értelmet meghaladó módon beteljesíti, s mindezért csak hűséget kíván. Nincs-e ebben a kívánságban valami rendkívül nagy megtiszteltetés és ha csak ezt az egyetlen feltételt nem tudjuk teljesíteni, nincs-e ebben valami rettenetes, megalázó és elnyomorító tünet? Megtisztel Isten azzal, hogy hűséget vár és ennél magasabb megtiszteltetést nem lehet elképzelni; önmagunkat megalázzuk és elnyomorítjuk, ha hűtlenek és árulók leszünk és nincs ennél irtózatosabb pusztulás, mint a hűtlenség, mint az árulás. Minden nemes vonás a hűséget kívánja, és abban megáll, minden alávalóság hűtlenségre vezet, mert a hűtlenség romlásnak és züllésnek az anyja és a leánya.
Légy hű mindhalálig. Hiszen éppen ez a fontos, hogy mindig híveknek kell lenni. Ez naponként való feladat; ezt nem lehet egyszersmindenkorra betölteni és elintézni, itt apró pénzzel kell fizetni és egy életen át. Hiszen az elképzelhető, hogy valaki botlik, elesik, de azért a szövetség nem bomlik fel és a hűség ismét helyre állhat. De az, ha valaki a hűtlenséget gyakorlattá teszi, ha a lelke lassanként idegenséggel, sőt gyűlölettel telik meg aziránt, akivel szövetségben él, ha gyökeret ver lelkében az a rettentő indulat, hogy lerázza, összetörje a szövetséget és elárulja, akkor a legirtózatosabb útra tért, amelyen csak a kárhozatba lehet jutni. Légy hív mindhalálig. Amíg a halál el nem érkezik, addig a kísértés mindig lehetséges, addig éberségre mindig szükség van, s addig szakadatlanul össze kell fogni erőinket, mindhalálig. De ez jelenti azt is, hogy a hűségnek nagy ellensége, a Sátán is mindent megpróbál, hogy megrontsa. Hiszen ez az a szál, amelyen a lelkek Istenhez fűződnek, ezt kell elszaggatnia, hogy a martalékul esett ember az övé legyen. Ezért mindent megpróbál arra, hogy ezeket a láncokat eltépje. Ezer és ezer történeti példa mutatja, hogy a próbák az életet is megkívánták. Keresztyén üldözések, reformátorok harcai, jelenlegi misszionáriusok példája mutatja, hogy valaki feláldozhatja magát azért, mert hű akart maradni Krisztusához. Ami ezekben a példákban rikítóan látszik, az kevésbbé élesen, de éppen olyan világosan megjelenik minden emberi életben. Halálig kell hűnek lenni, mert a nagy dolgokban a hűség életre és halálra szól. Ettől a látható világtól és a földi élettől való elszakadásra is készen kell lennünk, ha útjában áll örökkévaló javaknak. Nem keresztyén az, aki nem tudja, hogy e látható világ és a földi élet javai ingyen sem hasonlíthatók a láthatatlan világ dicsőségéhez és javaihoz. Hogy lehet hűnek lenni? Úgy, hogy keresem annak a társaságát, akivel szövetségben élek, s kerülöm azoknak a társaságát, akik ettől a szövetségtől elvonnának. Örülök az élet kapcsolatának, amely magában véve a legfőbb lelki jó, s azzal gyakorolom magamat, hogy élek ennek a szövetségnek az áldásaival. Krisztushoz akkor vagyok hű, ha minél többet vagyok vele, táplálom magam Igéjével, követem élete példáját, kísértések elől hozzá menekülök, az Ő társasága a legfőbb öröm számomra, egyszóval ha minél öntudatosabban benne élek. Egyházamhoz akkor maradok hű, ha minél inkább megismerem történetét, ha munkát vállalok ebben az egyházban, ha el nem hanyagolom a gyülekezetet, ha Isten Ígéjeképpen hallgatom a prédikációt, ha élek az uri szent vacsorával, ha bizonyságot teszek egyházam mellett az életben, ha le tudok mondani állásról, elhaladásról, dicsőségről, mihelyt hitem és egyházam megtagadását akarnám érette cserébe adni. A hűség iskolája maga az élet. És jutalom az örökélet. Nem is egyéb a hűség, mint múló életben az örökkévaló élet keresése, megragadása és megtartása.