Az a Józsué, aki Isten népét az Ígéret Földjére bevezette, nem volt bátortalan és gyenge ember. A pusztai vándorlás alatt megedzett keménységének, határozottságának, hősiességének nem egyszer adta már tanújelét. De most megtorpant ő is. Olyan roppant feladat előtt áll, hogy tétovázik a nagy hadvezér: merheti-e vállalni? Könnyű volt eddig: vele volt Mózes, Istennek ez a hatalmas embere, ő adta a tanácsokat, rendelkezéseket, ő vezette a harcokat, ő oldotta meg a felmerülő nehézségeket. De Mózes már nincs többé, meghalt, egyedül maradt Józsué, és itt áll most fáradt, elgyötört népével együtt a folyónál, hogy birtokba vegye az Úr által nékik kijelölt országot, hódítsa meg atyái szent földjét.
A pusztai vándorlás is sok viszontagsággal járt. És most, amikor elérkeztek végre annak is a végére: ímé, nem a békesség és pihenés csendje, hanem még több harc és veszedelem várakozik a népre. Mert az az ország, amelyet meg kell hódítaniuk, sok és erős ellenséggel van tele! Hazaérkeztek volna végre - de az igazi nagy küzdelmek még csak most kezdődnek! Ezért torpan meg a bátor és erős férfiú, és ezért szól hozzá a magasságból az Úr biztatása: “Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.” (Józsué 1,9). Erre az isteni biztatásra indul el azután Józsué a népével együtt meghódítani, sok veszélyes csatában kiharcolni az Ígéret Földjét!
A Szentírás szimbolikája szerint a pusztai vándorlás jelképezi a Krisztust kereső, de még meg nem talált ember bolyongását a világban, Istennek azt a hazafelé vezérlő kegyelmes munkáját, melynek hatása alatt egy lélek elérkezik az Isten országa határára, annak az életformának a kezdetére, amelyben Jézus uralkodik, mint Király. Az újtestamentumi ember számára tehát Krisztus királysága az Ígéret Földje, tehát a Krisztust követő, a Neki engedelmeskedő, az Ő uralma alatt berendezkedő emberi élet.
Ahol egy lélek leborul Jézus előtt, és azt mondja: Uram, Királyom, én a tiéd vagyok: ott van az Isten országa, az Ígéret Földje! És mint a régi Ígéret Földjén, ugyanúgy itt is: a sok kockázattal, veszedelemmel és küzdelemmel járó élet még csak ezután kezdődik igazán, Jézus országának a határain belül. Jézus Krisztus igazi népe nagyon sok és nagyon sokféle ellenséggel találja szembe magát. A Jézust követő élet állandó harcot jelent a világgal, a bűnnel, a Sátánnal. Ez a harc néha erősebben lángol fel, mint máskor, majd megint rövid fegyverszüneti csend áll be, de teljesen meg nem szűnik mindaddig, amíg Krisztus az utolsó ellenséget is lábai alá veti, és meghajol az Ő nevére minden térd, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké!
Kedves ifjú Testvéreim! Életeteknek jelentős határállomásához érkeztetek el mostan. Itt álltok, mint hajdan Józsué az Ígéret Földje határán, itt álltok a Krisztus uralma alatt berendezkedő életnek, Krisztus királyságának a határán. Amikor ti most mindjárt kijelentitek Isten és a gyülekezet színe előtt, hogy hisztek Jézus Krisztusban, az Ő megváltó kegyelmében, és megígéritek, megfogadjátok, hogy igaz követői és református anyaszentegyházunknak, az Ő hadseregének holtig hűséges, engedelmes és áldozatra kész tagjai lesztek: akkor ez nem azt jelenti, hogy átestetek végre ti is egy bizonyos kötelező egyházi formaságon, s ezzel felszabadultatok egy nyűg alól, hanem éppen ellenkezően azt, hogy most kezdődik számotokra a helytállás ideje.
Tehát éppen nem arról van szó, hogy ez ünnepség után leráztatok magatokról egy kényszerű igát, hanem éppen most hajtjátok igába a fejeteket, az Úr Jézus nehéz, de gyönyörűséges igájába! Most esküsztök föl a Királyra és az Ő országára. Nehéz feladat előtt álltok, mert az ősi harc Krisztus és a világ között újra fellángolt, és egyre jobban erősödik. És mi, régebbi harcosok, veteránok, fáradt és sokszor csatát vesztett katonái az Úrnak, úgy fogadunk és várunk benneteket, mint a küzdő hadsereg a friss utánpótlást, a megerősítő csapatot. Most ennek a gyülekezetnek hívő, Isten országáért küzdő csapata akar megerősödni a ti csatlakozásotok által. Ezt jelenti a konfirmáció, ami szó szerinti magyar fordításban is megerősítést, az egész gyülekezet együttes megerősödését jelenti.
El tudom képzelni, hogy ilyen roppant sorsfordulat előtt tétován, habozva álltok, hiszen még talán fel sem tudjátok mérni a jelentőségét annak a feladatnak, ami reátok vár. Nos hát, ezért biztat az Úr: “Légy bátor és erős, ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz!” (Józsué 1,9).
Háromszor ismétli az Úr: “Légy bátor!” Bizonyára nagy oka van rá. Rögtön hozzá is fűzi mintegy magyarázatképpen: “mert veled lesz az Úr!” A Krisztushoz tartozó embernek minden oka megvan arra, hogy bátor legyen. A nyugati fronton történt a második világháború vége felé, hogy a németek elfogtak néhány angol katonát, lefegyverezték őket, és kísérték a fogolytábor felé. Feltűnt azonban nekik, hogy ezek a foglyok fölöttébb nyugodtan, sőt vidáman és fölényesen viselkednek. Meg is kérdezték tőlük, miért van olyan jó kedvük, hiszen fogságba estek. A foglyok csak ennyit válaszoltak: Ha tudnátok, mekkora hadsereg jön mögöttünk, akkor megértenétek, miért vagyunk ennyire nyugodtak, és hogy nem minékünk, hanem tinéktek van okotok a félelemre!
Nagyon nagy jelentősége van Jézus e mondásának: “E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.” (János 16,33). Azt jelenti ez, hogy Ő a Golgotán és húsvét reggelén már megvívta a döntő küzdelmet a Sátánnal és annak minden hatalmasságával, most már csak a megvert ellenség felszámolása van hátra, és ha ideig-óráig tartó sikereket el is érhet még: sorsa már meg van pecsételve! Növelheti-e jobban valami egy katona bátorságát, mint az a biztos tudat, hogy egy már megvert ellenséggel áll szemben, és már csak a végső, de feltétlenül bizonyos győzelemért folyik a harc? Az a Jézus Krisztus, aki már meggyőzte a világot, biztat: “Légy bátor!” Merj dönteni mellette, merjed lekötni magadat az Ő oldalán, merj beállni az Ő táborába, merjed magadat életre-halálra odaszánni az Ő szolgálatára, merj felesküdni rá és mostantól fogva vállalni az Ő vezetése alatt a hitnek szép harcát!
Nem titkolta el Jézus, hogy olyan helyzetekbe is kerülnek majd az övéi, amelyben ugyancsak szükség lesz a bátorságra! Megmondta világosan tanítványainak: “Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.” (Máté 24,9). Volt már olyan idő a történelem folyamán, amikor így is történt ez, szó szerint, ahogyan Jézus előre megmondta. De mindig akkor győzött újra Krisztus küzdő serege, amikor szenvednie kellet Vezére népéért! Mindig akkor erősödött meg Krisztus tábora, amikor személyes bátorság kellett ahhoz, hogy valaki elmerészkedjék a templomba, amikor veszélyessé vált Krisztus követése, amikor üldözték azokat, akik nyíltan kiálltak Mellette! Nyugodtan lehetsz tehát bátor, bátran meg merheted vallani, hogy Őhozzá tartozol, még ha az életedbe kerül is!
Légy bátor! Tehát merd vállalni a Krisztusi életet, még ha egymagad maradsz is vele valahol! Merj hívő lelki életet élni akár egy tisztán materialista világban is. Merj beszélni a hitedről ott is, ahol csupa hitetlenek laknak, merjed elővenni a Bibliád olyan helyen is, ahol megmosolyognak érte, merj szembeszállni a bűnnel akkor, ha társadalmi szabályok szentesítik azt, merjed felvenni a harcot a saját szívedben kísértő sátáni erővel, hiszen nem az övé vagy már, hanem a győztes Krisztusé. Legyen bátorságod követni Őt tíz, húsz, harminc év múlva is, merjed a te hívő meggyőződésedet megvallani majd abban a gyárban, műhelyben, hivatalban irodában, családi körben vagy tanári katedrán, ahová állít majd Isten az élet folyamán. A gyáva keresztyének még annyit sem érnek Isten országa szempontjából, mint a gyáva katonák egy földi hadseregben.
Légy bátor! Jézus ezzel arra biztat, hogy merj más lenni, mint a többség, merj szentebb, igazabb, őszintébb, becsületesebb keresztyén életformát élni, merj Krisztusibb és reformátusibb lenni, mint az előtted élő nemzedék volt! Csak azon múlik az egész, hogy merjed, mert ha mered, akkor igaz az az ígéret: “veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz!” (Józsué 1,9). Ahol pedig az Úr jelen van, ott még egymagad is többségben vagy, ha Vele vagy. Hogyne lehetnél hát bátor?!
“És erős” - mondja az Ige szintén háromszor egymás után, sőt egyszer így mondja: légy igen erős! Megmondom előre, hogy a hited igazi megpróbáltatásai még ezután következnek. Azt ne gondold, hogy békén hagy a kísértő ellenség! Sőt mennél öntudatosabban vagy Krisztusé, annál erősebben kísért a Sátán, mert annál nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy elbuktasson téged. Sohase feledd, hogy olyan világban élünk, ahol sokkal könnyebb szolgálni a Sátánnak, mint a Krisztusnak, és az ellenség meg is tesz minden tőle telhetőt, hogy hitünket lerombolja. Ezer csábítással vesz körül, ezer kísértő fondorlattal ajánlgatja a portékáját: a hiúságot, a gazdagságot, a látszólagos sikert, a szépséget, a hírnevet, hogy magáévá tegyen bennünket. Egészen a halálod pillanatáig tart ez a mindig megújuló támadás.
Légy erős! Óh ne úgy, hogy szedd össze minden erődet és mérkőzz meg a Sátánnal, mert nincs az az emberi erő, amely megállhatna ellene, hanem úgy, hogy higgy erősen Jézus Krisztusban, Aki egyedül erősebb a Sátánnál és Aki azt ígéri, hogy veled lesz mindenben és mindenkor. Légy erős! - azt jelenti ez, hogy erősen fogjad az Ő szent kezét és erősen bízzad Reá magadat! Erősen higgy mindig az Ő jelenlétében, abban, hogy Ő az erős, higgy abban, hogy mindenre van erőd, lehet erőd a Krisztusban, aki téged megerősít! Higgy abban, hogy lehetsz erős, szabad erősnek lenned, mert olyan Megváltód van, Akinek adatott minden hatalom mennyen és földön! Egyszer egy tizenkét éve beteg asszony közelítette meg Jézust, és csak a ruhája szegélyét érintette meg hátulról. Fel van jegyezve, hogy: “Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem.” (Luk 8,46). Mintha nagyfeszültségű vezetékhez ért volna az asszony, megcsapta valami isteni erő, és azonnal meggyógyult. Nos hát, te az imádságoddal, lelkednek ezzel a karjával nem is csak a ruhája szegélyét érintheted hátulról, hanem a szívét és a lelkét ennek a drága Megváltónak. Hogyne lehetnél hát erős! Légy erős!
Itt álltok hát mintegy az Ígéret Földje határán, és most, mint a hit harcára induló bátor és ifjú sereg, esküdjetek fel a győztes hadvezérre, egyetlen Urunkra, Jézus Krisztusra! És mi, idősebb nemzedék, akik már eddig is harcoltunk, talán már olykor meg is fáradtunk, néha bizony el is estünk, vagy talán éppen meg is szöktünk az Úr táborából: fogadjuk magunk közé ezt a megerősítésünkre küldött utánpótlási csapatot úgy, hogy most érettebb fővel, velük együtt mindnyájan megújítjuk egykori konfirmációi hitvallástételünket és fogadalmunkat, és velük együtt megújult erővel és bátorsággal indulunk tovább a győztes Jézus zászlaja alatt!
Ámen
Dátum: 1948. május 30. konfirmáció.