A mai boldog ünnep benyomásaiból és csendességeiből egy végtelenül komoly, gyöngéd és mégis erős hang szólal meg: adjad a te szívedet én nékem. Isten hangja ez, ki ez ünnepélyes pillanatban kinyújtja a kezét a szívetek után. Ezért fölséges, ezért fontos ez a mai ünnep.
Isten a szíveteket kéri. Halk, komoly szava nem remeg, nem türelmetlen, nem fenyegető, pedig az a szív, amelyet kér nagy veszedelemben van. Rettentő hatalmak esküdtek össze ellene és mindenik magának akarja megszerezni. E nagy vitában, ádáz osztozkodásban csak egy ponton értenek egyet, nem akarják Istennek adni. Nem beszélek külön-külön mindenikről. Összefoglalom az egész ostromló sereget, s egy szóval nevezem meg. A világ el akarja ragadni a szíveteket Istentől és ha ti igazán konfirmáltok, e pillanatban Isten csendes szava túlzeng a világ csábító és követelő zűrzavarán: adjad a te szívedet én nékem. A világ meg akarja szerezni a maga számára a ti szíveteket. Mennyi örömet ígér, hogy hízeleg annak a szívnek, mennyire ébresztgeti alvó szenvedélyeit, nem bánja, ha kígyófészekké válik, ha méregpohárrá, ha hamv vederré, ha a tisztátalanság törött cserépedényévé, neki az a szív, a te szíved, mindenekfelett kell. Elibéd dob egy csomó szennyes szórakozást, szinte fuldokolsz a méltatlan örömtől, felébreszt a szívedben egy csomó kegyetlen, önző, rideg érzést, gőgöt, könnyelműséget, irígységet, lázadást, valami olthatatlan kívánását a tilalmas dolgoknak. Elibéd rak egy csomó hazug bölcseséget, álkövetkeztetést, arcátlan tagadást, s biztat, hogy az eszedre hallgass és ne a hitetőkre. Nevezi magát álomnak, becsvágynak, életbölcseségnek, pedig ez álorca alatt az örök kísértő settenkedik, aki veled is megismétli a pusztai jelenetet, a kenyér, a hatalom, a bűbájosság kísértéseit. Mindenik azzal kezdi és azzal végzi, csak Istennek ne, az olyan unalmas, az olyan nevetséges, az olyan ódivatú; nem bánom akárkinek, csak Istennek ne. Légy álmos, ásíts, üresen bámulj a templomba, und magad rettentően az Íge hallgatása alatt, málljék szét fogaid között az imádság, nevess finoman a cinikus élceken, üldözd az együgyüt, tartsd fölöslegesnek a hitet, tudd meg, hogy egy dolognak nincs haszna, egy dologra nincs szükség ebben a világban, a hitre, s egy lénynek ne adj beköltözési engedélyt lelked egész birodalmába, a nagy útonjárónak, Jézus Krisztusnak.
És újra zeng a szó; adjad a te szívedet én nékem. Nézd mit csinál a világ azokkal a szívekkel, amelyeket magának megtartott. Látsz üres, kihalt életet, elpusztult, megmérgezett életet. Nézd végig a sok fiatal öngyilkost, idős tébolyultat, nézd meg ezt a beszennyezett világot. Menj végig a börtönökön, nézz bele a tetemnéző fagyott hulláinak arcába, menj végig a proletár hajlékokon, fényes főúri szalonok árva, ődöngő, elkárhozottjai között, s gondold meg, azok is valaha itt állottak fehér ruhában tiszta arccal a márciusi rügyek ígéretével és dicsőségével. Azokat is felszólította a szó: adjad a te szívedet én nékem. És ők nem adták. Megtartották maguknak: nézd meg, átokká és fekéllyé vált. Oda adták ennek a világnak : ez beszennyezte és széjjeltépte; mindenkinek felajánlották, csak Istentől őrizték meg, ezért most olyan mint egy kígyófészek, mint egy hamvveder, mint egy szemétdombra dobott törött edény, festett koporsó, amely kívül ékes és belül telve rothadással.
Adjad a te szívedet én nékem, hangzik még komolyabban, még lélekbe markolóbban az Isten szava. Kéri Isten a te szívedet a teremtés jussán, Ő alkotta, Ő tudja mit akar vele, Ő a tulajdonosa, ne vondd el tőle. E világon minden az övé, ne próbáld teremtő kezéből kiragadni a te szívedet.
Kéri ezt a szívet örök szerelme jussán, azért, mert Ő előbb szeretett, s a maga szerelme számára teremtett téged. Nem parancsol, nem kényszerít, körülfog örök szerelmének sugárzó erejével s csak annyit vár tőled, hogy engedj neki, mint az alvó virágok a fagyos földben engednek a nap életre csókoló hatalmának, mint ahogy a ma született csecsemő enged az őt tápláló anyai szeretet únszoló hatalmának, ahogy az agyag enged a művész kezének.
Kéri ezt a szívet azért, mert áron vette meg, a Krisztus szenvedésének nagy, hódító erejével, kiontott vérének lenyűgöző hatalmával, feltámadásának tündöklő erejével, Szentlelkének újjászülő hatalmával, amelynek forró zivatara magával ragad, mint egy lélektornádó egy virágszirmot.
Add a te szívedet én nékem azért is, mert ide vágyik hozzám, örökre nyugtalan, míg bennem el nem pihen. Akármit kiált szívedben az ó ember, hazug a tagadás, képmutató a cinizmus és hitetlenség, a lélek öröktől fogva szomjazik Isten után s éppen e szomjúság miatt vagy lélek.
Adjad a te szívedet én nékem; nézd meg, mit tud Isten e szívből csinálni, mennyi életszépséget tud kihívni belőle. Nézd meg az imádságokat, amelyek felszállanak belőle, mint egy izzó aranyfüstölőből. Nézd a jóságot, amely kivirul belőle, egyetlen egy pohárból gyümölcsös kerteknek egész rengetege. Nézd meg a szolgálatot és áldozatot, amelynek rubinszemei kiperegnek belőle, felszakított bársony erszényből az élet legnagyobb gazdagsága, halld meg micsoda melódiákat támaszt, mint egy muzsikáló óra, Krisztus kezében magasra tartva felvillan, mint egy titokzatos áldomásnak kelyhe.
Adjad a te szívedet én nékem. Látjátok, ez a konfirmáció, ez a döntés. Egy világos és határozott igen és nem. Nemet mondani ennek a világnak, igent az Isten hívó szavára. Most kell dönteni hova állótok, ki népe lesztek, melyik útra léptek. A Heidelbergi Káté szerint a mai nap ünnepi kihirdetése legyen, hogy ti hadba indultok ó emberetek ellen és megkezditek az új ember megelevenítését. Micsoda az ó ember megöldökölése? Az, hogy szívből bánkódjunk bűneinken és hogy azokat hovatovább gyűlöljük és kerüljük. Micsoda az új ember megelevenítése? Istenben való lelki öröm Krisztus által és az, hogy készséggel és szeretettel Isten akarata szerint éljünk, s magunkat minden jócselekedetben gyakoroljuk.
Ez a boldog felelet órája az Isten mellett való döntésünnepi bizonyságtétele, szívünknek szertartásos átadása a Krisztus kezébe. S az átadásnak örömét elhomályosítja az átvevés öröme és dicsősége, az a tény, hogy Isten nyúlt utána, Isten vette kezébe, Isten pecsételte el, s hagyja meg nálad ott, amíg megáll ez a szív, az ő életének és szívének zálogául.