A teremtett világ már készen volt és közepében állott az ember. Tudta, hogy ez az egész mindenség az övé, a csillagoktól a fűszálig. És az ember mérhetetlenül árva volt. Isten körülrakta frissen formált élőlényekkel: oroszlánnal, sassal, katicabogárral és az ember még árvább és még idegenebb volt a világon.
Maga Isten is megszánta.
Ekkor határozta el: «Szerzek néki segítőtársat, hozzáillőt.» Így formálta meg az asszonyt s adta legnagyobb ajándékul, egyben sorsa hordozójául az embernek. Az ember pedig a teremtés hajnalán, a boldog felfedezés nászában felujjongott: Ez már csakugyan társ! Olyan, mint én, hozzám- illő, csontomból való csont, testemből való test.
Azóta is örök tanítás: idegen e földön az az ember, aki nem találta meg a hozzáillő segítő társat. Nem nyújt neki vigasztalást nap, hold, csillagok serege, közeli és távoli világok, élőlényeknek birodalma, angyalok serege, az egész teremtett mindenség: árva és eltévedt a lélek mindaddig, amíg párját nem találta meg.
Milyen nagy tanítás ez arra, hogy maga a teremtő is a férfi és asszony közötti viszonyt a barátság alapeszméjére szerzette. Ez volt az az ősi gondolat, amelynek származéka, megérkező és eltűnő vendége a szerelem. Milyen világosan el van mondva ebben, hogy túl a szerelmen a segítés, a szolgálat az, ami férfi és nő viszonyát Isten törvényének megfelelővé teszi.
«Csontomból való csont, testemből való test.» Közös az eredetünk, közös a vérünk, de közös a bűnünk és a nyomorúságunk is. Az a csont és az a test a bűnesetben elbukott, férfi és asszony együtt romlott, nyomorúságban, szégyenben, egymás megrontásában is illők és méltók voltak egymáshoz.
Ezért vált szükségessé ennek a kapcsolatnak a megváltása, megszentelése, Krisztusban való helyreállítása; ha a csont, a vér, a test, a romlott emberi közösség megragadja, felveszi magába Krisztus megváltó és megszentelő lelkét. Ezt a megváltást csak együtt lehet átélni. Az az igazi házasság, ahol a hitvestársak Krisztusban találkoztak, Krisztus által illenek össze, Krisztusban kötötték meg azt a barátságot, amelynek érkező és tűnő vendége a szerelem, de szakadatlan éltetője a szolgálat és a szeretet. Krisztusban összeilleni: ez a keresztyén kapcsolat férfi és nő között!
Úgy reméljük, hogy ti ilyen pár vagytok, vagy még inkább: lesztek. Azért megáldunk titeket és imádkozunk értetek.