Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?

Az élet legnagyobb ajándékait ingyen kapjuk, - ez a régi református tanítás nem azt jelenti, hogy minekünk csak annyi közünk van ezekhez az ajándékokhoz, mint egy kőszobornak a kertben ahhoz, hogy veri-e az eső, süti-e a napfény, befutotta-e rózsa, vagy lomha varjak szálltak reá. Igen, az élet legnagyobb ajándékait ingyen adja Isten, azaz, nem lehet kicsikarni tőle erővel, csellel, joggal, érdemmel, fenyegetéssel vagy imádsággal, de azért minden ajándékát csak az kapja, vagy az tartja meg, aki megszolgál reá, csak akkor fedezzük fel, ha bizonyos körülmények közé jutottunk. Nem veheti el senki az ő világosságát, amíg nem tudja, mi a sötétség, nem ízleli meg senki irgalmának édességét, akinek ajkáig nem ért a bűnbánat keserű árvize és nem tapasztalja meg senki az ő békességét, csak az, aki már reszketett e világ háborgásai miatt. Annak a ténynek roppant vígasztalását és erejét, hogy Isten velünk van, csak az a szív érzi meg, akit megfenyegetett a világ, és a bűn fejedelme: a Sátán. Mi most ilyen nép vagyunk. Ezelőtt néhány nappal még egy világtűzvész fenyegetett, olyan nagy, amelyik milliók életét, nemzedékek örömét s népek szőlőskertjét törölte volna el a föld színéről. A világháború közvetlen veszélye elmult, de még mindig csattogtatja reánk fogát a világ fejedelme. A Sátánnak még válogatott eszközei vannak, amelyeket kipróbál rajtunk: nemzeti és egyéni sorsunkon egyaránt. Igen, ellenünkre van és rohamozni készül; azért mondjuk a magyar református egyház jelmondatát: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk.
Azzal mindenki tisztában van, hogy ennek az ígének második fele, állítmányi része magától értetődő igazság. - Ki árthat annak, aki mellé maga az élő Isten állt oda szövetségesül. Hiszen éppen a mai napok szemléltették velünk: a fensőbbséges túlerő előtt porba omlik minden vakmerőség és konokság s nem tehet egyebet, mint fogcsikorgatva engedelmeskedik. Kinek ki a szövetségese, ezen dől a világ sorsa, ezen dőlt el most is. A négy nagyhatalommal, ha az egy ügyben összeszövetkezik, ki tehet valamit?
Kinek ki a szövetségese, ezt kérdezi az élet is. Leghatalmasabb szövetséges pedig maga az örökkévaló Isten, ki egyetlen szavával világokat teremt s lehelletével napmilliárdok lángját úgy oltja ki, mint egy pislogó gyertyabél világát. Igen, Ő a Hatalom, az Erő, a Teremtés és megváltás Ura. Kicsoda állhat meg vele szemben? Fegyver, idő, harag, népek, világ, angyalok és a Sátán? Az egekben lakó neveti őket... Láttál leégett erdőben épen maradt vadgalambfészket, árvizek szennyes habjain úszó bölcsőt alvó csecsemő mosolyával, karoltál-e át harcból hazatért apát, fiút, vőlegényt, csodálkozol-e, hogy még mindig él hazád... térdre ember, csókold meg az Isten kézjegyét, aki madárfészekre, aIvó gyermek és rokkant hősök homlokára, egy nemzet történelmének mindenik lapjára odaírta a kézjegyét: Én.
Igen, kicsoda lehet ellenünk?
Ez nagyon világos dolog, nem is itt van a baj. Ott van a baj: csakugyan velünk van-e az Isten? Mi lesz akkor, ha ellenünk van?
Ezért olyan nagy kérdés: hogyan van velünk az Isten? Mert arról legyünk meggyőződve, hogy Istent nem béreltük ki, nem kötöttük le a magunk céljaira. Nem ígérte meg, hogy bármi ostobaságot és gonoszságot csinálunk, Ő kiment a csávából, nem kötelezte el magát, hogy akár a magunk sorsát, akár a világtörténelmet a mi balgatag eszünk szerint fogja igazgatni.
Isten velünk van először az ő örök rendjében, fizikai és erkölcsi törvényeiben. Ezekre lehet építeni, ezek nem csalnak meg. Azért bizonyos, hogy mindig lesz kenyér, mert van föld, napfény és eső, van magvető és arató kéz. Azért bizonyos hogy az igazság győz, mert a világ igazságra van felépítve s a hazugságok kiütköznek egyéni életünkből és a történelemből. Azt el lehet hitetni egy békét szabó testülettel, hogy egy patak hajózható; de ha egyszer arra a patakra rá kell bocsátani a páncélos hajót, egyszerre kiderül minden. Aki az Isten gondolataira épít, az ő tanácsát és rendelkezését követi, az megnyeri az Isten tanúbizonyságát, amellett Isten bizonyságot tesz. Bizonyságot tesz Isten az igazság, a szeretet, a hűség, a bátorság, az önfeláldozás mellett, azzal, hogy az igazságot napfényre hozza, a szeretettel szeretetet arattat, a hűséggel szövetségre lép s az eltékozolt világ és élet helyett új világot és más életet ad. Miért fogadta olyan öröm a müncheni határozatot világszerte? Azért, mert az emberek megérezték: ez volt az Iste akarata, ez a jóakarat ez volt a Krisztus titkos szavazata: a béke és igazság; ez volt a Szent Lélek ihletése: jóvátétel, kiengesztelődés, szeretet!
Ezért olyan fontos dolog, hogy mi is az ő akaratát keressük: örök, erkölcsi törvényeinek engedelmeskedjünk. Isten nem a kalandok, hanem a lelkiismeret, a felelősség, az önfeláldozás és az alázatos, de szent hősiesség Istene. Ne a más vérét. de a magadét tékozold! Ne a más vagyonából légy bőkezű, hanem a magadéból; ne riassz, hanem nyugtass meg másokat, ne csak jó tanácsot, hanem jó példát is adj; tedd hátra a magad érdekét, ne sátorozz a magad különvéleményével, hallgass és segíts!
De Isten nemcsak egy örök rendben, hanem egy örök kivételben is velünk van. Velünk van, mint kegyelem.
Vannak pillanatok, amikor a rend, a szabály cserbenhagy; úgy látszik, mintha nem érvényesülne. De nem azért, mert egy alacsonyabb rend érvényesül vele szemben, hanem azért, mert egy magasabb érvényesül. Lám, Jézus mindenkit szeretett, - őt rettenetesen gyűlölték; lám ő életet adott - neki a halált készítették elé. Széjjeljárt, mindenkivel jót cselekedett és neki a kereszt jutott. Beszéde igazság és élet volt s istenkáromlónak nevezik. Isten fia volt és meghalt a kereszten. De nem azért, mert a Sátán volt erősebb s ő elbukott, hanem azért, mert ő volt az erősebb és győzött: a renden kívül, a szent kivételben megjelent az örök kegyelem!
A rend azt kívánja, hogy a tékozló fiút korbáccsal verjék el s javait az idősebb testvérnek adja: de a kegyelem a megtérőt ülteti trónra. Az igazság azt kívánja, hogy az egy igaz éljen s minden bűnösök meghaljanak, a Kegyelem azt cselekszi, hogy az Egyetlen igaz haláláért megmenekül a bűnösök milliója; a rend azt kívánja, hogy a jó jutalmat és a gonosz büntetést vegyen s íme, a kegyelem a jót mártírrá avatja s engedi, hogy a gonosz felfuvalkodjék. A rend azt követeli, hogy az istenfélőknek jól menjen dolgok, a hitetlenek útja pedig elvesszen s íme az istenfélők megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, gyötörtetve bújdostak s éppen az istentelenek ették fel kenyerüket, dúlták fel házaikat, részegedtek meg kiontott vérüktől: de ha Istent szerették, minden javukra vált.
Éppen az volt a kegyelem nagy kivétele, hogy a próba, a szenvedés, a halál lett a legnagyobb ajándék.
Ez az ajándék mondhatatlanul gazdag és összetett. Először is: Isten megadja az erőt a próba hordozásához: a fájdalom átváltozik csodává. A keresztben az a legcsodálatosabb, hogy el lehet hordozni. Azután biztos jegye lett annak, hogy Isten kiválasztott. A szenvedés pecsét eleveelrendeltetésünk dekrétomán. Azután drága mérföldmutató: Isten szerelmétől jövünk, Isten örömébe érkezünk, ma itt járunk e sötét vizek mellett, de nemsokára átmegyünk, mert az eleveelrendelés nem állapot, hanem haladás, egy út, amelyet meg kell tenni Istentől Istenig. Örök szerelme mögöttünk jár, dicsősége hívogat, mi meg csöndesen átmegyünk e földi téreken. Isten az ő kegyelmében mint szeretet jelenik meg, szeretetet csak szeretettel lehet felfogni, megtapasztalni, valósággá : azaz reális életközösséggé tenni. A szeretet egymáshoz való vonzódása annak, ami összetartozik, betöltése pedig az, hogy ez az összetartozás boldog élő valósággá, testi és lelki valósággá változik.
Az ember sohasem tudja mi vár reá, de Isten ígéri, hogy Ő velünk lesz örök törvényeiben és drága kivételében: teremtett világának rendjében és örök kegyelmében. Ezt ígéri nekünk ma is e nehéz napok után és nagy próbák előtt. Velünk van Isten az Ígéretében. Drága, bizonyos és erős szó: az ő Ígéje, mögötte Ő áll minden igazságával, erejével, tekintélyével és hűségével, mert az ő Ígéje nem más, mint a testté lett Íge, a Szent Háromság második személye, a Krisztus. Isten a Krisztusban van velünk.
Ha Ő velünk, kicsoda ellenünk?