Amikor bibliaolvasó vezérfonalunk szerint az elmúlt hetek valamelyik napján ehhez a részhez értünk a Bibliában, már akkor gondoltam reá, hogy jó lenne ezt a sok üzenetet, ami ebben az Igében van, elmondani a gyülekezetnek is. Nem volt reá alkalom. Most azonban hadd térjek vissza hozzá! A felolvasott textusban tulajdonképpen csak egyetlen szó az, ami olyan mélyen érintett, hogy beszélni szeretnék róla. Ez a szó, hogy “megragadott!”
Pál azt mondja, hogy “megragadott engem a Krisztus”. Ez a kifejezés olyan élményre, olyan történetre utal, ami minden keresztyén ember életében meg kellene, hogy legyen. Olyan kifejezés ez, ami tisztázza egy embernek a Krisztussal való hitbeli kapcsolatát, ennek a kapcsolatnak a lényegét, gazdagságát és lehetőségét. "Megragadott engem a Krisztus Jézus!” - így fejezi ki Pál apostol ezt a csodát, ami vele a Krisztussal való találkozásban történt. Olyan szót használ itt az eredeti görög szövegben az apostol, amiben benne izzik még mindig annak a régi damaszkuszi úti találkozásnak a forró élménye. Gazdag jelentésű szó ez, aminek a magyarban a következő jelentései vannak: megfogni valamit, mint a macska az egeret; - elnyerni valamit, mint az új lakó a házát; - meglepni valakit, mint a tolvaj az alvót; - rajtakapni valakit valamin, mint a rendőr a betörőt; - befogadni valakit, mint ahogyan a szívébe fogadja be az ember azt, akit szeret; - utolérni valakit, mint ahogyan egy betegség utolér; - véglegesen legyőzni, hatalmába keríteni valakit, ahogyan a győztes hadvezér a legyőzöttet; - megragadni valakit, mint ahogyan a fuldoklót a megmentője. Mindezt tette vele az Úr Jézus: megfogta, véres tusában elnyerte, birtokba vette, meglepte és rajtakapta, amikor éppen a hívők üldözésére indult, amint éppen a leggonoszabb gondolatok, tervek foglalkoztatták, és utolérte, és mégis szívébe fogadta, mint kedves gyermekét, éppen ezzel győzte le, kerítette hatalmába végérvényesen - tehát megragadta, megragadta úgy, hogy sohase eressze el többé! Ugyanazt élte át és éli át mindig újra Pál apostol, amit jó pár száz esztendővel azelőtt az Úrnak egy másik szolgája, Jeremiás próféta. Amit Pál így fejezett ki: “megragadott engem a Krisztus Jézus”, azt Jeremiás így fogalmazta meg: “Rávettél Uram és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél!” (Jer 20,7)
És nézzétek: ez a hit igazi lényege mindenkor! Hit Istenben nem egyéb, mint a legyőzöttség érzése és ténye. De míg általában legyőzöttnek lenni nyomasztó és bénító, addig ez a legyőzöttség fölszabadító és boldogító. A hit olyan találkozás Istennel, ami térdre kényszerít előtte és ezáltal fölemel. Ezt azért szeretném most újra hangsúlyozni, mert a hit fogalmával kapcsolatban mindig találkoztam félreértéssel és a hit funkciójának a megszűkítésével. A félreértés az, hogy a hitet bizonyos értelmi meggyőződésnek tekinti az ember. Hiszem, amit meg tudok érteni, magyarázni, és nem hiszem, ami hihetetlen! Nos, a hit nem intellektuális értelemben vett ismeret, nem abból áll, hogy elismerek, helyeslek bizonyos igazságokat, amikhez értelmi meggyőződés alapján jutottam el. Megszűkítése pedig a hitnek, amikor azt csak olyan eszköznek tartom, amivel egyszerűen elfogadok valamit, például a bűnbocsánatot, mintegy elfogadom, amit Isten felkínál. Ebben van valami igazság, de nem ez a teljes igazság. A hitben sokkal hatalmasabbról, fenségesebbről van szó. Arról, amit Pál és Jeremiás kifejeztek: “Megragadott engem a Krisztus, rávettél Uram, megragadtál és legyőztél!”
A hitben nem annak van elsősorban fontossága, amit én teszek. Például nem annak, hogy elismerek, helyeslek, elfogadok valamit, megértek vagy nem értek meg valamit - mindez mellékes jelentőségű azzal szemben, amit Isten tesz velem, amit Isten jelent a számomra. A hit nem azt jelenti, hogy mintegy megragadtam Istent, pláne nem azt, hogy értelmi úton ragadtam meg, megértettem, hanem éppen fordítva: megragadott az Isten, legyőzött, totálisan, teljesen legyőzött az Isten, az Ő isteni igazságának és kegyelmének ereje. Ezt érezte Pál. Tehát azt, hogy Isten, Akivel ott a damaszkuszi úton a Krisztus hangjában találkozott, egész emberi lényét megragadta, le életének a legmélyebb gyökeréig, le a szíve tudatalatti mélységéig, és ő nem ellenkezett, hagyta magát, belesimult az őt olyan hatalmasan megragadó isteni kézbe! És attól kezdve egy egész új életet, új tartalmat és irányt jelent számára az, hogy “megragadott engem a Krisztus Jézus!” “Megragad” - nem úgy, mint ahogyan egy érdekfeszítő regény ragad magával, vagy egy nagyszerű zenei alkotás elbájol, megigéz; nem úgy, ahogyan valami hatalmas érzés, egy szenvedélyes szerelem kerít hatalmába; nem így, hanem mindennél hasonlíthatatlanul hatalmasabban ragad meg Krisztus egy embert! Nemcsak arról van szó, hogy megérint egy kis keresztyén hangulat, nemcsak felkavarja a lelket vagy éppen lecsendesíti néhány kegyes szó, hanem a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus személyesen belemarkol az ember életébe és bevonja azt a maga hatalmának a bűvkörébe, hatósugarába. A keresztyén ember megszállott ember, de nem ügynek vagy eszmének a megszállottja, hanem egy élő isteni személynek: a Jézus Krisztusban megismert Isten Szentlelkének a megszállottja!
Itt van a titka annak a hallatlan erőnek, aktivitásnak, ami Pál apostol életét jellemezte. Miért tudott annyi gyülekezetet alapítani, olyan sok csüggedő emberbe új életet önteni, olyan boldogan és termékenyen szenvedni, törékeny testtel is annyi áldott munkát végezni?! Mert megragadta és hatalmába vette a Krisztus Jézus! Egyik levelében leírja, hogy mennyit éhezett, apostoli munkája végzése közben, mennyi bántalmazásnak volt kitéve, mennyit kellett bujdosnia, hányszor megverték, megkövezték, meggyalázták. Ő a Krisztus szolgálatában igazán a világ szemetjévé és söpredékévé lett, amint írja a korinthusiaknak, és mégsem csüggedt soha! Ha akkor valaki megkérdezte volna tőle: Mondd te Pál, miért csinálod, miért folytatod, hiszen látod, hogy rámegy az életed? Talán éppen ezzel az Igével felelt volna: “Megragadott engem a Krisztus Jézus!” Ez minden igazi szolgálatnak az alapja, a motívuma, az ereje: hogy megragadott a Krisztus!
Miért tudott a múltkor egyik kedves testvérünk, aki pár héttel ezelőtt még egészen bele volt keseredve a saját bújába-bajába, miért tudott önfeledten fölmenni a hegyre egy beteg öreg emberhez, aki nem is református, akihez semmi köze nem volt, akit sohasem ismert azelőtt? És miért tudott neki meleg levest, vigasztalást, szeretetet vinni, miért tudott olyasmiért áldozni, amiből semmi reális haszna nincsen? Csak azért, mert megragadta a Krisztus Jézus itt a múltkor a templomban! Miért tudja egy másik atyánkfia havi jövedelmének 60-70%-át másoknak segítségül odaadni és az idejéből még többet áldozni, holott mindebből semmi látható haszna nincsen? Azért, mert megragadta a Krisztus Jézus. Miért tudott egyik testvérünk győzni végre egy mindent elsöprő szenvedély-bűne felett és miért tudta megutálni szívéből azt, ami azelőtt a legédesebb volt a számára? Mert megragadta a Krisztus Jézus. Miért tudja valaki itt közöttünk megbékélt szívvel, jókedvvel végezni azt a munkát, amit eddig kényszerű nyűgként utált? - mert megragadta a Krisztus Jézus!
Ez a mi egyetlen szükségletünk, életünk titka, de elég is mindenre, hogy: megragadott a Krisztus Jézus! Ahhoz, hogy szeress egy gyűlölettel teli világban, szolgálj, ahol mindenki a maga hasznát keresi, örülj úgy, hogy mások is megvigasztalódjanak, áldás légy ott, ahol terhére van egyik a másiknak - nem telik a saját buzgóságodból, más is kell hozzá: az, hogy megragadjon a Krisztus Jézus! Amilyen mértékben ragad meg valakit a Krisztus Jézus, olyan mértékben cselekszik benne és vele csodát.
Az egyház lényegében véve csupa olyan emberekből áll, akiket megragadott Krisztus Jézus! Tehát vigyázzunk: sok minden lehet, ami megragadja az embert: megragadhat egy szép prédikáció, megragadhat valamilyen jó egyházi ügy, mint például az épületeink tatarozása, megragadhat valakit az itt talált gyülekezeti közösség melege, a fehérre meszelt falak emléke; ez még mind együttvéve sem tesz téged keresztyénné, mindebben csalódhatsz, mindez nem jelent olyan erőt, ami az élet megterhelését kibírja. Az egyház népe nem is egy jó ügy köré csoportosuló társaság. Nem elég a jóakarat magában véve. Mindenki jót akar és mégis úgy néz ki a világ, mintha mindenki a másik életére törne. A bűnünk a jóakaratunkat is átjárja, megfertőzi. Az egyház népe nem egy jó ügynek a megragadottjai, hanem magának Jézus Krisztusnak a megragadottjai! Olyan emberek, akik nem tudnak másként gondolkodni, érezni, beszélni és cselekedni, csak úgy, mint Jézus Krisztus foglyai!
Az egész keresztyén életünk azon fordul meg tehát, hogy mennyiben ragadott meg bennünket a Krisztus Jézus. Kikényszeríteni nem tudom, hogy ragadjon meg, de alkalmat adni rá: igen, kérni reá: igen! Úgy is mondhatnám: tedd ki magad rendszeresen az Ő hatásának, keresd Vele naponként rendszeresen a találkozást. És itt ne gondoljunk semmi extatikus jelenségre, látomásra vagy egyéb titokzatosságra. Arra gondoljunk, hogy Isten Fia 2000 évvel ezelőtt emberré lett közöttünk: nem angyallá, nem más egyéb föld feletti, emberfeletti titokzatos lénnyé, hanem egészen közönséges emberré, húsból és vérből való emberré, a többi embertestvéreihez mindenben hasonlóvá. Olyan emberré, aki éjszaka lefeküdt aludni, ha nem volt valami sürgető megbeszélnivalója mennyei Atyjával, és aki ha tehette, asztalhoz ült le enni. Olyan emberré vált, aki néha nagyon fáradtnak látszott, aki örülni és szomorkodni tudott. Minden olyan természetes, emberi volt benne. Mindenki odajöhetett hozzá, elpanaszolhatta a baját és Ő is egészen természetes és emberi hangon beszélt velük.
És Jézus ma is éppen ilyen természetes és emberi! Épp az a nagyszerű Istenben, hogy ilyen egészen természetes és emberi módon közelít meg, ragad meg bennünket, mint ahogyan azt Jézus Krisztus személyében látjuk. Nemcsak néhány beavatott számára, hanem mindenki számára hozzáférhető a vele való találkozás, együttlét. Jézus Krisztus ma is még itt jár-kél közöttünk a Szentírás ruhájában. A testté lett Ige - Jézus Krisztus - az írott Igében közöttünk van. Megközelíthető... egy könyvben, olyan könyvben, ami neked is megvan! Amiben ellapozgathatsz otthon, mindennap! A legtermészetesebb kapcsolat Istennel, a legtermészetesebb módja annak, hogy kiteszed magad Krisztus hatásának: a Biblia! Isten ma is az Ő szavával ragad meg egy emberi életet! Szava pedig az Igén át, a Biblián keresztül szól! Ott Isten beszél hozzád, és amit Isten mond, azt halálosan komolyan veszi! Egy mohamedán azt mondta egyszer, hogy ezt a könyvet el kell égetni, mert valami élő lélek tartja megszállva! Igaza volt. Valóban eleven Lélek van benne, ti. éppen a Szentlélek, Krisztus Lelke.
Próbáld naponta úgy olvasni, naponta azért könyörögni, hogy ragadjon meg az a Lélek téged is, vonjon be a Krisztus uralma alá! Bár így tudnánk felkészülni mindennap újra és tudnánk minden reggel elindulni az élet küzdelmeibe, hogy “engem is megragadott a Krisztus Jézus!”
Ámen
Dátum: 1955. november 13.