Figyeljünk arra; hogy a példázatban levő kincs mennyire sorsszerű érték. Valaki egyszer azt látja, hogy az a kincs az egyetlen érték reá nézve, nélküle szegény lenne, vele, birtokában mérhetetlenül gazdag. Elkezd alkudozni érette, szeretné azt is megtartani, amije van s ezt is megnyerni. Ám de nem lehet. Oda kell adnia érte házát, földjét, nyáját, aranyát, drágaságait, talán a szabadságát, oda kell adnia az életét a mezőben elrejtett kincsért. Kockázatos az ár-verés, nem bizonyos, hogy benne van-e a megvásárolandó mezőben az elrejtett kincs, hátha tovább van, hátha már elvitték belőle. De az ember felteszi reá életét és odaad érte mindent.
Azután jön a birtokbavétel. Az ember, akinek semmije sem maradt, kezdi keresni elrejtett kincsét a szántóföldben. Türelemmel keres, hull orcája verítéke, remeg az ajka, a szíve még inkább, míg egyszer holtra fáradtan, fehér hajjal ráesik magaásta sírjának göröngyeire: hiába kerestem, nem találtam! Lehet, hogy nincs ennyi türelme, egynéhány kapavágás után kifárad, megállapítja, hogy hiábavaló a keresés, elrohan tépett ruhával, kifosztottan új földet keresni, új elrejtett kincs után ásni.
Nem lehet-e alkalmazni ezt a házaséletre is? Választásunkban sorsunk dől el. Házaséletünk az a szántóföld, amelyért minden egyebet odaadtunk, és minden boldogságot ott akarunk megtalálni. Keressük is olthatatlan vággyal. Hányan vannak, akik nem találják meg. Hányan vannak, akik korán kifáradnak és elmenekülnek.
A házasság mező. Az elrejtett kincs benne Jézus. Aki kincset akar találni benne, igazában csak ezt keresse. Minden más múló érték, elfogyó ajándék; ez örökkévaló. Gyémántmezőkön kevés és hervadó virág terem. Nem a ligeteiért értékes az ilyen föld, hanem a gyémántjaiért.
A házasságban éppen az a csodálatos, hogy benne Krisztus megtalálható. Feltalálható azért, mert embernek a szeretetviszonya, azért, mert türelem és szelídség nélkül elhordozni nem lehet, azért, mert szolgálatot és önfeláldozást kíván, azért, mert naponként kiált felülről jövő erők után, azért, mert minden részletével, bonyodalmával, válságával és győzelmeivel együtt olyan, mint egy gót templom üvegfestménye, amelyik önmagában egy csomó értelmetlen, kusza vonalból, tarka, csillogó üvegmozaikból áll, de ha átsüt rajta a nap, az egész és minden alkotó eleme tündöklő tisztasággal és világossággal sugározza a mennyei életnek a szépségét. Ha házaséletem, családi életem Krisztus jelenléte, dicsőségé süti át, akkor leli meg mélyértelmű titkát Istentől rendelt jelentését s áll itt előttünk az örökkévalóság dicsőségében.
Ennek a szimbóluma, hogy most itt álltok.