A budapesti egyházközség szervezeti szabályai kimondják, hogy amennyiben valamelyik budapesti lelkész egyszersmint a dunamelléki egyházkerület püspöke: melléje, püspöksége ide-jére egy másodlelkészi állás szerveztetik.
Így választatott meg a Kálvin-téri egyházrész lelkésze mellé, püspöksége tartamára, másodlelkészül Göde Lajos szek¬szárdi lelkész, atyánkfia, aki egyszersmint a Kálvin-téri parókhiális kör adminisztrátori teendőivel is megbízatott.
Ünnepi pillanat ez reám, hogy téged, kedves lelkésztársam, e díszes gyülekezetnek bemutathatlak; boldog perc, hogy ezt a gyülekezetet, amelyet csak szeretni tudtam, de szolgálni nem, a te hűséges szívedre köthetem. Öröm nekem, hogy bejövetele¬det megáldhatom és híveimmel együtt imádkozhatom Istenhez érted és szolgálatodért.
Az ige, amelyet felolvastam, üde és ékes, mint egy friss keleti virág. Völgyben, árnyékban, szomorúságban ül egy nép és vár, vár reménytelenül. S egyszer a hegyek ormán, e sötét börtönfalak élén hajnali fényben megjelenik a hírnök, s hozza a szabadulás, az öröm, a béke üzenetét. Csillog a sarúja, fény¬lik a lábvértje, s amint jön, maga a beteljesülés, egy óriás pró-fécia: Uralkodik a te Istened!
Frissen, hajnali fényben jelenjünk meg egy szomorú nép, siralomházban guggoló tömeg látóhatárán, mint boldog megle¬petés, testbe öltözött örömhír: Uralkodik a mi Istenünk!
Uralkodik. Nem adta oda hatalmát senkinek: maga tartja a kezében; nem pihenő, elvont, óciózus Isten: csupa akarás, figyelem, szuverén tevékenység: uralkodó Isten. Nincsen előtte más hatalom: bitorló a bűn, az arany, a gőg, előtte porba omlik a bálvány.
Uralkodik a mi Istenünk! Eredj és mondd a felfuvalkodottnak, a konok szívűnek, a kalmár lelkűnek; eredj és mondd a mosolygó, a kerítő bűnnek, a dőre és vak hitetleneknek. Töre-dezzenek meg a lelkek, omoljanak porba a büszke fejek, öltöz¬zenek zsákba a vígadozók...
És a mi Istenünk uralkodik. Az, aki Atya... miért ma¬radna hát könnyes a szemed; Az, aki örök Irgalom, — miért zokognál hiába bűnbánatodban? Az, aki Megváltó: miért nyög¬nél e világ elemei alatt; Az, aki Örökélet, miért állanál remény¬telenül a sírok felett?
A mi Istenünk; aki éppen ezekben a napokban, mint aláza¬tos szolgaalak, tart Jeruzsálem felé, ahol már keresztjét ácsol¬ják. Megjelenik az Olajfák hegyén és felzokog a város láttára, mely pár nap múlva keresztre veri. Alakja csupa engedelmes¬ség, csupa áldozat, csupa szolgálat, s mégis sohasem tündökölt úgy az igazság: Sion, uralkodik a te Istened!
Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai: véresek, könnytől áztatottak, bűneink terhétől elborítottak.
Járj Ő előtte mikor itt vagy. Járj az Ő nyomában odakinn.
Legyen áldott a te bejöveteled!