Legnagyobb tanítómester Isten. Nemcsak azért, mert a legmélyebb tudományra tanít, hanem azért is, mert a tanítás módját is legjobban érti. Ő a legtürelmesebb tanító: elvesződik velünk életünk végéig. Ő a legérdekesebb tanító, mindig újat tanít és mindíg a legcsodálatosabb dolgokat tanítja. Aztán meg Ő tud legjobban szemléltetni: maga a teremtés állandó szemléltetés. Képeskönyvet tár elénk az Isten, képeskönyve a Világ és az Élet. Például: meg akar tanítani szeretetre: teremti a családot s belehelyez oda, mint szülőt, gyermeket vagy testvért. Meg akar tanítani szolgálatra s teremti az emberek társaságát, ahol kiki egymás terhét hordozza. Meg akar tanítani dolgozni, éhessé tesz s aztán elvisz egy gyárkapu elé. Ezer és százezer lapja van az ő képeskönyvének.
De legszebb az a lap, amelyik a szántóvető életéről tanít. Ebben arra a kérdésre felel: milyen a mi életünk? Magvetés és aratás, feleli a képeskönyv: mi Isten magvetése és aratása vagyunk - «Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a földbe a magot»…
Városi ember azt gondolja, hogy a szántóvető ember tavasszal kimegy, elveti a magot s egy szép nyári napon ismét kimegyaratni. Arra nem gondol, hogy a magvetéshez el kell készíteni a földet, rettentő türelemmel, szakadatlan munkával, egy egész éven át. Amint alapígénk mondja, fölkel éjjel és nappal, azaz éjt napot eggyé tesz, míg megtörténik az ünnepélyes magvetés. A föld szakadatlan előkészület egy ünnepélyes magvetés számára.
Ez az élet képe. Az élet is akkor ér valamit, ha szakadatlan előkészület a magvetés számára. A hét hat napja szántás, forgatás, boronálás a vasárnapi magvetés számára. A küzdelem előkészület a béke magvetésére, a hare a győzelem magvetésére, az élet ezer baja, próbája előkészület a jóság, szeretet, igazság magvetése számára. Annyi a gondunk, bánatunk, kísértésünk, oly sok a próba, a kín, a csalódás, a vesztés: mindez egy nagy magvetés számára készít elé: a hit, a kegyelem, az új élet magvetése számára. Mi lesz a földdel, amelybe mag nem hull? Felveri a dudva. Mi lesz a maggal, amely felszántatlan földbe esett? Elvész nyomtalanul. Oh, áldd az Istent, ha lelkedet Isten ekéje tördelte, boronája szaggatta, de keze a vígasztalás, az élet, a boldog ismeret magvával teleszórta!
Második tanítása ennek a kitépett lapnak Isten képeskönyvében az, hogy aki magának vet, másnak is vet. Jaj volna nekünk, ha a szántóvető csak a maga számára termelne búzát; ő mindenki számára termel, mert annyi kenyeret eszik a világ, amennyit ő termel. Azért van jogunk megkérdezni: mikor a cipész cipőt szab, jut-e belőle a magyar földmívelőnek is? Mikor a kőmívesek házat csinálnak, csinálnak-e a magyar földmívelőnek is? Mikor világosságot mérnek, jogot osztanak, jut-e elég belőle a magyar földmívelőnek is? Betegség idejére jut-e neki orvosság, öreg napjaira békés zug a padkán? Oh, nem lehet az emberi sorsot különválasztani. Csak akkor megy jól az egyesnek, ha mindenkinek jól megy, mert a sorsunk úgy összefügg, mint a tagok össze függenek egymással és a fővel. Csak akkor egészséges az egész, ha mindenik tag ép, végzi a dolgát és megkapja táplálékát. Ne feledjük el: ha egy tag szenved, szenved a többi is, ha egy tag megüszkösödik, veszélyeztetve van az egész tst élete. Ezért nem közömbös reám: tudatlan-e, hitetlen-e, boldogtalan-e a felebarátom, mert amíg hitetlen, boldogtalan és tudatlan, én nem élvezhetem a magam boldog állapotát: el kell mennem s olyanokká tennem, amilyen én vagyok. Mert különben senki sem él önmagának és senki sem hal önmagának; mert akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk.
Ismét más szépség derül ki. Az ember beveti a magot a földbe és alszik és fölkel éjjel és nappal, a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja hogyan. Igen, a szántóvető ember tudja, hogy minden erőfeszítése mellett az áldást mégis Isten adja, ingyen adja s annak adja, akinek Ő akarja. Ha felemészted magad, akkor sem tudsz egy búzaszemet kifaragni: a búzaszemeket Isten sajátkezűleg csinálja. Azért a kalász: csoda, a kalász ajándék. Hála és dicsőség annak, aki adta!
De hát nem csoda egy könyv? Nem csoda egy gép? A Condor, amelyik 19 óra alatt átrepült Berlinből New Yorkba? Nem csoda a rádió?
Nem volna-e csoda azért, mert megszoktuk? Hiszen az a legnagyobb csoda, hogy mi megszokhatunk csodákat! Van-e nagyobb csoda, mint a gyermeked, a tested és lelked mása? Jaj, meg ne szokd, meg ne únd! Van-e nagyobb csoda, mint édesanyád szíve? Jaj, ne szomorítsd azzal, hogy rá sem hederítesz! Van-e nagyobb csoda, mint az, hogy Krisztus testté lett s igéjében ma is közöttünk van s nem az a legnagyobb csoda, hogy Isten Isten és a mienk egy ilyen Isten? Legnagyobb csoda, hogy Isten kegyelem s ezzel a kegyelemmel élhetünk.
Az Isten nagy képeskönyve arra is megtanít, hogy a termésnek megvan a maga rendje: magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban Istent a maga munkájában nem lehet siettetni. Sarlót nem bír el a zöldelő vetés, akármennyire éhes vagy, nem sietteti a gyümölcs érését, ha tüzet gyujtasz alája. Legyen türelmed várni, amíg eljő az idő.
De a várakozás nem végtelen és nem hiábavaló. Az elvetett magból egykor kalász lesz, s százezer csendőr szuronya nem tudja visszazavarni a fákból tavasszal kibontakozó levelek özönét. Légy biztos abban, hogy Istenre nem hiába várunk, a dolgok megoldódnak.
Olyan világban élünk, ahol várakozni kell, de bízni kell. Ahol mindig úton vagyunk, de egyszer megérkezünk. Ahol nincs maradandó városunk, hanem örökkévalót keresünk. Ide lenn mindig tükör és homályos beszéd által ismerünk, odafenn szemtől-szembe. S ez visz az utolsó tanításhoz: az aratáshoz. Mihelyt pedig a gabona arravaló, sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett. Arany János így énekelt:
Életem hatvanhatodik évébe'
Köt engemet a jó Isten kévébe
Betakarit régi rakott csürébe
Vet helyettem más gabonát cserébe.
Milyen csodálatos dolog, hogy egyszer ezt a törvényt visszájára fordította. Elvetett egy gabonaszemet, az megrothadott, de belőle támadt millió és millió kalásznak új élete. Még pontosabban: tovább él millió és millió életbe, mindazokban, akiket ő éltet érdemével, elégtételével a halálon vett győzedelmével. Krisztus ez a szent mag, belőle él a mi új emberünk láthatatlan arany kalásza.
Mekkora ez a kalász tebenned, nem tudom. Kicsiny-e, nyomorult-e, dicsőséges-e. Mindenesetre szegényes s fölöttébb rászorul, hogy táplálkozzék. Krisztus maga táplálja ígéjével és sákramentomával.
Isten nagy képeskönyvében az a csodálatos lap, amelyről beszéltem, így végződik : Krisztus a mennyei kenyér.
Lekció
Gal 6,2-10