Az idén Kálvin évét üljük. Ezelőtt 400 évvel jelent meg első kiadásban Kálvin főműve, a reformáció legnagyobb irodalmi alkotása, a Keresztyén Vallásra való Tanítás. Illő dolog, ha ma azt kérdezzük, mi a Kálvin felfogása az úri szent vacsoráról? Három szóban foglalom össze a feleletet: az úri szent vacsora Kálvin János szerint jegy, pecsét és zálog.
Jegy. Látható és tapintható jegy, amely kiábrázolja az Ígét, a láthatatlan és gondolati valóságot. Érzékelhető, tapasztalható dolog, de mindenestől fogva szellemi valóságot ábrázol. Mi ez a szellemi valóság? Egy szóval felelek rá: az Íge. Az Íge pedig azt mondja, Krisztus teste érettem töretett meg és vére érettem ontatott ki. Krisztus helyettem ég érettem halt meg, az én bűnömért tett eleget és halálával nekem szerezte meg a bűnbocsánatot és örökéletet. Tehát itt az Íge egy nagy tényre való hivatkozás, ugyanakkor egy személyemre szóló ígéret. Olyan, mint hogyha egy utalványt adna a kezembe egy királyi kéz, de olyan utalványt, amelyik csak akkor jelent értéket számomra, ha hittel tudom elfogadni. Ha hiszek abban a kézben, amelyik az ígéret utalványát adja, abban a pillanatban az egész kincs valóságosan az enyém. Ha nem hiszek, csak egy üres papiroslapot kaptam.
Isten tehát kegyelmet, bűnbocsánatot és örökéletet ígért nekem a Krisztus váltsághaláláért. Ez az ígéret igaz beszéd. Hallják az angyalok, hallja az anyaszentegyház, s örökké hirdettetik a földön és az égben. Ha egy földi király hirdetné ezt, ki ünnepélyes külsőségek között egész birodalmában, akkor is hinnem kellene és el kellene fogadnom. De én olyan félelmes szívű és homályos értelmű vagyok, hogy az Égi Király ígéretének sem tudok eléggé hinni. Ezért Isten — látván az én gyöngeségemet — írásba adja, amit szóval mondott: jegyben és jelképben kiábrázolja ígéretét. Immár nem betűben, hanem cselekményben: ahogy a kenyér a Krisztus megtöretett testét, a bor kiontatott vérét jelzi, s ahogy a kenyérvétel és bor megivása azt jelenti: amint ezek testemet táplálják és irányítják, úgy éltet és tüzesít át a Krisztus megtöretett testével és kiontatott vérével megszerzett kegyelem engem, szegény, bűnös embert. Az ő érdemének, áldozatának engem megváltó ereje ez. Ezért is nevezik a sákramentomot látható Ígének.
De nemcsak jegy, hanem pecsét is. Egy üres lapra nem szoktak pecsétet ütni, mondja Kálvin, de egy királyi adománylevélen keressük a hiteltadó pecsétet. A tatárjárás után megtalálták IV. Béla pecsétjét, s gonosz árulók hazug ígérettel előhívták a rejtőzködőket, s azután leöldökölték őket. Micsoda borzalom az, mikor egy király pecsétjét az ördög használja fel arra, hogy elpusztítsa azokat, akik a pecsétben bíznak. De itt az Isten pecsétjét az Egyszülött Fiú, Krisztus tartja a kezében. Ő szerezte az úri szent vacsorát, azaz Ő ütötte rá ezt a pecsétet a Nagy Király szabadalomlevelére, amellyel a szétvert, bujdosó embereket a pusztulás és halál rejtekhelyéből előhívja a boldog kegyelem meghallására. Mikor Isten hívta a Paradicsomkertben, a bűnbeesés után, az ember elrejtőzködött, nem akart előjönni, mert félt és szégyelte mezítelenségét. De most, mikor az Egyszülött Fiú hívja a maga pecsétjével, amely azt jelenti, hogy a büntetésnek elég tétetett, ki van hirdetve a kegyelem: megcsókoljuk azt a pecsétet, nem remeg a szívünk félelemtől, nem szégyeljük mezítelenségünk rútságát, hanem előjövünk nagy bizakodással és kinyujtjuk kezünket a kenyér és pohár után, amelyen a Krisztus kezének melegét és lehelletének illatát érezzük.
Amint vagyok sok bűn alatt,
de mert hallom hívó szavad,
Bárány Jézus, jövök!
De nemcsak jegy, nemcsak pecsét, hanem zálog is. A zálog egy ígért jónak helyettesítő darabja, amelyet azért adunk, hogy már most bírjon valamit az, akinek tartozunk, abból, amit adunk. Zálog a gyűrű annak, akinek magamat elígértem. Zálog egy szál kalász, akinek földemet eltestáltam. Egy szem gyümölcs, akinek odaígértem a kertemet; zálog a kulcs, melyet a hódítónak átadunk annak jeléül és bizonyságául, hogy a vár az övé.
Az úrvacsora a Szentlélek záloga. Csak egy darab vékony karikagyűrű, de azt jelenti, hogy miénk az égi vőlegény örök szerelme. Írott fehér kő: de azt jelenti, hivatalosak vagyunk a király asztalához. Egy kalász az ígért aratásból, egy fürt a szőlőskertből, kulcs egy nagy birodalomhoz, a mennyei Jeruzsálemhez. Kevés, kicsiny, csekély dolog. De ha igazán vettem, akkor bizonyság arra, hogy amint enyém a rész, enyém lesz az egész is. Enyém a vőlegény, úgy mint a gyűrű, enyém az aratás, úgy mint ez a kalász, enyém a szőlőskert, mint ez a fürt, s enyém a hegyen épített város, amint enyém ez a szívemre szorított kulcs.
A jegy az Atya jegye, a pecsét a Fiú pecsétje, a zálog a Szentlélek záloga, s én itt állok e hármas bizonysággal szemtől-szembe, hálától roskadozva.