Ha azt kérdeznék tőlem, mondjam meg egy szóval, mit műveltek az apostolok, azt mondanám: halásztak. Halhatatlan lelkek után mentek, ezekért vívtak halálos, személyes tusát, s életük árán is ezeket mentették ki a bűn özönvizéből, vitték át egy új és magasabbrendű élet árjaiba. Ha azt kérdeznék tőlem, mi az anyaszentegyháznak legfőbb feladata? Ezt mondanám: a halászat. Nemcsak az, hogy prédikálja az ígét, hiszen Szent Antal is prédikálta a rosszképű cápáknak, de ezek csak tovább falták kicsiny testvéreiket. Nem csak a tanítás, mert Eutychost is tanította Pál, mégis elaludt a buzgóságtól és kiesett az emeleti ablakon. Hanem igenis a halászat, mert a halászatban nemcsak az Íge hirdetése, hanem annak eredményes, foganatos volta is ki van fejezve; nemcsak a tanítás, hanem a tudás, sőt az élet, nemcsak a hit, hanem az engedelmesség is. És ha azt kérdeznék tőlem, mi a feladata az egyházaknak, lelkipásztoroknak, presbitereknek, szóval a Krisztus élő és dolgozó egyházának? Ezt mondanám: ember-halászat. A halhatatlan lélek megragadása, megmentése és megtartása. Ezért a keresztyén egyház szimbolikájában mindig kiemelkedő helye volt a halnak, a halásznak, a halónak és a halászatnak. Ha tehát most Péter apostol csodálatos halfogásáról beszélünk, tulajdonképpen magunkról és magunknak szólunk, mert azt mondjuk meg, milyen a mi munkánk Isten országában.
Hogy a Péter csodálatos halfogása milyen volt, nem kell elismételnem. Azt mondhatnám, hogy az emberhalászásnak ez az örök képe. Az apostolok cselekedetéről írott könyv sok- sok példát tud felmutatni ennek a jellegzetes és törvényszerű halászatnak a különböző mozzanataira. Én itt csak hármat említek meg.
I.
Először azt, hogy nem szabad elcsüggednünk, ha nincs hal. Lám Péterék egész éjjel dolgoztak a nélkül, hogy egyetlenegy halat fogtak volna. Reggeli napfényben fáradt és sötét arccal mosták hálóikat. Szavában: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit, van valami elfojtott keserűség.
Ilyen kiszámíthatatlan az ember-halászat is. Hányszor történik meg, hogy mindent megteszünk, ami tőlünk telik és még sincs eredmény. Lelkipásztorok szétpattannak az Úr házának szerelmétől és nem telnek a templomok. Lelküket teszik ki pásztori rábeszélésekben és taglóütésként éri új meg új reverzális-adás. A presbiter éjt nappallá tesz önzetlen szolgálatában, s mégis a könnyelmű vagy rosszindulatú susárlás még az értékesebb lelkeket is megzavarja, s előbb gyanú majd ellenségeskedés néz az egyház őrállóira. Ha a szigorú erkölcsi törvényt érvényesítjük, azt mondják, üldözzük a kedves és bohém bűnöst. Ha Krisztus tűrő és bízó kegyelmét alkalmazzuk, jönnek a szigorúak, akik a napot is szennyfoltnak nézik az égen és bűnpártolásról beszélnek.
Ezeknek szól alapígénknek nagy vigasztalása. Igen, néha emberileg eredménytelennek látszik a halászat. De nekünk csak arra legyen gondunk, hogy mi mindent megtettünk légyen. Ne hányjuk fel a hiábavaló munkát, Isten országában van elmulasztott munka, de hiábavaló munka nincs. Nem tudod hol és mikor, de gyümölcse megterem. Erdőn, mezőn, mikor meghervadnak a levelek, s széthullanak a fák és növények magvai, azt hihetnéd, hogy értelmetlen tékozlás folyik: semmivé válik az élet gyümölcse, mert nyomtalanul széthull az ürbe. Pedig ez egy fölséges magvetés, ahol Isten dolgozik, csak mi nem látjuk azt a mozdulatot, amelv a magot barázdába szórja. Minden hű munka kalászt terem, Isten nem csúfoltathatik meg. A Galata levélnek ezt az Ígéjét: valamit ember veténd, azt aratja, így is lehet hangsúlyozni: valamit ember vet, azt aratja is. Ne sírj azon, hogy munkád hiábavaló, ha tiszta lélekkel dolgozol!
II.
A második vigasztalás, amit e történetből merítünk, az, hogy ha jelentkezik az eredmény, nem szabad elbizakodnunk, nem szabad azt magunknak tulajdonítani. Ebben Péter jó példaadó. Mikor váratlanul olyan dús lett az eredmény, hogy a hajó elsüllyedt volna a drága teher alatt, ha új emberek új hajókkal meg nem érkeztek volna: nem állott ki a hajó orrára és nem gratulált magának: ezt valóban jól csináltam. Nem adott jelt, hogy ünneplő sereg fogadja a parton, s Kapernaumban jegyezzék fel az ő vitézlő cselekedetét. Hanem Megérezte, hogy az eredmény nem a mi érdemünk, hanem Isten ajándéka, sőt éppen az eredményben érezte meg a félelmes, a váratlan, a csodatevő Istent. Ezért leborult Krisztus előtt és felszakadt belőle a megrázó vallomás: eredj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok.
Azt hiszem, keresztyén lelkipásztornak, egyházi munkásnak, hívú embernek ez a legjobb példa. Meglátni azt, hogy nem a mi érdemünk az eredmény, hanem Isten ajándéka. Az öreg Rákóczi György, egyik legeredményesebb erdélyi fejedelem ezt az Ígét választotta élete vezérszólamává, vésette az ágyúiba, iratta bele a Bibliájába, rakatta ki aranykelyheire: nem azé, aki fut és nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené. Az, hogy nálunk nem tér vissza üresen az Íge, hogy éhesek a lelkek és jönnek pásztori szó után, hogy egy ébredés tavaszi szellője leng körül, hogy itt az egyes gyülekezetekben olyan gazdag a halfogás, hogy szomszéd gyülekezetek segítségére van kölcsönösen szükségünk, Istennek nagy ajándéka, amelynek mi hálásszívű tanúbizonyságai vagyunk, akik boldogoknak valljuk magunkat, hogy Isten ebben a munkában eszközül választott minket. De minél erősebben látjuk Isten dicsőségét, annál határozottabban valljuk a magunk gyarló voltát, s mikor édes terhe alatt süllyedez a hajó, legszívesebben szeretnénk felzokogni; eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!
III.
De hát éppen az a csodálatos, hogy nem megy el. Ezt mutatja a harmadik és talán legfölségesebb tanítás, az, hogy vedd a csónakodba Jézust Ha nem is mondhatjuk, hogy azért volt eredménytelen a Péter esti halfogása, mert nem ült a csónakban Jézus, az igenis igazság, hogy azért volt eredményes a Péter reggeli halfogása, mert csónakában ott ült Jézus. Jaj az üres csónakoknak, akik szüntelen cirkálnak part mellett siklanak, mindent elkövetnek, hogy eredményt mutassanak fel, mégis üresen indulnak, s még üresebben térnek meg. Rakhatnak rá száz színes lampiont, muzsikálhat rajta vidám, zajos zene, lenghet fekete zászló rajta, mint a kalózhajókon, lehet, hogy idegen lobogó alatt akar tovasiklani, mint a csempészhajók, jaj az üres csónakoknak amelyekben nem ül Jézus. Azok hozhatnak fegyvert, hozhatnak aranyat, hozhatnak mérget, örömet vagy halált, nem jő rajtuk Jézus, az Ő gazdag emberhalászatának a terhével.
Jézus áll a csónakod mellett; vedd fel, s az ö parancsára evezz a mélyre ki. Vállald a legnagyobbat, a lehetetlent. Ne félj a vihartól, ne félj ellenségtől, mert Ő vele új törvény és új erő lépett a hajódra. Nélküle ez a törvény:
Habár felül a gálya,
S alul a víz dagálya,
Azért a víz az úr.
Ő vele pedig ez a törvény: kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek neki. Ő az Úr, a csodálatos halász.