Különös és megdöbbentő ennek az Igének a hangja: nem egy puszta tényt megállapító kijelentésről van itt szó, nem is ígéretről vagy óhajtásról, hanem egészen határozott felszólításról: “Teljesedjetek be Szentlélekkel!” Mintha ott állnánk egy csörgedező forrásnál, kezünkben korsóval, és valaki határozottan ránk parancsolna: merítsd tele ezt a korsót vízzel! Nos, ezt még csak meg lehet parancsszóra tenni, mert ott a víz, ott a korsó, egy rövid mozdulat az egész, és készen van!
De lehet-e valakinek parancsszóra beteljesednie Szentlélekkel? Márpedig ha Isten ilyen határozottan felszólít rá, akkor bizonyára kell lenni valamiféle lehetőségnek is reá! Isten sohasem kíván tőlünk olyat, aminek a teljesítését is lehetővé ne tette volna számunkra. Ha tehát Isten mondja, hogy “Teljesedjetek be Szentlélekkel”, akkor ez éppen úgy megtörténhet, mint az előbbi példa szerint a korsónak a forrásvízzel való megtelítődése. Ha ezt Isten itt és most mondja, akkor most itt kell lenniük azoknak, akiknek meg kell telítődniük, és itt kell lenni a Szentléleknek is, Akivel meg kell telni, és kell valami módjának lenni annak, ahogyan ez a megteljesedés végbemehet. Erre a három kérdésre keressük meg tehát a feleletet: kiknek mondja Isten, hogy telítődjenek meg Szentlélekkel, mi célból akarja Isten az Ő Lelkével való megteljesedést, és milyen módon akarja vagy szokta Isten ezt a műveletet végrehajtani.
Első kérdésünkre, hogy kiknek szól ez a felszólítás, hamar megkapjuk a választ, ha arra gondolunk, hogy a pünkösd az utolsó a nagy keresztyén ünnepek sorában, és mint ilyen, a Krisztus üdvözítő munkájának mintegy a bekoronázása. Azért született Jézus erre a világra, azért élt, azért szenvedett és halt meg, azért támadott fel a halálból, és azért ment a mennybe, hogy lehetővé tegye a pünkösdöt, tehát hogy a Szentlélek szabadon áradhasson ki erre a földre. Krisztus megváltói munkája előtt az egész föld kerekségén nem volt egyetlen olyan hely, sem nép vagy gyülekezet, vagy embereknek valamiféle köre, ahol a Szentlélek tartósan lakozhatott volna. Mindenütt el nem fedezett és ki nem engesztelt bűnt talált, és a bűnnek ez a szennye akadályozta a Szentlelket abban, hogy leszálljon. Mert mi közössége lehet a világosságnak a sötétséggel? Sehol nem volt egy bűntől megtisztított terület!
Jézus azonban az Ő bűntörlő vérével tisztított egy ilyen területet. Azért jött a világra, hogy szenvedésével és halálával kiengesztelje a bűnt, és szent vérével mintegy elfedezze, betakarja azt. Halálból való feltámadásával és mennybemenetelével pedig maga az Atya nyilatkoztatta ki ünnepélyesen, hogy a Fiúnak a bűnért való áldozatát elfogadta, és olyan messze vetette el az Övéitől a vétkeiket, mint amilyen távol van a napkelet a napnyugattól - ahogyan a 103. zsoltár mondja. Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele óta van tehát csak ezen a világon olyan terület, amelyik most már mentes a bűn átkától, ahol a Szentlélek most már végre helyet talál, ahová letelepedhet. Jézus építette meg azt a lelki templomot, amelyet a Szentlélek most már megtölthet az Ő állandó jelenlétével.
Ez a hely, ez a templom, amelyik tehát a Szentlélek megtelepedésére alkalmas: minden egyes emberi lélek, aki elfogadta Krisztus haláláért a bűnbocsánatot, akinek a vétkeit elfedezte Jézus szent vére, tehát a Krisztus vére által megtisztított lélek és az ilyen lelkeknek a közössége, tehát a Krisztusban Megváltójukat megtalált hívő lelkek gyülekezete. A Szentlélekkel való beteljesedés tehát a hívő életnek a legmagasabb foka. Mert a hitéletben különböző fokozatok vannak. A teljes hitetlenségből a hit első és legalacsonyabb fokára jut el egy lélek, amikor átborzong a lelkén az a fölismerés, hogy van Isten, mégpedig félelmetes hatalmú Isten, Aki Úr az ő sorsa felett is! Ez még tulajdonképpen nem igazi hit, idáig még a józan ésszel is el lehet jutni, és az ilyen istenhittel lehet a legbiztosabban elkárhozni. Azt mondja az Írás, hogy az ördögök is elhiszik, hogy van Isten, és rettegnek Tőle.
Döntő jelentőségű különbséget jelent ezzel az általános istenhittel szemben a következő fokozat: Jézus Krisztusban, mint Megváltóban való hit. Az a hit, amely képes már elfogadni a bűnbocsánatot, a megváltó kegyelmet és az örök élet boldog reményét. Ez már üdvözítő hit, mert az üdvözítő Jézus Krisztusban való hitet jelent. Ezután következhet a harmadik és legmagasabb fokozat: a Szentlélekkel való megtelítődés.
Röviden tehát az első fokon megismerjük, hogy van Isten, a második fokon a Jézus Krisztusban való élő hit által boldogan ismerjük meg, hogy velünk az Isten (Jézusnak az angyal által adott neve - Immánuel is ezt jelenti: “velünk az Isten”), míg végre a harmadik fokon a Szentlélekkel való beteljesedés azt jelenti, hogy bennünk az Isten! Krisztus megváltói munkájának ezért a koronája a pünkösd. Így most már teljesen helyre van állítva a kapcsolat Isten és az ember között. Mélyebb, bensőségesebb közösség most már el sem képzelhető az Úr Istennel, mint az, hogy az Ő Szentlelke által benne lakozik egy emberben, mint egy megtisztított templomban. Ahogyan az Ige mondja: a hívő ember a benne lakozó Szentlélek temploma (v.ö. 1 Korintus 6,19).
Persze, hogy munkálkodik a Szentlélek az emberben már előbb is, a hitetlen is a Szentlélek hatására válik hívővé, a Szentlélek munkálja rajtunk a bűnbánatra jutást, a bűnbocsánat elfogadását, a Megváltó felismerését, de ugye, más az, ha rajtunk munkálkodik a Krisztus az Ő Szentlelke által, vagy bennünk és általunk. Más az, ha megérint valakit a Szentlélek, és megint más, ha színültig megtölt valakit Istennek a Lelke. Az előbbi példánál maradva: más az, ha odatartom a korsót a forrásvíz alá, csurgatok bele és kiöblítem, hogy tiszta legyen a belseje, - és megint más, ha a kiöblítés után ugyanazzal a vízzel tele is csurgatom, úgy, hogy most már a korsóból is lehet önteni tiszta forrásvizet. Van, aki eljutott már a kiöblítésig, a bűntől való megtisztulásig, de most már lelkének így megtisztított korsója üresen marad, nem telítődik meg Krisztus Lelkével.
Ezért van ez a határozott felszólítás: “Teljesedjetek be Szentlélekkel!” Ti, akik már megtértetek, akik már megtisztíttattatok Krisztus vére által, ti, akik a Szentlélek élő hitet munkáló hatását magatokon már megtapasztaltátok, akiket Krisztus már előkészített rá, néktek szól a felhívás: “Teljesedjetek be Szentlélekkel!” Hiszen azért bocsáttattak meg a bűneitek, azért váltott meg Isten bennetek Jézus Krisztus vére árán, hogy most már egészen beteljesedhessetek Szentlélekkel!
Ezzel már félig a második kérdésünkre is válaszoltunk: mi célból akarja Isten a Szentlélekkel való megteljesedést? Röviden azért, hogy ne csak szívesen látott, de mégis alkalmi vendég legyen az életemben Jézus Krisztus, hanem állandó tulajdonos és gazda, Aki most már egészen átveszi a kormányzást és cselekvést, egész életem háztartását. Angliában egy evangelizációs hadjárat előkészítő gyűlésén arról beszélgettek, hogy kit hívjanak meg az előadások tartására. Több nevet említettek a jelenlevők, és valaki nagyon ragaszkodott hozzá, hogy hívják meg Moody-t, a híres amerikai evangelizátort. Mire az egyik jelenlévő gúnyosan megjegyezte: Azt gondolja, hogy Moodynak monopóliuma van a Szentlélek fölött? Nem - mondta amaz - hanem én úgy gondolom, hogy a Szentléleknek van monopóliuma Moody fölött.
Nos, hát igen, ezt jelenti a Szentlélekkel való beteljesedés, hogy Isten egészen kisajátít valakit önmagának. Egy teljes uralomváltozás történik a lélekben: lemond az ÉN! Az az ÉN, amely annyi mindenféle baj okozója, mert mindent önmagához mér, önző módon ítél meg, önmagának igényel, mindenütt önmagát helyezi előtérbe - és átadja a helyet Krisztusnak! Úgyhogy ezentúl a Krisztus él és uralkodik ott, ahol eddig az ÉN élt és uralkodott. Isten azért akarja adni a Szentlélek teljességét, hogy kiteljesedjen az életemben Jézus személyisége. Hogy a szó szoros értelmében jézusivá váljék minden gondolatom, szavam és cselekedetem. Hogy kiábrázolódjék rajtam Krisztus, hogy az Ő szent, áldott és áldást jelentő élete láthatóvá váljék az én megjelenésemben otthon és mindenütt, ahová megyek.
De nem azért akar valakit így megtölteni Isten az Ő Szentlelkével, hogy a krisztusi élet szentségével és szépségével így mintegy tetszelegjen önmagának, és dicsekedjék vele, hogy lám, milyen nagy vagyok én, hanem tanúbizonyságául annak, hogy lám, milyen nagy Krisztus! Azért akar megszentelni Isten az Ő Lelke teljességével, hogy az Ő hatalmával és erejével tudjak bizonyságot tenni Róla. Azt mondta Jézus a tanítványainak: “Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim” (ApCsel 1,8). Itt látszik legjobban, mi célból adta nekik Isten az Ő Szentlelke erejét: a Krisztusról való hatalmas bizonyságtételre.
És íme, látjuk is a történetből, hogy azon nyomban, amint megteltek mindnyájan Szentlélekkel, rögtön elkezdtek beszélni más nyelven, amint a Lélek adta nekik szólniok. Tehát azonnal hatalmas bizonyságtevőkké váltak, és egyszerre olyan erővel zendült ki belőlük a Krisztus evangéliuma, hogy az addig pár lélekből álló kis közösség még aznap háromezer megtérővel gyarapodott. Ezért akarja Isten megteljesíteni a hívőket Szentlélekkel, hogy életük és szavaik bizonyságtételéből olyan erő áradjon ki, amelyik Krisztus előtti meghódolásra kényszerít másokat. Nem a magad gyönyörűségére lettél Krisztus megváltottjává, hanem azért, hogy a Szentlélek Isten most már rajtad tudja bemutatni a világnak Jézus Krisztust, hogy benned és általad most már maga Jézus Krisztus folytathassa hódító útját a te közvetlen környezetedben lévő emberi lelkek között. Ezért olyan határozott felszólítás az, hogy: “Teljesedjetek be Szentlélekkel!”
De miként történjék ez? Igénk a Szentlélek kitöltetésével kapcsolatosan észlelt jelenséget így írja le: “És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és betöltötte az egész házat.” (ApCsel 2,2) Ehhez hasonlót mond Jézus is Nikodémusnak a Szentlélekről ezekkel a szavakkal: “A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy.” (János 3,8) A Lélek járása tehát olyanforma valami, mint a szél: hirtelen támad, felfrissíti a levegőt, majd megint elül. A fák mozdulatlanul álmodnak tovább, nem susognak a levelek, fülledté válik a levegő, sehol semmi mozgás. A lelki életben is vannak ilyen szélcsendes, fülledt időszakok. Elhalkul az ének, megerőtlenedik az imádság, bizonytalan zengésűvé válik az Ige harsonája, üres szokássá merevedik a templomba járás, nincs semmi megmozdulás. Azután megint, nem tudni, honnét és hogyan, feltámad a szél, felfrissül a levegő, szinte hallani lehet a Szentlélek zúgását.
Most Isten kegyelméből éppen ilyen időszakban élünk. Hatalmas ébredési megmozdulás friss szele árad, magyar evangéliumi egyházainkban is kétségtelenül fúj a Lélek szele. Ha te is meg akarsz telítődni vele, tudod, mi a legelső tennivalód? Állj be oda, ahol emberi lelkek boldog bizonyságtételében, bűnvallásában, imádságában és Istent dicsőítő összejövetelein hallod, hogy ott zúg a Lélek. Állj be a széljáratba, oda, ahol fúj a szél, és tedd azt a többiekkel együtt, amit az apostolok tettek: imádkozz! Feljegyezték, hogy mialatt Spurgeon, a híres, nagy angol laikus prédikátor hirdette a templomban az Igét, a templomnak az alagsorában, ugyanabban az időben néhány hívő lélek állandóan kitartott az imádságban, és könyörögtek a Szentléleknek emberi lelkeket megragadó erejéért, kiáradásáért. És ezalatt fönt a templomban tömegesen tértek meg az emberek Krisztushoz.
“Teljesedjetek be Szentlélekkel!” Ez gyakorlatilag azt jelenti: boruljatok térdre, és könyörögjetek, imádkozzatok! Nem mintha az imádsággal kényszeríteni lehetne a Lélek szelének megmozdulását, hanem mert az imádsággal lehet felfogni a zúgó szélnek zendülését. Nem az imádságunkért, de az imádságunkra fog fújni újra a Lélek megelevenítő, új életet hozó szele közöttünk!
Aki már hisz Jézus Krisztusban, mint Megváltójában, aki azért vágyik a Lélek teljességére, hogy mint bizonyságtévő ragyogtathassa fel életében a Krisztus dicsőségét, az csak könyörögjön kitartóan, lehetőleg más hasonlókkal együtt, közösen, teljes hittel, a biztos meghallgattatás reményében. Egész bizonyosan nem könyörög hiába, hiszen Isten is azt akarja, hogy megtelítődjék Szentlélekkel! Könyörögjön tehát kitartóan úgy, ahogyan egy szép énekünk tanítja:
Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel!
Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!
463. ének 1. vers
Ámen
Dátum: 1948. május 16. pünkösd.