Egyházközségünk missziói bizottsága az elmúlt napokban összeült, és megtárgyalta a gyülekezetben folyó missziói munkák jövő évi tervét. A vasárnap délelőtti istentiszteletekre vonatkozólag abban állapodtunk meg, hogy sorozatos igehirdetésekben megpróbálunk végigmenni a János evangéliumán. Ha az Úr akarja és élünk: végig tanulmányozzuk fejezetről-fejezetre, versről-versre Istennek azokat a drága titkait, amelyeket a János evangéliumában jelentett ki számunkra.
Bevezetésül hadd szóljak néhány szót magáról az evangéliumról. Ha létezik egyáltalán rangsorolás a Biblia könyvei között: ez a könyve a Szentírásnak kezdettől fogva a legkedveltebb és a legtekintélyesebb volt. Egy régi egyházatya, Origenés így nyilatkozott róla: a szent iratok között első helyen az evangéliumok állnak és az evangéliumok között első helyen a János evangéliuma. Minden során kiérződik a szemtanú boldog, ámuló vallomása, bizonyságtétele, a tanítványi visszaemlékezésnek az áhítata. Szinte megremeg kezében az írószerszám, amikor ezt írja: “És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” (Jn1,14) Az a tanítvány ez, akit Jézus “szeret vala”, aki az utolsó vacsorán is ott nyugodott a Megváltó kebelén. Fő jellemvonása ennek az első század végén, tehát a 90. esztendő körül íródott bizonyságtételnek az, hogy Jézus Krisztusnak, aki igaz ember és Isten, főleg az isteni oldalát hangsúlyozza ki. A feltámadás és a pünkösd fényében nézi Jézust, és nem tud betelni azzal az ámuló csodálkozással, hogy látta az Isten Fiát! Ebben az áhítatban írta meg János élete vége felé ezt az evangéliumot, a Krisztus istenségének evangéliumát! Ennek a nagyszerű iratnak az ún. prológusa hangzott el most közöttünk! Drága titkokat mond el a mi Megváltó Urunkról, olyan titkokat, amelyek sok áldást, erőt, vigasztalást jelentenek számunkra! Vegyük sorra!
“Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.” (Jn1,1) Ez a vers Jézus Krisztust az örökkévalóság távlatában mutatja be előttünk. Mert Jézus Krisztus az az Ige, amelyikről itt szó van, amelyik kezdetben volt és Istennél volt és Isten volt, és mert ugyanaz az Ige, amelyik kezdetben volt, lett testté az idők teljességében a Názáreti Jézus személyében.
Tehát Jézus ún. preexistenciájáról, földi léte előtti létéről, történelem előtti létéről van itt szó. Szédítő távlatokba néz itt vissza az apostol. “Kezdetben vala az Íge” - mondja. A Biblia legelső szava is ez: “Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (1Móz1,1) Tehát, amikor Isten a világot teremtette, kezdetben, az Ige már akkor is - hogy úgy mondjam - megvolt. Nem úgy lett, hogy teremtetett, keletkezett, mint a többi dolgok, hanem volt. Sohasem lett, sohasem keletkezett, hanem mindenkor, az örökkévalóságtól fogva volt, és nincsen, és nem is volt olyan idő, amikor ne lett volna. Kezdetben tehát volt az Ige, és csak az Ige volt, és az Ige Istennél volt, és az Isten volt az Ige. Azaz: Jézus Krisztus a világ teremtése előtt az Atyával egylényegű, öröktől fogva való örök Isten.
Azért jó ezeket a furcsa szavakat boncolgatni, hogy próbáljunk meglátni valamit Krisztus mérhetetlen nagyságából. Más ember életideje a születésével kezdődik. Krisztusnál azonban nem így van. Ő már a földi születés előtt is élt. Ő már mint teremtő és megváltó jóval azelőtt is működött, mielőtt a világ tudomást vett róla. Jézus Krisztus régibb, mint az emberiségnek Róla való ismeretei!
Érzed-e milyen mélyre nyúlik a Krisztus keresztje, milyen mélyre gyökerezik a megváltás ténye, milyen szilárd talajon nyugszik a bűnbocsánat és az örök élet valósága, bizonyossága?! Nem olyan esendő emberbe veted a bizalmadat a halállal és a bűnnel szemben, aki született, élt és meghalt, mint minden más ember, hanem olyan valakibe, aki mielőtt született: már élt, sőt kezdetben, amikor még egyáltalán semmi sem volt a teremtett világmindenségből, semmi nem létezett, Ő már volt, - és miután itt a földön meghalt, Ő még mindig van. Tehát bizalommal fogadhatod, amit mondott, számíthatsz rá, amit ígért; az üdvösségedet építheted arra, amit érted tett, mert Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.
“Kezdetben vala az Íge.” Innen sugárzik vissza a fény a teremtéstörténetre is. Tudniillik arról az Igéről van itt szó, amellyel Isten kezdetben a világot teremtette, amikor így szólt: “Legyen” - és lett! Istennek ez a "legyen" szava, ez a teremtő Ige már ugyanaz a hatalmas Valaki volt, Aki azután Jézus Krisztusban testté lett. Ennyire fölötte áll tehát minden létezőnek a mi Megváltónk, hogy “Minden Ő általa lett és Nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (Jn1,3) Minden az Ige által jött létre. Krisztus nem is lehetne valóságos megváltó, ha léteznének a világban olyan hatalmak, erők, melyekkel Ő ne rendelkeznék, melyek Néki ne volnának alája rendelve, melyek Tőle függetlenül is intézkedhetnének az ember sorsa felől. A Krisztusban testet öltött Ige azért lehetett és azért is lett a világ megváltójává, mivel minden Általa jött létre, és az egész teremtett világ maradék nélkül, és feltétlenül hatalmában van. Megnyugtató és biztató dolog úgy körülnézni ebben a világban, hogy minden Őáltala lett, ami lett, - tehát, hogy a fűszáltól a világhatalmakig, a Tejúttól a bölcsőben alvó gyermekemig, az én szívemtől a te szívedig minden-minden Néki köszönheti létezését. Mennyi ijesztő árnyék tűnik el egyszerre ebből a világból, ha valaki a Zsidókhoz írott levél szerzőjével el tudja mondani: “Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsid11,3)
Erről a teremtésben is munkálkodó Igéről azt mondja továbbá János, hogy: “az Íge testté lett”. (Jn1,14a) Az Ige, görög nevén: a Logosz. János az örök Krisztust a görögöknek ezzel a közismert kifejezésével jelöli meg: Logosz. Így nevezték a görög filozófusok a világteremtő isteni szellemet. A Logosz észt, értelmet, törvényt, normát, szellemet jelent, valami olyan végső, megfoghatatlan valóságot, ami a világmindenség mögött és fölött áll. Ma is spekulál az emberi tudomány és beszél ún. természeti rendről, őserőről, világrendező elvről, a világban működő törvényszerűségről, olyan valamiről, ami a világmindenséget fenntartja és működteti. Nos, azt mondja János apostol a görög műveltségű olvasóinak, hogy mi ismerjük azt a Logoszt, akiről ti csak álmodtok! Sőt, mi személyesen is ismerjük Őt! Igen, mi személyesen is ismerjük azt az Örök Igét, akit ti mindenféle szép tudományos névvel kerülgettek: hiszen nem más az, mint aki Krisztus személyében Megváltónkká lett, aki közöttünk lakozott, akinek láttuk a dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének a dicsőségét. (Jn1,14) Ne dadogjunk mi a tudomány nyelvén érthetetlen és értelmetlen szavakat, ne beszéljünk ősanyagról, vagy őserőről, vagy világ-törvényszerűségről, ne kerülgessük a nagy titkot, hiszen kijelentetett a számunkra. Az az örök Logosz van ott, túl minden létezőn, aki testté lett, aki emberként közöttünk lakozott: Jézus Krisztus.
“Az Íge testté lett”. Megdöbbentő mélységek fölött állunk. Szinte azt lehetne mondani, hogy ellenőrző számítása ez az utóbbi évtizedek legnagyobb tudományos eredményeinek, annak, amire Heisenberg, James, Rutherford és más tudósok kutatásaik során rájöttek, hogy az anyag végső elemzésben nem egyéb, mint energia és az energia végső elemzésében nem egyéb, mint gondolat. (Bibliai szóval úgy mondhatnánk, hogy Logosz, azaz Ige!) Tehát az anyag végül annyi, mint gondolat. Az anyag a tudományos kutatásban ma már mintegy spiritualizálódott. És ezt ma a legkomolyabb tudósok komolyan veszik. És ha ez igaz, akkor ez a sor: anyag-energia-gondolat visszafelé is igaz: gondolat-energia-anyag. Vagyis, hogy a gondolatból energia lesz, abból pedig anyag. Tehát, ha az előbb arról volt szó, hogy az anyag spiritualizálódott, most itt arról van szó, hogy a gondolat, a Logosz, az Ige materializálódik. Erről ír János így: az Ige testté, anyaggá lett, az isteni Logosz teremtetett emberré! A legspirituálisabb Valaki matériává!
Különös, hogy éppen a legújabb technikai felfedezés, az atomrobbantás visz közelebb bennünket az Ige testté létele nagy titkának a megismeréséhez. A II. világháború története szerint a legkritikusabb pillanatban használták az atomenergiát bombának. Mi volt az atombomba? Energiává lett anyag. Nos, a teremtő Isten is a világtörténelemben a legkritikusabb, a legsötétebb pillanatban “vetette be” az Ő “csodafegyverét”. Mi volt ez? Jézus Krisztus: az anyaggá lett Logosz, a testté lett Ige! De amíg az energiává lett anyag ölt, s százezrek számára hozta a halált, addig az anyaggá lett Logosz, a testté lett Ige megelevenített, milliók számára hozta az életet, sugározta széjjel az örök életet. Így mondja ezt János evangéliuma prológusa: “Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága.” (Jn1,4) Míg az energiává bontott anyag volt a halál sötétsége, addig az anyaggá sűrített gondolat, a testté vált Ige lett az élet világossága. “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” (Jn3,16)
“Az Ige testté lett!” - hangzik a nagy üzenet. De: miért éppen testté? Bizonyára azért is, mert ebben a mienkhez hasonló ember testben kellett valamit véghez vinnie. Azért, hogy tudjon szenvedni, kiomoljék a vére, szegezzék át, verjék keresztre, és mindezzel hordozza el a világ bűneit, tegyen eleget mindnyájunk helyett, és mutassa be érettünk egyszeri és tökéletes áldozatának engesztelő erejét. Tehát azért lett testté, hogy meghaljon érettünk. De ne csak meghaljon, hanem halottaiból harmadnapon feltámadjon, felmenjen a dicsőségbe, s onnan kormányozza az ő népét, akiket öröktől fogva néki adott az Atya! Tehát azért lett testté, hogy megválthasson bennünket, téged és engem attól a bűntől és haláltól, amely az embernek éppen a testi mivoltában a legfeltűnőbb. A testünk az a hely, ahol a bűn és a halál a leghamarább éreztetik szomorú valóságukat. És ebbe a testbe akaszkodik bele az Isten, hogy emberi életünk legveszélyeztetettebb pontján vívja meg hatalmas küzdelmét a mi megváltásunkra.
És azért is lett testté az Örök Ige, mert így ment utána annak, ami elveszett. Testvérünkké lett az Isten! Emberi formát vett magára, hogy egész közel jöhessen a bűnös emberhez, ide, hozzánk! Egy nyugat-indiai misszionáriusról olvastam, hogy annak idején rabszolgák között hirdette az evangéliumot. Amikor aztán azt kezdte érezni, hogy szabad ember létére nem tudja elérni ezeket a nyomorultakat, ő maga is rabszolgává lett, közöttük végezte ő is a rabszolgamunkát, minden fájdalmukban, nehézségükben, szenvedésükben közösséget vállalt velük. És akkor azután hallgattak rá a rabszolgák. Talán érzékeltet ez valamit abból a hatalmas nagy, könyörülő szeretetből, amit ez az üzenet hirdet: “Az Íge testté lett és lakozék miközöttünk!” (Jn1,14a) Mit tudtunk volna megérteni, felfogni Isten láthatatlan dicsőségéből? Íme, az isteni Logosz eljött, emberi formában élte le isteni életét, megmutatta nékünk Isten gondolatait, lényét, érzéseit, és mindenekfölött Isten kegyelmét és szeretetét a bűnös emberrel szemben. Ezért is lett testté az Ige, tehát olyan módon nyilatkoztatta ki Isten láthatatlan dolgait, amit megért az ember!
És bizonyára azért is lett testté az Ige, hogy Ő maga közvetlen tapasztalja, mintegy végigélje az emberi életet. A testté-létel az emberi sors vállalását jelenti. Ő maga is emberként született, emberként élt, és emberként halt meg ezen a világon. Tudta, mit jelent a kísértés, a fáradtság, a küzdelem, a szomorúság. Könnyezett a szeme, fájt a szíve neki is! Látjátok, milyen Megváltónk van? Bizonyos lehetsz benne, hogy amikor bármi szükségeddel, problémáiddal odamész Jézushoz, senki sincs, aki Nála jobban meg tudna érteni, és aki Nála jobban tudná, hogyan kell itt segíteni! “Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsid4,15-16) Ez a Jézus visszaemlékszik arra, amit szenvedett, megkísértetvén, és amikor látja gyermekeit az ő mindenféle küzdelmeikben, megemlékezik saját szenvedéseiről, és kész a könyörületre és segítségre!
Hallgasson el most végre minden emberi dadogás, és hadd szóljon hozzánk mai magyar fordításban maga az Úr az Ő kijelentésével:
“Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és az Isten volt az Ige. Ez volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, és nélküle nem lett semmi, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága, és a világosság a sötétségben világít, és a sötétség nem fogadta be. Lett egy ember, aki elküldetett Istentől, a neve János. Ez eljött bizonyságtételre, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem bizonyságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, eljött a világba. A világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte meg őt: a magáéba jött, és az övéi nem fogadták be. Akik pedig befogadták, azoknak megadta a hatalmat, hogy Isten gyermekeivé legyenek: azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem test akaratából, sem férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és lakozott közöttünk, és láttuk a dicsőségét, mint amilyen az egyszülött dicsősége atyjától, telve kegyelemmel és igazsággal. János tett róla bizonyságot, és így kiáltott: Ez volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jött előttem van, mert előbb volt, mint én. Mert mi valamennyien az ő teljességéből kaptunk, mégpedig kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett. Istent senki nem látta soha: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az adott kijelentést.” (Jn1,1-18)
Dátum: 1950. szeptember 3.Ámen