Első alkalom ez atyámfiai, hogy a magyar nemzet hivatalos és nem hivatalos társadalma, a magyar törvényhozásrendelte módon, március 15-én egybegyül és Isten előtt megállva ünnepel. Ez az ünneplés ne legyen néhány ismerős szólamnak a dörgő ismételgetése, hanem legyen egy komoly, férfias, a szenvedések tüzében megpróbált és megtisztult nemzetnek öntudatos hódolata saját történelmének legnagyobb tanúsága, summázó gondolata előtt. Csak így lehet a mai nap áldás a nemzetre nézve; acélfürdő, amelyből megifjodva kél ki; nagy teremtő gondolatok parazsával való táplálkozás, amelytől szárnyai nőnek a magyar léleknek, mint a mesebeli táltosnak.
Erre int minket, mostani történelmi helyzetünk is. Lám a magyar nemzet akkor énekelheti el kiolthatatlan szabadságvágyának diadalmas énekét, amidőn kifosztva és megcsonkítva, összetörve és megalázva, a halál árnyékának völgyébe szállott alá. Hadd zúgjon e mélységben a diadalmas zsoltár és hangja mint kinyujtózkodó gigászok feszüljenek neki a reánk boruló kegyetlen égnek. Hadd énekelje az ezeréves nemzet az ifjúság és jövő dalát, úgy hogy újuljon meg belé a lelke!
A felolvasott Íge különösen alkalmas arra, hogy mai ünnepünket a legmagasabb csúcsra emelje fel, s mintegy az örökkévalóság szempontjai alá nelyezze. Alkalmas erre, mert a kijelentés legmagasabb hegyormán gyulladt fel ez örök gondolatnak égi lángja, mint a Mondó hegyek tüze: az igazság szabaddá tesz.
Az igazság szabaddá tesz! Sokan hajlandók azt hinni, hogy a fegyver tesz szabaddá. Sokan hajlandók azt vitatni, hogy a szabadság kikutathatatlan és értelmetlen történelmi erők véletlen játéka csupán. Milyen hatalmasan zeng ezekkel szemben az Íge: az igazság szabaddá tesz. Hiszen a fegyverben az erő és győzelem csak az igazság lehet. Ahol nincs igazság, a fegyver hiába győz, viszont az igazság több mint fegyver; kard el nem veheti, erőszak meg nem ronthatja, s a történelmi véletlenek tulajdonképpen régi igazságoknak feltámadása és próbája.
Mi az az igazság, ami szabaddá tesz? Ha lépcsőzetesen akarjuk a szabaddá tevő igazság fogalmát összerakni, először is azt mondjuk, hogy kiinduló pontja a nemzeti elhivatás tudata. Isten nem játékból teremti a nemzeteket. Mindenik mögött terve, célja rejlik. A nemzeti történelem Isten örökkévaló rendeléseinek testbe öltözött társadalmi képe. Minden nemzetnek tehát éppen azért, mert egyéniség, jussa van az élethez, parancsa van az életre. Nincs hatalom, amely ezt megakadályozza vagy letagadhassa. A magyarnak addig van ereje és joga élni, amíg magyar marad. És addig, amíg magyar tud lenni, olyan isteni jog alapján létezik, mint a csillagok, a cédrusok, a sasok, mint minden egyéniség. Addig, amíg a magyar akar és tud élni, mellette áll az egész természet bizonyságtétele, mellette áll az Isten. Megismerni tehát a lépcsőfok alsó igazságát, azt jelenti, tudjunk minél tisztábban magyarok lenni.
De ez az első lépcsőfok nem elégít ki minket. A mi életünk alapigazsága nemcsak az, hogy magyarok legyünk, hanem az, hogy mi módon legyünk magyarok. A szabadság csupán formai jelentés mindaddig, amíg egyszerű létkérdésről van szó. Magasabbá a második fokon válik, amikor a szabadság az erkölcsi érték feltétele lesz. Nincs erkölcsi érték szabadság nélkül, de jaj annak a szabadságnak, amely nem az erkölcsi érték szolgálatában áll. Lehet, hogy a rabszolga szeressen, hű legyen, lelkesedjék, magát feláldozza, de akkor le a láncokkal! Nem szeretet az, amit kényszerítenek, nem hűség, amelyik félelemből vagy kényszerből származik, nem áldozat, amely nem szabad elhatározásból született. Legyen tehát szabad a magyar, hogy parancsolhasson önmagának, hogy a jót magáért a jóért akarja. Legyen szabad, hogy felelős lehessen s egyedül az erkölcsi törvény előtt meghajló tiszta hódolatból cselekedje azt, amit tennie kell.
Azért nem ismerek nagyobb gonoszságot, mintha egyének és nemzetek erkölcsi szabadságát korlátozza bármely jóindulatú külső hatalom. Valaha az emberiség szörnyedve fog visszagondolni arra, hogy 1919-ben a fegyver és a hatalom jogánál, az emberi mívelődés jelszava alatt szabad nemzeteket láncokba vertek, majdnem száz évvel azután, hogy az emberi mivelődés, évezredes fejlődés során, vérpatakok és martiromságok árán, az egyesek rabszolgaságát eltörölte. Nagy bűn a rabszolgakereskedés, nagy bűn a bethlehemi gyermekgyilkosság, de legnagyobb bűn egész nemzeteket láncra verni és ezzel a világ legnagyobb erkölcsi javát, a szabad nemzetek méltóságát megcsúfolni és befertőzni azt az istenképet, amely a világ alapeszméje volt, amely legmagasabb fokon a nemzeti fölség erkölcsi jelentéséből sugárzik elő.
Mikor tehát a szabaddá tevő igazságot keressük, a nemzet önbecsüléséről alkotott fogalom szentsége előtt hódolunk meg. Mikor ezt keressük, tiltakozunk a nyers erőszak gonosz ténye ellen, amelyet a legmagasabb erkölcsi törvényadás: egy nemzet fölsége ellen követnek el.
De ez a gondolat átvisz egy még magasabb fokra: a szabaddá tevő igazságnak arra a lépcsőjére, amelyet jóindulatnak, jóakaratnak nevezünk. Ugyanis a szabadságban lehet különböztetni külső, politikai szabadság és belső, erkölcsi szabadság között. Politikailag szabad nemzet süllyedhet erkölcsi szolgaságba: Róma a császárok uralma alatt minden szabadsággal bírt, olyan szabadsággal, amilyennel az őserdő tigrise, a mocsarak miazmái, a mesebeli Leviathánok bírnak, de mindenestől fogva a sötétségnek és bűnnek volt a rabszolgája. A lengyel nemesség a XVII. és XVIII. században nagyobb szabadsággal bírt, mint bármely politikai nemzet, de ez csak ürügy volt a határtalan és féktelen szabadosságra, az önző, egyéni érdek vagy rögeszme parancsuralmára. A francia forradalom a szabadság ihletésére támadt és a kommün rémuralma nagyobb rabszolgaságot teremtett, mint a keleti satrapák kényuralma. Az orosz kommunizmus a szabadság programmját vette ajkára és minden borzalomnak, minden igazságtalanságnak, minden bűnnek országa lett. Vannak államok, amelyek nemrég nyerték el a felségjogokat, mindezt palástúl használják igazságtalanságaik és kegyetlenségeik eltakarására. Felolvasott igénkben is a keményszívű zsidók azt vitatják, hogy mi Ábrahám magva vagyunk, sohasem szolgáltunk senkinek. Mint egy villámcsapás éri őket az Úr felelete: aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
Itt derül ki a Krisztus gondolkozásának egész fensége és dicsősége. E szerint nincs más szabadság csak az, amely a bűntől szabadít meg és nincs más szolgaság, csak az, amelyik a bűn láncaival kötöz meg. Politikai szolgaságok is csak bűnből származhatnak és politikai szabadság is erkölcsi tisztaságból táplálkozhatik.
Megismeritek az igazságot és az szabaddá tesz titeket. Az igazságnak ez a megismerése csak az önvizsgálaton át vezet. Tudnunk kell azt, hogy a szolgaságból mennyi a mi bűnünk és mennyi mások bűne. Mások bűne ellen segít a fegyver, vagy a történelmi fordulat, magunk bűne ellen csak a töredelem és a megváltás segít. Így lesz minden magyar szabadságünnep nyilvános bűnvallássá, közgyónássá a felől, hogy mit vétettünk a multban és miben vagyunk bűnösök ma is. Ez teszi a mi ünnepünket komollyá, megrázóvá, szentté. Az ünnepi csendbe mély szánom-bánom hangja döng, a bűnbánat hamuja szitál lehajtott fejünkre és arccal a földreborulva fekszik a szőrcsuhába öltözött nemzet egyetlenegy Szabadítója, Megváltója és Királya lábai előtt.
És ezzel fellépünk a legmagasabb csúcsra. Az az igazság, amelyik szabaddá tesz minket, maga a Krisztus. Maga a Krisztus, mint testté lett igazság, a makulátlan és új, igazi életnek a képe. Maga a Krisztus, mint egyetlen szabadító, akiben Isten megvált és újjá teremt. Maga a Krisztus, mint legegyetemesebb életelv és világterv, a szabadság és a szolgálat, a jóakarat és a szeretet világterve. A legmagasabb ihletés és a legkeményebb bőjt képe és útja.
Ezt az igazságot kell megismernünk. Megismerni őt pedig annyi, mint átalakulni az Ő ábrázatjára, megszerezni az élet jogát, a hivatás tudatát, reáeszmélni eszközi voltunk becsére, engedni, hogy rajtunk és történelmünkön keresztül Isten örök rendelése érvényesüljön, a szabad, az igaz, a megváltott magyar nemzet történelmében. Hadd zúgjon át az első márciusi ünnepen az örök márciusi üzenet, a szabadság, megújulás és szentség evangélioma: Ha a Fiú megszabadít, valósággal szabadok lesztek.