Ebben a jól ismert, régi történetben a hit lényegéről kapunk nagyon megszívlelendő tanítást az Úrtól. Arról van benne szó, hogy valaki nagyon egyszerűen és gyermeki módon hitt az Úr Jézus Krisztusban, és mivel hitt, meg is kapta azt a segítséget, amire szüksége volt. “Eredj el, és legyen neked a te hited szerint”. - Ezekkel a szavakkal bocsátotta el Jézus azt a római századost, és meg is gyógyult annak a szolgája abban az órában.
Nem azért íratott meg ez a jelenet a Bibliában, hogy gyönyörködjünk egy szép, régi történetben, és elcsodálkozzunk rajta, hogy lám, mik meg nem történtek a régi időkben, és azután napirendre térjünk felette ismét. Hiszen nekünk is nagyon szükségünk volna mindenféle bajaink között az isteni segítségre! Nos, ez a történet azzal biztat, hogy készen van a számunkra is ez a segítség, ha hiszünk. Ez a pogány százados most mintegy elébünk áll, és ezt mondja: Nézzétek, nekem szabad volt hinni, nektek is szabad. Talán sokan most közülünk azt válaszolnák erre a felhívásra, hogy könnyű volt neked, de nálam éppen az a baj, hogy nem tudok hinni úgy, mint te. De hát lehet ezt egyáltalán úgy mondani: nem tudok hinni? Hinni is olyanformán kell tudni, mint ahogyan valaki például énekelni vagy festeni tud, amiben a másik ember csak gyönyörködik és felsóhajt: milyen kár, hogy én nem tudok így! Hát tudni kell hinni? Olyan képesség vagy talentum a hit, ami az egyik embernek megvan, a másiknak nincs?
Ha így volna, ha a hit valóban csak néhány kegyes embernek, vallásos zseninek valamiféle képessége volna, akkor most mindnyájunknak azt kellene mondanunk: mi nem tudunk hinni. Mert a mi hitünk bizony nagyon gyenge és tökéletlen hit. De nem így van! Sőt, ha valaki most azt hinné, hogy benne valami különös képesség és erő van a hívésre, akkor az, amit ő hitnek nevez, bizonyára valami egészen más volna, mint amit Jézus ennél a pogány századosnál hitnek nevezett. Mert ez a történet éppen arról győz meg, hogy a hit nem néhány tehetséges embernek valami rendkívüli tudománya, hanem egészen más valami. Nézzük csak meg közelebbről ezt a századost. Igazán nem lehetne azt mondani, hogy valami rendkívüli módon vallásos típusú ember volt. Hiszen nem is tartozott a kiválasztott néphez, pogány volt, a világ fia, tehát éppen nem valamiféle vallásos zseni. Talán ő maga csodálkozott el legjobban, amikor Jézus azt mondta: “bizony mondom néktek, még Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet”. (Mt 8,10b) Talán azt sem tudta, hogy mi az a hit. Csak amikor itt volt a szükség és segítés pillanata, úgy érezte, hogy neki szabad odamenni Jézushoz, és szabad nyíltan feltárni előtte a bajt, mondván: “Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved”. (6. vers)
És az a bizalom, hogy “szabad”, - ez a hit. De nekünk miért ne volna ugyanúgy szabad? Mi mindig csak sóhajtozunk, hogy gyenge a hitünk, kétségekkel küzdünk, hogy olyan hittel, mint a miénk, nem megyünk sokra, pedig ez mind nem fontos. Nem az a fontos, hogy nagy hittel menj oda Jézushoz - hiszen honnét is vennéd azt a nagy hitet? -, hanem az, hogy Jézushoz menj. Menj Hozzá azzal a bizalommal, hogy szabad, hogy éppen azzal a kevés hittel vagy akár a kételkedéseiddel, vagy éppen a hitetlenségeddel is, szabad odamenned hozzá. Az a százados nem azért ment oda Jézushoz, mert valami rendkívüli nagy hit feszítette belülről - hiszen honnan is vette volna azt a hitet? -, hanem azért lett olyan nagy a hite Jézusban, mert oda mert menni Hozzá a bajával. Szinte azt mondhatnám: azt láthatjuk a százados példáján, hogyan lehet a hitetlenből is egyszerre hívő, pusztán az által a tény által, hogy Jézus előtt áll, hogy Vele találkozik, hogy nyíltan, őszintén, bizalommal feltárva előtte a bajait, megáll előtte. Figyeljük csak meg ezt az üzenetet: először csak mint a bajban lévő ember, lázasan, izgatottan, kapkodva elmondja Jézusnak magát a bajt. Azután, amikor látja, hogy nem talált Nála zárt ajtókra - hiszen Jézus azonnal kész elmenni vele a beteg szolgához -, egyszerre olyan valami történik benne, és olyan módon kezd beszélni, hogy “csak szólj egy szót, és meggyógyul”... Amire aztán Jézus azt mondja, hogy ez a hit! Mégpedig olyan nagy hit, amilyent még Izráel fiaiban sem látott. Tehát azonközben nőtt nagyra a hite, míg Jézussal beszélt. Nem a századosból áradt tehát valami lenyűgöző nagy hit Krisztus felé, hanem Krisztusból sugárzott valami olyan erő feléje, ami benne hitet ébresztett, és azt naggyá, erőssé, bizonyossá tette.
És így van ez mindig. Csak annyi bizalom legyen benned, hogy neked is szabad odamenned Hozzá úgy, ahogy vagy: pogányul, hitetlenül, kételyekkel küzdve, bajok, nyomorúságok terhe alatt roskadozva. Szabad odaállnod eléje, nyíltan, őszintén feltárni mindent, ami fáj, ami bánt. Csak Őt keresd, csak nézz Reá úgy, ahogyan a Bibliában előtted áll, ahogyan csendes imádságban Előtte állsz, és akkor, míg így együtt vagy Vele, azalatt támad és erősödik meg benned a hit. Szabad így imádkoznod hozzá: Uram, szegény és erőtlen vagyok a hitben, aggályoskodom, kételyekkel küzdöm, sötétségben élek, de Te itt vagy hatalmasan és kegyelmesen. Nyisd meg a szememet, hogy megláthassalak. Szeretnék hinni Benned. Légy segítségül az én hitetlenségemnek! - Az ilyen alázatos Krisztus elé járulásból mindig hit támad - és csak ebből támad a hit. Próbáld meg! A pogány százados példája is erre buzdít. Próbáld meg még ma!
De vizsgáljuk csak tovább ezt az embert. Az a különös ennek a pogánynak a hitében, hogy csak egy szót kért és várt Jézustól, nem azt, hogy elmenjen vele, nem azt, hogy kinyújtsa a kezét és megérintse a beteget, hanem csak egyetlen egy szót: “Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám”
- mondta (8. vers). Természetesen olyan szót várt, amiben erő van, amiben teremtő hatalom feszül, ami segítséget jelent. Melyikünk elégedne meg Jézusnak egy szavával akkor, amikor segítséget kér tőle? Mi többet várunk és igénylünk, nem szót. A szó elveszítette már régen számunkra a hitelét. Sajnos nemcsak az ember szava, hanem a Biblia szava is sokszor csak üres beszédnek hallatszik a fülükben. Pedig ugye megtapasztaltad már, hogy néha egyetlen egy szónak milyen ereje van! Rejtélyt old meg, könnyet törül le, új reménységet támaszt. Néha egy-egy igazi szó sokkal több, mint csak beszéd: a leghatalmasabb tett, segítség, erő, hatalom, mely világosságot támaszt a sötétségben, választ ad valami nagy, gyötrő kérdésre, megold megoldhatatlannak látszó problémákat, bekötöz egy sajgó sebet. Van ilyen szó. És minden szó ilyen, amit Jézus mond, amit igazán Ő szól hozzád.
Érzed-e már, milyen roppant nagy igény fejeződik ki a századosnak ebben a kérésében: “Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám”! Valahogy ott a Krisztussal szemtől-szemben megérezte, megsejtette, hogy ennek a valakinek a szava: teremtő erő. Mint a világ teremtése előtt az, ahogyan mondá az Isten: Legyen világosság! Csak "mondá" - és lőn világosság, a kimondott szava létrehozta azt, amire azt mondta, hogy legyen! (vö.1Móz 1,3) Bár ilyen igénnyel hallanánk a Bibliából és az igehirdetésből felénk hangzó isteni szót: mennyi kegyelmes segítséggel és isteni csodával telítődne meg az életünk! A hittel meghallgatott isteni szóban ténnyé realizálódik az isteni segítség. Például itt van ez a közismert mondása Jézusnak: “Ne aggodalmaskodjatok!” Attól függ, hogyan hallod. Lehet úgy is hallani, hogy puszta szó, üres emberi beszéd marad, de lehet úgy is, hogy az ember valóban nem aggodalmaskodik többé. Akármilyen nehéz is a sorsom, akármennyire elsötétült is minden kilátás előttem, nem aggaszt, mert Jézus azt mondta: ne aggodalmaskodjam. Az én gondom az Övé, rábízok mindent, nincs mitől félnem többé! Így hallani meg Jézus szavát: ez a hit.
Ez a százados tudta a saját katonaéletéből, mint jelent, amikor valakinek hatalma van arra, hogy másoknak parancsoljon. Ő maga is felsőbb hatalom képviselőjeként osztogatja a parancsokat az alattvalóinak, az ő szavának is az ad erőt és az szerez érvényt, hogy mögötte a római császár hatalma áll. Ennek a hatalomnak a tekintélyével kívánhatja meg a feltétlen és vak engedelmességet katonáitól. És ilyen hatalmat tulajdonít Jézus szavának is. Megérezte, megismerte, hogy Krisztus mögött a legfőbb hatalom áll, Jézus a mindenható hatalmat képviseli a földön. Ha szól, benne és általa az Isten szól. Ha pedig Isten szól, akkor történik valami, akkor Isten hatalma és segítsége valóban, ténylegesen jelen van. Tulajdonítunk-e ekkora hatalmat Jézus szavának? Várunk-e felülről való segítséget, isteni belenyúlást az életünkbe, isteni cselekvést akkor, amikor szól hozzánk a Bibliából, egy igehirdetésben, vagy egy elmélyedő imádságban? Komolyan vesszük-e azt, amit mondott Jézus: “Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön”. (Mt 28,18) Ez a százados hitte azt, hogy a betegség és a halál sötét hatalmai Jézusnak adattak. Ezért elég az, ha csak azt az egyetlen szót kimondja, amit ő is olyan sokszor mondott már egy-egy szolgájának, hogy eredj el - és elmegy! Más egyéb sötét és gonosz hatalmak is vannak, a békétlenségnek, a bosszúnak, az önzésnek a titokzatos hatalmai, ezek is mind Néki adattak, az Ő parancsnoksága alá. Mind-mind alárendeltjei Neki, amelyekkel olyan abszolút hatalommal rendelkezik, mint a katonaságnál a parancsnok az alárendeltjeivel. Elég, ha azt mondja: eredj el, elmegy. Gyere, és jön. Tedd ezt vagy azt, és azt teszi. Ezért elég csak egy szó is az Ő szájából.
A hit azt jelenti, hogy ilyen hatalmat tulajdonítok Krisztusnak, ilyen hatalmasnak látom Őt. És ahol így néz valaki Krisztusra, ott mindig történik valami. A százados szolgája meggyógyult. Azt jelenti ez, hogy Jézus segített, szava cselekedett, reális történést hívott létre. A Krisztus előtt való ilyen alázatos, várakozó, bizalomteljes megállás sohasem marad valami rendkívüli, csodálatos segítség nélkül. Ott mindig az Isten világosságába lép az élet.
Látod már, hogy amikor hitről beszélünk, nem valami különös képességről van szó? Különös képessége Krisztusnak van, nem neked kell, hogy legyen. Úgy is mondhatnám, ha nem értenénk szójátéknak, hogy nem neked kell tudni hinni, hanem neked csak hinni kell, hogy Krisztus tud, hogy Ő képes mindenre. Minden hívő ember megtapasztalta, hogy hinni nem “kell”, hanem “szabad”. A hit a legfenségesebb szabadság. A gyengéknek, a kételkedőknek, a küszködőknek, a hitetleneknek is: szabad, sőt éppen ezek értik meg leghamarabb, hogy szabad.
Néked is szabad. Hiszen éretted is jött a Krisztus. Szabad odamenni Hozzá és kérni, hogy nyissa meg a szemedet mindenhatósága és kegyelme látására!
Ámen
Dátum: 1949. január 16.