“Elvégeztetett!” - ez volt Jézusnak az utolsó szava a keresztfán. Ha lehet egyáltalán Jézusnak a keresztfán elhangzott szavai közül az egyiknek nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint a másiknak, akkor kétségtelenül ez a leghatalmasabb! Csak egyetlen szó, de tartalmának a mélységét, gazdagságát, azt a vigasztalást, ami benne van, sok-sok ezer szóval is alig lehetne körülírni. Nincs a világon még egy szó, ami boldogítóbb lenne az embereknek, rettenetesebb az ördögöknek, és kedvesebb az Istennek, mint ez. A többi szavával mindig valaki felé fordul: a mellette kínlódó gonosztevőnek mondja, hogy: “Még ma velem leszel a Paradicsomban”, Máriának mondja Jánosra mutatva: “Asszony, ímhol a te fiad”, Istentől kéri: “Bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek”.
De ez a fölkiáltás: “Elvégeztetett!”, nem intéződik kifejezetten senkihez. Ez egyaránt szól a mennynek és a földnek, Isten szentjeinek és a bűnösöknek, az angyalok és a démonok világának. Vegyék tudomásul mindezek, hogy a golgotai kereszt által megváltotta Isten a világot! A bekövetkező halál előtti utolsó percben, mint egy nagy, ujjongó győzelem-kiáltás szakad föl a Megváltó lelkéből: Elvégeztetett! Igen, elvégeztetett az a megváltó halál, amiért Jézus élt, és elvégeztetett az a megváltott élet, amiért Jézus meghalt!
Tehát elvégeztetett az a megváltó halál, amiért élt. Mert Jézus azért élt, hogy meghaljon. Meghalni jött a mennyből a földre. Meghalni lett emberré közöttünk. Ez volt a küldetése, a megbízatása, a feladata: meghalni! Nem úgy áll a dolog, mint más embernél, hogy miután Istentől kapott feladatát elvégzi, most már meghalhat. Hanem úgy, hogy az a feladat, aminek elvégzésére jött, éppen a halállal teljesedik ki, válik egésszé, befejezetté, elvégezetté. Így volt ez az Isten megváltó tervében öröktől fogva. Azt a Jézust ölték meg gonosz kezek, Aki Istennek elvégzett tanácsából, rendeléséből adatott halálra.
Tudta ezt Jézus maga is kezdettől fogva. Földre jövetele célját Ő maga mondta meg félreérthetetlen szavakkal: “Az Embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.” (Mt 20,28) Nemcsak olyan próféta Ő, Aki azért jött, hogy Isten nevét kijelentse az embereknek, és az örökkévalóság titkait fölfedje előttük, hanem Aki mindenek fölött fölajánlja saját életét, hogy megfizessen vele bűneinkért, és vérét, hogy rajta megváltson az Istennek. Néki egy felsőbbrendű, megmásíthatatlan, isteni törvényszerűség erejénél fogva kellett végigszenvednie a kereszthalál minden iszonyatát. Nem úgy áll tehát a dolog, hogy történhetett volna másként is, ha a körülmények másként alakulnak, sem nem úgy, hogy prófétai lélekkel meglátta a szomorú jövendőt, és elhatározta magában, hogy nem futamodik meg a keserves sors elől - hanem úgy megy a halálba, mint Aki a világ teremtése előtt már eleve elrendelt isteni tervet valósít meg. Mint Aki predestinált küldetését teljesíti! És ezzel a fölkiáltással: Elvégeztetett - nem a sok szenvedésnek véget vető halált köszöntötte megkönnyebbült sóhajjal, hanem a teljesen véghezvitt megbízatásról számolt be, a célhoz érkezett lélek bizonyosságával. Íme, végrehajtatott a nagy, isteni mű: halálra adta önmagát, kiszolgáltatta testét és lelkét, engesztelő áldozatul a világért! Beteljesedett az a régi prófécia, hogy: “megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg” (Ézs 53,5) Íme, immár mindez elvégeztetett!
Itt, a Golgotán teljesedik be mindaz, amire az egész ótestamentumi kultusz szemléltető jelképekben utal: a templomi oltár, amely szinte úszott naponta az ártatlan áldozati állatok vérében, amit a nép bűneiért mutattak be engesztelésül Istennek; a sokféle meghintés az ártatlan vérrel; a bűnbak, amelyet Izrael vétkeivel megterhelve a pusztába űztek ki, hogy vigye magával a bűnt a messzeségbe - ez mind-mind jelképe a Golgotának, szimbóluma Krisztus vére bűntörlő erejének. Íme, mindez a jelkép valósággá lett Krisztusban, beteljesedett. Az addigi állatok vérével jelképesen végrehajtott engesztelő áldozat most az Isten Bárányán, a megváltó Krisztuson valóságban is elvégeztetett! Tehát minden-minden, amit Jézusnak e földön el kellett intéznie, amit végig kellett szenvednie, minden, ami Isten örök tervében el volt rendelve, minden, amit a próféták megjövendöltek, amit az ótestamentumi áldozatok kiábrázoltak, elvégeztetett! Minden, amit Isten a maga végtelen szeretetében a mi életünk megmentéséért, megváltásáért tehetett, minden elvégeztetett! Az a megváltó halál, amiért Jézus élt, elvégeztetett!
És ezzel az a megváltott élet is, amiért Jézus meghalt, elvégeztetett! Minden, ami egy megváltott, boldog élethez és az örök üdvösséghez szükséges, elvégeztetett! Bizonysága ez a szó annak, hogy semmi híja nincs már a váltságnak. Tehát az a munka, amire Krisztus vállalkozott, nemcsak elkezdődött, nemcsak félig készült el, hanem teljes, egész, befejezett tény. Semmi sem hiányzik hozzá! A mi megváltatásunk teljes, hiánytalan mű. Olyan, amit Isten is elfogad és tökéletesnek tart. Olyan munkát végzett Jézus, aminek alapján nyugodt szívvel léphet az ember Isten ítélőszéke elé.
Nincs szükség többé arra, hogy bűneink adósságát a jó cselekedetek, szenvedések, vallásos gyakorlatok filléreivel törlesztgessük, mert az már mind kifizettetett Jézus érdemének az aranyával! Nem szükséges érdemeket szereznünk, melyek befedeznének Isten tekintete előtt, mert az az érdem, amit Jézus már megszerzett a számunkra, elegendő. Nincs szükség arra, hogy nagy, hiábavaló erőfeszítésekkel próbáljuk megnyitni az eget, mert az már nyitva van mindenki számára, aki Krisztusban, és az Ő elvégzett munkájában bízik, és alázattal elismeri, hogy a maga erejéből sosem tudta volna azt elvégezni!
Elvégeztetett - ebbe a szóba belefér mindaz, ami nekünk hiányzik, amivel Istennek tartozunk, amire szükségünk van, amit az örök életre nézve remélünk. Elégtétel az Isten igazságának? Elvégeztetett. Betöltése az Isten szent és sérthetetlen törvényének? Elvégeztetett! Megszerzése a bűnbocsánatnak? Elvégeztetett. Győzelem a halál, sír és pokol fölött? Elvégeztetett. Újra megnyílása a bezárt Paradicsomnak? Elvégeztetett. Készen van számodra a bűnbocsánat, az örök élet, a megváltás, a kegyelem!
Rengeteg fáradsággal, szenvedéssel, vérrel és szeretettel elkészítette Valaki nélküled, a számodra! Sem elrontani nem tudod, sem javítani rajta, sem hozzátenni nem lehet. Hiába van akármennyi érdemed, kiválóságod, egy porszemnyit sem tudsz hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehet. Még a bűneid, a hitványságod, sok-sok mulasztásod sem tudja elvenni, mert elvégeztetett, mert minden kész. Nélküled készült, de a te számodra készült el a nagy mű: a megváltott élet. Az Istennel a bűnbocsánat által megbékélt élet, az örökölt romlottságából újjászülető, tiszta és boldog élet, az örökkévalóság erőivel áthatott élet, a sátáni erők kényszere alól fölszabadult élet, a halálon túl is üdvösségben folytatódó élet: az örök élet! Mindez elvégeztetett, készen van a számunkra, mindnyájunknak!
De itt most Jézus győzelmi kiáltása nagy kérdésként mered felénk: vajon az, ami elvégeztetett a számunkra, elvégeztetett-e bennünk is? Mert az, hogy valami megvan a számunkra, vagy megvan bennünk, az két különböző dolog! Éppen úgy, mint meghívva lenni egy elkészített vacsorára, vagy részt is venni azon a vacsorán: nagy különbség! Más dolog végignézni lélekben a nagypénteki jelenetet, akár könnyekig meghatódni az ártatlan szenvedés láttán - vagy leborulni, és átölelni azt a keresztet mint a megtalált Élet fáját! Más dolog tudni, hallani a megváltott életről, ami ott elvégeztetett - vagy részesülni abban az életben, és megélni azt az életet, ami elvégeztetett!
Kell-e nekünk igazán az a megváltott élet, amiért Jézus Krisztus meghalt? Igazán azért vagyunk-e itt most olyan sokan, mert vágyakozunk a bűnbocsánatra, mert keressük az üdvösség bizonyosságát, mert bűnökből, megkötözöttségekből, félelmekből megváltottan, Isten dicsőségére akarunk élni?! Mert a nagypénteki evangélium csak annak jelent fölszabadító, új életet teremtő isteni üzenetet, aki abban akar részesülni, ami ott a keresztfán elvégeztetett! Ez pedig mindenkinek szabad, aki most itt van! Annyira szabad, hogy még kérni sem kell, hanem egyszerűen csak elfogadni.
Valaki egyszer egy csendes lelki beszélgetés során azt mondta, hogy nagyon vágyik a Krisztusban való üdvösség után. Arra, hogy a megváltás ne csak elmélet, hanem megélt valóság legyen a számára. Nem múlik el nap, hogy ne könyörögne érte Istenhez! Azt találtam mondani neki: könyörög? Rosszul teszi! Nem kérni kellene azt, hanem elfogadni! Miért kér Istentől olyat, ami már megvan, ami már megtörtént? Hiszen Ő mondta, hogy Krisztusban megbékéltette magával a világot! Fogja szaván Istent, és helyezkedjék Krisztus elvégzett megváltói munkája alapjára! - Tehát ne is imádkozzam érte? - kérdezte csodálkozva. - Persze, hogy ne - mondtam -, hiszen a megváltás már elvégeztetett! És Önnek már nem kell mást tenni, mint hinni a Krisztus vére bűnbocsátó, megváltó erejében! - Hát ennyire ingyen való ajándék a megváltás, hogy még csak kérnem sem kell? - mondta. - Én hiszek Jézusban, és hiszem, hogy az Ő halála elegendő áldozat minden bűnömért! Jézus pedig azt mondja Önnek, hogy aki Őbenne hisz, örök élete van annak. - És elfogadta boldogan Isten ajándékát, ahelyett, hogy kérte volna. Most már nem könyörög a megváltásért, hanem hálát ad érte! Neked is szabad egészen egyszerűen csak elfogadni mindent, amiért Jézus meghalt! Ez a győzelmi kiáltás: elvégeztetett, téged is följogosít Isten bűnbocsátó, örök életet adó kegyelme elfogadására.
És amilyen mértékben fogadod el azt, amit Krisztus érted az Ő megváltó halálával elvégzett, olyan mértékben zúdul beléd annak a megváltó halálnak az éltető ereje, minden szomorúságot átragyogó öröme, minden háborgást lecsendesítő békéje, minden gyengeséget, félelmet, kísértést elbíró győzelme. Amilyen mértékben hiszel abban, hogy számodra is elvégeztetett minden, ami a megváltott élethez szükséges, olyan mértékben tapasztalod meg, hogy minden, valóban minden lehetséges a hívőnek! Lehet eligazodni egy zűrzavaros világban, lehet helyrehozni egy elrontott életet, lehet megélni egy szűkös fizetésből, lehet áldásként élni egy áldatlan környezetben. Semmi sem lehetetlen!
Mert ahhoz, hogy lehetővé váljék számodra minden feladatot és problémát az Istennel való személyes közösségben megoldani, ehhez minden elvégeztetett! Megnyílik szűk lehetőségeink börtöne, és Isten világának a terébe lépünk. Aki hisz abban, hogy számára is elvégeztetett, az Jézus sokdimenziós világában él. Az élete minden szituációjában számolhat Jézussal. Ahol pedig Jézus ott van, ott minden lehetséges! Semmi sem túl idegen, túl nehéz, semmi sem túl nagy vagy túl kicsi neki! Csak kövessem, tudva, hogy ahová megyek, Jézus előttem járt, hogy megkészítse az utamat.
Elvégeztetett! - hangzik a győztes Jézus ajkáról a nagy győzelmi kiáltás. És akik ezt a diadalmas kijelentést hívő lélekkel fölfogják: “erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézs 40,31) És boldog hálával visszhangozza az életük: valóban ELVÉGEZTETETT!
Ámen
Dátum: 1955. április 8. Nagypéntek (du.)