Van egy régi magyar játék. Valami történelmi emlékhez fűződhetik, amidőn a Lengyelországból jövő legitim királyfi elfoglalta a bitorlótól az őt jogosan megillető trónt. Az én gyermekkoromban még játszották a falusi gyerekek, de már ez is régen volt, nem csoda, ha ti már nem is ismeritek. Hegyoldalon körülkerítettünk egy helyet s kiválasztottunk két erős fiút vezérnek. Egyik volt a fekete király, az felül állott; a másik: a fehér, alul. A fekete királynak volt nagyobb serege, a fehérnek kisebb. Mindkét sereg katonái egyenkint a vezér mögé állottak és egymás ruháját, vagy övét fogták egyik kezükkel. A két vezér között a következő párbeszéddel indult a játék:
- Ki népe vagytok? - Kérdezte a fekete király.
- Lengyel László jó királyé.
- Az is nekünk ellenségünk.
- Hidunk lábát eltörétek, fel sem ácsolátok,
Erre megindult a harc. Az alulállók összefogózva el akarták foglalni a felülvalók helyét, amazok a testükkel védelmezték állásaikat. Ha elszakadt a lánc, mert valaki elenged te az elülállók övét: megérintették az illetőt és fogoly lett. Vagy a foglyul ejtővel harcolt tovább, vagy kiállott. A játék akkor fejeződött be, mikor a jó király felülkerekedett és elfoglalta a fekete király hadállásait.
Felülkerekedni: minden játéknak ez a célja. De ez a célja a történelemnek és ez a célja az életnek is. Azt mondhatnám, hogy a cserkészet legfőbb célja ez: felülkerekedni és elfoglalni a világ fejedelmétől az élet magaslatait, kitűzni a Jó Király fehér zászlóját a csúcsra.
Erre tanít az a világjamboree, amelynek tanúságát összefoglalhatom a felolvasott íge alapgondolatában:
- Ki győz?
- A Jézus Krisztus jó vitéze.
Akkor, ha
először:
csakugyan a Krisztusé ez a jó vitéz. Vannak ám a fekete királynak, a Világ Fejedelmének is jó vitézei. Pompás testű, ragyogó tehetségű, okos, erős, ravasz és kegyetlen katonák ezek. Íme, bizonyság erre, hogy ők hódították meg a világot. Övék a pénz, a hatalom, az öröm és a dicsőség. Fenn hivalkodnak az élet csúcsain s diadalénekük felcsap a csillagokig.
Csak az bír velük, aki csakugyan a Krisztusé! Alapígénk szerint: aki «megerősödött a Krisztus Jézusban való kegyelemben». Ez azt jelenti: akinek erős a lelke, a belső embere, mert a Krisztus él benne. Ki a legerősebb ember? Nem az olympiádok győztese, hanem akiben legtöbb van a Krisztusból: az Ő világosságából, hitéből, szeretetéből, tisztaságából, szentségéből, egyszóval: lelkéből. Az ember erősebb, mint a világ; ennek bizonysága a kultúra. A lélek erősebb, mint a test, ennek bizonysága a történelem. Legerősebb a Szentlélek, ezt hirdeti az anyaszentegyház. De csak az bír a Szentlélek erejével, aki erősen belefogózik Krisztusba, a Jó Királyba, s soha sem engedi el. Aki naponként bibliát olvas, imádkozik, egyszóval Szent Lélekkel táplálkozik; aki megerősödött a Jézus Krisztusban való kegyelemben. Ki győz tehát? A Jézus Krisztus jó vitéze, de az is csak akkor, ha
másodszor:
elszakad a világtól. Alapígénk ezt így fejezi ki: «egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba: hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta».
De hát hogy követeljem én tőletek, hogy szakadjatok el ettől a bűbájos és gyönyörű világtól? Hogyan tagadhatjátok meg a tavaszt, a természetet, az életet, hogy elmenekülhessetek hiú és rontó kísértései elől? Nem is azt tanítom, hogy tagadjátok meg a világot, hanem hogy legyetek úrrá felette; nem azt mondom: meneküljetek az élet elől, hanem hogy szenteljétek meg azt; nem azt mondom: légy remete; azt mondom: légy hős; nem azt mondom: sanyargasd a testet, azt mondom: légy a Szent Lélek atlétája! Ez azt jelenti: állíts az Isten dicsőségének szolgálatába mindent: a természetet, hogy megismerd belőle Istent és élvezd az Ő teremtő művészetét; az embert, hogy az Ő képe mása legyen; testedet, hogy a Szent Lélek templomává váljék, lelkedet, hogy légy e földön az Ő ihletésének hárfája, tilinkója vagy orgonája. Tietek minden; de ti a Krisztuséi! Az a Jézus Krisztus jó vitéze, aki Istentől vesz mindent ajándékba, mert magát Istennek adta. Éppen ezért
harmadszor:
«hordozza a munkának terhét». Minden komoly munka nehéz, de legnehezebb az igazi cserkész munkája. Más csak a maga terhét hordozza, az igazi cserkész a másokét is a magáé mellett. Nemcsak maga tanul: másnak is segít tanulni; nemcsak magára vigyáz: felelősséget hordoz másokért is. Nem az a célja, hogy ő megéljen, gazdag, mívelt, boldog legyen: az a célja, hogy nemzete éljen, az egész emberiség míveltebb és boldogabb legyen. Az igazi cserkész a jobb jövő katonája, fiatal marathoni futó a nagy Király győzelmének örömhírével. Ez az ifjúság mozgósítása, a Holnap hadijátéka.
Igen, mert a cserkész szolgál. Szolgál másnak, hazájának, az egész emberiségnek; egyszóval: a Krisztusnak. A cserkész Krisztus igáját hordozza s ezért minden igazi cserkész akár kicsiny, akár nagy: a mennyei Jeruzsálemnek, Krisztus országának keresztes vitéze!
Mint ilyen
negyedszer:
bizonyságtevő és misszionárius. «Amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, akik másoknak tanítására alkalmasok lesznek. » Csak az az igazi cserkész, aki lelkeket nyer meg a Jó Király számára. A lelket nem lehet erővel meghódítani, csak lélekkel. Éppen ezért a barátság a leghatalmasabb missziói munka. Nem cimborákat: barátokat keresünk. Nem magunknak: Krisztusnak keressük. Világmegváltást akarunk világbarátság árán. Szeretetet akarunk igazsággal és igazságot szeretettel. Éppen azért a mi harcunk szabályszerű küzdelem, vagy amint a sportban mondják - fair play. Nem gyülölködünk, de nem is hazudunk. Nem akarjuk kifesteni a vén világ mumia arcát az élet színeivel: új tavaszt, új világot akarunk, új élet és új lelek árán. Nem táncolunk régi bálványok körül: az Élet fejedelmének vagyunk a heroldjai!
Világ cserkészei, ki népe vagytok?
A fehér királyé: Krisztusé, ki harcra vezeti seregét a Bitorló ellen. Hiába szállotta meg a Világ Fejedelme az élet magaslatait, hiába övé a Pénz, a Hatalom, az Öröm, hiába verte láncra a Természetet és hiába ragadta kezébe a Technikát: mi győzni akarunk. Eltörte annak az aranyhídnak a lábát, mely ezt a földi életet az örökkévalósággal köti össze s halhatatlan lelkünket iszappal itatja, tört szárnyainkkal a port verdesteti: mi, a Jézus Krisztus jó vitézei, harmincezer fiú a gödöllői jamboreen újra felesküdtünk: a csúcs a mienk lesz, a híd állni fog s az Ő fehér zászlóját diadalmasan lengeti majd új hajnalok boldog lehellete!
A gödöllői világ-jamboree-n,