Isten a, maga képére teremtette az embert és úrrá tette a teremtett világ fölött. Az istenképnek ezt az uralkodóvá tételét, a teremtett világ fölött, ezt nevezzük kultúrának.
Az ember uralkodói tisztét csak szolgálat által tölti be.
Ennek a kettős törvénynek tükörképe a család; ezért a család minden igazi művelődésnek, istenkép elhatalmazásnak fundámentoma.
Csak alkalmazni kell tireátok ezeket az alaptörvényeket s kész az anyaszentegyház igehirdetése, amellyel a frigyeteket megáldja.
A Család célja az, hogy az Isten képe úrrá legyen a világ felett. Ezt szolgálja először azzal, hogy a családi élet szent kútjából fakad az élet, születik a gyermek. A gyermek nem azért drága, mert az apához vagy az anyához hasonlít, hanem azért, mert Istenhez hasonlít.
De az istenkép nem földi, külső kép, emberi arc, hanem lelki kép. Istenkép a szellem, istenkép a jóság, istenkép az a lelkület, amely Isten egyszülött Fiában: Jézus Krisztusban testesült meg.
Ennek kell uralkodóvá válnia a házasságban is.
Ez az, ami csak a szolgálat útján valósul meg. Csak az szeret, aki áldoz, csak az jó, aki másnak segít a maga hátratétele által, csak az az igazi ember, aki szeret, Isten örök törvényének, a szeretetnek engedelmeskedik.
Egymásban ezt a lelki arcot kell meglátnotok, ezt kell szeretnetek, ezt kell szolgálnotok. Ebben a lelki arcban van valami örök szépség, el nem múló ifjúság; csak azok szeretnek igazán, akik egy földi arc mögött ezt a halhatatlan orcát meglátják.
Csak a Krisztusban láthatjuk meg egymásnak ezt az arcát. Isten is Krisztuson át nézve látja meg rajtunk s ezért kegyelmez nekünk. Krisztus arca kipótolja, ami a mienkből hiányzik; megerősíti, ami csak kezdet bennünk, a jót; eltörli, ami végzet bennünk, a bűnt; kiengesztel a valóságért, valóságnak veszi az ígéretet, meglevőnek azt, ami csak lesz.
Krisztusban akkor látjuk egymást, ha Krisztusban szolgáljuk egymást.