Pál apostol az úrvacsoráról szóló tudósítása végén ezt írja: “Az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.” Azt jelenti ez, hogy ennél az asztalnál egyszerre kétfelé tekintünk: visszafelé, az Úr halálára, a Golgotán aratott győzelmére, és előrefelé, az Ő visszajövetelére, amikor a golgotai győzelme teljessé és végérvényessé válik az egész teremtett világon. Az Úr halála és az Ő eljövetele: ez az a két határ, amely között az egész keresztyén élet elhelyezkedik.
Tehát a keresztyén élet alapja az Úr halála, és célja: az Ő visszajövetele és azzal együtt az Ő dicsőséges uralmának teljessé válása. A keresztyén élet helyes magatartása tehát az, hogy a golgotai megváltás alapjára helyezkedve halad a visszatérő Krisztus elé, és készül a Vele való boldog találkozásra. Ennek az így beirányozott magatartásnak mintegy sűrített formája az úrvacsora, ez a felséges királyi vendégség, amelyik egyfelől mintegy érzékeltetője a Golgotán már megtörtént döntő győzelemnek, másfelől pedig záloga a golgotai győzelem teljes kibontakozását és teljessé válását még ezután hozó Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelének. A keresztyén élet tehát lényegénél fogva Jézus visszajövetelére beirányzott élet, az Ő eljövetelét váró és arra készülő élet.
Maga Jézus a legtöbb tanításában és példázatában az Ő visszajövetelére utalt. Mennybemenetele utáni percekben a legelső isteni kijelentés, ami a tanítványokhoz eljutott, arról szólt, hogy Jézus akképpen jön el újra, amiképpen látták Őt felmenni a mennybe. És a Szentírás legtöbb és legfelségesebb ígérete erre az időre vonatkozik. Akkor, az Ő visszajövetelekor támadnak majd fel a halottak, és veszik el jutalmukat az igazak. Akkor kezdődik majd az Ő dicsőséges királysága, akkor teljesedik ki az, amiért az Úri imádságban így könyörgünk: Jöjjön el a te országod! Akkor lesz vége a Sátán, a bűn és a halál uralmának, akkor töröltetik el minden könny, szenvedés, fájdalom, erőtlenség, akkor kezdődik ama nagy vacsorának, a Király Fia menyegzőjének áldott békessége és boldogsága. Akkor, amikor Jézus eljövend! Amikor hallatszik majd a kiáltás, hogy ímhol jő a vőlegény, jöjjetek elébe!
Ezért vagyunk keresztyének, ebben a reménységben követjük Jézust. Ez a váradalom ad értelmet a keskeny úton való járásnak, ennek a még majd csak ezután eljövendő dicsőségnek a fénye világítja be már most is a halál árnyékának ezt a völgyét, amiben élünk! Ha nem ez a reménységünk, akkor értelmetlen és céltalan az egész életünk! És bizonyára azért is tévedt el és azért erőtelenedett meg a hitünk, mert nem vettük komolyan az irányt, elvesztettük szemünk elől a célt: a visszatérő Krisztust. Annyira kiesett lelkünkből ez a váradalom, hogy ma már sokan szektáskodó rajongásnak tartják ezt az ügyet, amivel a józan keresztyén ember nem is foglalkozik. Pedig erről a váradalomról beszél az egész Biblia, a Krisztus visszajöveteléről szóló ígéret a csúcsa az egész isteni kijelentésnek. Tehát a Krisztust lélekben megtalált ember nem is lehet más, mint csak a Krisztust látható dicsőségében visszaváró ember!
Talán azért is nem várjuk mi, mai keresztyének olyan vágyakozva Urunk visszajövetelét, mint az első keresztyének, mert ebben a mai, rohanva tevékenykedő világban a várakozás tényében tétlenséget, passzív magatartást látunk. Nos, hát kétféle várakozási állapot van. Az egyik valóban fölöttébb unalmas, tétlenséget jelentő várakozás, mint ahogyan pl. a medve várja a tavaszt, vagy a lusta ember a jó szerencséjét, vagy amikor pl. valaki beáll egy hosszú sor végére, és várja türelmesen vagy türelmetlenül, amíg sorra kerül. Az ilyen várakozás valóban elvesztegetett idő, okosabb dologra is föl lehetett volna használni, kár érte! De van egy másik fajta várakozás is, olyan, amit nagyon sürgető, lázas tevékenység tölt ki. Ilyen például az, amikor a fiatal édesanya várja kisgyermeke megszületését. Éppen ez a váradalom ad egy csomó sürgős munkát a két kezének, rengeteg gonddal és szeretettel kell előkészítenie sok mindent, amíg eljön az, akit vár. Ilyen tevékeny várakozás az is, amikor egy jegyespár várja az esküvőt. Mennyi boldog izgalom, készülődés, rendezgetés, tervezgetés, megbeszélés, sürgés-forgás tölti ki ezt a váradalmat! Mi mindennek kell készen lennie addig, amíg a várva várt nap végre elérkezik!
Nos, hát ilyen boldogan reménykedő és sürgetően tevékeny várakozás a Krisztus visszajövetelének a várása is! Jézusnak a tíz szűzről szóló példázata is arról beszél, hogy Krisztus a vőlegény, mi pedig, az egyház, az Ő választott menyasszonya vagyunk. Krisztus és az Ő gyülekezete között a viszony most még a jegyesség állapotának megfelelő kapcsolat. Nagyon boldog állapot, de még nem a teljes boldogságnak az állapota, a menyegző még majd ezután következik. A jegyesség még csak nagy ígéret, ami akkor teljesedik be, amikor majd eljön a vőlegény. Aki komolyan veszi a jegyességet, nem is tehet mást, mint várja a menyegzőt. Ez a várakozási állapot már csak azért is sürget a tevékenységre és a boldog készülődésre, mert nem a vőlegény és a menyasszony közös megegyezésével történik a menyegző időpontjának a kitűzése, mint az emberi esküvőknél szokásos - hogy ha nem sikerülne esetleg mindent előkészíteni akkorra, amikorra az esküvőt tervezték, legfeljebb elhalasztják egy-két héttel -, hanem a mennyei vőlegény meglepetésszerűen állít be. A menyasszony csak azt tudja, hogy egyszer érte jön a vőlegénye egészen bizonyosan, de fogalma sincs róla, hogy mikor. Tehát bármely pillanatban megérkezhet, és akkor nyomban kezdetét veszi a menyegző. És aki addig nem készült el, örökre kimarad belőle!
Tehát alapigénkben is éppen nem csendes várakozásról van szó, hanem nagyon is lázas tevékenységben eltöltött várásról: “Legyen a ti derekatok felövezve és szövétnekeitek meggyújtva!” (Lk 12,35) Szolgákról beszél Jézus, akik az ő Urukat várják, és teljes készenlétben várják. Uruk amikor elment hazulról, megmondta, hogy vissza fog jönni, de azt nem, hogy mikor. Most tehát nem lehet aludni, lustálkodni, a házimunkát elhanyagolni, mert azt a parancsot kapták, hogy teljes készenlétben várják meg, amíg megérkezik a ház gazdája. Meggyújtott szövétnekkel, ébren vigyázva, munkára készen kell várniuk, hogy mihelyt megjön és zörget, azonnal megnyissák néki az ajtót. És nemcsak nekik, hanem az egész háznak is készen kell lennie az Úr hazatérésére, hogy ne találjon szemetet vagy rendetlenséget, amikor megérkezik. Meghagyta az Úr, hogy amikor megjön, mindenki és minden készen legyen!
A mi Urunk is elment már majdnem kétezer esztendővel ezelőtt, áldozócsütörtökön. És megmondta azt is, hogy visszajön, de azt nem, hogy mikor. Viszont nagyon határozott utasításokat hagyott hátra, amiket az Ő visszajöveteléig el kell végezniük az övéinek! És amikor visszajön, mindent elkészítve akar találni. Kérdezzük meg: Mi lenne velünk, ha most hirtelen felharsanna a mennyei riadó: “Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!” (Mt 25,6) Milyen állapotban találna téged? Nem jönnél-e végzetesen zavarba? Nem hozna-e téged nagyon kényelmetlen helyzetbe? Ott találna-e téged felövezett derékkal és meggyújtott szövétnekkel az Ő szolgálatában, amint éppen készítgeted magad és a házad a nagy találkozásra? Kész volna-e már a menyegzői ruhád, hogy azonnal bemehetnél vele a menyegzőre? Úgy találna-e, mint aki elvégezte mindazt, amit a mai napig az Ő utasításaira el kellett végezned? Például megbékéltél-e nemcsak Istennel, hanem a felebarátoddal és az ellenségeddel is? Gondoltál-e arra, hogy a Vőlegény nem ünnepelhet együtt olyan vendégekkel, akik viszálykodnak, haragban vannak egymással?
Azután például továbbadtad-e az Ő menyegzőjére szóló meghívást mindenütt, ahol csak megfordultál az emberek között? Hívtad-e őket is elég melegséggel és kellő sürgetéssel? Ismered, ugye, Jézusnak azt az akaratát, hogy a menyegzői ház egészen tele legyen? Leszámoltál-e életed bálványaival? Hiszen tudod, hogy Ő nem tűr senkit és semmit maga mellett, akit vagy amit jobban szeretnél Nála! A Vőlegény az Ő menyasszonya szívét teljesen, osztatlanul akarja birtokolni. Nem találna-e benned egy csomó szemetet és rendetlenséget, nagy, össze-vissza fölfordulást, mint egy olyan lakásban, amelyikről lerí az, hogy most éppen nem vártak vendéget, és kínosan meglepetve érzik, hogy pont a legrosszabbkor érkezett?!
Érzitek-e, mekkora aktivitásra ösztönözne bennünket, ha igazán Krisztust váró emberek volnánk? Ha te komolyan vennéd azt, hogy bármely pillanatban jöhet a Vőlegény, egyszerre fölserkennél (fölserkenne a gyülekezet) abból a tétlen, lelki tunyaságból, amiben voltál! Fölbuzdulnál mindenféle szolgálatra, amit csak az Ő dicsőségére tehetsz! Valami soha nem érzett lelki forrósággal telítődne meg az imádságod, Istennel való élő beszélgetéssé válna a bibliaolvasásod, lázas sietséggel vinnéd egymás után a bűneidet a megtisztulás oltárára, és sürgető szükségét éreznéd annak, hogy beszéded és cselekedeteid által minél többen tudomást vegyenek a benned feszülő boldog reménységről és készülődésről! Nem mondanád, de nem is gondolnád többé azt, amit valaki egyszer így fejezett ki: Én nem érek rá Krisztust várni! Hanem így éreznéd te is: Nem érek rá másra, csak a Krisztust várni! Hiszen mi-mindent mondott és mond mindig újra az Ő Igéjében, amit még meg kell tennem, föltétlenül el kell végeznem addig, amíg eljövend! Nem kellene többé noszogatni, hogy tégy már te is valamit, áldozzál már te is valami kis időt, pénzt vagy szolgálatot az Úr ügyéért, az Ő egyházáért, hanem sietnél megragadni minden alkalmat, amíg lehet. Sietnél megbocsátani és bocsánatot kérni, sietnél szeretni és segíteni, sietnél az Úr üzenetét hallgatni és továbbadni, sietnél minden ügyét az Úrnak pénzzel és munkával előbbre vinni! Sietnél elkészülni, amíg időd van rá!
Lehet, hogy Krisztus visszajövetele nem fog bekövetkezni addig, amíg mi a földön élünk. Lehet, hogy elalszunk mi is, mint az a tíz szűz a példázatban, és minket álmunkból fog majd felserkenteni a riadó, hogy ímhol jön a Vőlegény! Lehet! De akkor is halálosan komoly az a figyelmeztetés, hogy vigyázzunk, és legyünk készen rá minden pillanatban! Mert erre a készülődő, aktivitástól feszülő várakozásra csak addig van módunk és lehetőségünk, amíg itt élünk a földön! És mivel egyikünk sem tudja, hogy melyik napon, melyik órában szakad vége földi életének, ezért is indokolt a vigyázva várás, a készülődő várakozás. Lehet, hogy még sok ezer esztendő múlva jő el a Vőlegény, de az is lehet, hogy csak pár hónap vagy nap telik el addig, amíg a te szíved vagy az én szívem utolsót dobban! A meghalás éppen azt jelenti, hogy kikapcsolódik abból a világból, ahol az évezredek sokat számítanak, és átlép egy olyan világba, ahol ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap elmúlása, vagy egy éjnek rövid vigyázása. Tehát elkészülni a menyegzőre csak addig lehet, amíg itt élsz, amíg a földi lét ideje tart!
“Legyen hát a ti derekatok felövezve és szövétnekeitek meggyújtva. Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor hazamegy, vigyázva talál.”
Ámen
Dátum: 1948. július 25.