A felolvasott ige nyomán most olyan valamiről szeretnék beszélni, amiről nem régen a bibliaórákon már szó volt, ti. a Bibliában lévő csodák problémájáról. Arról, hogy a mai hívő ember hogyan tekintse és értékelje azokat a csodás eseményeket, amelyekkel tele van a Szentírás. Érdekes, hogy régebben, évszázadokkal ezelőtt éppen azokat a csodákat, amiket Jézus tett, tekintették az Ő isteni mivolta bizonyságának. Ma azonban alaposan megváltozott az egész szellemi klíma: ma alig akadna ember, aki azért hinne Jézus istenségében, mert csodálatos módon született, és mert sok csodálatos dolgot művelt. Ma ezek a csodák már nem támasztóoszlopai a hitnek, hanem éppen botránykövei. Sokan éppen ebben ütköznek meg, sokak számára éppen ez a kritikus pont: a csoda! Tehát éppen az, hogy Jézus személyével kapcsolatosan mindig újra ilyesmit olvasunk a Bibliában, hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak... Ez az, ami a természettudományos fejlettség mai fokán lévő gondolkodó ember számára olyan nehézzé teszi a hitet! – Hogyan viszonyuljunk hát az ilyen csodás elbeszélésekhez, bibliai csodákhoz?
Vannak, akik egyszerűen intézik el ezt a kérdést, mondván: Ezek csak olyan mondák, a történelmi hitelességre számot nem is tartó regék, mint pl. a csodaszarvas legendája a magyar múltból. Vagy: Ezek csak szimbolikus jelentőségű elbeszélések, nem az a lényegük, hogy valóban megtörténtek, hanem valami igazságot jelképeznek, mint Aesopus állatmeséi. Van, aki még egy szerűbben intézi el a csodákat és azt mondja: Csak az akkori ember primitív világszemlélete látott azokban az eseményekben csodákat, ma azonban már, amikor a csillagászat, meg a biológia, meg a kémia, meg a pszichológia sok mindent megmagyarázott, ilyen ismereteknek a birtokában már nem lenne csoda az, ami régen csodának hatott. Mint ahogyan pl. egy modern technikáról semmit sem tudó ember ha meglátna és meghallana egy zsebrádiót, elámulva szemlélné az érthetetlen csodát, de a kellő ismeretek birtokában már nem csoda a zsebrádió, hanem nagyon is érthető. Tehát a természettudományos ismeretek tágulásával egyre szűkül a csoda lehetősége – mondják. De valóban így van? Valóban csak bizonytalan hitelű legendák, vagy ma már tudományosan is megmagyarázható jelenségek azok a csodák, amikről a Bibliában olvasunk? Valóban ilyen egyszerűen elintézhető az a sok csoda, ami az isteni kijelentésnek szinte egyenesen a jellegét adja meg? Nos hát, nem így van, atyámfiai. Hogy van hát?
Ha már természettudományos szempontból szemléljük a Bibliában leírt csodás eseményeket, akkor általában két csoportba oszthatjuk ezeket: az egyik csoportba azok a csodák tartoznak, amelyek természettudományos úton valóban megmagyarázhatók, amelyek tehát nincsenek ellentétben a tudomány által eddig fölismert természeti törvényekkel. Isten a dolgok természetes folyását, tehát magukat a természeti törvényeket használja fel úgy, hogy abból valaki számára csodás segítség lesz. Isten mintegy a természeti törvények által dolgozik, és a természeti törvények által hajtja végre a maga akaratát. – Elmondtam már itt egyszer azt a történetet, ami pár évvel ezelőtt történt a gyülekezetünk két tagjával. Egy nagyon komoly hívő, magányos, idős asszony esti imádságát végezte; egyszerre egy szintén idős és magányos barátnőjére gondolt és úgy érezte, hogy azt neki most fel kell hívni telefonon. Rögtön meg is tette. Tárcsázott, és a másik lakásban megszólalt a telefon csengője. Kiderült, hogy az a barátnő nagy elhagyatottságában és keserűségében éppen abban a pillanatban akarta végrehajtani a régen tervezett öngyilkosságot, amikor megszólalt a telefon csengője. Úgy érezte, mintha egy láthatatlan erő lefogta volna a kezét az utolsó pillanatban. S amikor elkezdtek beszélgetni, az öngyilkosjelölt lassan egészen megvigasztalódott, lecsendesedett – ma is él még. Mi történt? Csoda? Olyan értelemben nem, hogy valami természeti törvénnyel ellenkező dolog történt volna; mert az nem természetfölötti, hogy valakinek eszébe jut egy másik valaki; az sem, hogy berregni kezd egy telefoncsengő, mert ha a drótokba belekerül az áram, ami a tárcsázás következtében általában meg kell hogy történjék, akkor a hívott szám csengője berregni kezd. Ez fizikai törvény. Tehát semmi természetfölötti dolog nem történt – és mégis csoda történt, mert mindezek által a természetes jelenségek által Isten egy embert megmentett az öngyilkosságtól. Mert nem az a csoda, hogy annak az asszonynak eszébe jutott a barátnője, hanem az, hogy éppen akkor jutott eszébe. És nem az a csoda, hogy a telefon megszólalt, hanem hogy éppen akkor szólalt meg. És ez az „éppen akkor” – ez a csoda! Mert emögött az Isten cselekedett, természeti törvények keretei között mozgó események által; ez volt a csoda. Így lett belőle csodálatos szabadulás egy ember számára.
Így a Bibliának nagyon sok csodája „megmagyarázható”, már amennyire ez magyarázatot jelent. Csak kettőt hadd említsek példának: Egyik a Vörös-tenger szétválása a zsidók előtt. Nagyon elképzelhető, hogy a természeti törvényekkel egyáltalában nem ellenkező, meteorológiailag ismert jelenség történt itt. Talán egy rendkívülien nagy apály, párosulva egy erősen szárító déli széllel tette lehetővé a menekülőknek, hogy a Vörös-tengernek a jelenlegi Szuezi-csatorna felé eső nyúlványán száraz lábbal átkelhettek. Utánuk pedig egy erős dagály és szélfordulat visszazúdította a vizeket az üldöző egyiptomiak nyakára. Az egyik csapat megmenekült, a másik ottveszett. Természettudományos szempontból tehát semmi csoda, az ismert természeti törvényekkel ellenkező dolog nem történt; de a csoda az, hogy éppen akkor jött az apály, és éppen akkor jött az a dagály, amikor egy szorongatott nép Istenhez kiáltott segítségért. És itt megint az, hogy éppen akkor jött az apály, és éppen akkor jött a dagály, amikor erre a segítség szempontjából szükség volt: ez a csoda!
A másik példa: Péter apostolnak a jeruzsálemi fogságból való szabadulása. Le van írva, hogy a három ajtóval lezárt börtönben éjszaka álmából riasztotta fel Pétert az angyal, majd átvezette három őrségen és három kapun, ki egészen az utcáig – s eltűnt mellőle. Péter pedig mehetett szabadon, ahova akart. Megint semmi természetfeletti értelemben vett csoda nem történt az én véleményem szerint. Sokkal inkább az a valószínű, hogy az az „angyal” – ami szó szerint angelosz, magyarul küldöttet jelent – egy titokban Krisztus-hívő tagja volt az őrségnek. Ma úgy mondanánk: be volt építve egy hívő a börtönőrök közé, és ez ment titokban Péter segítségére. Kivárta, míg álomba merülnek az őrség többi tagjai, akkor csendben kinyitotta az ajtókat és kivezette Pétert, majd amikor már kívül volt, megmondta neki, hogy most iparkodjék eltűnni erről a környékről... Tehát nagyon valószínű, hogy nem egy égből leszálló angyal természetfölötti erőmegnyilvánulása történt itt, hanem nagyon is érthető, utánanyomozható emberi cselekvés – amiben a csoda mégis az, hogy éppen akkor és éppen ott volt az őrség tagjai között egy olyan ember, akire Istennek szüksége volt, hogy Péter számára szabaddá tegye az utat a börtönből. Véletlenül volt ott éppen egy hívő ember? Dehogy! Isten rendezte így a dolgokat – tehát valóban csoda történt.
De nemcsak ilyen csodák vannak a Bibliában, amelyek mintegy bele vannak ágyazva a természeti törvényekbe, hanem olyanok is – és ez a másik csoport –, amelyekben valóban a természeti törvények áttörése történik. Például amikor Jézus azt mondja a gutaütöttnek, hogy „Kelj fel, vedd a nyoszolyádat és eredj haza”, és a bénulás abban a pillanatban megszűnik: ez olyan eset, amit nem lehet természetes úton létrejött gyógyulásnak nevezni. Vagy mikor Lázárnak, a négy napja halottnak így kiált a sírba: „Lázár jöjj ki!” – és a halott megéledt, ezt nem lehet semmiféle ismert természeti törvénnyel összhangba hozni. Itt teljesen megmagyarázhatatlan, természetfölötti értelemben vett csoda történt. Ez az, amire a természettudomány azt mondja: ilyen nincs, ilyen nem lehet, nem történhetik meg! Lehetetlen. Ellentétben áll minden természeti törvényszerűséggel. Itt azután igazán a hitünk legalapvetőbb kérdéséről van szó. Arról, hogy olyan Istenben hiszünk-e, aki ezt a világot minden természeti törvényszerűségével együtt teremtette, vagy olyanban, akit a mi képzeletünk teremtett bele ebbe a világba? A Biblia arról beszél, hogy Isten a Teremtő. Ismeritek azt az olcsó érvet, amit egy régi csillagász egyszer igy mondott: Átkutattam távcsömmel a világmindenséget, de Istent benne sehol sem találtam. Hát persze hogy nem! Hiszen nem is úgy áll a dolog, hogy Isten valahol benne van ebben a világban, hanem úgy, hogy ez a világ van benne az Istenben, Isten tenyerén, Isten szeretetében. A hitünk tehát igenis számol egy olyan Hatalommal, egy olyan Intelligenciával, egy olyan Szeretettel és Bölcsességgel, élő Valakivel, aki fölötte áll az általa teremtett világnak, és e világba általa beleteremtett természeti törvényszerűségeknek. Van hatalma belenyúlni az okozatiság, vagy a gravitáció, vagy a pszichikai törvényszerűség által megszabott folyama tokba és változtatni rajtuk.
Csak egy példával hadd illusztráljam ezt. Nézzétek: mi történik, amikor így felemelem a karomat? A nehézségi erő a karom molekuláit lefelé húzza, s ennek ellenére ezek a molekulák felfelé emelkednek. Ez a felfelé való mozgása a molekuláknak természettudományos szempontból tekintve láthatatlan okok következménye, mert hiszen az akaratom, amelyik itt működik, láthatatlan. Ez is mondható tehát csodának, hiszen az a dimenzió, ahonnét ez a testrész mozgatódik, a fizika és kémia számára ismeretlen. Persze senki sem tartja csodának, mert hozzá vagyunk szokva, hogy ilyen mozgás mögött valakinek az akarati ereje van. Tehát tulajdonképpen nem az történik, hogy felfüggesztetik egy természeti törvény, hanem az, hogy az okoknak az egészében valahol egy olyan ok működik, amelyik egy másik dimenzióból való: nem fizikai, hanem szellemi világból való – és mégis hatással van az anyagi világra. Nos tehát: Isten egy számunkra ismeretlen dimenzióból ne tudna belehatni a természeti világba, akár anélkül is, hogy megsértse a természeti törvényeket? Hiszen ha erre nem volna hatalma Istennek, ha az életünk minden eseménye előre megállapított törvényszerűségek szerint folyna le, mint ahogy lepereg egy film, amin változtatni már nem lehet: akkor semmi értelme nem lenne az imádságnak!
De egyébként is, a mai természettudomány már sokkal óvatosabb, sem hogy kategorikusan kijelentené valamiről, hogy ez pedig lehetetlen! Mióta az anyagi világ legkisebb részét, az atom szerkezetét is ismerjük, mióta az anyagban fölszabadították az energiát, és mióta tudjuk, hogy az anyag nem „van”, hanem „történik”, és mióta tudjuk, hogy a természeti történés nem mechanikus oksági törvények által megszabott folyamat – mint régen képzelték –, hanem olyan titokzatos energetikus történés, ami sokkal inkább egy akarati működéshez hasonlít, azóta a csodák lehetőségével újra számol a tudomány is – azóta a bibliai csodák újra elképzelhetők a mai fizikában is. Elképzelhetők: ez nem azt jelenti, hogy megmagyarázhatók, mert amit Isten cselekszik, az mindig titok marad.
Nem is itt van a csodák problémájának a megoldása számunkra. Hanem ott, hogy tulajdonképpen egyetlen egy csoda van: Jézus maga! Nem az Ő cselekedetei elsősorban, nem a gyógyítások, halott-támasztások, hanem az Ő személye. Az inkarnáció. Az, hogy Isten megjelent testben. A Jézusban közénk jött Isten, a Jézusban teremtménnyé lett Teremtő, a Jézusban természeti törvényeknek magát alávető természetfölötti Hatalom, a Jézusban emberi bűnt magára vevő isteni Szentség, a Jézusban halált elszenvedő örök Élet: ez a csoda! Aki ez előtt az igazán minden értelmet fölülhaladó csoda előtt meghódol, annak a számára nem problematikus már a többi csodája sem a Bibliának, illetve Istennek! Hiszen az, aki a Krisztus csodája előtt meghódol, ezentúl önmagán tapasztalja a csodát, a saját szívén, indulatain, természetén. Isten legszívesebben nem az atomok és molekulák világába nyúl bele a maga csodatevő hatalmával, hanem az emberi szívbe. Van-e nagyobb csoda annál, mint egy ember életének a megváltozása? A bűn és halál lefelé húzó nehézségi erőitől való megszabadulása, föltisztulása az embernek? Ki tudná megmagyarázni azt a csodát, hogy egy embernek az indulati és gondolati reflexei, amelyek beidegződtek már a gyűlöletre, a rosszindulatra, az irigységre – egyszerre egészen másként kezdenek működni, és az idegpályákon a szeretet, jóság, békesség melege áramlik... Pedig valóban ilyen csoda történik bennem, amikor a Csodával: Jézussal összekapcsolódik a lelkem! Hiszen Jézussal Isten világa tört be ebbe a világba. A bibliai csodák is annak a jelei, hogy elkezdődött a világ megváltása a bűn és halál hatalmából. Itt a Megváltó!
Egy kórházi beteggel beszélgettem múltkor. Orvosilag reménytelen eset. Ő is tudja. Azt mondta: én mégis hiszek a csodában. Azt mondtam neki: ne a csodában higgyen, hanem Jézusban! És most nektek is ezt hadd mondjam: ne ilyen vagy amolyan csoda lehetőségében higgyetek, hanem higgyetek Jézus Krisztusban! És akkor egyszerre azt látjátok majd, hogy megtelik körülöttetek a világ, az egész élet – sok drága csodával! Isten érthetetlen, nagy szeretetének a jeleivel!
Ámen.
Dátum: 1961. április 16.