„A mi hitünk meggyőzi a világot“. Soha prófécia még en¬nél felségesebben be nem teljesedett. Néhány üldözött, halvány apostol, mélyszemű és bújdosó koldusa az életnek, a római biro-dalom valamelyik ismeretlen zugában megáll és szemébe mondja a világ legnagyobb hatalmának, a sasos légiók ezreivel dicsekvő császárnak, az istenné tett Kyriosnak: A mi hitünk meggyőzi a világot!
És meggyőzte. Háromszáz év múlva ennek a birodalomnak Augustusa ott térdepel a kereszt lábai előtt és kétezer esz¬tendő múlva — ma — ezen a földön az emberi történelemnek legnagyobb lelki egysége, legnagyobb erkölcsi és szellemi al¬kotmánya az a keresztyénség, amelyről néhány egyszerű kol¬dus azt mondotta: a mi hitünk meggyőzi a világot.
Milyen jól esik hallani erről a történetről nekünk, üldö¬zötteknek, kicsinyeknek, legázolt és igaztalanul elnyomott nemzetnek, a szenvedések és az Ígéretek maroknyi népének! Mintha tavaszi erő feszítené meg vérünk zsilipjeit ma is, mikor a magyar alkotmány kupolás boltja alatt ünnepélyes szertartás között megnyitják a magyar országgyűlést és ebben a messze látszó szimbolikus képben világgá sugárzik az Ige igazsága: a mi hitünk meggyőzi a világot!
A mi hitünk meggyőzi a világot. Testvéreim, nekünk nem ezzel, vagy azzal a nemzettel, nem ezzel, vagy azzal az ember¬ öltővel, nekünk magával a világgal van bajunk. Vele folyik régi perünk, évezredes párviadalunk. Mint egykor Jákób vívott a Láthatatlannal a Jabbok vize mellett, úgy birkózik ezer év éjszakáján át ez a nép itt a Tisza—Duna között a történelem géniuszával, életre halálra. Évezredes birkózás az élet jogáért, nagy per azért, hogy lehessünk, nagy bizonyítás amellett, hogy vagyunk; birkózás egy idegen világgal, amely nem ismer, le¬néz, megőrölni és kitudni vágyik.
Nekünk azt a rejtelmes hatalmat kell meggyőznünk, ame¬lyet világnak, történelemnek nevezünk. Próbáltuk mi ezt a harcot megvívni fegyverrel, de a mi fegyverünk nem győzte meg a világot. Volt idő, mikor azt gondoltuk, hogy nagyha¬talmi állásunk szuronyerdeje megvédi hazánk határait, hogy minden jól van, mert az ágyúk mellett füstölgő kanóccal álla¬nak az éber katonák. Letarolt tavaszunk minden szomorúsága, az elvesztett háborúnak minden nyomora, összetörettetésünk és megcsúfoltatásunk íme, bizonyítja: a világot fegyverrel meggyőzni nem lehet! Nem tudtuk meggyőzni ezt a világot a mi igazságunkkal sem. Hiába volt papiroson megírva, hiába volt mindnyájunk leikébe vésve, hiába tártuk hamis és igaz bírák elé, nem látták meg, sőt még meg se hallgatták; hiába volt az ékesszólás és a kétségbeesés, hiába dörömböltünk és rimánkodtunk, igazságunk halott igazság maradt. Nem hittek mellette az élet bizonyságtételének. A mi igazságunk nem győzte meg a világot.
Egyedül a mi hitünk győzi meg a világot.
Nem látjátok, hogy megkezdette ezt a nagy győzelmet? Ma¬gyarország ezredéves történetében sok fölséges, sok csodálatos esemény van, Nagy Lajos daliái, akik Adriánál száguldoztak, Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára nyögte, de tudjátok meg, hogy alig van csodálatosabb, mint ennek az utolsó öt-hat esztendőnek a története. Ezalatt történt meg az a kibeszélhetetlenül nagy dolog, hogy elhangzott e nemzet felett a feltámadás igéje: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és járj! A mi hitünk meggyőzi a világot.
Mi ez a hit? Először is Istenből táplálkozó és Istenre tá¬maszkodó fundamentumos meggyőződés arról, hogy ennek a nemzetnek sorsát Isten eleve elrendelte. Nem katonák és diplo¬maták, nem politikusok és próféták: maga Isten ír sorsot e nép¬nek s ezt a sorsot megírta és megpecsételte, mielőtt világ lett volna. A mi hitünk halálos bátorság a veszedelmek között; nem tőlünk függ és nem rajtunk múlik sorsunk: Isten kezében van. Fagyos nyugalom, amely a dekrétum fényírását betűzi akkor is, ha összeomlik a világ. Derült, gyermeki bizalom arról, hogy Isten ezzel a nemzettel valami jót és valami szépet gondolt, éle¬tet és dicsőséget tartogat számára. Lehet, hogy próbálja, veri és bünteti, de a szívében van egy felséges tanács, van egy édes terv e sokat kínzott és sokat vérzett nemzet számára. Miért? Óh, nem azért, mert megérdemeltük, nem azért, hogy kiverekedtük, vagy jogunk van hozzá, hanem azért, mert Isten sza¬bad kegyelem, jókedvű és adakozó Isten, az életnek és az Ígéret¬nek Istene.
Ez a magyar hit fiatal, üde, vakmerő és határtalan. Az igazi hit világában nincsenek korlátok, ahol igazi hit van, ott végtelen a lehetőség.
De ez a hit éppen azért, mert Istentől született és Istenre támaszkodik, bármily vakmerő, bármily korlátlan, mégis alá¬zatos és józan. Jézust a Sátán azzal kísértette, hogy vesse le magát a jeruzsálemi templom tetejéről, mert Isten angyalai meg fogják őrizni őt. Testvéreim, az Istent kísérteni könnyű, de Istennek engedelmeskedni nehéz. Isten az ő világát nem vak¬merő kalandokra rendezte be, Isten az ő világának alaptörvé¬nyévé a Getsemánét és Golgothát tette, a vértanúságot, a tűrést és a hit és önfeláldozás győzedelmét. Azt a szent „mindazon¬által“-t, hogy ne az én, hanem a te akaratod legyen meg.
Ez a magyar hit építő, munkás, éltető hit, amelyik mögött ott van az egész ember, ott van az egész nemzet egész szellemi erejével, erkölcsi méltóságával, újjászületett lényének minden igéretével és alkotásával. Ez a hit szent. Nem fér hozzá semmi olyan, ami ellentétben áll az Isten szentségével és a szeplőtelen magyar becsület hófehérségével.
Ez a hit az egyetlen fegyver, testvéreim, a győzhetetlen fegyver. Hányszor tördeltük a kezünket, hogy hiába halt meg annyi drága magyar ifjú, hiába hullott a vérnek bíboros mag¬vetése? Miért, miért volt az a sok gyász és élettékozlás? Egy ilyen nap, mint a mai, alapígénk fényében, megéreztet valamit abból, hogy a kihullott vér nem volt hiábavalóság.
Óh, hogy mi idáig jutottunk, hogy él a nemzet lelkiisme¬rete, jobbik énje ösztönös biztossággal választ igaz és hamis között: mindebben benne van a kihullott magyar vérnek tör-ténelemformáló ígérete, a nemzeti lélek mélyén megtermő ál¬dása. És megérteti velünk azt is, hogy a mi hitünk a mi egyet¬len igazságunk. Ha eddig nem ismerték el, eljön az idő, mikor el fogják ismerni.
Testvéreim, ha a mi igazságunk mellett megszólal az élet, a történelem dörgő apológiája, nincs az a fórum, amelyen a bíró fel ne emelkedjék székéből és meg ne hajoljon egy méltatlanul összetört nemzetnek megbántott orcája előtt.
A mi hitünk meggyőzi a világot. Megértettük, úgy-e bár, hogy azok szerint a törvények szerint győzi meg, ahogy annak¬idején az apostoli hit győzte meg a világot. A mi magyar hi¬tünk ennek az evangéliumnak, ennek a nagy győzelmes apos¬toli hitnek egyik élő darabja. A mi magyar hitünk a kereszt igazsága, a mi magyar hitünk a kereszt győzedelme!
A mi hitünk meggyőzi a világot!