Ma egy hete kezdettük el János evangéliumának a magyarázatát, és akkor arról beszéltünk, hogy az Úr Jézus ugyanaz az Örök Ige, Logosz, Aki kezdetben volt. Kezdetben, amikor Isten a világot teremtette, már megvolt, tehát öröktől fogva való, és örökkévaló Isten. Ugyanaz az Ige, Aki által Isten kezdetben a világot teremtette, amikor így szólt: “Legyen!”, Istennek ez a teremtő szava, Örök Igéje testesült meg a Názáreti Jézus földi személyében. Jézus földi, emberi alakjában tehát az az Örök Ige lakozott közöttünk, Aki már kezdetben is volt, Aki az Istennél volt, Aki maga az Isten volt, és van és lesz örökkön örökké!
Most erről az Igéről újabb titkokat mond el János apostol. Azt mondja: “Ő benne, (tehát ebben az Igében, aki a Krisztusban lett testté) volt az élet, és ez az élet volt az emberek világossága.” (Ján1,4). Majd tovább, a 9. versben azt mondja: “Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert.” Jézus titokzatos, örök isteni személyének titkából sokat leplez le az a kijelentés, hogy Ő a világosság! Tudjuk, hogy a világosság nem marad meg önmagában, hanem éppen az a lényege, hogy kisugárzik. Így kezdődik el az örökkévaló Isten szívében egy ilyen kisugárzás, egy ilyen áldó közelség, szakadatlan jövetele felénk, az emberek felé! Isten lényének ez a felénk sugárzása: ez Jézus Krisztus. Isten mennyei világosságának ez a földre vetítődő sugara: ez a Jézus Krisztus!
Így mondja János: “az igazi” világosság! Tehát Jézus az egyetlen igazi, valódi világosság a világon, ami arra utal, hogy vannak más fények is, vannak más ragyogások is, amelyek megpróbálnak világítani - például milyen csodálatos fénye van az aranynak: hány embert vakított már el az! Vagy az élet milyen sok sötét területére derít fényt a tudomány, ami ámulatba ejtette már az emberiséget! A világ tarka örömei is csillognak, mint a lidércfény - a kilőtt ágyúgolyó nyomán is fény villan a csőből, kísérteties világosság! Van tehát ebben a világban más egyéb világosság is. Sok csábító és rémítő fény villan föl, de egyik sem az igazi világosság, egyikre sem lehet azt mondani, hogy ez az élet világossága. Sőt, a végén mindegyikről kiderül, hogy a halál világossága, ha ugyan van ilyen, vagyis hamis világosság, álvilágosság, mert csak egyetlen igazi , valódi, megbízható világosság van ebben a sötétségbe merült világban: az Ige, Jézus Krisztus! Krisztuson kívül nincs más igazi világosság, csak hamis fény, csalóka ragyogás! Vegyük nagyon komolyan, amit az Ige mond: “Az igazi világosság eljött volt már a világba.” (Ján1,9). Gyakorlatilag azt jelenti ez, hogy emberi életünk fényei, szépségei is magukban véve csalóka fények és szépségek, ha be nem ragyogja őket az igazi világosság. Például ott van a szülői szeretet, drága fény az, amelynek áldó melege is van, de csak akkor lesz az is életet adó világosság, ha átjárja az igazi világosság fénye! Vagy a családi tűzhely lángja: milyen csalóka fény az addig, amíg nem a Krisztusból árad ki a világosság?! Kétes értékű fény a hazaszeretet is, amíg bele nem kerül az igazi világosság sugarába. És így vagyunk mindenféle fénnyel a földön! Krisztus az igazi világosság és Rajta kívül minden: sötétség!
Hogy mi a világosság, azt mindenki tudja, nem kell bővebben magyarázni, hiszen emberi életünknek egyik alapvető feltétele. A világosság teszi lehetővé, hogy lássunk, és hogy a világban tájékozódjunk, vagy legalább tájékozódni próbáljunk. Sötétben csak tapogatódzunk, de megismerni a dolgokat csak világosságban tudjuk. És ez áll a fizikai világosságra éppen úgy, mint a világosságra átvitt értelemben. Élet és világosság éppen olyan elválaszthatatlanul összetartoznak, mint halál és sötétség.
Jézusban ragyogott föl ez a világosság közöttünk! Úgy érzem, a 18. vers magyarázza meg nékünk a Krisztusban megjelent világosság lényegét: “Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki Őt.” (Ján1,18). Vagy más szóval: egyedül Jézus az, Aki megvilágosítja számunkra azt, hogy kicsoda Isten és mi az Ő akarata. Hiszen Ő az egyetlen, Aki látta az Atyát. Néki aztán tudni kell, hogy kicsoda az Isten, és hogy néz ki a mennyország! Ő az egyetlen ún. “szakértő” ebben a kényes kérdésben ezen a veszélyes területen. Mint az egyetlen szemtanú, beszélt arról, Aki odaát van, és mindarról, ami odaát van! A sokkal kevésbé fontos kérdésekben gyakran fordulunk szakértőkhöz és megfogadjuk tanácsukat, meghallgatjuk véleményüket. Ha templomunkban elromlik az orgona, nem a hentesmestert hívjuk el hozzá, ha tejre van szükségünk, nem a fodrászhoz megyünk, a cipőt a cipészhez visszük el talpaltatni. Miért ne fordulnánk hát éppen az örökkévalóság kérdésében a szakértőhöz? Amit Ő mond el Istenről, az megbízható! Ahogyan Ő látja az ember és a világ életét, rendeltetését, célját, az az igaz. Amiként Ő fedi fel az élet és halál kérdését, az a helyes. Amit Ő kijelent, az az igazi világosság. Tudod már, mi a világosság? Jézusnak a szavai a világosság, Jézus cselekedetei a világosság, Jézusnak a keresztfán véghezvitt áldozata a világosság, és az Ő húsvéti feltámadása a világosság! Jézusnak az egész személyisége a világosság. Hiszen Ő maga, ahogyan itt járt közöttünk: a testté lett Ige, Isten megtestesült örök szava, Isten beszéde. Őbenne világosodnak meg emberi életünk alapvető kérdései, hogy: ki vagyok, honnan jöttem, hova megyek, mi a bűn, mi a kegyelem, mi az örökkévalóság, miért van szenvedés? - Őbenne világosodik meg még a legsötétebb valóság is: a halál! Így: “a világosság a sötétségben fénylik”.(Ján1,5). Így deríti fel Krisztus a sötétséget.
Vegyük csak ezt nagyon komolyan! Ez a világosság, amely a világba jött, hogy megvilágosítsa a világ sötétségét, ez az Isten Igéje. Ugyanaz az Ige, Aki testté lett Jézus Krisztusban, de ugyanaz az Ige, Akinek írásba adott okmánya itt van a Bibliánkban! Tehát Isten Igéje, úgy, ahogy a Bibliából ma megszólít minket: ez a Világosság, Amelyik a világra jött, hogy megvilágosítson minden embert. (Ján1,9) Ez pedig azt jelenti, hogy számodra is elérhető, illetve, hogy téged is elér. Ahogyan egyik énekünkben mondjuk is: “Uram, a te Igéd nekem A sötétben szövétnekem!” (231. dics. 1. vers) Persze, aki nem használja ezt a szövétneket, az ne csodálkozzék, ha sötétben marad. “És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt....Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.” (Ján1,5-11) Tehát ilyen is van! El is lehet zárkózni a világosság elől. Napfényben is van sötét szoba.
Amikor valaki nem lát valamit elég világosan - például amikor lámpafénynél sem látjuk jól a betűt -, mit csinálunk? Közelebb visszük a könyvet a világossághoz. Ezt tedd a hétköznapi életed minden megnyilvánulásával is! Vidd közelebb Isten Igéjéhez a bűneidet, a gondjaidat, a szenvedéseidet, a családi életedet, mindent, ami bánt, nyom, fáj, mindent, ami zűrzavaros, érthetetlen, problematikus! Vidd közelebb az Igéhez - állítsd oda az igazi világosság fénye alá -, hidd el, ami itt meg van írva, hogy az Ige az emberek világossága, és ez a világosság fénylik a sötétségben, tehát benned, vagy körülötted is tud világosságot teremteni.
“Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az Ő nevében hisznek.” (Ján1,12) Aki bezárja az ajtaját Krisztus előtt, aki Őt nem fogadja be, az nagy áldásokat zár ki Vele az életéből. Aki pedig megnyitja előtte magát, a menny minden örömét és boldogságát engedi be az életébe. Vannak vallásos emberek, akik azt mondják, hogy nem számít az semmit, elfogadja-e valaki Krisztust vagy nem, ők hisznek Isten szeretetében és jóságában, nem értik tehát, miért volna szükségük Krisztus elfogadására, vagy befogadására. Nos, ez a bibliai vers nagyon világossá teszi, hogy Isten kegyelmét és szeretetét csak egyetlen módon lehet elfogadni: Krisztus elfogadása által. Azok, de csak azok, akik befogadták Őt, válnak Isten fiává. Jézus az egyetlen út Istenhez, az egyetlen ajtó az atyai házon. Aki elveti Jézust, az az Isten családjába való fölvételt, befogadtatást veti el. Isten fiát kell befogadnunk ahhoz, hogy Isten fiaivá legyünk. Az isten-fiúság, amiről itt ez a vers beszél, több és más, mint az, hogy az ember hisz Istenben, Tőle származtatja a létét, Vele rokonnak érzi magát és elismeri a Tőle való függését. Az isten-fiúság nem az Isten által teremtettségünk természetes adottsága, és nem is olyan lehetőség, amit a bennünk szunnyadó tehetségnek kifejlesztése által érhetünk el. Az isten-fiúság a megváltott állapotot jelenti, az Isten családjába való adoptálást. Isten fiai adoptálás révén öröklik mindazt, amiért az Isten egyszülött Fia meghalt. Tehát: akik befogadták Őt, az Isten egyszülött Fiát, csak azokat hatalmazza föl arra, hogy Isten fiává legyenek, azokat, akik az Ő nevében hisznek.
Az is benne van ebben a versben, hogy semmi mást nem kell tenni, mint csak befogadni. Íme: jön felénk Krisztus, mint Isten fia, a testté lett Ige, Isten mennyei világosságának kiáradó fénysugara, és nekünk csak be kell ereszteni, csak el kell fogadni a szívünkkel, és csak rá kell bíznunk magunkat. De mi van az újjászületéssel, olyan titok ez, amit sehogyan sem értek - mondhatná most valaki. Nos, neked semmi tennivalód sincs az újjászületéssel! Hát nem azt mondja-e a vers, hogy akik befogadják Krisztust, azok Isten fiaivá lesznek? Ugyanez a mondat a továbbiak során így folytatódik, hogy azok, akik így elfogadták Krisztust, azok újjászülettek. De azt is megmondja kifejezetten, hogy ez a változás sem a saját tettünk műve, sem valaki más ember munkája eredménye, hanem egyedül Isten hatalma által volt lehetséges: “Istentől születtek.” (Ján1,13d vers) Rajtunk tehát semmi más nem áll, mint az, hogy befogadjuk Krisztust. Nekünk semmi tennivalónk nincs az újjászületés titkával. Ez Isten munkája, és Ő képes ezt terajtad is véghezvinni. A mi részünk: Krisztus elfogadása! Isten majd aztán megváltoztatja a szívünket. Ha befogadod Isten Fiát, egyszerre új élet árad bele a szívedbe: Isten örökkévaló fiává leszel.
Egyszer egy asszony hallgatta a prédikációt. Hallgatta a szavakat, ahogyan egy prédikációban hangzani szoktak ősidők óta. Egyszer csak megrendült. Villanásszerűen vette körül a világosság, mint egykor Pált a damaszkuszi úton. “Eltűnt az igehirdető - mondta el később nagy élményét -, csak az Ige maradt meg. A sokszor hallott szó Igévé, világossággá változott. Nem a szószékről jött már, hanem valahonnét fentről és belülről! Valami megrezdült, megmozdult bennem - ne tessék haragudni, de olyan volt, mint fiatalasszony koromban, amikor megtudtam, hogy új élet van bennem. Öröm volt és döbbenet egyszerre, titok és kijelentés ugyanakkor! Azóta hordozok magamban valamit, ami eddig nem volt!” Azt élte át ez az asszony, amit János így írt le: “Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek!” (Ján1,12-13)
Lássuk most ismét az egész prológust úgy, ahogyan Isten Szent Lelke János apostollal megíratta, mai magyar fordításban:
“Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és az Isten volt az Ige. Ez volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, és nélküle nem lett semmi, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága, és a világosság a sötétségben világít, és a sötétség nem fogadta be. Lett egy ember, aki elküldetett Istentől, a neve János. Ez eljött bizonyságtételre, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem bizonyságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, eljött a világba. A világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte meg őt: a magáéba jött, és az övéi nem fogadták be. Akik pedig befogadták, azoknak megadta a hatalmat, hogy Isten gyermekeivé legyenek: azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem test akaratából, sem férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és lakozott közöttünk, és láttuk a dicsőségét, mint amilyen az egyszülött dicsősége atyjától, telve kegyelemmel és igazsággal. János tett róla bizonyságot, és így kiáltott: Ez volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jött előttem van, mert előbb volt, mint én. Mert mi valamennyien az ő teljességéből kaptunk, mégpedig kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett. Istent senki nem látta soha: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az adott kijelentést.” (próbafordítás)(Ján1,1-18)
Ámen
Dátum: 1950. szeptember 10.