Isten a mi erősségünk

A világmindenséget a maga egészében és minden porcikájában az egyensúly törvénye tartja össze. Az egyensúly szembenálló erők tökéletes kiegyenlítődése. Ha megbomlik, egyszerre fenyegetetté válik az élet és a lét mindaddig, amíg nem érkezik az az erőtöbblet, amely helyreállítja az élet vagy a lét egyensúlyát. Házi mérlegeden, ha lemértél már valamit, ezt a törvényt világosan láttad. Egyformán érvényesül ez a törvény a naprendszereket összetartó gravitációban; hiszen a gravitáció: egyensúly; egy atom szerkezetében; az emberi testben: hiszen minden betegség a ráktól a végelgyengülésig az egyensúly megbomlása; a társadalom statikájában: mert a világtörténelem békéi, háborúi és forradalmai egyensúly-ingadozások; s érvényesül nem utolsó renden, a te érzékeny szívedben is.
Mikor az emberi lélek egyensúlya felbomlik, akár kívülről, mert szörnyű támadás érte, akár belülről, mert az önvád és a bűn felborította: az új erőre van szükségünk, ami helyreállítja azt, s biztosítja a nyugalmi helyzetet.
Ez volt a legnagyobb kérdése második Ézsaiásnak, mikor Círus felhúzta előttük a hazafelé vezető út sorompóját, s haza kellett volna indulni egy olyan népnek, amelynek nem volt jártányi ereje. Nem volt hite és nem volt bátorsága. Lelapult a földre és vergődött, mint egy szárnyaszegett madár.
Ezeket vigasztalta először Ézsaiás a felolvasott Igében, és vigasztal minket most. Megmutatja, hogy Isten a mi erősségünk, megmutatja az emberi erő csődjét, azután, hogy Isten az egyetlen erő, végül: hogyan jutunk hozzá ehhez az erőhöz.
A mi erőtlenségünk
Egyszerre benn és künn, mindenütt és mindenkiben felborult az egyensúly. Nem érdemes vitatkozni rajta, miért, hogyan. Erre úgy is meg tudja adni a feleletet mindenki, ha nem is ad mindenki egybehangzó feleletet. De tartsuk szem előtt, hogy az egyensúly törvényét, azaz a benne kiegyenlítődő erők minőségét és mértékét Isten rendelte el. Ez a mindenség alkati, szerkezeti törvénye. Megszabja, hogy milyen legyen, hogy jó legyen. Milyen legyen az univerzum, az atom, az emberi test, az emberiség élete. Milyen legyen az emberi szív. Ha ez a terv, ez a szabály nem valósul meg, vagy rosszul valósul meg, akkor billen fel az egyensúly, mint jelen esetben is. A szívek tele vannak félelemmel, sőt kétségbeeséssel, gonddal, aggodalommal, bizonytalansággal; mindenkin testi és lelki fáradtság uralkodik el. Mekkora erőmennyiség kell ahhoz, hogy minden szívben, minden házban, egész nemzetünkben, sőt a népek nagy családjában helyreálljon a béke, a rend, a nyugalom - egyszóval: az Istentől rendelt egyensúly. „Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is” -, mondja alapigénk, s ennek a belső megtántorodásnak következménye a hitetlen panasz, amit alapigénk így fedd: „Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: elrejtetett az én utam az Úrtól, ügyemmel nem gondol Isten?”
Emberi erő rajtunk nem segít, mert a próba éppen az emberi mérték túllépése. Hiszen éppen azért bomlik fel az egyensúly, mert az ember nem táplálja magát azokkal a felsőbb erőkkel, amelyek egyensúlyát fenntarthatnák. Nem étezővé teszi magára nézve a természetfölöttit, s aztán csodálkozik, hogy nem megy az élet. Mit lehetne csinálni egy delejtűvel, amelyikre nézve megszűnt a Föld mágnesessége.
Különösen látszik ez, mikor a legfélelmetesebb hatalom: a bűn borítja fel lelkünk egyensúlyát. És ki az, akiét nem borítaná fel? A bűn bánt, éget; ki veszi el? „Óh, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem a halálnak a testétől?” Ki vált meg, ki bocsát meg?
Van erő
Ujjongjunk fel hálaadással: van erő! Van egy óriási erőtartalék: Isten. Olyan nagy, hogy csak halvány képekben lehet róla beszélni. Képzeld el, hogy emberi kezek gyújtotta gyertyákkal kellene a napot, mint fényforrást pótolni. Melegítő kövekkel, mint hőforrást, dinamókkal, mint energiaforrást. Lehetséges volna?
De van Nap! Van Nap, amelyik ingyen adja önmagát, mint hő-, fény- és energiaforrás. Ezt a tényt a Biblia egyik legszebb képével illusztrálja. „Emeljétek fel a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat. Ő, aki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját néven szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen hijjok sincsen.” Micsoda kép: csillagsereg, mint egy óriás arany nyáj, amelyet pásztora néven szólít, hív elő a nemlét sötétségéből, teremt és pásztorol. Babilonban hosszú virrasztások alatt sokszor néztek Ézsaiásék az éjszakába, s szemlélték a csillagok járását, s az isteni hatalom, rend, bölcsesség és az isteni akarat bizonyságtevőit.
De láttak ők mást is. Megfigyelhették a világtörténelem tanúságtételét. A nagy hitvallást az Úrról, ki a „fejedelmeket semmivé teszi és a föld bíráit hiábavalókká változtatja.” „Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben, és ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak, és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el.” Látták, éppen ők látták, mint teszi Isten semmivé az asszírok, a médek, a perzsák és a görögök világbirodalmát. Mindezek a birodalmak szétszóródtak, mire Jézus megjelent. Azóta a testi Izráel lelki Izráellá vált, s mint ilyen örökölte az ígéreteket, s vitte tovább a csodát immár kétezer éve: birodalmak támadnak és vesznek el, de a kicsiny nyáj, a szent nép, a kiválasztottak serege romolhatatlanul áll.
Ezért feddi őket, és fedd minket: Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: „Elrejtetett az én utam az Úrtól, ügyemmel nem törődik Istenem.”
Hát nem hallottátok-e, nem tudjátok-e, hát nem hirdettetett-e néktek eleitől fogva, hogy Ő maga mondja: Vagyok! Úr vagyok! Erő vagyok! Atya vagyok!
Mindenki más lehet riadt, félelmes, panaszkodó, keseredett vagy gyűlölködő, egyedül a keresztyén ember nem, aki kétezer év óta szakadatlanul ezt az igehirdetést hallja: Vagyok! Úr vagyok! Erő vagyok! Atya vagyok!
Óh, aki bírja ezt az erőt! Tört szárnyú, földön vergődő madarakból, fészkükből kiömlött fecskefiókákból saskeselyűkké válnak. Eget-földet bejáró óriás győzelmes madarak. „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.”
Hogyan jutok hozzá?
Még csak egy van hátra: hogyan jutok hozzá ehhez az erőhöz?
Ha valaki feléd nyújt egy adománylevelet, hogyan jutsz hozzá? Utcasarki koldus, hogyan jutsz az alamizsnaképpen feléd nyújtott kenyérdarabhoz vagy diadémhoz? Úgy, hogy egyszerűen elfogadod. Hogyan jutunk a Nap erőihez? Talán mi gurítjuk fel az égre, mi gyújtjuk meg a fényét és tüzét? A Nap van és sugárzik ingyen kegyelemből, s a Naprendszer minden planétája, a planéták minden porszeme, él az erejével.
Él az erőivel.
Elég neked az én kegyelmem - mondja felolvasott leckénkben Pál. Az a Pál, akinek külső embere - saját bevallása szerint - csekély és silány; akit a Sátán angyala gyötört, aki infernális mélységből kiáltott fel: „Óh, én szegény ember, kicsoda szabadít meg engem a halálnak ebből a testéből?” S ez a Pál volt a világ egyik legszabadabb, legegyensúlyozottabb, legerősebb és legboldogabb embere, valóban királyi sas, a magasságok fejedelme. Ennek a Pálnak volt vezérigéje: „Elég neked az én kegyelmem!” Nem sok, nem kevés, hanem éppen elég. Elég volt neki, elég nekünk. És elég az egész világnak.
Elég arra, hogy békességed legyen, s olyan csöndesen szunnyadj el, mint egy csecsemő az anyaölben. Elég arra, hogy ezeknek a roppant nehéz napoknak fáradalmait törékeny tested kibírja, s mikor magad a magad terhét alig bírod, magadra vállald másokét. Elég arra, hogy el ne fáradj a szeretet szolgálatában, sem az áldozatban, sem a leleményben. Elég arra, hogy bocsánatot kérj és adj. Elég az engedelmességre, még ha kálváriás úton vezet is el. Elég az örömre és elég a halálra. De mindenekfelett elég az életre. A földi és az örökkévaló életre egyaránt.
Elég neked is.
Pasarét