Athénben, a régi görögöknél a középiskolát gymnasionnak hívták, csak tornát és filozófiát tanítottak benne. A torna- tanítás célja volt a szép és erős test kialakítása, a szép, szabad és jó lélek eszközéül. A testnevelés menete az volt, hogy az ifjakat az úgynevezett ötös versenyben gyakorolták. Ez az ötös verseny: a futás, birkózás, ugrás, súlydobás és gerelyvetés. Úgy van összeválogatva, hogy aki mindenikből kiváló, testének összes képességeit kifejlesztette és elérte a tökéletessé reá nézve lehetséges fokát. Jól tudta mindenik, hogy ezt a célt csak akkor éri el, ha mind az öt testgyakorlási ágban egyenletesen és összhangzatosan fejlődik.
Ha a felolvasott alapígét nézem, azt kell mondanom, hogy itt Pál apostol egy lelki pentathlont ír le, a léleknek olyan öt gyakorlatát, amelynek együttes és összhangzatos fejlődésével elérhető az igazi eszmény: a keresztyén férfiasság eszménye.
Mivel most a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Országos Szövetsége tartja a maga nagy tavaszi konferenciáját, jó lesz erről a lelki ötösről beszélni, amelynek foglalata ez: Legyetek férfiak!
Hogyan lehettek azok?
Pál apostol a férfiasság első feltételévé, gyökerévé a hitet teszi. Az ő szemlélete szerint az embernek ez a legmagasabbrendű tevékenysége, az az erő, ami által más emberré, új emberré lehet és belegyökerezhetik egy csodálatos lelki világba. A hit nem valami káténak az elhivése, nem is igaznak tartása olyan dolgoknak, amelyeket mások szavára hiszünk el. Nem valami fanatikus elméleti meggyőződés bizonyos alapvető igazságokról. A hit a lélek hősies vonása, férfiassága, az a képessége, hogy teremtsen.
Meglátjuk akkor, hogy ha megkeressük a hit ellentétét. Ellentéte lehet a közömbösség, amikor egy lélekre nézve minden mindegy. Nem érdekli, hogy van-e Isten, halhatatlan-e a lélek, jóindulatú vagy ellenséges a nagy mindenség. Azután ellentéte a kételkedés, amikor az igazságot nem tudja megragadni, mindent kezébe vesz, mindent megpróbál, mindent elejt, nem tud választani, dönteni, kockázatot vállalni. Legélesebb ellentéte a cinizmus. Tudjátok-e, hogy a cinizmus szószerint ebhitet, kutyahitet jelentett, mert görögül a cyon kutyát jelent. A görög nem szerette a kutyát, tisztátalan, szemtelen, utálatos állatnak tartotta. Éppen ezért züllött ebek vették körül. Nem tudom, láttatok-e ti kivert, otthontalan kutyát, amelyik csak házal, lop, irigykedik, szennybe turkál? Ezekre az elzüllött kutyákra vonatkozik a cinizmus szó. A cinikus léleknek semmi sem szent, semmi sem nagy, semmi sem tiszta, nem képes meghatottságra, lelkesedésre, hálára, hűségre; aljas, rosszindulatú, letörölte magáról az emberi méltóságot.
Mindennek az ellentéte, isteni ellentéte: a hit. A léleknek az az ajándéka, hogy örökkévaló javakat lásson. Komolyan vegye a láthatatlan világot, vállalja a hitnek boldog kockázatát; tegye reá az életét egy hívó szóra, föltétlenül bízzék abban, aki őt a maga számára teremtette. Higyjen Igéjének százszor inkább, mint a szemének, fülének és kezének.
Átforrósodva gondoljon arra, hogy akármennyi nagy és szép dolog van a látható világban, a láthatatlan világ sokkal felségesebb, dicsőségesebb; ez a mi igazi világunk, ennek a szolgálatára születtünk, ide tartunk, mert innen indultunk el. A hit: méltóságtudat, a legmagasabb emberi méltóságnak, az istenképnek boldog hordozása.
A hit a férfi-emberben nem egyéb, mint, a lélek nemzőereje, amellyel megalkotja a maga láthatatlan világát, éppen úgy, mint a női lélekben nem egyéb, mint a lélek fogamzó ereje, amellyel fölfogja és kialakítja a láthatatlan világ titokzatos termékenyítő erőit. Férfi igazi férfivá hit által lesz, nő igazi nővé csak hit által lehet.
Legyetek férfiak, hívő férfiak. Ennek az első következménye az éberség. Alapígénk ezt kiáltja felénk: vigyázzatok! Nincs ennél inkább megszívlelendő intelem. Nincs lény a világon, amelynek inkább kell vigyáznia, mint a hívő embernek, a hívő ifjúnak, a hívő magyar ifjúnak. Vigyázz és légy résen! Azért, mert irtózatos veszedelmek fenyegetnek; azért, mert nem tudod, melyik pillanatban kell minden erődet latba vetned; azért, mert mindig készen kell lenned, valakit meg kell ragadnod, valamit el kell kerülnöd. Tudod-e, hogy addig is szörnyű, kísértés ostromolhat, amíg itt előttem ülsz és látszólag a beszédemre figyelsz? Tudod-e, hogy az ifjúsági munkában van egy láthatatlan jelenlevő: a sátán, aki itt is keresi és sokszor megejti a lelkeket? Tudod-e azt, hogy a tested természeténél fogva álmos, rest, ellensége az ösztökének, a célnak, a munkának? Tudod-e azt, hogy hol vagy, mi fenyeget, szakadatlanul tájékozódnod kell; amíg itt ülsz, egy óra alatt odakünn megváltozhatik a világ, újra számba kell venned, hova tartasz és merre jársz. Vigyázz, mert rabszolgakereskedők akarnak megejteni.
Világnézetek akarják gondolkodásodat meghamisítani; a közvélemény és divat belenyomul a lelkedbe és téged elnyomorít. Vigyázz, mert egy egész ellenséges mindenségnek az a legfőbb érdeke, hogy téged Krisztustól elszakítson, vele szembeállítson, életedből őt kiirtsa. A vigyázás szakadatlan figyelem, a vigyázás frissen tartott készség, a vigyázás munka a pihenésben és pihenés a munkában, a vigyázás őrtállás az élő Isten orcája előtt. Azért csak az tud vigyázni, aki imádkozik; csak az tud vigyázni, aki bőjtöl, csak az tud vigyázni, aki virraszt; csak az tud vigyázni, aki félelemmel és rettegéssel viszi végbe az ő üdvösségét. Lám a tanítványok a Getsemáné-kertben aludtak, mint egy fadarab a vért verítékező és imádkozó Mester mellett. Ezt a szörnyű példát ne folytasd tovább, magyar ifjúság, hogy te élettelen fadarabként aludj akkor, amikor Krisztus a világ megváltásának roppant művében vérrel verítékezik, keresztre feszítve jajgat, sírjából dicsőséges hajnalra kikél. Vigyázzatok!
Az éber és hívő lélek erős. Ez az erősség gyökerében véve bátorság. A léleknek elszánt, hősies kockázata, hívő indulata. Ez az a mozdulat, amellyel a magyar katona a rohamra indul; az életmentő beveti magát a vízbe fuldokló társa után. A döntő szót kimondja, hogy ha vele veszedelmet is idéz a fejére. Szemrebbenés nélkül néz a hatalmasoknak a szemébe s azt mondja, amit a halálraítélt bizonyságtevő bíráinak, akik fejvesztésre ítélték: a fejem a tietek, a szívem Krisztusé. De a bátorságon kívül jelent valami egyebet is. Erőssé válást. A léleknek a megacélosodását, azt a meglepetést, hogy hihetetlen dolgokat elbírunk és végrehajtunk. Tulajdonképpen senki sem ismeri a saját erőinek igazi nagyságát. Egy törékeny asszony, az édesanyád olyan terheket tud elhordozni, amely alatt férfiak összeroppannának. Körösi Csorna Sándor diákkorában sem aludt vetett ágyon, hanem a szoba hideg padlóján s köpenyéből csinált feje alá vánkost. És Tibet határán 30 fokos hidegben kilenc éven keresztül tudott egy munkán dolgozni. Acélozódjatok meg próbában, harcban, terhek bírásában, igában, robotban, kísértésben; lássátok meg elcsodálkozva, milyen erők lakoznak bennetek! Legyetek erősek.
Álljatok meg a hitben. Ez az állhatatosságra vonatkozik. Pompejiben még ma is ott áll egy bronzarcú katona, akit kőszénné sütött a láva és a tüzes hamu, de ott áll komoran, elszántan, ahová az utolsó parancsszó állította. Rengett a föld, égre csapott a vulkán, tűzeső hullott és kőzápor, az izzó hamu elborította a világot, de ő megállott ott mozdulatlanul. Mennyi ilyen helytállás történik ma a világon? Minden csatanyerés azon fordul meg, hogy voltak, akik helytálltak, amikor már lehetetlennek látszott a megmaradás. Minden csatát azért veszítettek el, mert voltak, akik korábban adták fel a helytállást, mint ahogy lehetett volna, mint ahogy kellett volna. Ez az állhatatosság, ez a jellemnek az ereje, a szívnek az a hűsége és az a megbízhatóság, amire építeni lehet. Ez az állhatatosság a legnemesebb oltári szolgálat. Nagy Sándorról jegyzi fel a történetíró, hogy egy reggel, amikor áldozott s két fiatal gyermek állott mellette, az egyiknek a karjára reá esett az oltárról egy tüzes tömjéndarab. A gyermek meg sem moccant, arca el nem torzult, szobornyugalommal állott ott és tartotta a tálcát vagy a kelyhet. Fiatal húsa már perzselődött, illata átütött a tömjénfüst szagán s Nagy Sándor, ahogy a történet írója feljegyzi, néhány perccel késleltette az áldozatát, hogy tovább gyönyörködjék a fiú állhatatosságában. Kegyetlen kép, idegen a mi keresztyén gondolatunktól, de van benne valami örök időkre vonzó. Az a fiú tudta, hogy az ő parányi kis szolgálata lényegesen hozzátartozik a világ legnagyobb emberének szolgálatához. Kicsiny volt, gyermek volt, minden idő legnagyobb hadvezére mellett, de állhatatosságának illatja 2400 éven át is hozzánk érkezik. És, ha egy pogány gyermek ilyenre volt képes, milyen állhatatosságot lehet várni attól a magyar ifjúságtól, amelyik Krisztus keresztje alatt tanulja a halálig való hűséget?
Végül azt mondja az Íge: Minden dolgotok szeretettel menjen végbe. Ezzel nemcsak azt mondja, hogy ne gyűlölj, hanem szeress, nemcsak azt, hogy ne keresd a magad hasznát, hanem a másét; nemcsak azt, légy jó ember, hanem kiadja a nagy parancsot: állj be az életüket elvesztegetők ünnepi menetébe, az életáldozók beláthatatlan sorába. Holnap vagy holnapután esetleg már közületek is nem egynek be kell állania abba a seregbe, amelyiknek egy része hősi halott lesz. «Nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja az ő barátaiért», mondja az evangéliom. Életet adni a mi barátainkért nemcsak a harcmezőn lehet. Lehet itthon is. El sem tudjuk képzelni, hogy miféle módjai és lehetőségei várnak reánk a szolgálatnak. Minden fiatal ember tudja háború idején, mi mindent tehet és mi mindent mulaszthat el. Mi mindent tehet a magyar ifjú azzal, ha hű szolgálatába életét ajánlja fel. Krisztus keresztje alatt tanuljuk meg, mit jelent katonának lenni, polgárnak lenni, köztisztviselőnek lenni, családtagnak lenni, családfőnek lenni. Ott tanuljuk meg, hogy aki meg akarja nyerni az életét, elveszíti és aki elveszíti Ő érette, megtalálja azt. Ott tanuljuk meg, mit használ, ha valaki az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall, avagy mi váltságot adhat az ember az ő lelkéért. Ott tanulja meg, hogy nem adhat semmiféle váltságot, mert egyszer már adott érette aranynál, ezüstnél drágább váltságot az Úr, amikor tiszta vérének hullásával lefizette érettünk a nagy árt s mind erre, mind a következő életre örökre talajdonába vett.
Ha az övé vagy, ne féltsd magad. Ne féltsd múló világodat, tűnő ifjúságodat, kedves földi életedet. Ha az övé vagy, érette küzdj, neki szolgálj, s add át életedet neki, az ő nagy nevének dicsőségére.
Ez a lelki pentathloh eredménye: az egyenletes, öszhangzatos és nemes élet az Úr Jézus Krisztusban. Ez a keresztyén férfiasság eszménye, úgy amint hitünk nagy hőseiben megvalósul.
Magyar ifjúság, legyetek férfiak!