Keresztyén Testvéreim!
Mi, akik már nemcsak a nagypénteki, hanem a húsvéti evangéliumot is ismerjük, akik tehát Krisztus feltámadása utáni időből tekintünk vissza a nagypénteki eseményekre, tudhatjuk azt, hogy nagypéntek nem a gyásznak a napja, hanem az új szövetség megpecsételésének, az Isten és ember békekötésének, tehát a hálaadásnak és az örvendezésnek boldog ünnepe! Talán furcsán hangzik örömről és boldogságról beszélni akkor, amikor a Biblia e nap eseményeinek az előadásában szakadatlanul vérről beszél. Szomorú, véres események emléke fűződik ama pénteki naphoz! Maga Jézus is az utolsó vacsorán a pohárral a kezében az Ő vérét emlegeti, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatjára. A Gecsemáné-kertbeli gyötrődéséről fel van jegyezve, hogy az Ő verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullottak. Pilátus is Krisztus vérét emlegeti anélkül, hogy sejtelme lenne a jelentéséről: ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől. Még kevésbé tudja a nép, milyen hallatlanul igazat mond, amikor így kiált: az Ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon. Azután véresre korbácsolják a mi Urunkat, a tövisből font koszorút úgy nyomják a fejére, hogy kiserkenjen a vér.
Azután jön a kereszt. Itt már minden csupa vér. Átszögezik a kezét, a lábát, egy katona lándzsával beledöf az oldalába. Vér, vér, mindenütt csak vér. Nem állati vér, mint a vágóhídon - még csak nem is emberi vér, mint a harctereken, hanem az emberré lett Istennek, a Szentháromság második személyének, a mi Urunk Jézus Krisztusnak a tiszta, ártatlan vére! Mi mégis ezt a véres napot nevezhetjük a hálaadás és örvendezés boldog ünnepének! Mégpedig éppen e vér miatt. Éppen az a sok vér teszi számunkra örökre a legáldottabb nappá a nagypénteket. „Mert tetszett az Atyának, hogy Krisztus által békéltessen meg mindent magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által!” (Kol 1,20) Lássuk azért most, mi jelentősége van hát a Krisztus vérének.
Van az Újtestamentumban egy Ige, amely arról szól, hogy Krisztus vére beszél! Nem vettük-e észre, hogy a vérnek általában milyen szívbe markoló beszéde van?! Egy vérfolt pl. a szobában hangosan hirdeti, hogy ott valami iszonyú kegyetlen gonoszság történt: megöltek valakit. Vagy egy másik vérfolt beszél esetleg egy önmagával meghasonlott emberi élet tragédiájáról, egy szomorú testi-lelki összeomlásról. A véres katonazubbony hangosan beszél egy vitéz katonáról, bátor férfiról, elszánt küzdelmekről, földet rengető csatazajról, fergeteges borzalmakról, jövendőt megalapozó hősi halálról! A vérnek olykor nagyon hangos a beszéde. Ábel vére a Biblia szavai szerint meg éppen az égre kiáltott föl
Ha még az emberi vérnek is ilyen hallható beszéde van, mennyivel inkább beszél Jézus Krisztus vére?! Az Ő vére kiált föl igazán az égre, és beszél az Isten előtt. Testvérem, Krisztus Urunk keresztfán kifolyt vére az igazságos Isten trónusa előtt rólad és rólam beszél. Krisztus szent vérének tehát ott van szava, mégpedig döntő szava, ott, a legmagasabb helyen, ahol minden ember sorsát irányítják, ahol mindnyájunk üdvösségéről-kárhozatáról, életéről-haláláról, időben és örökkévalóságban való állapotáról döntenek! Krisztus vére beleszól ebbe a döntésbe és irányításba. Isten mindenki fölött, aki e földről elébe kerül -márpedig ki nem kerül elébe egyszer? -, Jézus kiontott vérére való tekintettel mond ítéletet. Ilyen nagy szava van a kereszt vérének a mennyben!
Azt mondottam, rólad meg rólam beszél odafönt Jézus Krisztus vére az Isten előtt! Nem rémülsz-e meg arra a gondolatra, hogy mi-mindent mondhat Krisztus vére az Istennek rólad?! Azt hiszem, te magad sem áltatod már magad azzal, hogy csupa szépet és jót. Azt hiszem, te is érzed, hogy amikor már ennyire vérre megy a dolog, akkor előkerül minden bűnöd, még az is, amiről nem is tudtál, nemcsak az, amit takargattál. Ugye, te is érzed velem együtt, hogy nem vagy különb a tanítványoknál, akik gyáván szétfutottak, amikor Mesterüket elfogták? Ugye, te is úgy gondolod, hogy a Krisztus vére most elmondja Isten előtt, hányszor hunyászkodtál meg gyáván egy társaságban, a hivatali főnököd előtt, a munkatársaid között vagy a parlamentben, amikor a Krisztus ügye melletti bátor kiállásra lett volna szükség, amikor nyíltan, hangosan bizonyságot kellett volna tenned Krisztus mellett, még ha a népszerűségedbe, az állásodba vagy az életedbe került volna is? Elmondja a vér, hogy te sem vagy különb Pilátusnál, aki bár tudta, hogy ártatlan Jézus, mégis kiszolgáltatta Őt a nép dühének - hányszor látod te is tisztán, hogy mi volna az Isten akarata szerinti választás, és te mégis másként döntesz, mert úgy az egyszerűbb és kényelmesebb! Nem vagy különb azoknál, akik megköpdösték, megcsúfolták a Megváltót: hiszen a te életed is tele van olyan mélységekkel, amelyek megcsúfolását jelentik a keresztyén nevednek. Ugye, nem vagy különb azoknál sem, akik töviskoszorút nyomtak a fejére és átszegezték a kezét lábát? El tudod képzelni, milyen tövis szúródik nem is a fejébe, hanem a szívébe Jézusnak, amikor hallja egy-egy durva, gyűlölködő szavadat, amikor érzi egy-egy szenvedélytől tüzes érzelmedet?! Óh, folytathatnánk bűneinknek ezt a nyomorult felsorolását vég nélkül, de ennyi is elég. Ennyiből is épp eléggé kiderül, hogy te is, én is oka vagyunk Krisztus vére hullásának. Magamat látom a tanítványokban, Pilátusban, a főpapokban, a népben, a katonákban, Jézus minden gyilkosában: rettenetes teherként fájdul rá a lelkemre a fölismerés, hogy részes vagyok a Krisztus halálában!
Most képzeld el, hogy ez a vér, aminek a kiontásában nekünk is részünk van: az égre kiált, beszél, beszél az Isten előtt, rólunk beszél! Ugyan mit mondhatna mást, mint szörnyű vádakat, fölsorolva minden vétkünket, mit kérhetne mást, mint bosszút, mint a rajta esett sérelem megtorlását, igazságos büntetést?! Ha még Ábelnek, Ádám fiának a vére is megtorlásért kiált az égre, mennyivel inkább Krisztusé, az Isten Fiáé! Ha így volna, ha Jézus vére vádakat beszélne Isten előtt: akkor valóban a legmélyebb gyász napja volna számunkra a nagypéntek! De nem így van! Jézus vére nem vádol, hanem kegyelmet kér! Az Ő vére bűneid eltörlését, Isten emlékezetéből való kitörlését kéri! Az Ő vére valóban az égre kiált, de azt kiáltja szakadatlanul tovább, amit a keresztfán is kiáltott Jézus: Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek! Hallgasd csak, Testvérem: olyan hathatósan beszél Jézus vére a mennyben az Isten trónusa előtt, hogy az Újszövetség egyik Igéjének a tanúsága szerint -amely a Zsidókhoz írott levélben van megírva a 10. rész 17. versében, érdemes megjegyezni mint dokumentumot - maga Isten személyesen így nyilatkozik: „az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem!”
Érted ezt, Testvérem? Krisztus vére vád és szemrehányás helyett eltörli az Isten emlékezetéből minden vétkünket! Ha ezt elfogadod, ha ezt hiszed, Testvérem, akkor vedd tudomásul, hogy az Isten kiengesztelődött irántad. Bármilyen óriási bűneid voltak is, bármilyen mély szakadék tátongott közted és az Úr között: Isten most békességet szerzett veled az Ő keresztjének a vére által! Hiszed-e ezt?
Az Ótestamentumban le van írva egy nagy pogány lakoma, amit az egyik babiloni király, Bélsazár rendezett udvari főemberei számára. A jeruzsálemi templomból elrabolt szent edényekből itták a bort, egyre nőtt a mámor, tetőpontra hágott a mulatozók vidám hangulata, amikor egyszerre megjelent a teremben egy titokzatos kéz, és betűket kezdett írni a terem falán. Dániel próféta megfejtette az írást, és leolvasta róla az Isten ítéletét, mely így hangzott: megmérettél, könnyűnek találtattál, és el fogsz veszni! Az Isten ítélete még azon az éjszakán beteljesedett a királyon és mulató társaságán! Egyszer személy szerint mindnyájunkkal megtörténik ez a jelenet. Egyikünk sem kerüli ki a nagy utolsó ítéletet az Isten színe előtt. Hogy hogyan fog lefolyni ez az ítélet a maga részleteiben, azt nem tudom, de a lényege mindenesetre az lesz, hogy mérlegre kerül az életünk. A mérleg egyik serpenyőjében lesznek életed összes cselekedetei, mulasztásai, minden gondolatod, érzelmed, szavad, indulatod. A mérleg másik serpenyőjében pedig ott lesz a Tízparancsolat, meg Jézus nagy parancsolata! Azt hiszem, semmi kétséged nincs, hogy mi lesz az eredmény: az, hogy „megmérettél, és könnyűnek találtattál”! De ekkor történik a csoda: Krisztusnak a vére, az, ami a fejéből, a kezéből-lábából meg az oldalából ömlött ki a keresztfára, valami csodálatos és titokzatos módon beleömlik a nagy mérlegnek abba a serpenyőjébe, amelyben az én könnyű életem szorong, és a saját végtelen súlyával lenyomja a megbillent mérleget, és egyensúlyba hozza a másik serpenyővel. A nagy megméretés eredménye így a Krisztus jóvoltából az lesz, hogy az Isten egy olyan nyomorult bűnös emberről, mint én vagy te, kimondja a végérvényes ítéletet: Ennek az embernek az élete tökéletesen megfelelt minden kívánságomnak és törvényemnek!
Krisztus minden szeretetét, jóságát és engedelmességét nekem tulajdonítja az Isten - az én hibáimat, bűneimet pedig neki rója fel. Úgy néz reám, mintha én volnék Jézus, és úgy néz Jézusra, mintha Jézus élné az én bűnös életemet. Jézus minden tökéletességét bennem jutalmazza, és az én összes vétkemet Jézusban bünteti! Ezt jelenti Pál apostolnak ez a sokat emlegetett kijelentése, hogy „megigazultunk a Krisztus vére által”!
Végül, Testvéreim, a bűn nemcsak teher az életünkön, nemcsak hatalom, amely rabszolgaságban tart, hanem mocsok, szenny, ami tisztátalanná teszi a lelket, a testet, az egész életet! Mennél inkább tudom, hogy Isten megbocsátja bűneimet Jézus Krisztus véréért: annál inkább szeretnék már most meg is szabadulni, megtisztulni a bűneimtől. Van-e hatalom, amelyik még ma kiragadhat a paráznaság, az iszákosság, az okkult tudományok, az elégedetlenség, a gőg, az önzés tényleges bűneiből?! Neveléssel, kultúrával, felvilágosodással, állami törvényekkel vagy önfegyelemmel ilyen szennyeket az életünkről letisztítani nem lehet. Mindez csak annyit ér, mint Pilátus kézmosása! Szappannal, vízzel meg törülközővel a bűntől szabadulni nem lehet! A bűntől csak egyetlen tisztulási lehetőség van: Jézus vére, amelyről azt írja János apostol, hogy megtisztít bennünket minden bűntől! Ezt a vért ki nem állhatja a Sátán. Ez a vér az ő teljes vereségét, minden munkájának a tökéletes csődjét jelenti. Tudta ezt az Úr jól, és azért is hullatta a vérét, hogy legyen ezen a világon valami, amivel lelket is lehet mosni! A Te bűnödből is van szabadulás, Testvérem, abból a bűnödből, ami olyan nehézzé teszi az életedet, ami ellen már olyan sokszor küzdöttél, hiába. Csak kérd az Urat imádságban, hogy tisztítson meg téged az Ő vére által attól a bűntől!
Abból indultunk ki, hogy tetszett az Atyának, hogy a Krisztus által békéltessen meg mindent magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által! Ez a vér szerez bűnbocsánatot számunkra, ez a vér tesz igazzá bennünket Isten előtt, és ez a vér tisztít meg minden bűntől. Mi zavarhatná meg még a békességünket az Atyával? Csak az, ha valaki a Krisztus vérét lenézi, megveti, ha valaki a vérnek ezt az evangéliumát nem fogadja el, és nem fogadja be a szívébe boldogan, mint a megváltás egyetlen lehetőségét. Az ilyen emberen már azután nem lehet többé segíteni! A nagypéntek gyászünneppé lesz a számára!
De nekünk a hálaadás és örvendezés boldog ünnepnapja ez, ha megbékéltünk az Istennel a Jézus Krisztus vére által - ingyen, kegyelemből!
Ámen.
Dátum: 1943. április 23. Nagypéntek.