A felolvasott történet jelentéktelennek látszik, pedig csodálatos mélységei vannak, s ezenfelül szemléletessége szinte lenyűgöző. Jézust a legsürgősebb munkában mutatja ez a fejezet. Mind a két keze tele van teremtő és gyógyító munkával, percenként születnek a csodák. Izgalom vehetett az embereken erőt, isteni izgalom látszik magán Jézuson is. Midőn sietve jön és megy, körülötte néha nagy tömeg csoportosul, mint az üstökös magva körül a köduszály; máskor magányosan halad, mint egy bolygó csillag. Hirtelen két alak köti le a figyelmünket, két vak ember. Nem tudjuk, testvérek-e, barátok-e, vagy csak sorstársak? Ketten vannak, bizony ez kicsiny szám, de légióját képviselik a világtalan embereknek. Ha a vak ember figyel, fejét felfelé tartja, mert hang után igazodik. A vak ember csendesen és óvatosan mozog, de hirtelen és megrettenve fordul, ha rossz útra tért. Nagyon hamar tanácstalanná válik, kezét felemeli, gondolataival, mintha millió sörteszál lenne, beletámaszkodik a fekete világba: a tanácstalanságnak, tehetetlenségnek, sokszor kétségbeesésnek a képe. Így ment ez a két vak Jézus után. Egyszerre indultak, egyszerre fordultak, hányszor összeütődtek, hányszor fogóztak össze megriadva, s egyiknek izgalma mennyire fokozta a másikét! Kiálthattak sokszor Jézus után és füleltek a válaszra. Kérdezősködhettek járókelőktől és nem kaptak feleletet, vagy a felelet nem jónak bizonyult. Annyi új remény csillant fel, annyi új irány nyílt meg előttük; szaladtak olyan gyorsasággal, amilyet a vak ember tapogatózása megenged és tervük nem sikerült. Házakba néztek be, ahonnét kiutasították őket, máskor hiába zörgettek bezárt ajtókon. Nincs ott, akit keresnek. Magában a vállalkozásban van valami lehetetlenség: vak ember keressen meg egy jövő-menő, siető, ezer helyen megforduló látót! Végre egy házban megtalálták. Már a csönd vagy a susogás, talán egy-két boldog szó, vagy az álmélkodás igéi megnyugtatták őket, s reményüket bizonyossággá erősítették. Bementek egy házba, megmondták, kit keresnek. Az emberek reájuk néztek és pillanat alatt megdöbbentő csoportosulás támadt. Két, egymás kezét fogó világtalan ember, kolduscimbora, amint remegve keresnek a suttogás és a lehelet vak melegségében valakit, aki nekik minden. Az a Valaki előlépett és belenézett az arcukba. Ők is belenéztek az arcába, mert a hang után tudták, hogy merre nézzenek. Az élet sugárzó Fejedelme, a legszebb emberi arc és két vaknak az arca: szemben egymással, mint kérdés és felelet, vágy és igen. Érezték a meleget, amely közel- létéből áradt, a nagy könnyebbséget, mintha könnyű habok vették volna körül és emelnék őket; hirtelen nagyot kellett lélegzeniük. Hiszitek-e, hogy én ezt megcselekedhetem, kérdezte Jézus. Igen, Uram, felelték rekedten, megremegve. Erre elhangzott a szó: legyen a ti hitetek szerint. Egyszerre fény lobbant fel a vakok szeme előtt, láttak valamit, ami dicsőségesebb volt, mint a nap és a csillagok, látták a Jézus sugárzó két szemét, amint teremtő hatalommal, örök jósággal
néz rájuk. A szem mögött látták nemsokára az Arcot, az Alakot, mögötte és körülte embereket, túl rajtuk egy látható és dicsőséges világot, az ajtófélfától az égboltozatig, az eresztől a naplementéig. Csoda történt: láttak, mert hittek. Jézus annyi csodát tesz, amennyi hitet vetünk bele.
A Jézust kereső két vak sok komoly léleknek örök képe. Km berek vannak, akik hallanak Jézusról, tudják, hogy itt vagy ott jár, tömegek, seregek, zászlós táborok csoportosulnak és oszlanak szét körülötte, de ők maguk nem látják. Úgy érzik, mintha világunkban láthatatlan alany és szerző volna, a történelem és az egyéni élet nagy drámáinak a titkos rendezője, de nem tudják, merre van. Hallanak kiáltásokat, feléje szaladnak, és íme nincsen ott. Mondják nekik, ebbe meg ebbe a hajlékba tért be, meg nem találhatják. Hol van hát? Vagy egyedül, vagy vak cimboráiknak kezét fogva rohannak a hívó hangok után, az összesereglő tömegekbe, és nem látják, nem találkoznak vele. Hol van, merre van? Mennek óriás bazilikákba, ahol történelem és művészet csodáitól ragyog minden, végigjárják a szépségek és az emlékek rengetegét, és Jézus nincs sehol. Mennek egyszerű kis hajlékokba, amelyek kétezer év után is hű utánzatai a pünkösdi felháznak, ahol elragadtatások, boldog látomások és nyelveken beszélések megrázó jelenetei között élnek együgyű emberek és nem tudják megtalálni Jézust. Hallják, amint zúg a tömeg, csapkod elszabadult történelmi erőknek az árja, a szabadság, testvériség, egyenlőség forradalmi jelszavai röpködnek, mint tüzes szárnyú sirályok, de Jézus nincs sehol. Királyok állanak össze, kötnek szent szövetséget, berendezik az életet, mint egy papi felügyelet alatt álló fogházat vagy internált tábort, annyi a pap, annyi a kereszt, annyi a templom, de Jézus nincs sehol.
Közben a lélekre reánehezedik a vakság öntudata. Irtózatosan fájni kezd a fénytelen élet, a csodátlan élet, az öröm telen élet. A lélek szomjasan hallgatja boldog emberek beszámolóit, akik látták, akik vele örültek, akik kísérik Őt csodatevő útján. Minden idegszál egyetlenegy vágyat, sokszor lefojtott, tudomásul nem vett, de annál konokabb és szívósabb vágyat érez: látni az ő fényességét, tapasztalni csodáit és inni az ő örömeinek borából. Fölséges képek jelennek meg szegény vak ember előtt; Istenem, ha egyszer körülvenne az ő világossága, Istenem, ha egyszer belépne magányom sátorába, ha szólna hozzám, ha megengedné, hogy érintsem ruhája szegélyét! Milyen jó volna, ha élete bennem gyökeret verne, ha Ő velem valahogy eggyé válna, ha engem Isten úgy fogadna el, mint őt és én Istent úgy látnám, és úgy szeretném, mint öt. Itt van ez az én szívem, nem fájna úgy; itt van ez az én életem, nem volna oly üres; nem volnék léha és nem volnék boldogtalan. Nincs, nincs nekem más bajom, csakhogy nem láttam őt! Nagy csendességben jajgató kiáltások csattannak el, mint földhöz vert kristályserlegek, kiáltozó vakok járnak az élet útjain, Dávidnak fia, könyörülj rajtunk! Pattanó inakkal, tántorgó léptekkel menetelnek, egymásba ütődnek, riadtan megállnak, megiramodnak, eltévednek és tovább keresik azt, aki ebben a világban jár, a láthatatlan Alany és legfőbb Szerző, a dráma nagy Rendezője és a csodák Mestere: Jézus.
Ez a keresés egészen reménytelen, mindaddig, amíg valaki csodát kíván azért, hogy higgyen. Csak akkor van reménység, amikor előbb hisz valaki, hogy később csodát lásson.
Ezt a kérdést csak a hit oldja meg, amely csodákat terem. Nem minden hit egyforma; mennyiségi és minőségi szempontból nagy különbség van köztük. Mennyiségileg nagy a különbség a hit kezdetleges és teljes formája között: amaz még magamra disputáit hátha, kockázat, illetve még inkább kísérlet, tele félénkséggel, nincs benne bizalom és távol áll tőlem, hogy életemet törvényei alá rendeljem; emez bizonyos ismeret, amely lemond a maga ismeretéről és elfogadja a kijelentett ismeretet, boldog bizalom, amely ezerszer reál,eszi életét arra, amit hisz, és kemény engedelmesség, amellyel a felismert törvényt, isteni akaratot követi és megtartja. De nemcsak mennyiségi tekintetből van különbség hit és hit között, hanem minőség tekintetéből is. Minőségre az a hit különb, amelyiknek magasabb rendű a tárgya.
Milyen az a Jézus, akiben te hiszesz? Hiszed, úgy-e, hogy élt, szép, jó, szent és áldott volt, legszomorúbb életkeretek között ö volt a legerősebb, a legigazabb és a legboldogabb. Érzed, úgy-e, hogy a világtörténelemnek legrokonszenvesebb embere, s éppen ezért neked drága társad, aki előrement; Isten útján jár és örök vezére az Isten lábanyomát kereső zarándokseregnek, egy társaságnak, amelyik nem a völgybe, hanem a hegyek felé tart, amelyik kész e világból is kimenni, ha lelkét csak így tarthatja meg.
Nem bírná el a hited azt a meglátást, hogy Jézus nem egy ember, aki Isten után jár és nyomdokait keresi, hanem követ, aki Istentől jött, aki feléd tart és neked szóló üzenet, örökkévaló világok rejtelmeiből mindig frissen érkezik, és mindig neveden szólít? Nem tudnád-e a lelkedet belenyújtóztatni abba a magasabb szemléletbe, hogy Ö Istentől jön, azért, hogy veled valamit míveljen, téged megvigasztaljon, fellelkesítsen, elszántságot és hősiességet ébresszen benned, s ugyanakkor megtanítson tűrni, várni és remélni? Nem gondolsz arra, hogy kell lennie egy világnak, ahonnét ö jött, kell lennie valakinek, aki őt küldötte, s ez a világ nem lehet más, mint amilyenből ö támadott, mint amilyennek erőiből az ő jelleme és egyénisége van összetéve? Látod-e Jézusban az Atyát és az ő Megváltó Szerelmét?
Ha igen, rátehetnéd a lelkedet a harmadik fokra, ráléphetnél a harmadik pallóra, annak a megvallására, hogy Jézus nemcsak Istentől jött, hanem maga Isten jött őbenne. Személye
olyan nagy, küldetése olyan páratlan, a vele szemben támasztott igény és az általa végzett munka annyira túllépi az emberi határokat, hogy csak akkor világosodik meg előttünk igazán, ha felismerjük benne a testté lett Istent, a megtestesülés útján hozzánk érkezett második személyt, az Egyszülött Fiút. Mi lehet akkor neki lehetetlen? Mi az, ami előtt Ö tanácstalanul állhat meg? Lehet-e fájdalom, amely fölött Ö nem úr, Ö, aki a szíveket teremti, és a sorsokat formálja; lehet-e nyugtalanság, amelynek ö nem lehet békessége, ö, aki harmónia a látható és láthatatlan világban, maga a művész és alkotása, inspiráció és siker egy személyben? Lehet-e előtte bűn, amelyet nem tud kiengesztelni, Ö, a legnagyobb áldozat és egyetlen elégtétel, lehet-e Sátán, amelynek kezéből nem tud kiszabadítani, Ő, a főpap, ki érettünk áldozatul önmagát mutatja be? Lehet-e tanácstalanság, amelyre neki ne volna döntése, erkölcsi probléma, amely kívül esnék az ő törvényadásán, harc, amely bizonytalan volna az ő fővezérsége alatt, hisz Ö a Király?!
Talán ma még úgy vagy, mint a két vak ember: aki szaladsz utána; talán ma még nem bírja el a hited, de holnap már elbírja a csodát és megérkezel abba a hajlékba, ahol Jézus szembefordul veled. Talán ma, vagy holnap odaérik a hited, hogy Jézus így felelhet neked: legyen meg a te hited szerint. Gondolj arra, hogy ezt ma még nem mondhatja, mert jaj volna neked, ha hited szerint történnék veled. Az Isten szerelmére, csak ma, még ne a hitünk szerint történjék velünk! Hiszen hited szerint ma még a Jézus vérének nincs bűntörlő ereje, halála még nem váltságpénz bűnödért, feltámadása nem aktuális trónra lépése egy égi királynak, az Élet Fejedelmének. De legyünk rajta, hogy holnap már mondhassa, mert nagyobbat és boldogabbat, véglegesebbet és teljesebbet nem mondhat még ő sem, nem mondhat a Szent Háromság egy örök Isten sem a hívő embernek, mint ezt: legyen a te hited szerint. Hiszen azért hiszünk, hogy Isten ezt egyszer elmondhassa nekünk. Azért hiszünk, hogy egyszer lássunk.
Lelkünk boruljon össze, mint a Jordánon átmenő izraelitáké, akikhez így szólt a Józsué szava: Tisztítsatok meg magatokat, mert holnap az Úr csodákat cselekszik köztetek!