A magyar országgyűlés kapui újra kitárulnak. Az ilyen nap mindig nagy ünnep egy nép életében, mennyivel inkább a magyar nép életében, amely mindenha – akár Pusztaszeren, akár a Rákos mezején, akár a koronázó Pozsonyban, akár a bűbájos Budapesten ment végbe ez az esemény – az országgyűlésben ébredt méltósága, felelőssége és szabadsága, egyszóval jogi és erkölcsi autonómiájának öntudatára. Nagyszerű pillanat ez, az aratás és a magvetés szent találkozója, az élet kenyerének ünnepies megszegése. Most is az élet kenyerét tartjuk kezünkben felmagasztosulva. Ez a tény és a felolvasott Íge jelképes, de sugárzóan tiszta értelme egy csodát és egy parancsot állít elénkbe: a liszt csodáját és a kovász parancsát.
1.
A liszt csodáját a sareptai özvegyasszony története ábrázolja. Rettentő istenítélet után minden élet elfogyott, csak egy marék liszt maradt meg egy szegény özvegyasszony vékájában. Az volt tehát a legnagyobb kérdés: meg lehet-e menteni ezt a marék lisztet az élet számára és meg lehet-e menteni az életet vele? Meglehetett.
A nagy összeomlás után megmaradt egy maroknyi magyar. Nem több a vékabeli lisztnél. Másoknak, ellenségeinknek dúsgazdag aratás jutott; ott is arattak, ahol nem vetettek. Mi azt is elvesztettük, aminek magvetése önnön jogunk, könnyünk és vérünk volt, egy hosszú ezeréven és hosszú világháborún át. Összes örökségünk egy marék liszt vala: egy összetört, feldarabolt, holteleven nemzet. Egyetlen egy kérdés, egyetlen egy feladat maradt reánk: magának a puszta létezésnek nagy kérdőjele.
...S e nagy omladékon:
«Élünk-e hát mi?» búsan kérdezők.
Tizenhárom év megadta rá a nagy feleletet. Igen, élünk. A vékabeli liszt nem fogyott el...
E pillanatban ne kérdezzük, ki tette ezt a csodát. Jönnek majd kései történetírók, s boldogabb nemzedék okulására elmondják, kit és kiket illet ezért a nemzet hálája. Ha pedig tévednének: semmivel sem lesznek nagyobbak azok, akiket méltatlanul magasztalnak és semmivel sem lesznek kisebbek azok, akiknek nevét talán elhallgatják, vagy szidalmazzák.
De itt, e boltok alatt, ez ünnepi pillanatban ne adjunk másnak dicséretet, egyedül Annak, aki Úr ég és föld felett, s titokzatosan intézi a magyarok sorsát. Neki köszönjük meg, hogy a vékabeli liszt nem fogyott el, s megtörtént a világtörténelem egyik legnagyobb csodája: íme, élünk!
2.
A liszt csodája átutal a kovász nagy parancsára. «Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, melyet vevén az asszony, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.»
Az élet megvan, de nekünk ezzel nem szabad megelégednünk. Nekünk az élet minősége kell! A maroknyi magyar liszt kiált magasabb életminőség után. Egy koldussá tett ország az erkölcsi méltóság javai után áhítozik. Új birodalmakat akarunk hódítani a műveltség, a lelki nemesség és az erkölcsi nagyság világában. Aranyunk nincs: a szavunk és a jellemünk legyen nemes fém. Vasunk nincs, kardunk kettétört: az igazság a mi haderőnk. Nem lehetünk nagyhatalom: de nagyhatalom egy nemzet becsülete, mely tud élni és meg tud halni. Elszedték gazdasági forrásainkat, csak a két kezünk, s a takarékosság egyetlen bőségszarunk. Kovászt a megmaradt három mérce lisztbe!
Erre biztat multunknak az a nagy tanúsága, hogy ezt a nemzetet mindig a magasabb rendű élet kovásza tartotta meg. Ilyen kovász volt a keresztyénség, amely átjárta és megszentelte a magyar művelődést. Ilyen kovász volt a reformáció, amely millió gondolatcsirával megkelesztette a magyar élet álmos, széthulló tésztáját. Kovász volt a Széchenyi reformja, Kelet népét öntudattal, tervvel lelkesítette át. Kovász a nagy fájdalmak élesztője, a hősök halálának oltóanyaga, a sok álom, eszmény, bizonyságtétel, melyekkel nagy embereink éltető hatása áthevítette és megkelesztette a magyar életet.
Ezzel biztat a jövő reménye. A három mérce liszt öt országban van szétszórva. Sohasem lesz belőle egy, csak a lélek kovásza által. Nincs az a hatalom, amely a laza lisztet élő egységbe szorítsa. Ez csak a lelki magyarság benső győzelmes átszervezése útján lehetséges. A revizió nagy gondolatára csak a pecsétet üti rá a külpolitika, de annak parancsoló előfeltételeit a magyar lélek teremti elő.
Előttünk áll tehát a mának nagy feladata: a lélekben megújult, erkölcsben naggyá lett Magyarország. A mi politikánk csak a «tiszta ész» politikája lehet, de ez azt jelenti, hogy egyszersmind a «tiszta kéz» a «tiszta ajk» és a «tiszta szív» politikája legyen. Mindez a kovász műve.
Ha egy szóval akarom kifejezni, mi ez a kovász, azt mondom: Krisztus és az ő teremtő szelleme. Annyit fog ez a nemzet előre menni, amennyit felfele szállva közeledik Hozzá.
A magyar út távoli célok felé vezet, de ez csak a magasságok útja lehet, mint a nyílvesszőé, mint a turulmadáré.
Péntek este egy gépmadár szállt át az óceánon, s ült meg Budapest kapui előtt. Akkor érkezett meg a «Justice for Hungary». Ez is távoli célok magasságokon átvezető útja volt. Az új magyar turul az örök magyar turulnak, a sorsdöntő jósmadárnak a képe, amely repül naptámadat felé.
Turulmadár, te tűzben tollászkodó főnix, repülj a hajnal felé!
Az odafelvalókkal törődjetek!
Országgyűlés megnyitására.